Szatmármegyei Közlöny, 1906 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1906-08-12 / 47. szám
SZATMARMEGYEI KÖZLÖNY teljesebb és annál terhesebb feladatok megoldására hivatott. A hadviselésben a legerősebb, legértékesebb hadtesteknek, hadsoroknak mig a kínos, keserű, borzalmas elpusztulás jut osztály részül, addig a kevésbbé erősek, a kiképzésre fentartottak ép testtel nézik végig társaik végvonaglását, gyászos elpusztulását, testi megcsonkítását. De a küzdők dicsősége, örökségül marad a megkímélt résznek is. A kultur népek versengése lázas tevékenysége, óriási tettereje nem egyéb tehát, mint a hazai vonalakon állított katona hősies rohama, elszánt küzdelme; kötelesség melyet teljesítenie kell. A nyelvek és fajok különbözőségében beállott a népek nemzetek versenye is és bár a kulturális vívmányok az emberiség általános kincsei, mégis azok előteremtésében azok feltárásában a nemzeti dicsőség kel nemes versenyre, mint a küzdő katonák ezredenkint, századonkint a dicsőség pálmájáért. így alakul a munka, a nemzeti dicsőség kutforrása, igy nyer a kis ember is a mindennapi munkájánál eszményibb tartalmat, igy jut a munka megbecsüléséhez, a mikor tudja, érzi, hogy megoldott feladata révén ő is a nagy piramishoz egy koczka lapot fest, ő is egy porszemmel járult ahhoz a magaslathoz, mely az emberi végczél elérésére szolgál. Valójában tehát a munkát pénzzel megfizetni nem lehet. A munka nem a kenyérkeresés eszköze, mert ez annak a bennünk felhalmozott és a teremtő erő által az emberiség folytonos haladására szolgáló erő forrása, a melyet érvényesíteni kell mindenkinek a maga helyen. A katona sem számítja a csata tüzében, hogy vitézségét mennyivel fizetik meg, hogy a kiküzdött eredménynyel a jutalmazás egyenértékű lesz-e. És valamint ez a vitézség nem várhat anyagi javadalmazást, azonképen nem lenne szabad a munkát sem csökkenteni, fokozni az anyagi jutalmazáshoz képest; mert a ki mire képes, a ki mire hivatott s a kibe milyen tehetséget halmozott fel az alkotó, azt teljesítenünk kell, azt ki kell fejteni a végsőig. És ha véráldozattal tartozunk a hazának, úgy munkával is tartozunk és ha a véráldozat nem kér díjazást, úgy a munka sem követelheti azt, vagy legalább nem abban a mértékben és irány- a melyben napjainkban haladunk. A lángelme, a művészi képesség díjazást vagy honoráriumot vár s ha nem találja itthon, keresi az idegenben, a hol az idegen nemzet kultúráját gazdagítja. A hivatalnok, ha álmai a leggyorsabb karrierben nem teljesülnek; lankad, elerőtlenedik, munkáját tehernek, büntetésnek nézi. A munkás, ha munkáját nem fizetik úgy, mint azt vágyai megkövetelik, ott hagyja hazáját, be áll eszköznek idegen népek szolgálatába, a hol jóléte csak úgy nem gyarapodik, s a hol legfeljebb munkáját ért kesiti nagyobb bér mellett. A mai nemzedék kirekesztette a munkából az eszményi tartalmat, hiányzik a munkából az a tudat, hogy kötelességünket teljesítjük, a mikor tudásunkat érvényesítjük ott, a hol arra alkalom és tér nyílik és a hova sorsunk helyezett. Elsősorban azonban a haza földje az, a melyből születtünk, a mely tehát minden lelki, testi képességünket megadta, a melynek munkával tartozunk s a mely ezen munkánk után lesz nagygyá, hatalmassá, dicsővé és boldogítóvá. A haza senkit sem hagy elpusztulni, senkit sem hagy munka nélkül, mindenkire van szüksége és minden csekély tehetségnek is meg van a maga hivatása a nagy egészben. Minden munka tehát egyenlően értékes és csak a beteges gondolkodás szabhat a hazával szemben a munkára és annak nemeire dús javadalmazásokat. A haza nagyjainak, jeleseinek egyszerű és magasztos példáitól eltértünk; elfeledtük a nagy költők tanítását, a kik az emberi hivatás, az emberrel született tehetségek felett elmélkedve arra tanítottak, hogy a hazai földön élnünk, halunk kell, mert a mi értéket lelkűnkben bírunk, a mit karjaink kifejteni képesek, azt nem más idegen ország földjéből kaptuk, de kaptuk a szülőföldtől, apáink szülőföldjéből, a hol azok küzdöttek, a hol azok minden felhalmozott kincset, értéket reánk hagytak azért, hogy ezeket gyarapítva ismét a tökéletesebb, a gazdagabb uj nemzedékre hagyjuk. S mivel az egyéni boldogulás, az egyéni jólét minden lélek belső berendezésén alapul, a a szegénység mellett is boldog az, a ki szerénységgel és jó kedélylyel munkálkodik; mig a gazdaság mellett ha elégületlenség tanyázik a lélekben s az élezet vágyat nem korlátozza a munka szeretet, úgy a vágyakat kielégíteni sem lehet, miután az élvezett vágy a Danaidák hordója, a melyet szinültig megtölteni senki sem képes. A munka szeretetet tehát ismét általánossá kell tenni. Meg kell tanítani már a gyermeket, hogy egyedül a munkában rejlik a valódi boldogság, a valódi élet és a tétlenséggel bomlik a lelki egyensúly. Meg kell értenie mindenkinek, hogy a munka az életfolyamat maga, mert az ember sem egyéb, mint a gondviselés által elrejtett végczél elérésére alkotott gépezet, a melynek működnie, cselekednie és felhalmozott erőit kifejtenie kell. És nem szabad a nemzet egy szülöttjének sem szem elől tévesztenie azt, hogy minden munka a haza boldogságára vezet és minden küzdelem a munka ellen: Küzdelem a haza ellen. Vármegyei közigazgatási bizottsági ülés. A vármegyei közigazgatási bizottság augusztus hó 10-ik napján tartotta meg havi ülését Falussy Árpád dr. főispán elnöklete alatt. Jelen voltak Ilosvay Aladár alispán, Nagy Béla, Kende Zsigmond, Luby Géza, Jékey Zsigmond, Domahidy Sándor, Pechy István, Kacsó Károly, Ilosvay Ferencz, Barthos Zsigmond, Dr. Schönpflug Richárd, Dr. Serly Gusztáv, ifj. Jákó Sándor és Sprenger Ferencz közigazgatási bizottsági tagok. Elnöklő főispán az ülést megnyitja, olvastatik : Allspáni jelentés. A közbiztonság a vármegye területén múlt hó folyamán kedvező volt és semmi oly körülmény nem adta elő magát, mely különös intézkedések megtételét tette volna szükségessé. Az ügyforgalom julius hóban a következő volt: junius hónapról elintézetlenül átjött .... 928 drb julius hónapban érkezett.................................. 2658 drb Összen : 3586 drb julius hóban elintéztetett..................................3176 drb julius hó végén hátralék .....................................410 drb. Az állategészségügy julius havában kedvezőtlen volt a sertésvész terjedése folytán. Ragadós betegség lépett lel lépfene 13, veszettség 5, juhhimlő 1, rühkór 4, sertés orbáncz 3 és sertés- vész 29 községben. Fegyelmi és személyi ügyekben semmi lényegesebb, bejelentésre érdemes változás nem történt. Közigazgatási bizottság félévi jelentése. A m. kir. belügyminiszterhez felterjesztendő félév' jelentésében szükségesnek látja a közigazgatási bizottság és arra felhívja a miniszter figyelmét: 1. a kivándorlásról szóló 1903. évi IV. t. ez. e) pontja módosítását; 2. a nemzetiségi vidékeken, hol nemzetiségiek és magyarok vegyesen laknak, csendőrőrsök felállítását, a lezajlott képviselő-választások alkalmával észlelt izgatások megfékezése érdekében ; 3. a pálinkafőzdék telep engedélyhez kötését; 4. a vadászati törvény revízióját abban a tekintetben, hogy foglyokra nézve augusztus 15-ig, a nyu- lakra pedig szeptember 1-ig terjesztessék ki a tilalom, továbbá, hogy az orvvadászat megakadályozása czél- jából a lőpor vásárolhatás hatósági engedélyhez köttessék ; 5. a sertésvész elfojtásának érdekében javasol- tatik, hogy a községi zárlat csak 5—6 udvar fertőzöttsége esetében rendeltessék el, a sertésvésznek az ezen számnál kevesebb udvarban való fellépése esetén pedig : a fertőzött udvar és a közvetlen szomszédos udvarok sertés állománya oly szigorúan vétessék istálló zár alá, hogy onnan a ragály anyag tova hurczolása ki legyen zárva ; 6. a népoktatásügyre vonatkozólag, a népoktatásügyi törvény mielőbbi revízióját kéri, a nem magyar tannyelvű népiskolák számára a kilátásba helyezett uj tanterv, illetve módszertani utasítás kiadását. Domahidy Sándor egyező véleményen van a jelentés tartalmával, csupán azt kéri még bele venni, hogy a sertésvész elfojtására javasolt istálló zárlat alól mentesíthetők lennének azon nagybirtokosok, kik sertésállományukat nyilt területeken teljesen elszigetelni tudják. Ezen javaslat pótlólag felvétetett. Kende Zsigmond indítványára a vadászati törvény revíziója megtoldatott azzal, azon gyakran tapasztalt visszaélés megakadályozása végett, hogy a községi vadászterületeket kellő anyagi garancziát nem nyújtó és tisztán a vadállomány gyors kipusztitására törekvő egyének által bérbevehetők ne legyenek, hogy azon területek után, a melyek évi bérösszege az 50 koronát meg nem haladja, a bérlet egész tartamára járó összeg, a szerződés jogerőre emelkedése után azonnal kifizetendő legyen. Tanfelügyelői jelentés. Az évnek julius hava törvényes szünet lévén, igy az iskolák hivatalos látogatása eszközölhető nem volt. Kisdedóvodák megvizsgáltattak a józsefházai és udvarii. Szatmáron és Szinérváralján az állami elemi iskolát egy-egy tanítói; misztótfaluban pedig egy tanítónői állással fejlesztik szeptember hó 1-től kezdődő érvénynyel. A vallás és közoktatásügyi m. kir. miniszter elvben már engedélyezte Kővárremete és Szamosdob községben 2—2 tantermes, Varalyu községben pedig 1 tantermes állami iskola felállítását, e tárgyban a szükséges intézkedések megtétettek. Főorvosi Jelentés. A nyári szünet alatt az iskolák a hatósági orvosok által vizsgálat tárgyául nem szolgáltak; julius hó folyamán meghalt gyógykezelt beteg 296; nem gyógykezelt 216. Ellett kobozva Nagykárolyban, Felsőbányán, Csen- gerben, Mátészalkán, Szinérváralján éretlen gyümölcs, mérges gomba, romlott tej és hús. — A legnagyobb számmal mutatkozó hevenyfertőzö betegségek voltak: Kanyaró 63, hagymáz 6, vörheny 2 és vérhas 1 esetben. — Járvány-ragályoskór fordult elő: kanyaró Tyúkod, Rozsály, Gilvács és Csomaköz, typhus Sán- dorfalu községben. — Törvényszéki bonczolat 3 tartatott, elgázolás és súlyos testi sértés eseteiben. — Orvos-rendőri bonczolat 9 tartatott vizbefulás, hirtelen halál, elgázolás és agy-guta eseteiben. — A törvény- hatóság általános egészségi állapota Nagybánya város, valamint a csengeri és nagykárolyi járások kivételével a vármegye egész területén kedvezők voltak. Dr. Falussy Árpád főispán azon kérdést intézte a vármegyei főorvoshoz van-e arról tudomása, hogy Mezőpetri és Vezend községekben nagyban dühöng a sarlach ? felhívja arra vm. főorvos figyelmét, hogy szigorú intézkedés tétessék a betegség meggát- lására. Árvaszéki jelentés. Az árvaszéki elnök jelentése szerint az árvaszék ügyforgalma következő volt: régi hátralék volt......................................1001 drb julius hóban érkezett ............................■ . 2298 drb ös szesen: 3299 drb ebből elintéztetett.................................... 2036 drb jul ius végén hátralék................................. 1263 drb. A julius havi eredmény a feldolgozást illetőleg 266 darab hátralékkal nagyobb mint az előző hóban, minek oka az, hogy 3 árvaszéki ülnök szabadságon vart. Az árvaszéki kiadóba érkezett julius hóban 2036 drb ebből leíratott és irattárba tétetett................ 1636 drb ju lius végén maradt hátralék . . . ! ! . . 400 drb. Az árvaszéki irodában 320 ügydarabbal van kevesebb hátralék mint junius havában. Dr. Falussy Árpád főispán fokozott tevékenység kifejtésére hívja fel az árvaszéket a hátralék ledolgozása tekintetében. Államépitészeti hivatal jelentése. A törvényhatósági közutak julius hóban jó karban voltak. — Dtadóban befolyt julius hóban: 17438 kor. 74 fillér, a régi közmunka váltságból semmi. — Útadó hátralék julius hó végével: 165,793 kor. 22 fillér; régi közmunka váltság: 625 kor. 40 fillér. — Nagyecsed községben a posta ügynökség helyett, posta hivatal léptettetett életbe. — Az államépitészeti hivatalba érkezett julius hó végéig összesen 2565 ügydarab; ebből elintézést nyert 2522 drb; augusztus hóra átjött 43 ügydarab. Pénzügyigazgatói jelentés. Barthos Zsigmond h. pénzügyigazgató jelentése szerint : egyenesadóban junius végén a tartozás 4511262 K 85 f erre befolyt julius hó végéig .... 726288 K 69 f hátralék julius hó végével ! T” . . 3844974 K 16 f hadmentességi díjban: junius végén a tartozás ........................ 254893 K 05 f erre befo lyt junius hó végéig .... 2751 K 48 f julius hó végével hátralék . ! " ! ! . 252141 K 57 f. Úgy az egyenesadó, mint a hadmentességi díjban a befizetési eredmény kedvezőbb, mint az előző hóban. A kir. ügyészség jelentése. Julius hó folyamán letartóztatva volt 119, egész hó folyamán szabadult 96; a hó utolsó napjain letartóztatva maradt 23 egyén. A foglyok kőnyomdán és házimunkával foglalkoztak. Ezzel a gyűlés véget érvén, elnöklő főispán azt fél 2 órakor berekesztette. Tisztviselők értekezlete. Debreczeni István polgármester augusztus hó 5-én délután 4 órakor a városháza tanácstermében értekezletre hívta egybe a helyblei állami, törvényhatósági, — városi, — hitfelekezeti — s magán tisztviselőket az „Országos Tisztviselői Szövetségihez való csatlakozásnak megbeszélése végett. Sajnos, a meghívásnak nem volt meg a kellő eredménye, mert bizony a tisztviselők csak csekély számban jelentek meg az értekezleten s nagyon sokan hiányoztak, a kiknek ott jelen kellett volna lenniük. Az értekezlet lefolyásáról tudósításunk a következő : Debreczeni István üdvözölvén a csekély számban megjelent tisztviselőket, felolvasta az Országos Tisztviselő Szövetség szervező bizottsága választmánynak a tisztviselőkhöz intézett felhívását,* mely igy szól: Társadalmi életünk szomorú jelensége, hogy egy azon gondolkodású, azonos érzelmű és hasonló foglalkozási körben élő egyének a helyett, hogy szervezkedve tömörülnének, — szétforgácsoltság miatt erőt kifejteni nem képesek.
