Szatmármegyei Közlöny, 1906 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1906-07-29 / 45. szám
Nagykároly, 1906/j^qs-i 2%. ^asárnap XXXII. évfolyam. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP.------- MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. — SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendendők : 2Vagykárolyban, Jókai-utcza 2. sz. ELŐFIZETÉSI ARAK: Egész évre 8 korona. Félévre 4 korona. Negyedévre 2 korona. Megyei községek, egyházak és iskolák részére egész évi előfizetés beküldése mellett egész évre 5 korona.-ss Egyes szám ára 20 fillér, mHirdetések jutányos áron közöltetnek. „Nyilttér“ sora 40 fillér. Kéziratok nenNkäldetaate^lssza. Hirdetések és előfizetési dijak a kiadóhivatalba (Nagykároly, Jókai-utcza 2. sz.) küldendők. Közgazdasági harcz. Minden termelésnél három tényező működik közre a termelvény létrehozásában: a természet, a tőke és a munka. Jó szerencse, hogy a természet szolgáltatása ingyenes, különben ki tudja, micsoda harcz fejlődnék ki a jövedelem eloszlásában való részesedés kérdésében. Hanem a másik kettő részt követel a jövedelemből és mindkettőnek követelése jogos is. Mert amilyen helytelen álláspont az a véglet, amely azt vitatja, hogy a tőke nem illetékes a jövedelemre, ép oly helytelen az, amely a munkaerők, illetőleg annak szolgáltatóit akarja ebből csaknem teljesen kizárni. Kétségtelen, hogy a tőke nélkül igen sokféle termelés nagyon meg lenne nehezítve, de ez még nem jogosítja fel a tőkét a munkaerő kizsákmányolására, másrészt még kétségtelenebb, hogy munka nélkül a termelés, úgyszólván teljesen lehetetlen lenne, de ez viszont nem jogosítja fel a munkát arra, hogy a jövedelemből való részesedésből a tőkét teljesen kizárja. Részesedési joga van a tőkének és munkának egyaránt, de az arány megállapítása oly nyílt kérdés, melyet a közgazdaság sem elméletileg, sem gyakorlatilag meg nem oldott. Elméletileg nem is törekedett erre, beérte jóformán azzal, hogy felvetette a kérdést és hagyta kérdésnek: felelet nélkül. Hogy pedig gyakorlatilag mennyire tisztázatlan a kérdés, mi sein bizonyítja jobban, mint a naponként meg-megujoló sztrájkok végnélküli lánczolata. S a közgazdasági élet végleges nyugvópontra nem is tér mindaddig, amig az arány helyes megállapítást nem nyer, amig tőke és munka meg nem egyezik azon, nint oszszák fel azt a jövedelmet, melyhez a természet segítségével jutnak. De nincsen semmiféle beke harcz nélkül. Legyen ez a harcz akár a nyugodt fejlődést átlépő merész előretörés, vagy legyen nyílt szembeszállása az ellenséges feleknek, de harcznak kell lenni, hogy ennek mérkőzéseiben tisztulva az erőkérdés es igazság ereje, végül bekében nyerjen a vita megoldást. A közgazdasági békét szintén meg kell előznie a köz- gazdasági harcznak, mert ezen harezban fogják kimutatni erejüket a tőke és munka és meggyőződve, megismerkedve a másiknak képességeivel, hatalmával, le fogják vonni a kon- zekvencziát arra nézve, mennyire, mily arányú követelésre van joguk, vagyis, ami ezzel azonos, erejük a jogosultság mily fokának érvenyesitésere elegendő. A harmadik tényező, a természet már megmutatta erejét. Szinte intésszerüleg most, midőn a másik két tényező nyílt mérkőzésre készül, lépett fel a természet és mutatta be a maga hatalmát, mintegy részt követelve a nemzetgazdászati jövedelemből. A Vezúv pusztító kitörései, a co airier esi bányák borzasztó katasztrófája, Calabria és San-Francisco földjének végzetes rombolásával talán elég jelet adta a természet annak, hogy nem szabad őt figyelmen kívül hagyni, hogy őt is megilleti egy. kis arány abból a részesedésből, mert ha nem juttatják neki, a két versenyző között a zsákmányt elnyeli a természet. A tőke láthatta a természet ezen borzalmas szerepléséből, ha nem akarja jövedelmét sőt magát a tőkét a megsemmisülés veszélyének kitenni, úgy a jövedelem egy részét le kell kötni a természet javára. Óvintézkedéseket kell tenni bizonyos nyereség faladásával ugyan, de ez a természet illetéke. A munka pedig megtanulhatta, hogy a természet csapásai ellen a tőke mentesíthet, de megtanulta azt is, hogy a mentesítés a tőke kötelessége, ép azért ilyen kettős következtetést vont le a természet váratlan szerepléséből. A természet figyelmeztetett s ezzel elnémult. Lesz-e fognatja a figyelmeztetésnek, meglátjuk majd. De itt a két másik tényező, a versenyző tényezők, melyek nem érik be a pillanatnyi követelésekkel, hanem állandóan szembe helyezkednek egymással, mindaddig, mig az á vitázott arány végleges helyes megállapítást nem nyer. És ebben a mérkőzésben most uj fordulat következett be. Közeledik a döntő ütközet. Eddig elszórva hol. itt, hol ott tört ki az ellentét, de az összes erők összevonásával most fog megkezdődni a nagy harcz, melynek befejezése aztán lehet már a közgazdasági béke. A párisi gyártulajdonosok, nagyiparosok és a többi munkaadók létesíteni akarják <3 töke konfederáczióját. Olyan szövetséget óhajtanak létesíteni, amelynek tagjai arra kötelezik magukat, hogy nem engednek a munkásság követelményeinek, sem a munkaidőt le nem szállítják; sem béremelést nem adnak. Ezen egyesüléssel szemben azonban megalakul a munka egyetemleges konfederácziója, azon T A IJ C Z A. Beteg szerelmek. Irta ■ Miklós Jutka. I. (Egy felvidéki kis fürdő fenyvesében faragott pádon ült két férfi. Az egyik doktor, a másik paciens. Különben jóbarátok. A pacziens kemény vonalú csontos homlokára a phtisis szárasztotta rá sárgán a bőrt. De csupa ész és csupa fensőséges, komor bánat ez a Leusz-homlok. A templomok áhitatos és komor félhomálya nyugszik a fenyőfák alatt. Mint egy kupolát tartó oszlopsor, sorakoznak egymás mellé a fenyőszálak. A két férfi megett, a bokrok közé bújva, egy fehér pongyolás leány. A lélekzetét visszafojtja, a ki- gyuladt árcza szinte lángol. Egyszóval: hallgatódzik. Háláira szégyélné _magát, ha rajtacsipnék.) A beteg: Én elutazom innen, János! Talán holnap. Talán még ma. Itt nem lehet megmaradni, János. Teli vari asszonynyal a fürdő. Hogy lármáznak : nem lehet tőlük nyugodni egy perczet. És folyton sétálnak és a buta hosszú ruhájukkal felkavarják a port. A doktor: Meg az érzelmeket. A beteg: A tieidet, János ? Mert az én érzelmeimet békén hagyják a hosszú ruhák. Becsületemre. A doktor: Igen, igen. A te érzéseidet nem hosszú ruha zavarta meg. A beteg (zavartan hallgat és aztán halkan és csodálkozva kérdi): Mit akarsz ? Mit akarsz mondani. János ? . • A1 ' ' 1 A doktor: Szerelmes vagy, fiam és menekülsz. Bátor vagy, hogy, elfutsz ámbátor gyávaság, hogy ilyen későn futsz. Most már az a leány is szeret téged. Előbb kellett volna futnod fiam. A beteg: Ne tégy nekem szemrehányásokat. Ne mondj engem gyávának, János. A pokol minden kínját keresztülszenvedtem én. Beteg testemet megutáltam. Gyűlölöm a beteg testemet és undorodom tőle, János. Hányszor ölelhettem volna az egészséges, viruló testét. Hányszor csókolhattam volna a piros, tiszta száját. Csak egy szó, egy pillantás, egy könyörgő mozdulat — és a karjaim közzé hullott volna. És nem lehetett! Mart az én csókom a halál ! Későn futok, igaz. De ne mondj gyávának mégse, János ! II. A leány (ugyanaz aki fehér ruhában és bíborban égő arczczal hallgatódzptt az erdőben): Doktor ur. vizsgáljon meg engem. Én azt hiszem, hogy én tüdőbajos vagyok. A doktor: Maga nem tüdöbajos, hanem csacsi, Egy élénk fantáziájú csacsi. Miket fog még kitalálni? A leány: (megfogja a doktor kezét és aztán nagyon soká és nagyon szomorúan, nagyon keményen és nagyon komolyan néz a szemébe.) Én tüdőbajos vagyok, doktor ur. — Érti — én tüdőbajos vagyok. A doktor: Szuggerálni akarja ezt nekem? A leány: Doktor ur, Bálint ma elutazik, Bálint szeret engem éé én szeretem őt. Bálint nem vesz el feleségül engem, mert fél, hogy beteggé tesz a csókja. De én úgyis tüdőbajos vagyok! Én akarok lenni. Érti, doktor? Én tüdőbajos akarok lenni 1 A doktor: De hisz ez őrültség. A leány : Ha maga azt mondja Bálintnak : „Ne szejkj ! Vedd el azt a leányt bátran ! Az is olyan beteg, riiifit Le!“11 Akkor én boldog leszek és. Bálint is bolÜqg lesz"és talárt ftem is kapom meg tőle a bajt.- De ha Bálint elmegy,^én uríegöKyn magam. Nem esküdözöm rá, megtenni is olyan óvatosan fogom, hogy a világ nem is tudja meg, hogy öngyilkosság volt. De megteszem. Nekem se apám, se anyám, akinek fájdalmat okoznék. A Lujza néni — egy napig sirat és aztán rendben lesz a dolog. A doktor : És csakugyan azt hiszi hogy én segítséget nyújtok ehhez az öngyilkossághoz ? A leány: Igen, megteszi. Kell, hogy’ megtegye. Ha csak nem akar megölni. A doktor: Sápadtan és gondolkozva nézi a leányt. A daczos és csókra éhes , száját és az akaratos, erős állát. Ez a leány meg is teszi .azt, amit mond. És eszébe Jut, hogy előbb-utóbb ugyis^ csak meg kell halni. És hogy olyan rövid az élet. És olyan kevés boldog perez van benne, És eszébe jut egy leány, a kinek a csókjáért ő is szivesen. meghalt volqa. De nem lehetett. És hogy hányszor sajgott már a szive azóta is, amiért nem lehetett. Aztán megfogja a lány kezét, megcsókolja, áhitatosan és móhdjart Megmondom neki ! ■V' .ul t III. A lány: (a keze a férfr;kezében. Egymás mellett ülnek és a karjaik érintik egymást.) Ne menjük Velen- ezébe, édes. Az ut'olyan hosszú, úgy kifáraszt; az emberek olyan tolakodók és lármásak. Maradjunk itt az esküvőnk után is. A beteg: A hogy akarja, drágám. A leány: Maga ápol engem és én ápolom magát. Jó lesz ? A beteg: Gyönyörűség lesz, drágám ! Átöleli a leányt, mohón keresi az ajkát és aztán vadul, eszeveszetten, kétségbeesetten csókolódznak, a hogy csak a számkivetettek és a halálra Ítéltek csókolódznak. ✓rtftí-SOl Éxsnrt fnrtti/ lm.. Huszthy Zoltán Kos$tlth-nfozía 5-ik számú saját házánál kizárólag e czélra épített gyönyörű szép műterme öltözőszobával s az állandóan nyitott remekszép képcsanokkal, teljesen elkészült s úgy a helyi, mint a vidéki n. é. közönség rendelkezésére áll.
