Szatmármegyei Közlöny, 1906 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1906-04-25 / 31. szám
SZATMARMEGYEI KÖZLÖNY Helyettes elnökök: Szarka Andor, Mikolay Aladár. Jegyzők: Kiss Árpád, Sulyok Ede. Helyettes jegyzők : Majos Győző, Kun József. A fehérgyarmati választó-kerületben: Választási elnök: Sántha Kálmán. Szavazatszedő küldött- ségi elnök:Gulácsy Gyula. Helyettes elnökök: Dr. Torday Sándor, Kormány Lajos. Jegyzők: Dr. Jármy Béla, Kalós Kálmán. Helyettes jegyzők : Bakó László, Bornemissza Béla. A krassói választó-kerületben : Választási elnök : Nemestóthi Szabó Albert. Szavazatszedő küldöttségi elnökök : Rébay Dezső, dr. Gózner Elek. Helyettes elnökök: Kálmán Sándor, Sinka Lajos, Schwegler Alajos. Jegyzők: Szintay Gábor Felber Pál, Bőhm Endre. Helyettes Jegyzők: Andrássy Jenő, Fugel István. Az aranyos megyesi választó- kerületben : Választási elnök: Papolczy Béla. Szavazatszedő küldöttségi elnök: Bikfalvi Albert. Helyettes elnökök: Szeőke Sándor, Mada- rassy Zoltán. Jegyzők: Marosán János, Marosán Kornél. Helyettes jegyzők: Galgóczy István, Ilosvay István. A nagybányai választó-kerületben: Választási elnök: Gellért Endre Szavazatszedő küldöttségi elnök: Farkas Jenő. Helyettes elnökök: Csüdör Lajos, Bárány Béla. Jegyzők : Dr. Weisz Ignácz, Kis Miklós. Helyettes jegyzők : Smaregla János, Imre Károly. A nagy- somkuti választó-kerületben: Választási elnök: Nemestóthi Szabó Antal. Szavazatszedő küldöttségi elnök : Veszprémi Sándor. Helyettes elnök : Brunner Károly, Syllaba Ernő. Jegyzők: Veres József, Sándor Vilmos. Helyettes jegyzők : Barna Benő, Buttyán János. Ezek után tárgyalás alá vette a központi választmány azt a kérdést, mi történjék az 1906. évi választói összeírással, mely a Majos Károly törvénytelen elnöklése alatt tartott ülésen rendeltetett el. A választmány kimondotta, hogy ezen összeírást semmisnek tekinti és uj összeírást fog eszközöltetni. A tulipánkert megalakulása városunkban. A helybeli Nőegylet Gróf Károlyi Gyuláné Károlyi Melinda grófnő kezdeményezésére folyó hó 22-én vasárnap d. u. 3 órakor értekezletet tartott a városháza nagytermében azon czélból, hogy a magyar ipar pártolására alakult tulipán kertet városunkban is létrehozza. Az értekezleten szép számú közönség vett részt, s különösen városunk és vidéke intelligencziája volt nagy számban képviselve. Ott láttuk Károlyi István grófot, kerületünk országgyűlési képviselőjelöltjét is. Délután 3 órakor vonult be a terembe Károlyi Gyuláné grófnő, a helybeli „Nőegylet“ több tagjának kíséretében, kit a közönség szűnni nem akaró éljenzés és tapssal fogadott. Az értekezletet Debreczeni István polgármester nyitotta meg, megköszönve a szép számban egybe- gyült közönség megjelenését, felkérte gróf Károlyi Gyuláné, Károlyi Melinda grófnőt, hogy mint a tulipánkert megalakításának kezdeményezője az elnökséget elfogadni méltóztassék. A grófnő az elnökséget zajos éljenzések között elfogadva, a következő szép és hazafias beszéddel nyitotta meg az értekezletet. Mélyen tisztelt Hölgyeim ! Midőn e helyről önökhöz néhány szót intézek, őszinte igaz örömmel teszem azt, és örömöm két forrásból fakad. Az egyik az, hogy megajándékoztak megtisztelő bizalmukkal, azon vármegye és város hölgyei, hol életem annyi boldog évét töltöttem és melyhez oly sok benső emlék fűz, a másik az mélyen tisztelt hölgyeim, hogy oly mozgalomban, mely hivatva van édes hazánk javát előmozdítani, mindnyájunknak, kik rajta szeretettel csüggünk, egyforma kedves kötelessége résztvenni. Szivem egész melegével üdvözlöm tehát Szat- márvármegye és Nagykároly városa csatlakozását a Hazai Ipar pártolása és védelme érdekében megindult mozgalomhoz, úgy mint az Országos Védő Egyesület szatmármegyei osztálya alakuló gyűlésének tisztelt tagjait. Ennek a mozgalomnak, mely nem függ semmi külső körülménytől, nem szabad megszűnni többé soha ! Tartsunk ki rendületlenül, hűségesen, hazafias ügyünk mellett, és áldjon vagy verjen sors keze, ne gyöngyüljön soha elhatározásunk, ne lankadjon, ne csökkenjen a lelkesedés, mely ma bennünket hevít! Mélyen tisztelt Höigyeim ! A Védő Egyesület nemes és hasznos czélját mindenki ismeri és különben is megfogják azt mindjárt világítani nálamnál sokkal hivatottabb szónokok, csak a Tulipán mozgalomról legyen szabad pár szót szólanom. Ennek czélja egészen hasonló a Védő Egyesületéhez, és ugyanazon eszme szolgálatában áll. Ennek is fő czélja a hazai ipar pártolása és megvédése, az egész vonalon föltét- len előtérbe való állítása a külföldi termékek fölött. De ezenkívül még más, hogy úgy mondjam erkölcsi jelentősége is van. Oly időben keletkezvén, melyről méltán mondhatjuk, hogy sötét, borult idő volt, minden igaz hazafi aggódó hazaszeretetének, mintegy közvetlen megnyilatkozása volt a hozzá való csatlakozás. És annak is szükségét érezte minden jó magyar, hogy egy táborba tömörüljön, egyesüljön, e tömörülésnek, egyesülésnek külső jelével is tüntessen, és e jelben vigye győzelemre a Haza szent ügyét! Hogy a költő szavával éljek: A magyarok hor)- szerelmük magvát elveték a hó felett, és kikelve Tulipánok koszoruzták a telet! Ezen Tulipánok viruljanak örökké, mint küzdelmünk jelképei ! A viharban fakadtak, de a derültebb idők melegítő napsugara ne fonnyaszsza, ne hervaszsza el őket, ellenkezőleg fejlessze, növelje folytonosan, végtelenül ! És ez a szép magyar virág, mely büszkén tör az Ég felé, mintha sejtené nemes hivatását, mely magyar színekben ragyog és magyar szív fölé való, ez ékesítse mindég keblünket, ez egyesítsen ezután is mindnyájunkat, hogy kivívhassuk közös odaadással és erővel szeretett Hazánk fülvirágoztatását és minden fiának boldogulását. — Isten vezérelje jóra törekvésünket ! A szép beszéd óriási lelkesedést keltett, szűnni nem akaró taps és éljenzéssel fogadták. Különösen megható volt az a jelenet, a mikor Károlyi István gróf könnyektől meghatottan a közönség előtt homlokon csókolta leányát, a grófnőt hazafias beszédéért. Ezután Debreczeni István felhívta a jelenvoltakat a Tulipánkert megalakítására. A Tulipán-kert a következőleg alakult meg: E 1- nök: Gr. K ár o 1 y i Gyuláné Károlyi Melinda grófnő. Választmányi tágok lettek: Nők: Özv. Dr. Áldor Adolfné, Aigner Imréné, Dr. Adler Adolfné, Adriányi Zoltánná, Adler Margit, Dr. Aáron keresett ügyvédi irodája volt a fővárosban, hogy valóságos áldozatot hozott, a mikor elfogadta a főispánságot. Főispánunk még aránylag fiatalon kerül bele a főispáni díszes székbe s igy tetterejétől és ambicziójá- tól még sokat várhatunk. Mert ő nemcsak képzett, de a tett embere is, a ki nem keresi a fényt, de a munkát és a sikert. Mint ember előzékeny, lekötelező modorú, a melylyel mindenkit megtud hódítani, a ki csak közelébe jut. Innét magyarázható meg az, hogy bár nem volt eddig képviselő, de olyan benfentes volt a politikai körökben, a fővárosban olyan jó körökben forgott, a mely csak kevés olyannak adatott, a ki tényleg nem vesz részt a politika intézésében mint törvényhozó. Azért tekintetbe véve tudását, képzettségét, munkaerejét és ambiczióját, méltán sokat remélhet tőle vármegyénk, egy uj korszakot, a haladás korszakát. Egyéni jó tulajdonságain kivül biztosíték erre az a befolyás is, a melylyel a legjobb körökben bir, tehát nemcsak a jóakarat és törekvés lesz meg nála sokat és nagyot alkotni, de a befolyás és a sikeres utak és módok megválasztása is. Jó szónok, a kinek mindég van mit mondania, szeret beszélni, de csak akkor, a mikor szükségét érzi annak, hogy használ vele az ügynek, a melyhez hozzá szól. Erős a hitünk azért, hogy vármegyénk benne olyan főispánt nyert, a milyen rég nem volt a gr. Károlyiak, Domahidyak és Ujfalussyak székében. Megengedjük, hogy lesznek sokan, különösen a vármegyei középosztály tagjai között, a kiket meglepte kineveztetése, mert ritkán volt alkalmuk vele találkozni, a mennyiben ritkán jött le a fővárosból közgyűléseinkre. De ha megismerkednek vele, egyénisége, munkássága és tettereje mindenkit meg fog hódítani, beváltandó munka-programja ezeket is megfogja győzni arról, hogy igaz fia vármegyéjének, díszes állasára hivatott főispánja^ Szatmárnak. Adja az Ég, hogy főispáni munkásságában a törekvéssel és jóakarattal lépést tartson a siker! — Központi választmányi ülés. Szatmái- vármegye központi választmánya e hó 20-án Ilosvay Aladár alispánhelyettes elnöklete alatt ülést tartott, melyen a képviselőválasztások meg- ejtese czéljából szükséges intézkedések lettek megtéve. E szerint az országgyűlési képviselő- választások az egész vármegye területét illetőleg május 3-ára lettek kitűzve. A választási küldöttségek következőképen alakittatak meg: A nagykárolyi választókerületben: Választási elnök : Dr. Kovács Dezső. Szavazatszedő küldöttségi elnökök: Stróbencz Péter, Dr. Adler Adolf. Helyettes elnökök: Roóz Samu, dr. Vetzák Ede, Csipkés András. Jegyzők: Dr. Kőszeghy Andor, Madarassy István, Gallasz Ödön. Helyettes jegyzők: Dr. Sternberg Endre, dr. Schönptlug Béla. Schiffbeck Mátyás. A mátészalkai választó- kerületben: Választási elnök: Dr. Böszörményi Emil. Szavazatszedő-küldöttségi elnök: Vadász Ágoston, Helyettes elnökök: Szabó Antal, Kiss Bertalan, jegyzők: Dr. Szepesy Károly, Jakab Lajos. Helyettes jegyzők: Szuchányi János Marosi Győző. A csengeri választó-kerületben: Választási elnök: Szerdahelyi Ágoston. Szavazatszedő küldöttségi elnök: Madarassy Gyula. r A R c z a. A Flóra néni őcsese. Irta : Molnár Jenő. I. Leányos grácziával omlott le a puha szőnyegen, Flóra néni lábai elé a makacs, szertelen, szeretetreméltó fiú és az elkényeztetett házimacska hízelkedő bizalmasságával simult az ó-divatu, nehéz szekrényszagu ruhához. Flóra néni, a negyvenkét éves, lágy nézésű, őszülni kezdő leány, gyöngéden közelébb vonta magához a fiút, belemélyesztette hosszú, csontos ujjait fürtös szőke hajába és beczézően szólt hozzá : — Feri, te rossz csont, panaszom van reád. Beszéltem az egyik tanároddal, aki azt mondta, hogy kezdesz hanyag lenni. A hatodik gimnazista Feri pillanatra lesütötte a szemét, aztán természetéhez híven, nyakába ugrott az ő drága nénijének és össze-vissza csókolta fonnyadt, sárgás orczáját. — Ugye-e, édes-drága Flórácska, nem haragszol azért rám ? Hidd meg, én nem is tehetek róla. A tanár ur egyszerre nagyon szigorú lett hozzám. Nem tudom, mi a baja. Flóra néni nagyokat szuszogott a fiú hízelgő ölelései közben és szakadozott hangon fedte tovább a kis unoka öcscsét. — Feri, én megfogadtam magamban, hogy leveszem rólad a kezemet, ha nem javulsz meg. Feri tágra nyitotta a szemeit. Mint aki valami lehetetlent, váratlant hall. — Leveszed rólam a kezedet ? A Flórácska néni az ő hü Ferijéről ? — Igen, igen, csak ne csodálkozzál, te haszontalan, veszedelmes gyerek. Egyelőre még várok. Egy hónapi haladékot kapsz. Ha bűnbánóan megtérsz, ha ez alatt az idő alatt a javulásnak jelei mutatkoznak, akkor továbbra is a te legjobb, legfigyelmesebb, leg- szeretőbb nénid leszek. — Óh, édes, aranyos, egyetlen Flórácska néni, — áradozott a fiú — nincs nálad jobb lélek a világon. Igyekezni fogok, hogy megjavuljak, csak azt mond meg, mik az én nagy bűneim ? Hiszen sejtem, hogy nem a tanár ur szavai tettek ilyen kegyetlenné. Az agg leány gondolkodott, hogy elmondjon-e mindent. Feri már-már diadalmas elbizakodással széles kaczajban akart kitörni, mikor rászánta magát, hogy felsorolja a fiú bünlajstromát. — Hát először is: neked nagyon sok pénz kell, Feri. Észre sem vettem, hogy a múlt héten naponta átlag egy koronát kaptál tőlem, mire költöd azt a sok pénzt? A fiú kissé zavartan nézett föl a nénijére, de ezúttal is fölülkerekedett a szemtelen kedvessége, bak- fisleányhqz illető bájos daczossága. — Édes Flórácska néni, tudd meg, hogy én rajtad kivül csak egyet imádok : a süteményt. Hát erre költőm a koronákat. Bizony Isten erre. Czigaretta még nem volt a szájamban. Esküszöm. — Jó, jő, de most jön még csak a java. Panaszom van rád, hogy sokat kódorogsz az utczákon. Egész nap alig látlak idehaza. Bizonyosan a rossz pajtások csábítanak el, aztán elcsavarogtok Isten tudja hol, mig majd egyszer rósz hir jön felőletek. — Jaj, de szigorú vagy, Flórácska néni! Hogyan is tudod föltenni a te kis öcsédről, hogy gonosz fiuk közé keveredik. Nem erre tanítottál te engemet. Én pedig mindenbe a te tanácsaidat, intésedet követem. Mert te okos, jó, drága vagy, Flórácska néni. Mint forró napsugarak, úgy zuhantak alá a fiú szeretetének megejtő, izzó, gyermekes furfangu szavai. Flóra néni lehunyta a szemeit,odakint szükebbre vonta barna palástját a késő nyáresti alkony, a fiú még mindig ott térdelt az öreg leány előtt, hizelgett neki, a kezeit simogatta, újra meg újra a nyakába csimpajkodott, úgy hogy Flóra elvesztette minden dorgálásra hajló energiáját s végül magához ölelte az ő dédelgetett, gonosz öcscsét, korán elhunyt bátyjának legidősebb fiát. II. Feri egy hónap múlva egészen megváltozott. A csintalan szélsőségekkel teli, doromboló fiú szótalan és álmatag lett. Flóra néni nem tudta mire vélni e hirtelen változást. Olykor „elővette“ a gyereket és vallatni kezdte, de Feri makacssága most már az egyenes válaszok ügyes kikerülésében nyilatkozott. A tanár ur véletlen összekerülvén Flórával, sulyms vádakkal illette a hanyag, egyre lustább és közömbö- sebb fiút. A napközi elmaradások ideje most már belenyúlt az estékbe, mikor Feri fáradtan tért haza, előkapkodta a füzeteit, könyveit, forgatta össze-vissza föltűnő idegességgel, majd nehány sovány falatot vett a vacsorából és engedelmet kért a nénijétől, hogy lefekvés után nehány óráig a gyertyát égethesse. Egy éjszaka, hosszú lelki küzködés után, Flóra erélyes föllépésre határozta el magát. Feri ezen az estén egészen levert, indulatos és mogorva volt. Mikor nyugovásra tértek, még jóéjszakát se mondott, meg se csókolta nénikéjét. Flórát az aggodalom, a túláradó szeretet cselekvésre szóllitotta. Nem feküdt le, nyugtalanul várta az éjféli harangszót, eddig szórakozottan olvasta a múlt század divatos regényíróit, a nagyon illedelmeseket, hajporosokat, akik mindig szépeket tudtak mondani. De nem tapadt az agyához egyetlen szócska sem. Elcsendesült a harangszó, álmodozó csönd feküdt a házra. A vén leány lábujjhegyen a szobája ajtajához lépett, zaj nélkül kinyitotta, nyitva is hagyta és halk léptekkel surrant tova a közbülső szobákon. Mikor a Feri szobájához ért, hangosan dobogott a szive. Mélyeket lélekzett, egyszerre «agyon izgatott lett s úgy érezte, hogy névtelen fájdalmak szorongatják beesett mellét. Kísérteteket is látott, gyönyörű, melódiás szavú kísérteteket ... Az ifjúságot, a boldogságot, a szerelmet ...
