Szatmármegyei Közlöny, 1906 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1906-09-09 / 51. szám
POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények kűldendendők: Magykár olybán, Jókai-utcza 2. sz. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 8 korona. Félévre 4 korona. Negyedévre 2 korona. Megyei községek, egyházak és iskolák részére egész évi előfizetés beküldése mellett egész évre 5 korona. Jegyes szám ára 20 fillér. ss&Hirdetések jutányos áron közöltetnek. .Nyilttér“ sora 40 fillér. Kéziratok nem küldetnek vissza. Hirdetések és előQzetési dijak a kiadóhivatalba (Nagykároly, Jókai-utcza 2. sz.) küldendők. t Vármegyei élet. Rendkívüli közgyűlés. Vármegyénk törvényhatósága folyó évi szeptember hó 6-án a vármegyei székház nagytermében, dr. F a 1 u s s y Árpád főispán elnöklete alatt rendkívüli közgyűlést tartott. Miután a tárgysorozatba nem volt felvéve valami nagyon fontos ügy, a bizottsági tagok bizony kevés számban jelentek meg a közgyűlésen. A közgyűlés lefolyását az alábbiakban ismertetjük : A közgyűlést elnöklő főispán V2 11 órakor megnyitván, üdvözölte a megjelent bizottsági tagokat. Vármegyei főjegyző olvassa a tárgysorozat első pontját: Udvari gyászjelentés néhai Maliid Szász — Coburg és Gothár herczegné született bajor herczegnő ő királyi fenségének elhalálozásáról, mit a közgyü'és tudomásul vett. Úgyszintén tudomásul vette a közgyűlés a kereskedelemügyi m. kir. miniszternek a szatmár— bikszádi h. é. vasút részvénytársaságnak a h. é. vasútvonalhoz adott előmunkálati, valamint a belügyminiszternek Csörgheő Géza vármegyei dijnok márczius— júniusi fizetésének kiutalása tárgyában tett leiratát. Nagypalád község közönségének indítványát a szatmár—tiszaujlaki törvényhatósági útvonal kiépítése tárgyában a közgyűlés az állandó választmány javaslatával egyezőleg megáévá tette s felír a miniszterhez az útvonal mielőbbi létesítése érdekeben. E tárgynál Luby Géza bizottsági tag szólalt fel, kérve a főispánt, hogy teljes befolyásával hasson oda, miszerint a Palád vidékének e jogos és régi óhaja mielőbb teljesüljön. A mit elnöklő főispán készségesen meg is ígért. Kolozsvár városnak az alkotmány biztosítása tárgyában hozott határozatát a közgyűlés teljesen magáévá téve, tekintettel az ügy fontosságára, egy bizottságot küldött ki, mely hivatva lesz az alkotmány biztosítása tárgyában a kormányhoz intézendő feliratot megszerkeszteni. T A R C Z A. A gyepükért. Irta: Erdélyi Lajos. — A Szatmármegyei Közlöny eredeti tárczája. — Pók Gábor bámészkodva nézte az alkonyodó eget. Vizen elő embernek nem igen akad gondolata. Vagy ha akad is, csak az idő, meg a szerszámok és a jó fogás irányában érlelődik valamennyire. Ladikját lassu- dan, észrevétlenül vitte lefelé a Tisza vize, egész a füzesi kanyarodásig. Ott aztán szépecskén beleorrolt a homokba es csak a zökkenésre szólalt meg a gazda : — Nó, ez lehozott! De azért nem haragudott . . . Inkább mintha kedvére esett volna a dolog, halószerszámait gondosan behajtogatta, aztán nehéz, esetlen lépéssel a partra ugrott. A vízbe hajló szomorú fűzfák alatt lágy, kívánatos ülés kínálkozott, hát neki dőlt és belenézett az úszó, feher felhőkbe, melyeket haragos piros esik sze- szegélyezett . . . Fecskepár csapott a Tiszának, szárnyuk bele- bele csobbant a vízbe és kergetőzve siklottak át a habfodrokon. Hozzá csipogtak vigan, szerelmesen. Partmentén legelésző tehenek a Tiszába kívánkoztak. Pedig a csordás haza igyekezeti velők. Haragosan pattogtatta a magafaragta czifra ostorát. A bikának baja kerekedett a fürge fecskékkel. Keringve röpködték körül a megtopant állatot, mire az bömbölve vágta rövid szarvait a porhanyó földbe. A madarkak ijedten rebbentek el onnét. Tulnan, a csorgrádi toronyban megkondult a haBorsod vármegyének a cs. és kir. katonai földrajzi intézetnek ketté választása és Budapesten egy m. kir. katonai földrajzi intézetnek felállítása tárgyában hozott határozatát támogatni ' ; hasonló szellemben a kormányhoz felírni határozta el a közgyűlés. Nagyobb vitát idézett elő Szatmár sz. kir. város átiratának a szatmár—mátészalkai h. é. vasút építési költségeihez való hozzájárulásárak tárgyalása. Ugyanis az állandó választmány javaslata e tárgyban az volt, hogy ezeo ügygyei kapcsolatban Írjon fel a vármegye a belügyminiszterhez, hogy jelen alkalomm il ne csak a szatmár—mátészalkai vasútra már megszavazott 200.000 koronának pótadóban való kivetését, hanem a nagykároly—margittai h. é vasút 150.000 koronás hozzájárulását is már előre engedélyezze. Dr. Böszörményi Emil volt az első felszólaló e tárgynál, aki azt indítványozta, hogy miután ő a szatmár—mátészalkai vasút építését úgy látja biztosítva, ha a két ügy egymástól elválasztatik, mert fél attól, hogy a miniszter a nagykároly—-margittai vasút építési költségeihez a vármegye által felajánlott 150.000 korona segely megadását nem engedélyezi s Így csak késni fog a szatmar—mátészalkai vasút ügye, mely már építhető volna, de csupán a 200.000 korona hiányzik még a költségekből, mig a nagykároly—margittai helyi érdekű vasút előmunkálatai nagyon is kezdetleges állapotban van; választassák ketté a két vasúti ügy tárgyalása. Böszörményi indítványa mellett szólaltak fel még Kende Zsigmond és Bzuhányi Ferencz; mig az állandó választmány javaslata mellett foglaltak állást N. Szabó Antal, Ilosvay Aladár, Róth Ferencz és N. Szabó Albert bizottsági tagok. Miután, a kérdés eldöntésére szavazás kéretett, elnöklő főispán azt elrendelve, a közgyűlés nagy többséggel az állandó választmány javaslatát fogadta el. A közgyűlés az „Országos Magyar Gazdasági- Egyesület*“ megkeresésére Gróf Károlyi Sándor szobrára lOOO korona adományt szavazott meg. A 800.000 koronás közúti kölcsön tárgyában az alispán i előterjesztés elfogadtatott és a kölcsön, mint legelőnyesebb ajánlattevőtől, a „Pesti Hazai Takarék- pénztáritól vétetik fel s felhatalmazta a közgyűlés az alispánt a kölcsön megkötésére. rang. S tova bánatosan, búgva indult neki utjának és végig rezgett a harmatos, langyos levegő égen. Pók Gábor lassan szedelőzködött. Már neki is fohászkodott, hogy a mély homokból kibillenti a ladikját, — egyszerre csak vékony gyereksivalkodás ütött a füléhez. Figyelmesen körülnézett, aztán vitte kíváncsisága a hang irányába. Széttördelte maga előtt a sok egymásba fonódott giz-gazos ágat és csak nagynehezen jutott el a partemelkedésig. Ott a magas fűben megtalálta hitvány polyaba bagyulászva a senki gyerekét, egy siró csecsemőt. Pillanatig bámész megütközéssel nézett rá, majd lehajolt hozzá és gyöngéden ölbe vette. Csak úgy a foga közt mormolta vélekedését: — Kitöttek, szögény ártatlanság. És vitte. Ujjasát eligazította a ladik alján. Nagy óvatossággal oda helyezte az ártatlan jószágot és szokását megtagadva, gyors ütésekkel evezni kezdett. A harang pedig búgott méltóságosan. Hangja belesimult a hömpölygő hullámokban és onnét kiemelkedve, mintha szárnyra kapott volna, röpült át a széles pusztaságon, hogy az ott élő emberek is elmondhassák esti fohászukat. A hosszú hárangbugásról a csöndes embernek eszébe ötlött a másnapi ünnep és egyszeriben átnyilallott a mellén valami régen pihent, szófián fájdalom. Érezte, hogy magára maradt. Boldogasszony napján éppen két esztendeje temették el az asszonyt. Csak úgy szaggatva, borongó- san röppen ki a gondolata : — Pedig, de igön megböcsültük egymást A lapát mar alig mozgott a kezében. Csak éppen hogy húzogatta a vizen át. Tekintete lassan oda esett a pólyás apróságra s a mint nézte, nézte, csöndes megindultság ült a képére. A várnagyi lakás bérbeadás utján való értékesítésére szintén felhatalmaztatott a vármegye alispánja. Csaba Adorján főszolgabiró, Izik Vilmos szolga- biró, Lázin Tivadar közigazgatási gyakornok szabadság iránt beadott kérvényét kedvezőleg intézte el a közgyűlés. Gőnyei István főszolgabírónak nyugdíjaztatás iránt beadott kérvényét a vármegyei tisztviselői nyugdíj- választmány véleményes jelentése alapján akként intézte el a közgyűlés, hogy őt 1906. év szeptember hó 30 ával 24 év és 9 havi szolgálat után n yugdijazza; a szabadság iránt beadott kérelmét szintén teljesítette. N. Szabó Istvánt, a nagykárolyi főszolgabírói hivatalhoz beosztott tb. szolgabirót a közgyűlés felhatalmazta a kihágási ügyeknek önálló ellátására. Dr. Tatár János és társainak az avasfelsöfalusf—- körorvos választása ellen beadott felebbezését az állandó választmány helyben hagyta és a választást megsemmisíteni javasolta. Tóth Móricz bizottsági tag, aki ugyanis megvilágította a közgyűlésnek az egész választást, hogy a választásnál eljáró közigazgatási tisztviselő az öt pályázó közzül 3-at kandidált és e három közzül kettő szavazás közben és nem szavazás előtt lépett vissza, tehát a megejtett választás jogérvényes volt; kérte a közgyűlést, hogy ne fogadja el az állandó választmány javaslatát, a felebbezőket utasítsa el. A közgyűlés egyhangúlag ez értelemben határozott. Letárgyaltatott még ezeken kívül a tárgysorozatba felvett ügyek s ennek végeztével elnöklő főispán a jegyzőkönyv hitelesítésére Debreczeni István és Kaufmann Jenő bizottsági tagokat kérte fel; megköszönve a megjelenteknek az érdeklődést, a közgyűlést V2 1 órakor berekesztette. Közigazgatási bizottsági ülés. Szatmárvármegye közigazgatási bizottsága szeptember havi ülését e hó 7-én délelőtt 10 órakor tartotta Dr. F a 1 u s s y Árpád főispán elnöklete alatt. Jelen voltak: Ilosvay Aladár alispán, Jékey Zsigmond, Luby Géza, Dr. N. Szabó Antal, Plachy Gyula pénzügyigazgató, Kacsó Károly államépitészeti hivatal főnöke, — Most már van gyerököm — mormogta. Ezzel aztán elült a keserűsége. Akárcsak kicsiny angyalok czirogatták volna végig borostás ábrázatát, olyan derűsen mosolygott. Elnézett messzire. Valami jóleső terv mozgott az agyában és kezdett kiformálódni, ugyannyira, hogy mikor partra ért, ezt mondta: — Úgy lösz . . . És vitte szerszámait gunyhójába. Menetközben meg visszatértében is Julis asszony felül gondolkozott. Szinte előtte állt az a rózsapirosképü fiatal asszony. Mikor magához emelte a babát, mintha vigasztalni akarta volna, oda súgta neki : — Arany annak a lelke! Én ösmerem . . . És egyenest a falunak tartott. A kis esztelen föl-fölébredt, de Pók Gábor gyönyörűségesen elhajukázta. Valami nevetséges volt a nagy szál ember azzal az öklömesöpp gyerekkel. A falu népe bizonyára nevetve nézte volna a jó ember buz- golkodását. így sejditette maga is, mert a kertek alatt settenkedett el Vidáné házához. Az asszony a templomban járt akkortájt. Beáhi- tatoskodta magát az öregek padjában, pedig a fiatalok közül se rítt volna ki valami túlságosan. Pok Gábor megállóit az ajtóban és beszólt: — Itthon van a Julis asszony? A kis pösze hetes leány azt válaszolta, hogy egyszeribe hazatér. Közbe pedig szájtátva bámészkodott azon, hogy mit akarhat Gábor bácsi ezzel a siró porontytyal ? — Ne vérnyákolj mán —csititgatta Pók Gábor a sivalkodót. De ez csak tovább hasogatta a levegőt. Egy darabig gyámoltalanul állott a jó ember, de hirtelen észbekapott. . — Éhös vagy, ugy-é? Huszthy Zoltán fényképésznek Kossuth-utcza 5-ik: számú saját házánál (OUT kizárólag e czélra épített gyönyörű szép műterme öltözőszobával s az állandóan nyitott remekszép képcsarnokkal, teljesen elkészült s úgy a helyi, mint a vidéki n. é. közönség rendelkezésére áll.
