Szatmármegyei Közlöny, 1906 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1906-04-22 / 30. szám
SZATMÁRMEGYEI KÖZLÖNY Lajos párthiveitől, amely alapon a nemzet történeti függetlenségének munkája előkészíthető s a történelem logikai kényszerűségének parancsához képest meg is valósítható. A társadalmi evoluczió törvényei ezt a demokratikus állami és társadalmi politikát minden vonatkozásában aktuálissá tették. A demokráczia felkelő napja elperzselé a régi szabadelvü-párt szárnyait is, mert ennek a pártnak a vezére megrögzött konservativis- musával érzéketlen maradt a legutóbbi években felvetett uj eszmék iránt és igy összes híveivel el kellett vonulnia arról a szintérről, melyet idestova 4 évtizede uralt és helyet adnia azoknak, kiknek lelke fogékony a szocziá- lis eszmék iránt és összes vágyaikat nem a régi állapotok mesterséges fenntartásában, hanem a kiegyezés kereteinek nemzeti és szo- cziális tartalommal való megtöltésében találják. Ez az előttünk mozgó hullámzás arra int, hogy a váratlanul beköszöntött béke örömmámorában el ne veszítsük tisztánlátásunkat és éber figyelemmel gondoskodjunk arról, hogy politikai elhatározásunk ne csak a most összeülő országgyűlés formai összetételénél segédkezzék az egymással küzdő politikai pártoknak, nanem, hogy a jövendő politika részére komoly elhatározásukkal némi tartalmat is biztosítsunk. Igaz nem nekünk egyszerű polgároknak kötelességünk az országos politikusok által megoldandó reformkérdések irányítása; de annyi mindenesetre kötelességünkben áll, hogy régi pártviszonyok bomlása után ujabbi politikai állásfoglalásunkat lehetőleg indokoljuk is, mert hiszen maguk az országos pártvezérek csak akkor állapíthatják meg, hogy a saját politikai irányuknak alapja van a polgárság gondolkozásában, ha a polgárság politikai elhatározásának okait kifejezésre is juttatja. A Tisza-párt felett megkondult a halál harangja. A vidéki szabadelvű-pártok egyre- másra oszlanak fel, mert nem hajlandók oly politikai pártot összetartani, melynek egyetlenegy képviselője sem ül a parlamentben. Eme felfogás helyességének nagyobb súlya különben nem a személyi kérdésekben, hanem inkább abban van, hogy a pártok haladó irányzatú politikája mellett szinte eltörpül a régi liberálisok konservativismusa, mely elég köny- nyelmü volt arra, hogy a legutolsó másfél esztendőt tétlenségben töltse el, mindég akarva, de soha meg nem csinálva, az uj alapokon nyugvó programmot. Megyénkben — úgy tudjuk — még nem oszlott fel a régi szabadelvü-párt. És a nagykárolyi választó-kerület szabadelvű-párti vezemellette a széken. Tizenegykor jött meg az iskolából a bátyja, a kis Pali: — Mi baja a Lajókának? — kérdezte. — Semmi — felelt Kovácsné — angyal lett belőle ... — Meghalt? — Meg. Pali nem kérdezősködött tovább, hanem leült az ablak mellé, hogy megcsináljaa számtan példát. Mert azt mindig meg kell mutatni a mamának, mikor hazajön a gyárból . . . Az asszony, mikor meglátta a kisebbik fiát holtan, elbődült, aztán vinyogva, összetörve sirt egész délután és értelmetlen mondatokat makogott. Estefelé fel kellett állania az asztal mellől, hogy vacsorát készítsen. De mert annyira kisírta a szemeit, hogy alig látott, hideg kolbászt hozott a hentestől és egy tányérra való krumpli salátát aprított melléje. Aztán visszament a szobába, siratni Lajókát, Sindlauer kilenczkor került haza. Sirt egy kicsit, aztán megkérdezte : — Be van jelentve ? Az asszony némán rázta a fejét. És Sindlauer elment, hogy bejelentse Lajókát. Tíz órakor jött meg Szügyi. Nagyon fáradt és álmos volt. Mikor aholt gyereket meglátta, homályosan úgy rémlett neki, mintha délelőtt valahol a kocsija körül tipegett volna Lajóka s ahogy elgyötört agyát erőltette, az is eszébe jutott, hogy a gyerek olyan különösen ült le a járda szélére. Nem szólt neki, mert álmos volt. Az az átkozott három órai felkelés ! Körülnézett a szobában. Sindlauer meg a felesége a fájdalomtól egykedvüvé vált arczczal ültek az asztal mellett ... És a mindig álmos kocsis szive összefa- csarodott. Kétségbeesetten morogta: — Jézus Mária . . . Jézus Mária . . . A hátát hideg borzongatta végig. Pali pedig, aki nem mert szólni, hogy vessék meg az ágyat, a zsámolyon húzódott meg és a palatáblájára irt valamit, nagy görbe hetükkel. Ezt irta: Lajóka angyal lett. A grifli fájdalmasan csikorgott bele a halálos csendbe . . . tősége sem adott még életjelt magáról, mely czéljait a jövendő irányában megvilágítsa. Első kötelessége tehát úgy a megyei, mint a kerületi szabadelvű-pártnak, hogy gyűlést tartson és határozzon sorsa felett. Nem haldoklást várunk tőlünk, hanem cselekedetet. Mondja ki mindkét párt, hogy mint ilyen, feloszlik, de mindég hive marad a 67-es jogalapnak és alakítsa meg a megyei és kerületi alkotmány-pártot. Nagyon jól tudjuk ugyan, hogy Andrássy Gyula grófnak és a vele kivált csoportnak politikai felfogását eltekintve az általános választói jog kérdésétől, a melynek Andrássy gróf ép oly kevéssé hive, mint Tisza István gróf, Tiszával és híveivel szemben a konzervativebb csoport felfogásának kell tekinteni, de abban a pillanatban, amint Wekerle Sándor miniszterelnök belépett az alkotmánypártba, politikai állásánál fogva ő vált az alkotmánypárt vezérévé és i$y a szabadelvuség szempontjából az egész párt a vezér politikai karakterét öltötte magára s ez alapon azt lehet állitani, hogy a konzervativebb disszidensekból alakult kormánypárti Wekerle személye révén a szabadelvuség szempontjából föltétlenül nyújt annyi garancziát, mint a Tisza István gróf vezérlete alatt visszamaradt s most már megszűnt anyapárt nyújtott. — Károlyi István gróf ünneplése. A mátészalkai függetlenségi párt márczius idusán tartott gyűlésen Károlyi István grófot egyhangú lelkesedéssel a párt diszelnökévé választotta. Az erről szóló díszoklevelet a párt nagyobb küldöttsége tegnap nyújtotta át Károlyi István grófnak Nagykárolyban. A küldöttségben Szúnyog Mihály dr., a kerület volt képviselőjének és jelenlegi képviselőjelöltjének vezetésével részt vettek: Szalkay Sándor, Luby Lajos pártelnökök, Fuchs Jenő dr. párttitkár, Hra- bovszky István szentszéki ülnök, róm. kath. apátplébános, Gorzó Sándor görög-keleti apátplébános, Juhász János ref. lelkész, Katona Sándor, Fehér István, Kun Sándor, Mády Lajos, Ibrányi János, Szucsányi János és Földváry Tamás. A díszoklevelet Luby Lajos nyújtotta át szép beszéd kíséretében. Károlyi István gróf meleg szavakban köszönte meg a függetlenségi párt bizalmát s megigérte, hogy annak érdekeit mindenkor szivén fogja viselni. A zajos éljenzéssel fogadott beszéd után a küldöttség tagjait Szúnyog Mihály bemutatta Károlyi István grófnak, ki velük hosszabban elbeszélgetett. — Felhívás. Szatmáron a 67-es alkotmánypárt megalakítása szempontjából a következő nyílt levelet adta ki dr. Farkas Antal. Felhívás a Alkotmánypárt szatmári híveihez. Sokan vagyunk Szatmáron, a kik az Alkotmánypárt elveivel egyetértünk és ha e párt a 48-as és függetlenségi párttal testvéri szövetségbe van is és ha távol is áll tőlünk azon szándék, hogy ezen szövetséget, mindaddig, mig annak kitűzött czélja el nem éretik, megbontsuk, még is minket a 48-as függetlenségi párttól olyan lényeges nézeltérések választanak el, melyek a jövőre való tekintettel az alkotmánypártnak mint külön létező pártnak megalakítását és szervezését már most szükségessé teszik. A 48-as és függetlenségi párt ideális eszményei ugyan minden magyar amber szivében hálás talajra találnak, de Magyarország jelenlegi helyzetében gyakorlatilag kivihetetlenek, a mit legjobban bizonyít az, hogy most, midőn a 48-as és függetlenségi párt activ politikát folytat, kénytelen volt maga is a 67-es alapra ráhelyezkedni s az immár, hála istennek kormányra jutott egyesült pártok nemcsak ideiglenesen, hanem az átmeneti idő letelte utánra is olyan végleges czélokat tűztek maguk elé, melyek a kiegyezési törvényeknek épségben tartását és csupán a kiegyezési törvényekben Magyarország részére épségben tartott nemzeti jogoknak tényleges érvényesítését és biztosítását tűzik ki feladatul. Az egyesült pártok közös czélja tehát tulajdonképp magának az Alkotmánypárt elveinek gyakorlati megvalósítására törekszik. Az 1867-iki kiegyezés a maga elvi tisztaságában, oly módon, mint azt maga Deák Ferencz megalkotta és oly módon, mint azt nagynevű vezérünk Gr. Andrássy Gyula interpretálja, tehát kiküszöbölve abból mindazt, a mi homályos és ami nemzeti jogaink megcsonkítására és megszorítására vezethetne, meggyőződésem szerint olyan biztos alap, melyen egy erős, nemzeti érzéssel eltelt, hatalmas és boldog Magyarország és a dynastia egyetértését, fényét és hatalmát be nem látható időkig biztosítja. Tisztelettel kérem azért azon választó polgárokat, a kik velem egy nézeten vannak, hogy az Alkotmánypárt megalakítása és szervezése czéljából folyó hó 21-én szombaton délután 5 órakor a Pannonia vendéglőben tartandó értekezleten megjelenni szíveskedjenek. Szatmárit, 1906. április 16. Dr. Farkas Antal, ügyvéd. Vármegyei közgyűlés. Szatmárvármegye közönsége f. hó 19-én, d. e. 1h 11 órakor a vármegyei székház nagytermében rendkívüli közgyűlést tartott. A főispáni szék ezidő szerint betöltetlen lévén, az elnöki tisztet Ilosvay Aladár alispánhelyettes vármegyei főjegyző látta el, kit a terembe lépéskor a nagyszámban megjelent bizottsági tagok hatalmas éljenzéssel üdvözöltek. Ilosvay Aladár a gyűlést megnyitván, örömének adott kifejezést a fölött, hogy győzött a nemzeti akarat ereje és a vármegye közönsége most már nem idegen a saját házában — a honnan nem rég a letűnt kormányhatalom — szuronyokkal vezette ki. Midőn ezért a gondviselésnek hálát mond, kívánja, hogy hazánkban oly alkotmányválság, mint a mostani soha többé elő ne forduljon. A tárgysorozat első pontja a magyar országgyűlést május 19-ére összehívó, legkegyelmesebb királyi leirat felolvasása volt, mit a közgyűlés tagjai állva hallgattak végig. Ezután Jékey Mór indítványára, a közgyűlésnek a király iránt tanúsított legmélyebb alattvalói hódolata jegyzőkönyvbe vétetni rendeltetett. Ilosvay Aladár és társainak állásukba történt visszahelyezését elrendelő belügyminiszteri rendeletet és az annak folyományaként szükségessé vált intézkedések megtételét a közgyűlés örömmel tudomásul vette és a rezisz- tált tisztviselőknek jegyzőkönyvi elismerést szavazott. A vármegye lóavató bizottságaiba az állandó választmány által javaslatba hozott tagokat kiküldötte. Elhatározta a közgyűlés, hogy Nagysándor I. aljegyző ellen, azon tényéért, hogy Nagy László törvénytelenül kinevezett főispán eskütételét, az esküminta szövegének felolvasásával elősegítette: a fegyelmi eljárást megelőző vizsgálatot elrendeli. Mig a fegyelmi ügy befejezést nem nyer, addig Nagy Sándor nyugdíjazás iránti kérelme függőben tartatik. Cholnoky bizottsági tag helytelennek tartja a közgyűlés azon eljárását, hogy daczára annak, miszerint Nagy Sándoron kívül több oly tisztviselő is van a vármegyében, ki az ellenállásra vonatkozó közgyűlési határozatot nem respektálta, mégis csak Nagy Sándor ellen irányul a megtorló intézkedés. Heves vita után, melyben Cholnoky, N. Szabó Antal és Böszörményi Emil bizottsági tagok vettek részt, a közgyűlés utasította Ilos- vayt, hogy azon tisztviselők neveit, kik a törvénytelen kormány intézkedéseit végrehajtották — a megtorló eljárás eszközölhetése végett a legközelebbi közgyűlésen terjessze elő. A közgyűlés Ilosvay Aladár és a jelen volt Gróf Károlyi István éltetésével ért véget. Színészet. Derék színészeink egy heti sikeres küzdelem után bevették a közönség szivét, mely naponta szépen megtölti a kaszinói nagytermet. Magunk részéről is konstatáljuk, hogy az énekes személyzet igazán kifogástalan, minden tagja a vidéki átlagon jóval felül emelkedik, a drámai társulat férfi tagjai közül azonban csak Peterdit érheti dicséret. A többiek nem felelnek meg a kivánalmaknak. Nem csoda aztán, ha a hölgyek nem játszanak olyan ambiczióval, a mi tehetségükhöz illenék. Részletezve : Szerdán Gül-Baba ment az előző nap sikerével, de jóval teltebb házzal. Csütörtökön a drámai személyzetnek volt sekélyes sikerű estélye. Egy ócska német vígjátékot „a doktor bácsit“ adták, valószínűleg azért, mert a vígszínház igazgatósága azt az idén ismeretlen okból felevelenitette. Közönségünk unatkozott a vontatott előadáosn, és boszankodott a sok elkoptatott helyzet komikumon. Szilágyi Etelka (Emma) csak óriási erőfeszítéssel volt képes némi sikert elérni. Dicséretére legyep
