Szatmármegyei Közlöny, 1906 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1906-01-24 / 5. szám

SZATMARMEGYEI KÖZLÖNY

I

Törekvésem: megmutatni Becsnek a hatalmam, Aztán „fütyülök“ a népre, Mert „csak ezt akartam“ !

HIRE k.

— Személyi hírek. Nagy László főispán és neje a hétfő délutáni gyorsvonattal a fővárosba utazott. — Károlyi István gróf ország gyűlési képviselő hétfőn este hosszabb tartózkodásra városunkba érkezett.

— Kinevezés. A debreczeni kir. tábla elnöke dr. Székely Eduárd helybeli járásbírósághoz beosztott joggyakornokot dijjas joggyakornokká nevezte ki.

— Katonai érdemkereszt. Ő Felsége Spindler Károly a Szatmáron állomásozó 5. gy. ezred alezredesének, saját kérelmére történt nyugállományba helyezése alkalmából a katonai érdemkeresztet adományozta.

— Bucsuestély. Az áthelyezett Kiss Zsigmond vezérőrnagy*. dandárparancsnok tiszteletére a 78-ik dandár tisztikara január 20-áu Szatmáron a Pannonia- szállóban buesuestélyt rendezett, melyben a külállo- raások, mint Nagykároly7, Máramaros-Sziget, Munkács stb. tisztjei gazdag számban jelentek meg. Az előkelő társaságban a polgári elem. is részt vett. Az estélyen a honvéd zenekar játszott.

— Diákbál. Megemlékeztünk már röviden arról, hogy a kultuszminiszter rendeletére a helybeli gymná- ziutn a tüdőbetegek »Erzsébet“ szanatóriuma és részben az ifjúsági segélyegylet javára hangversenynyel egybekötött tánczmulatságot rendez. Mint értesülünk a szereplést már több hölgy elvállalta, kiknek közreműködése erősen garantálja a jótékony estély sikerét.

— Rendkívüli városi közgyűlés Szatmár város csütörtökön, d. u. 3 órakor rendkívüli bizottsági közgyűlést tart, melynek két tárgya lesz, 1. az italmérési jövedék ügyében az alkotmáuyvédő bizottság előterjesztése és 2. a szinigazgatói állás betöltése.

— Mulatság. Az izr. ifjúsági egylet múlt szombaton tartotta meg sikerült tánczmulatságát a Polgári Kaszinó nagy termében Fályol Józsi muzsikája mellett.

— Megint társas vacsora. Dr. Kelemen Samu orsz. gyűl. képviselő január 20-án este vendégelte meg Szatmárnémeti szab. kir. város tüntető függetlenségi polgárait és ifjúságát viszonzásul azért a fáklyásmenetért, melyet beszámolója alkalmával tiszteletére rendeztek. A Szatmáron megjelenő „Északkeleti Újság“ a diszevésről irt referádáját eme gyönyörű mondattal fejezi be : „Telve lelkesedéssel, hazafiságtól lángolva távozott innen mindenki.“ Ejnye be szép lehetett plane úgy borközi állapotban.

A vacsoráról különben Kossuth és Apponyi megkapták az obligat üdvözlő sürgönyöket, igy tehát minden a legnagyobb rendben végződött.

— Boycott és rehabilitate. — Két idegen szót kell használni, két idegen fogalomra, melynél nagyobb bizonyság nincs arra, hogy e két kifejezés idegen a magyar jellemtől. A boycott ma az, mikor valakiről nem kérdezzük hogy tisztességes ember-e vagy7 sem, csak azt tudjuk róla, hogy bizonyos dologban velünk ellentétes határozott véleménye van s ez őszinte bátorságáért — megvetjük, hanem becsüljük azt, a kiről megvagyunk győződve, hogy az a mit hirdet lényének teljes egészével ellentétes, a hirdetett elvet titkon ki- kaczagja, de hanggal a mi véleményünkön van. A boycott fogalma feltétlenül megkívánja mindkét fogalmat elválhatatlanul egymásba kapcsolódva, mert az igaz meggyőződésű férfit boycottálni lehetetlen volna, ha a magunk köréből kizárnók mindazokat, kiket hozzánk a haszonlesés vagy a gyávaság érzete köt. — Oly kevés a világon az erős meggyőződésű bátor ember, hogy boycottot lehetetlen volna keresztül vinni csak tiszta meggyőződésű emberek segélyével, de ép ezért a boycott hatása, ereje sohasem oly intensiv, oly lesújtó, mint annak az elmélet szerint lenni kellene s nem a szerelem szenvedélyeinek kitöréseihez, de a divatos flirt erőltetett fonákságaihoz hasonlít. A boyeott- nak természetes következménye a rehabilitatió. Mihelyt a boyeottnak hatástalansága érezhető lesz, a rebilitatio kétes formái nyilatkoznak meg. — Egy elsuhanó alak némán bólint fejével, sőt taian egy „jó estet“ is súg feléd, egy látogatás az est homályában, mikor senkit sem remei idegent találni ott, hogy a látogatás bizonyossága ép oly homályba legyen burkolva mint a látogatás időpontja, az a bizonyos idő, midőn meg a villany gyújtás ideje nem jött el ; egy üzenet, hogy mennyire vágyunk, de mindig jön közbe valami, mig végre bizonyos anyagi érdek —■ minden akadályt legyőz. — Majd az első kísérletek nem okozván semmi bajt, a boycott első rohama lecsendesedtével, jönnek a merészebb szárny próbálgatások, mig végre szabadon lélegzik fel — nem a boycottált—ennek nehezebb lesz élete — hanem a boyeottáló ! De van egy élvezete a boycottállonak mélyért érdemes a boycott rendezése. — Ha van egy ismerősöd: legyen az férfi vagy nő, a kiről érzed hogy sohasem vett számban, hogy minden erőlködésed daczára évek hosszú során, nem-voltai képes felajánlott barátságod nehéz rablánczaiba verned, kiről tudod, hogy hízelgő vagy maró nyelved szavai hatástalanul hullottak és hullanak le, ez a halandó a boycott által teljesen hatalmadba jut, mert egy erre kiválasztott társaságban elégtetek vehetsz, kinyilatkoztatván : őt ma ide hívni?! en édes Istenem: mi jogon kívánhatja tőlem, hogy én őt rehabilitáljam ? A fődolog az, hogy ezen nyilatkozat után rögtön más tárgyat kezdj, nehogy a társaság egyes tagjainak ideje legyen a gondolkozásra ! — Boycott és rehabilitatió két idegen szó és fogalom, melyet a becsületes magyar értelem és szív nem ismert, mert ez az értelem és ez a szív |

nem ismerte soha a vak gyülöltséget és ennek gyermekét a tehetetlen dühöt.

— Elöljáróság választás. A statquo izr. hitközség kepviselőtestülete vasárnap délután tartotta meg elöljáróság választó közgyűlését, melyen egyhangúlag a régi elöljáróságot és választmányt választotta meg. A képviselőtestületi tagok ez alkalommal meleg óváczióban részesítették Spitz Antalt, a hitközség ősz vezetőjét.

— Városi képviselőtestületi gyűlés Nagykároly város képviselőtesiülete folyó hó 21-én vasárnap d. e. 10 órakor rendkívüli közgyűlést tartott a tagok népes részvéte mellett. Napirend előtt dr. Adler Adolf képviselő-testületi tag kérdést intézett az elnöklő polgár- mesterhez a m. kir. állami erdőgondnokság s a Sza- mös-jobbparti érdekeltség székhelyének Nagykárolyból Szatmárra való áthelyezése ügyében. Polgármester válasza után a képviselő-testület megbízta polgármestert, hogy a város nevében intézzen kérelmet a m. kir. föld- mivelésügyi minister tirhoz az iránt, hogy a Nagykárolyból Szatmárra áthelyezett m. kir. erdőgondokság Nagykárolyba vissza helyeztessék. (Csudálatos, hogy a renitens képviselő-testület, ha érdeke úgy kivánja, milyen hamar tudja elhatározni, hogy polgármestere instancziát adjon be „a hazaáruló kormányt-hoz. Szerk.) Ugyancsak napirend előtt polgármester bejelenti, hogy Schusteritsch Ignácz budapesti lakos, legtöbb adót fizető képviselő-testületi tag a törvényes módon bejelentette, hogy képviselő-testületi tagsági jogát az 1906. évben Sirnkó Géza által kivánja gyakorolni, miért is Schusteritsch Ignácz helyett Sirnkó Géza a képviselő-testületbe behívatott. A képviselő-testület polgár- mester bejelentését tudomásul veszi. Ezután a tárgy- sorozat első pontja: a vármegyi törvényhatósági bizottság tornateremben hozott határozatának tárgyalása következett a városi színkör létesítése ügyében. A közgyűlés tudomásul vette a határozatot. A tárgysorozat második pontja a Kölcsey-utczai 9 számú teleknek színkör építés czeljaira leendő megvétele volt. Minthogy azonban a képviselő-testület tagjai az 1886 évi XXII. t.-cz. 110. §-a szerint megkívántaié számban nem voltak jelen : a képviselő-testület -ezen ügy érdemi tárgyalását febiuár 11. d. e. 10 órakor tartandó közgyűlésre tűzte ki a mikor is --- tekintet nélkül a megjelentek számára — érdemleges határozatot fog hozni. A sertésvész elleni védekezés tárgyában alkotott szabályrendeletet a képviselő-testület 36 szóval 34 ellenében elfogadta. A vallás- és közoktatásügyi miniszter köszöneté a siketnémák debreczeni intézete czéljaira megszavazott évi segélyért, valamint a vármegyei közig, bizottság értesítése, hogy a kereskedelemügyi miniszter a Nagykároly—zihahi vasúton vasárnapokra kért kedvezményt nem adta meg : tudomásul vétetett . . . Csipkés András „a város hirdetéseinek hírlapi közzé- tet elére nyilvános pályázat hirdetése iránt“ beadott indítványát visszavonta. Végül illetőségű ügyeket tárgyaltak, majd az 1905, deczember 21-én tartott pénztárvizsgálaton felvett jegyzőkönyvet mutatta be a polgármester, melyet tudomásul vettek, mire a közgyűlés véget ért.

— Az Uránia városunkban. Az Uránia tudományos színház vidéki osztálya február 11., 12. és 13-án városunkban előadást fog tartani. A párisi asszony, Skócia és az Orosz-Japán háború czimü darabok kerülnek előadásra az itt említett sorrendben. Az unalmas téli esték eme rövid változatosságának is szívből örvendünk. Jegyeket az Eigner Simon ezég könyv- és papirkereskedésében lehet előjegyezni.

— Épitömunkások gyűlése. Vasárnap tartották meg a nagykárplyi épitömunkások múlt számunkban jelzett gyűlésüket a városházának gyűlési termében. Két óra volt, mikor a munkások nagy csoportokban verődve vonultak föl a gyűlés helyere. A gyűlés vezetésre megjelent Makay József elnök bemutatta a gyűlésnek Skulthéty Sándort, mint a magyarországi épitömunkások országos szövetségének vezetőségi tagját. Skulthéty átvevőn a szót, rátért a munkások sanyarú helyzetének ecsetelésere meggyőző erveket hozva fel állításainak igazolására, ösmertette az epitő- munkásqk országos szövetségének alapszabályát, kiemelte közben beszédében, hogy ennek a hatalmas szövetségnek már eddig, noha még csak 3-ik éve áll fen, mar több mint 30 ezer harczkepes, osztálytudatos tagja van. Felhívta a nagykárolyi munkásokat, hogy ők is csatlakozzanak ezen táborhoz, mit a megjelentek egyhangúlag ki is mondottak. Erre a gyűlés veget ért.

— Karambol a motoros vasútnál. A szatmári helyiérdekű vasút motoros kocsija — e hó 13-án az Árpád- és Attilla-utcza között hibás inditas folytán karambolt rendezett, amely szerencsére nagyobb ve- széiylyel nem járt; az egyik motoros vezető ugyan karjan es kezefején súlyosabb természetű zuzódást szenvedett; az egyik III. oszt. szakasznak ablakai betűitek, az utasokba azonban semmi kár nem esett. Az üzletvezetőség a legszigorúbb vizsgálatot indította meg.

— A nagykárolyi kér. betegsegélyzö pénztár munkásai népes értekezletet tartottak vasárnap, melyen azt vitattak meg, hogy milyen állást foglaljanak el a vasárnap tartandó közgyűlésén. —■ Egyúttal kijelölték a 39 megválasztandó közgyűlési kiküldöttet. — Az érdeklődés és az agitáczió nagy a munkások között Azon igyekeznek, hogy oly vezetők kerüljenek be a pénztarba, kik azt igazi rendeltetési czéljának megfelelően fogjak vezetni.

— Gyászhir. Szatmár-város tisztikarának halottja van. Raab Sándor közigazgatási tanácsos, szombaton reggel 8 órakor, hosszas szenvedés után tüdőbajban meghalt.

— Kivándorlás. Az elmúlt hét legszoinorubb hire, hogy szombaton a szatmári vasúti pályaházból

Amerika felé nem kevesebben utaztak el, mint kerekszámban 280-an. Eddig a kivándorlási kimutatásban az ötödik helyen álltunk, de mint látszik, maholnap az első hely lesz a mienk !

— A szobafestők és czipészek egységes árszabálya. E hó 12-en hétfőn a czipészmunkasok újonnan megválasztott szervezőbizottsága gyűlést tartott és elhatározta, hogy ezután minden hétfőn, az egyesület helyiségében (Majtény-utcza 12.) összeül és az összes munkások részére az egységes árszabályt elkészíti. — Ugyancsak ezen tárgyban mozgalom indult meg a nagykárolyi szobafestők és mázolok körében is.

— Szerkesztői üzenet. Többeknek. Nagyon sajnáljuk, hogy a véletlen ily félreértésre adott okot s múlt számunk szerkesztői üzenete egy főszolgabírót hozott gyanúba, mintha érdeklődnék a Jakabék családja iránt. Nehogy r.eki akaratlanul kellemetlenséget okozzunk, kijelentjük, hogy utóbbi időben semmi ilynemű érdeklődéssel nem viseltetett Jakabék iránt.

Vármegyénk múltjából.

(A múlt század vezérei Szatmárvármegyében).

Mint vármegyei lapnak oly feladatok állanak előttünk, melyeket elhanyagolnunk nem szabad. Ilyen egyik feladatnak érezzük azt is, hogy e vármegye múlt történetét kiássuk a feledés sírjából, mert erre mi vagyunk hivatva, erre más vármegyei vagy épen országos hírlap nem vállalkozhatik s azon reményünk is meg van, hogy kezdeményezésünk folytán a mi vármegyei hírlapjaink segíteni fognak e czélunkban legalább esetleges akaratlan tévedéseink helyreigazításával.

Minél tovább távozik tőlünk a múlt az idő rohanó folyamán, annál bizonytalanabbá válnak a múlt alakjainak határozott körvonalai, annál nehezebb az igazságot a legendától meg- külömböztetni.

Nekünk czélunk Szatmár vármegye múlt századbeli történetének adatait összegyűjteni. Nagy, nehéz feladat, de szent kötelességnek érezzük, annyival inkább, mert a múlt század történetének igazságait kideríteni tanulságos munka.

Ama nagy küzdelem mely az országban az 1825. évvel megindult, nem suhant el nyomtalanul vármegyénk felett. Időről időre nagy hullámokat is vert az, annyival inkább, mert nagy Kölcseynek hatalmas szelleme magahivta fel minden szelídsége mellett is a küzdelmet.

Ez a szelid lelkületű, minden egyéni hiúságtól és durvaságtól ment férfiú egy nagy küzdelem központja lett s halála nem szüntette meg e küzdelmet, hanem az ő nagy lelke elvállván, az ő még a harezok közt sem durvuló jelleme nem fékezvén a szenvedélyeket, csak nagyobb szenvedélyességgel folyt az, mig a szabadságharcz véres küzdelmeiben merült el. Jött az absolutismus kora, jött a kibéküléskora, hogy utána majd 40 évig pihenjen a nemzet.

Ezt a kort megörökíteni addig, mig lassanként az egyes alakok el nem merülnek a feledés homályában, kötelesség; — pártatlanul, igazságosan megírni csak nyugodt, igazságos tollal iehet.

Akkor is voltak hazaárulók, de ime nem is egy század lefolyása után e vádak legnagyobb része elült s ha az igazság a pártatlanság tollával irja meg valaki e század történetét, nem lesz azon szégyelni való.

Nagy Kölcseynk alakja mellett, ott látjuk báró Vécseyt, gr. Károlyi Györgyöt, Ujfalussy Miklóst, Domahidy Ferenczet mint főispánokat, Kende Zsigmond, Uray Bálint hatalmas alakjai mellé a többi alispánok emlékei sorakoznak, ott van Szerdahelyi Pál, Kovács Ágoston s köréjük csoportosulnak azok a férfiak, kik hivatalt csak rövid időre vagy épen nem viseltek s kik közül országos szerepet játszott Kovács Lajos.

Ezeket nem engedni a feledés tengerébe merülni, a kórültük sorakozottak emlékét fenntartani lesz kitűzött feladatunk s örömmel veszünk minden adatot, ha még oty parányi is, hogy hivatalos adataink sokszor rideg anyagát kedvesebbé tegyük.

Előre is felhívjuk olvasóink figyelmét a következendő rendkívül érdekes czikksorozatra. — Érdekelni fogja az a szereplő alakoknál fogva vármegyénk minden egyes családját s az immár történelem anyagát képező eseményekből érdekes konzekvencziákat vonhatnak le jelenlegi politikai életünkre.

Felelős szerkesztő : STERNBERG OTTÓ. Főmunkatáps : RÓNAY LÁSZLÓ. Laptulajdonos: R Ó T H KÁROLY.

T