Szatmármegyei Közlöny, 1906 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1906-04-29 / 32. szám
SZATMÁRMEGYEI KÖZLÖNY nek nagy elismerése. Váradi Márton meleg szivü ember, a ki sok érzést tudott szerepébe beleönteni. Tihanyi mindent játszik és mindent megjátszik. Jó alakítást mutatott be egy becsületesen szerelmes legény szerepében, a Baracs Matyiban. Peterdi talán az országban legjobban ábrázolja a falusi öreg embereket. Beszéde zamatos, játéka természetes, szinte árad belőle a széna illata. Úti Gizella méltó házastársa volt. Külön meg kell dicsérnünk a Váradi titkár kis fiát a 4 éves Laczikát, mint a kinek vállán nyugodott a legnehezebb feladat. Ő hozta ugyanis össze a harmadik felvonásban a haragvó házastársakat és ő tette igy lehetővé, hogy nyugodt lélekkel távozhattunk a színházból. Ezért elismerés illeti őt meg. A többiek mind készséggel játszottak. A keddi este: „A boszorkány“ a Radó Rózsi páratlan sikerét jelenti. Ez az asszony ma felülmúlta önmagát. Szerelmes szavai izztak a hévtől, drámai kitörései lángolóak, szenvedélyesek voltak. Jó volt, nagyon jó volt. Egy hatalmas jelenetben nyílt színen is óriási tapsot kapott, a mi drámai szerepekben ritkaság. Ebben a darabban csak Radóról szabad beszélnünk, a többiek mind-mind csak az ő diadalának elősegitői voltak. Mégis megdicsérjük Dörner Irént, a ki egy elfogott és az inquisitorok által agyongyilkolt rabnő episod-szerepében meleg hatást ért el. Szerdán Verő György daljátékát a „Leánykát“ játszották. A darab szövege nem eléggé tartalmas és élénk, de zenéjében a régi Verő nyilatkozik meg. Fülbemászó muzsikája meleg és magyaros, valamint hogy ilyen volt Komáromy Gizella is, a ki Teleki Margitot játszotta. Ez a leány határozottan a művészi niveau felé fejlődik. Váradi Márton (Tököly Imre) méltó partnere volt neki énekben, de játékban különösen az első felvonásban — sokkal több hevet, szenvedélyt kívánunk tőle. Tihanyi (Habakuk) és az énekesnőnek is beváló Szilasi (Ludmilla) igen ügyesen tánczoltak és nagy tapsot aratva énekeltek egy kuplé-kettőst. Kisebb szerepeikben különösen jó volt Kiss Miklós (Apafy) és Úti Gizella (Anna) de a többiek is mind hozzájárultak az est sikeréhez. Csütörtökön a Fényes Samu „Csöppsége“ került másodszor színre gyér számú nézőközönség előtt uj szereposztással, különös dicséretet azonban csak Szilasi — a csöpség — érdemel. Pénteken zónában és zsúfolt ház előtt „Aranyvirág“ ment a legfényesebb előadásban. Mindenkit meg kell dicsérnünk, de különösen Komáromyt, a ki ebben a szerepében igazán első rangú alakítást produkált. Szilaj temperamentumához különösen jól illett az olasz utczai tánczosnő szerepe. Szépen csengő hangon énekelt és kecsesen tánczolt. Váradinak jeles alakítását már tavalyról ismerjük. Eddigelé ebben a szerepében volt a legjobb az idén. Tihanyi is a régi jeles. Kupiéit, és nagyon ügyes tánczát sokszor megtapsolták. Fábián Linka gyönyörű volt, mint mindég; határozott tehetség ő, de még gyakorlatra van szüksége. Kevés a bátorsága neki, pedig publikumunk nagyon szereti őt. Kis szerepben jó volt Kiss Miklós, Tisztái, és Barna. Kovács Andor (Sylvio) ma néhány szavas szerepét igaz közvetlenséggel mondta el. Szóval tud beszélni, nem értjük hát, mért nem tud színmüvekben érvényesülni. Kérjen szerepeket Krémertől. Tegnap este a Leányka ment az előbbi sikerrel. Legújabb. A függetlenségi es 48-as párt végrehajtó bizottságának tegnap délután tartott értekezletén dr. Adler Adolf elnök a megjelentek óriási lelkesedése mellett bejelentette, hogy gróf Károlyi István a tőle nyert telefonértesítés szerint minden ellenkező híreszteléssel szemben a nagykárolyi választókerületet ezután is képviselni fogja. A hirt városunkban osztatlan örömmel fogadták. 7718 —1906. szám. Szatmárvármegye alispánjától. Meghívó. Van szerencsém a törvényhatóság tagjait a folyó évi május hó 8 ikári délelőtt 11 órakor a vármegyei székház nagytermében tartandó föispáni beiktató közgyűlésre tisztelettel meghivni. Nagykároly, 1906. évi április hó 26. Hazafias üdvözlettel llosvay Aladár, alispán-helyettes főjegyző. Az ünnepségek sorrendje : Délelőtt 11 órakor beiktató közgyűlés. Délelőtt 12 órától küldöttségek fogadása. Délután 2 órakor társasebéd. A résztvételt kéretik folyó évi május hó 4-ig vagy az alispáni hivatalnál, vagy Debreczeni István Nagykároly város polgármesterénél bejelenteni, hogy a rendezőség a részvételt illetőleg kellő időben tájékozva lehessen. HII^E K. — Meghívás. Nagykároly, város képviselőtestületig tagjait az 1906. április hó 29-ik napján délelőtt 1() órakor a városháza tanácstermében tartandó rendkívüli közgyűlésre tisztelettel meghívom. Nagykároly, 1906. április 25. Debreczeni István, polgármester. — Tárgy- sorozat: 1. Bejelentés arról, hogy Dr. Wekerle Sándor miniszter elnökké, Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszterré, Gróf Apponyi Albert vallás- és közoktatás- ügyi miniszterré, Gróf Andrássy Gyula belügyminiszterré történt kineveztetésük alkalmából, mint a város díszpolgárai, a város közönsége nevében üdvözöltettek. — 2. Kereskedelemügyi m. kir. miniszter ur által 4484—1906. szám alatt jóváhagyott kéményseprési szabályrendelet bemutatása. 3. Kereskedelemügyi m. kir. miniszter ur leirata a Nagykároly—Mátészalka — Csapi h. é. vasút menetrendjének megváltoztatására irányuló kérelmet illetőleg. 4. Belügyminiszter távirati értesítése a város területére kirendelt csendőrség visszarendelése tárgyában. 5. Az 1905. évi gyámpénztári számadás és mérleg felülvizsgálata. 6. Előterjesztés Dr. Falussy Árpád kinevezett főispán fogadtatása tárgyában. 7. Vármegyei alispán ur 4108—1906. számú reiidelete a közhasználatú törvényhatósági távbeszélő-hálózat létesítése érdekében, a hozzájárulást illetőleg határozat- hozatal tárgyában. 8. Takács József és társai kérelme az 1905. szeptember 17-én tartott közgyűlésén 147— 1905 kgy. sz. alkotott uj építési szabályrendelet 32-ik §-a rendelkezéseinek, mely a nádtetők meghagyásáról intézkedik — eletbeléptetése iránt. 9. A délmagyarországi magyar közművelődési egyesület kérelme az alapitó tagsági díjnak egyszerre leendő befizetése iránt. 10. A honvedlaktanya törzsépületének 1907. november hó 1-ig történt bérbeadásának bejelentése. 11. Rendőrkapitány előterjesztése a rendőrlegénység létszámában beállott hiány megszüntetése ezéljából intézkedés tétele iránt. 12. Korcsmáros György terhéről telepedési dij leírása. 13. Kapocsán János és társai Hunyadi-utczai lakosok kérélme Fogarasi István telkének utczaszélesités czéljaira leendő kisajátítása iránt. 14. a) Sarkadi N. Zsigmond Petőfi utczai telkéből utczaterülethez csatolt telekreszlet, továbbá b) özv. Leichtman Albertné pékutczai, c) Karászi Lajos Ha az igy bejutó román képviselők kiállják a tüzpróbát, megmutatják azt, hogy a magyar állam őszinte hívei, nemzetiségi kerületek képviselői, de egyúttal lojális magyar alattvalók, akkor talán figyelembe lehet venni az ő további kívánságaikat. De hát nem túlzás e az ő részükről, hogy vármegyénkben olyan kerületekben is, minő például a krassói, az aranyosmegyesi, a hol a lakosság tekintélyes része magyar, ahol magyar kálvinisták laknak, már a játék elején nyertesek akarnak lenni, oláh jelöltekkel állanak elő? Megbocsátjuk ezt a szerénytelenségüket is, mert bízunk az uj rendszerben, a mely szabad választásokat akar, mert a kúriai bíráskodás is joghatályban van. De már annak a három választó-kerület magyarságának, a hol román jelöltek is léptek fel, soha sem tudnók megbocsátani azt, hogy ha egymásközti huza-vona, egyenetlenség vagy nemtörődömségük folytán megengednék azt történni, hogy román képviselje az ő kerületüket. Legyenek azért éberek, különösen az aranyosmegyesi és krassói kerületek magyar választói, hogy ne érje szégyen kerületüket s igy vármegyéjüket. Egy szivvel-lélekel sorakozzanak a magyar jelöltek körül, mert akkor a románság higgadtabb elemei is velük fognak tartani és győzelmük biztosítva lesz. Színészet. Különböző fokú sikerek tarkítják a hetet, az előadások azonban mindég élvezhetők. Szombaton este Fényes Samunak Csöppség czimű énekes vigjátékát játszották színészeink. A darab nem bir ugyan irodalmi becscsel, de a báj, a mi kicsinyke tartalmán elömlik, mégis kellemesen hat a nézőre. Az egész cselekmény különben egy szerep: a csöppség szerepe körül forog, a mit Szilasi Juliska személyesített könnyed bájjal és hamisítatlan gyermekes kedélylyel. A mi sok lehetetlenség van ebben a szerepben, azt az ő alakításának mind elhittük. Mellette elsősorban Peterdi (Dengelegi) érdemel említést, a ki a düledező udvarház becsületes, de könnyelmű nemesében igen jó alakítást mntatott be. Tihanyi egy nem neki való szerepet játszott, sok igyekezettel és némi sikerrel. Egyéniségének különben Ámbro szerepe jobban megfelel. Ezt a szerepet ma Kovács Andor játszotta némely helyütt érzelmes melegséggel. Radó Rózsi (Márta) egy már nem fiatal, de még mindég szép leányt mutatott be. Ez a szerep sokkal színtelenebb, mintsem hogy egy ilyen csupa szív asszony, mint Radó nagy hatással játsz- hatná. Ő csak határozott karakterű szerepben fog excellálni. Vasárnap Gül-Baba ment harmadszor zsufolt-ház előtt. Mindenki a régi jó, az ensamble pedig egyre jobb. Hétfőn zónaelőadásban „A bor*-t játszották. Gárdonyi falusi története telt házat vonzott. Az előadás középszerű. Egyenként: Fábián Linka (Eszter) csinos s ügyesen kaczérkodó parasztmenyecske, Szilasi Juliska pedig (Rozi) igen kedves és bájos parasztlány volt. Radó Rózsi néhol drámai erővel játszott. Egy csokrot is kapott R. Réthy Laurától, a mi művészetéa tisztelendő ur egyikre sem maradt adós és egyre hangzott : — Uram, uram, Ire Aldridge uram, szállók az úrhoz . . . Mire Korcsek soha sem mulasztotta el feszesen hajlongva körülbelül a következőket mondani: — Hajdú judu majdirhauzenpikmecs . . . Mikor hajnalfelé a férfiak magukra maradtak, Réthy bácsi egyszerre csak odafordult Körösekhez. — No most upre more, énekeld el a nótádat. És Korcsek egy részeg paraszt embert imitálva, rázendítette : Hallja-e kend, Sára. Van-e káposztája ? Vagyon bizon, Bogár Imre, A kelmed számára. Nagy mester volt a maga idejében a vidéki színészeknél Gergely Antal. Egyik legsikerültebb tréfáját a következőkép beszéli el: Valamelyik nagyobb alföldi városban a direktor, akinek ő volt a komikusa, a mostoha időjárás következtében a szinházbérrel, mit esténkint kellett volna fizetnie, hosszabb ideig adós maradt. A színház magán- tulajdon volt, árvákra maradt, s egy derék öreg fiskális volt a gondnok, ki jó ideig türelmesen várt a hátralékra. A direktor, ha látta, nagyon feszélyezve érezte magát és lehetőleg kikerülte. Egyszer a színházi irodából az ablakon át arrafelé látják tartani. Az irodában csak a direktor és Gergely volt. — Jézus Mária ! — mondá a direktor — ez most ide jön. — Csak bújj ide a pénztárba, majd én eligazítom a dolgot. A direktor szót fogadott. Néhány perez múlva kopogást hall búvóhelyéről. Tessék, mondá Gergely. — Az ajtó megnyílik. Jó napot. Nincs itt a direktor ur. A direktor tisztán kivette az öreg ügyvéd hangját. — Biz az nincs, — hallatszott Gergely hangja. — Ejnye, de kár. — A miatt a hátralék miatt tetszik keresni? Tudakoló Gergely. — Dehogy van eszembe. Hanem holnap ebédre akartam volna invitálni. Az anyósom nevenapját tartjuk. Nagyon örülnénk, ha megjelennék a kedves nejével együtt. — Majd átadom én az invitálást, biztatá Gergely. — Dehogy. Azzal ismét nyikorog az ajtó és a távozó lépések nesze tudatja, hogy az ügyvéd elment. Pedig dehogy ment el, ott sem volt. Gergely imitálta a hangját es pedig oly sikerrel, hogy-mikor a direktor a pénztárból előbuvott, hálás tekintetet vetett a távozó felé s igy szólt! — Ha én ezt tudtam volna ! Milyen derék ember, noha fiskális. Ejnye, ejnye, egész megszégyenített. Ilyen ember elől bujkálni. Hát elmenjek, ugy-e ? Természetes, — mondá Gergely, — a vén kötni való bizony engem is meghívhatott volna. — No no, barátom, a direktor az első személy. Gergely igen tiszteletlenül vonogatta a vállát. A direktor másnap délben gálába csapta magát, felesége magára aggatott minden kéznél levő igazi és hamis ékszert, s igy teljes parádéval indultak a vendégségre. Az ügyvéd és családja éppen ebédnél ült, mikor a direktorpár betoppant. Úgy látszik, elkéstünk az ebédtől. — Dehogy, mondá a fiskális, épp a levesnél tartunk. — Nem tudtuk, hogy hány órakor van az ebéd; No de azért majd csak kapunk valamit. A derék fiskális egy kissé nagyot nézett ugyan, de azért egy-kettőre ott volt a teríték, s a direktorék abban a becsületes hitben, hogy hivatalos vendégek, végig ették a jóízű magyar ebéd minden fogását. Úgy a fekete kávé táján a direktor mégis szükségesnek látta a következő kérdést fölvetni: — Hát a kedves anyósa hol van ? — Az anyósom ? Jaj, direktor uram, az még a nagy kolera előtt halt meg. Az Isten nyugasztolja. A direktor egy kissé ümgetett, de nem merte tovább forszírozni a kérdést. Lehet, hogy rosszul hallotta onnan a pénztárból. Másnap este a fiskális ur a színházban volt s a mint előadás után a sötét páhojyfolyosón végig megy, egyszerre csak hangokat hall a háta mögött:- Én se megyek többet ahhoz a fiskálishoz ebédre, olyan ájnlagos a bora, hogy a gyomromat most is eczetágynak képzelem. A személyt nem látta, de tisztán kivette a direktor vékony tisztulás hangját. Egy ideig mérgesen járt föl s alá a színházi iroda előtt aztán betoppant s rárivalt a direktorra kemény recsegéssel: — Hallja az ur! Én nem bánom, ha mindennap beállít hozzám hívatlanul ebédelni, de a boromat ne ócsárolja, mert az a saját termésem. A direktor meglehetős hülyén nézett maga elé. — Én piszkoltam a borát ? Én. — Persze, hogy az ur, ott a páholy folyosóban, — Látta ? — Hallottam, — Jaj, lelkem, az nem ér semmit. Tudom már, honnan fuj a szél. Az a gazember Gergely imitált bennünket össze. No várj, te gézengúz, keressük föl, puhítsuk el az oldalbordáját. Fölkerekedtek és csakugyan megtalálták egy kurtakorcsmában. Aztán szépen együtt idogáltak hajnalig. huezián•
