Szatmármegyei Közlöny, 1906 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1906-06-10 / 38. szám
Nagykároly, 1906. junius 10. Vasárnap. 33. száiaso.. XXXII. évfolyam. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendendők: Nagykárolyban, Jőkai-utcza 2, sz. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 8 korona. Félévre 4 korona. Negyedévre 2 korona. Megyei községek, egyházak és iskolák részére egész évi előfizetés beküldése mellett egész évre 5 korona.-5#i Kgyes szám ára 20 fillér. ««&Hirdetések jutányos áron közöltetnek. „Nyilttér“ sora 40 fillér. kéziratok nem küldetnek vissza. Hirdetések és előfizetési dijak a kiadóhivatalba (Nagykároly, Jókai utcza 2. sz.] küldendők. Junius 8. Nagykároly, 1906. junius 8. Harminczkilencz esztendeje annak, hogy Ferencz Józsei magyar birodalmának ország- gyűlése örömben és reményben először állott a trón előtt, hogy megkoronázott királyát üdvözölje. Örömünnepe volt junius nyolczadika — a koronázás évfordulója— azóta mindenha a nemzetnek, mint sarkköve annak a kibékülésnek, mely az egymástól oly messze eltávolodott királyt és nemzetet ismét a harmonikus és az ország javára szolgáló együtthaladás télé irányította. A nyugodt munka csendes évei nem múltak el nyom nélkül fejünk fölött és a millenium koronázási évfordulóján joggal és hálával adott törvényben kifejezést az országgyűlés ama nézetének, hogy „I. Ferencz József dicsőséges uralkodása alatt az ország alkotmányos szabadsága és zavartalan fejlődése biztosítva van.“ Az 1867-es koronázáshoz és a 96-os jubileumhoz hatalmas meinentóul csatlakozik harmadiknak 1906. junius S-ika és bár csendesen, minden nagyobb ünnepség nélkül múlt el a nevezetes évforduló, mégis hány és hány embernek — talán még a legelső magyar embernek is — eszébe jutott a mai napon: „esküszünk az élő Istenre, boldogságos szűz Máriára, s az Istenek minden szentéire, hogy .... Magyarország és társországai jogait, alkotmányát, törvényes függetlenségét és területi épségét sértetlenül fentartandjuk.“ Palládiuma ez a néhány szó egy nemzet büszke múltjának, egész történelmének, összes tradícióinak. Védőpajzs az abszolút kormányzat ellen és elég erős arra, hogy a magyar állam alkotmányosságát mindenkor megóvja. Nemzetünk jövendő küzdelmeiben azonban nem közjogi törvények, hanem kulturális életünket szabályozó reformok fogják a főszerepet vinni. A jövendő évtizedekben tehát nem fegyver és rezisztencia, hanem a belterjes nemzeti fejlődés szülte szervezettség fog bennünket ellenségeinktől megvédeni. A május hó 22-én a budai várban elhangzott trónbeszéd mig egyrészt visszhangja volt a 39 évvel ezelőtti királyi felesküvésnek, másrészt az általános választói jognak -— mint elkészítendő törvénynek hirdetésével megvetette alapját az uj Magyarország életre kelésének. „Az alkotmányos élet korszerű fejlesztésének szempontjából legfontosabb feladatát ké- pezendi kormányunknak, hogy a politikai jogokat a társadalom minden rétegére kiterjesztve, a nemzet «egészét vigye be a politikai élet %ánczaiba. E végből készitendi elő az általános szavazati jog szabad gyakorlására vonatkozó javaslatait úgy a demokratikus eszme korszerű kívánalmainak, valamint a magyar áliám nemzeti jellegének megóvása mellett“. A királyi ajakról elhangzott eme nyilatkozat őrömmel tölti el millió és millió jogtalan szivét. Két szuverén : király és nemzet akarják az általános választói jogot. Mer-e ennek a két fiatalomnak valaki is eiienáiiant < „Az alkotmány sánczaiba akarjuk bevezetni a nemzetet“ mondá Apponyi. Nos ! alkotmányunk helyre van állítva, s a nép tetterősen, alkotásra készen várja, hogy a jog kapui számára megnyíljanak. Evek teltek el áldatlan védekezésben, hetek formaságokkal. 1906. junius 8-ika válaszfalul szolgáljon a múlt és jövő között. Üljön el a közjogosságokért folytatott harcz s váltsa lel azt a többi nemzet példájára: a harcz a kultúráért. És ha gazdasági berendezkedésünk, kulturális életünk teljesen ki lesz építve, akkor magától ölünkbe fog hullani az a sok jogos kívánság, a melyért már oly sokat harczol- tunk, s a melynek kivívásáért oly sok időt — hiába —- pazaroltunk el. Tegyük le már egyszer a szónoki köntöst, vegyük le végre a pajzsot és a vértet, s vegyük fel a munka darócz-ruháját. Ne harczoljunk egyelőre, hanem dolgozzunk. — Egy érdekes felszólalás. Nincs ugyan a közig, bizottsági ülés jegyzőkönyvében, mégis mint azon megtörtént tényt jelentik nekünk, hogy az ügyész i jelentés elhangzása után Luby Géza országgyűlési képviselő azt indítványozta, hogy Balsay Lajos kir. ügyész vonja le a konzekvencziáját a Nagy László idejében való viselkedésének (a lap-elkobzások, Demidor-ügy, kapcsolatban Brebán Aurél ügyével) s mondjon le a közig, bizottságban viselt állásáról, respektive jövőben helyettesittesse magát. Balsay védekezésül azt hozta fel, hogy ő felsőbb i'ctiuclciyc csupán hivatalos kötelességét teljesilette, de különben is nem tartozik felelősséggel a vármegyei törvény- hatóságnak, hanem az igazságügyi kormánynak. D r. Fal ussy elnök ezt elismeri, azonban mivel láthatja a kir. ügyész, hogy többen érzékenyen vannak érintve: vonja le a kon- zekvencziát s gondoskodjék ezután helyettesítéséről. Az igazságügyminiszter úgy is közelebb intézkedni fog ebben a kérdésben. T A I< < O Z A. fáradt voltam, úgy, hogy egy levél olvasása közben melyet Íróasztalomon találtam, székemen ülve elaludtam. Alig hunytam be szemeimet, egy ösmeretlen nagy városban találtam magamat és egy idegen házból léptem ki, mely előtt egy halottas kocsi állott. Egy fedett kocsi volt, minden oldalról beüvegezve, egy hátsó ajtóval a koporsó befogadására. A kocsi előtt egy körülbelül 15 éves fiú állott, feketeszinü, rézgombos inaskabátban. A midőn engem meglátott, kinyitotta a halottas kocsi ajtaját, meghajlott, udvarias kézmozdulatot tett felém, engem beszállásra szólítva. Noha az ember gyakran álmodik furcsaságokat, mégis világosan emlékszem, hogy álmomban nagyon megijedtem és oly hevesen hökkentem vissza, hogy fejemet a székkarjába ütöttem. Természetesen tüstént felébredtem. A következő két nap alatt bájos társnőm oldalán teljesen megfeledkeztem különös álmomról, de a harmadik éjszakán csodálatos hasonlósággal megismétlődött. És azután szabályszerűen minden harmadik vagy negyedik éjjel újra jelentkezett. Végre nyugtalan lettem. A legkülönösebb az volt a dologban, hogy a ház, a kocsi, az öltöny és a fiú arcza mindig ugyanaz maradt és hogy a fiú mindig hasonló udvariassággal kért fel a beszállásra. Mindezt egész biztonsággal megtartottam emlékezetemben: a finom inasruhát, rézgombokat s szőke haját, szürke szemeit, melyek távol állottak egymástól és élénken emlékeztettek a halszemekre. Ön természetesnek fogja találni, hogy egy álomnak ilyen csökönyös ismétlése végre is bárkiben nyugtatanságot kelt. Néhány héttel ezután Párisba utaztam és ugyanabban a fogadóban szálltam meg, melyben az angol nő. Este érkeztünk meg nagy társasággal. Sietve öltöztem át s aztán a lifthez mentem, hogy az étterembe felvonassam magamat. A folyosón találkoztam utitársammal, akik szintén a liftre vártak. Én megnyomtam a villamos gombot és pillanat múlva hallottuk a liftet lefélé jönni. A lift ajtaja felnyílt és én hirtelen visszahátráltam, mintha kisértetet pillantottam volna meg; az ajtónyitásban egy körülbelül 15 éves fiú állott, szőke hajjal, szürke halszemekkel, fekete inaskabátban rézgombokkal, éppen úgy, ahogy álmomban láttam. Udvarias meghajlással kért fel a belépésre. Megvallom, életemben először éreztem, hogy a hajam az égnek mered a borzalomtól. Visszafordultam és őrült rohanással futand le a lépcsőkön. Odalent egy székbe rogytam és igyekeztem magamat megnyugtatni, mert éreztem, hogy külsőm nagyon halvány és feldúlt lehet. — Ekkor — nem tudom, hogy pillanatok, vagy perczek teltek-e el e közben — iszonyú sikoltást és recscsenést hallottam. A lift leszakadt. A midőn ismét eszméletre tértem, az utasok véres testét láttam a földön, akiket gyorsan fehér lepedőbe burkoltak és elhordták. A fiú tüstént meghalt és később három utas is mint utóbb hallottam. Mindenki a maga módja szerint magyarázhatja az esetet. Engem joggal neveznek szkeptikusnak, mert ha ez egy más emberrel történt volna, akkor nem hittem volna el. Egy álom. Irta: Sienkevicz Henrik. Egy jó ebéd után, fényesen kivilágított kényelmes szalonban, különféle csodálatos eseményekről, sejtelmekről, tüneményekről és hasonló megmagyarázhatatlan dolgokról beszélgettek. Egy orvos is volt a társaságban, aki egy szkeptikus kifejezésével mosolygott ezeken a beszédeken és feltevéseken. Ekkor egy bájos hölgy fordult hozzá azzal a kérdéssel, hogy vájjon vele nem történt-e még soha olyasmi, ami megmagyarázhatatlannak tűnt föl előtte? — Fiatal éveimben — válaszolt az orvos — volt egy álmom, vagyis inkább egy egész álmom, amely különösség tekintetében mindent fölül múl, amit valaha halottam. Ha kivánja, szívesen elbeszélem. A társaság egyhangú kérésére az orvos ekképpen folytatta : — Ezelőtt tizenkét évvel egy nyáron Biaritzban tartózkodtam fürdőzés végett. Itt beleszerettem egy angol nőbe, aki egy pikkelyekkel borított sajátos fürdőjelmezt szokott viselni. Nagyon eredeti hölgy volt, telve különös ötletekkel és gondolatokkal. Egy Ízben meghívott engem és több más tisztelőjét hajnali három órai csónakázásra. Kis csónakunkról a csillagokat vizsgálgattuk és a lelkeknek egyik bolygóról a másikra való állítólagos vándorlásáról beszélgettünk. Hazaérkeztemkor nagyon Muszthy Zoltán fényképésznek Kossutli-utcza 5-ik számú saját házánál §0gT kizárólag e czélra épített gyönyörű szép műterme öltözőszobával s az álandóan nyitott remekszép képcsarnokkal, teljesen elkészült s úgy a helyi, mint a vidéki n. é. közönség rendelkezésére áll.
