Szatmármegyei Közlöny, 1906 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1906-04-08 / 26. szám
Nagykároly, 1906. április 8. vasárnap. 26, szárű. ( ®, J XXXII. évfolyam. FÜGGETLEN POLITIKAI LAP. MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN ÉS VASÁRNAP. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendendők: Nagykárolyban, Jókai-utcza 2. sz. ELŐFIZETÉSI ÁRAK . Egész évre 8 korona. Félévre 4 korona. Negyedévre 2 korona. Megyei községek, egyházak és iskolák részére egész évi előfizetés beküldése mellett egész évre 5 korona. Egyes szám ára 20 fillér. «=Hirdetések jutányos áron közöltetnek. „Nyilttér“ sora 40 fillér. Kéziratok nem küldetnek vissza. Hirdetések és előfizetési dijak a kiadóhivatalba (Nagykároly, Jókai-utcza 2. sz.) küldendők. Szoczialista veszedelem. Három czikk. Irta : Jászi Oszkár. II. A szoczializmus nemzetköziségének valódi jelentőségét csak a szoczializmus lényegéből érthetjük meg. Persze ezt nem lehet egy hir lapczikk kereteben elmagyarázni, de néhány alapvető vonását megkísérlem kiemelni. A szoczializmus a munkásnép mozgalma. Azoknak a törekvése és pártja, kiknek nincs egyebük, mint a dolgos kezük. A szoczializmus tehát arra törekszik, hogy minden jóra- való munkás ember boldoguljon, hogy anyagilag, szellemileg és erkölcsileg gyarapodjék. E czélra két útra halad: a jelen megfelelő reformálásával és a jövő előkészítésével. A jelenben arra törekszik, hogy a törvény- hozás olyan intézményeket hívjon életre és olyan törvényeket hozzon, melyek növelik a munka védelmét és jövedelmét, igazságossá teszik az adózást, jóvá és ingyenessé a népoktatást, hasznossá és hozzáférhetővé a köz- műveltséget stb. Szóval, arra törekszik, hogy a törvényhozás valóban népies politikát folytasson. A szoczializmus ebben az u. n. átmeneti programmjában tehát benne van a progresszív adó, az ingyenes népoktatás, a munkásbizto- sitás, a hitbizományok eltörlése stb. stb. Vagyis egy egész sereg dolog, ami minden radikális polgári párt programmjában is benne van és igy legnagyobb részt benne van a függetlenségi párt programmjában is. Ebben tehát nincs semmiféle veszedelem. Van azonban a szoczialistáknak egy másik programmja is. És ez a jövőre vonatkozik. Ez azt mondja: a fenebb felsorolt reformokkal azonban nem elégedhetünk meg, mivel mi nemcsak az állapotok javítására törekszünk, hanem arra is, hogy megvalósítjuk minden igaz ember közös eszményét, hogy ki-ki érdemei szerint boldoguljon a világon. Már pedig ez nem lehetséges mindaddig, mig az emberek túlnyomó többsége, kévés gazdag embertől, anyagi fügőségben el. Mert a vagyontalan napszámos, földmivelő és munkás, bármily derék, okos és jóravaló legyen is, bizony egész életén át nem emel- kedhetik ki nyomorult vagy szegényes sorsából. Mi ennek az oka ? Az, hogy önálló az ember csak tőkével lehet, a tőke pedig kevés gazdag ember birtokában van. Mi több, a technika fejlődésével a nagy üzemek sokkal könnyebben boldogulnak, mint a kicsinyek, aminek az a következménye, hogy a nagy tőke felszívja a kicsinyt. Vagyis napról-napra jobban ritkulnak a kisiparosok és kiskereskedők sorai, mig a vagyontalan proletárok száma egyre szaporodik. Hol itt az orvosság? Csakis abban, hogy az állam, az összeség vegye kezébe a földet s a gépeket, az u. n. termelési eszközöket s ő használja ki azokat az összeség érdekében, úgy, mint az pl. már ma is a vasutakkal, a bányákkal, az erdőkkel, sokhelyütt a vízvezetékkel és a világítással történik. A termelés ez államosítása rendet és jóllétet biztosítana a földön s megszüntetné a kevesek uralmát a sokak felett. Ez a szoczializmus törekvése a jövőt illetőleg. Kétségtelenül lehet rajta vitatkozni, hogy ez a terv okos és keresztül vihető-e, de nem lehet kétséges, hogy szándéka, mely az egész emberiség boldogitását czélozza, tiszta és nemes, legalább is olyan tiszta és nemes, mint bármely más politikai párté. Tehát ebben sincs még semmi veszedelem. — Igen ám, de tiszta és nemes eszmék is sok bajt és szenvedést okozhatnak, ha helytelen eszközökkel küzdenek érettük! Ez igaz ; épp azért néznünk kell az eszközöket. És a szocziálisták erre nézve — úgy a jelen, mint a jövő programmot illetőleg — ezt tanítják mindenütt a földön, egyhangúlag: — Munkások, hogy elérjétek sorsotok javítását a jelenben és gyermekeiteknek boldogságát a jövőben: szervezkedjetek ! Egyes ember akarata, vagy kevesek buzgalma nem elégséges. A nagy néptömegeket kell felvilágosítani az ő igaz érdekeik felől s első sorban meg kell értetni velők, hogy csak a munkában, a műveltségben, a lelki és testi felemelésben van az erő. Korcsma és lóverseny helyett, azért a szakszervezetekbe járjatok, melyekben kiművelhetitek magatokat, megismeritek érdekeiteket és megedzitek kitartásotokat. Csakis ez segít. Forradalmi felkelés csak akkor, ha ellenségeitek szükkeblüsége lehetetlenné teszi a békés fejlődést. De az eredményes forradalomhoz is első sorban munka, értelmi erő és erkölcsi önmegtagadás szükséges. Ebben sincs semmi veszedelem. Minden valamirevaló politikai párt ugyanezt a tanácsot adja az ő híveinek és ugyanezen módon járt el a jelenben. Vázsonyi Vilmos ugyanezt a reczeptet irta a városi klikkek által kizsarolt terézvárosi kispolgároknak és ugyanezt a reczeptet követték a hivatalnokok sorsuk javításáért való küzdelmükben. De a múlt nagy szabadságharczai is ugyanezt az elvet uralták: Kossuth Lajos sem harczolhatott másként, mint minden lehető erő szervezésével és egységesítésével a közös czél érdekében. r A R C Z A. A tiszteletesné. Irta : Csaroday Bertalan. I. Hosszú, terjedelmes, nagytagu aszszonyember az én tiszteletesném tiszta, fehér haja fekete kendővel van bekötve bokrára elől. Eleven arcza daczol a hajával és sugározz* azt a félelem nélküli, nyugodt elszántságot, mely azok tulajdona, kiknek e földi tereken nincsen már semmi veszíteni valójuk . . . Korra nézve se igen öreg a tiszteletesné. Lehet úgy vagy negyven éves. Öreg tiszteletesnének hívják csupán azért, mert ő az azelöttvaló tiszteletesnek a felesége. Itt maradt ő annak a halála után is. Ide szögezték a földjei és a megszokás. Az uj tisztelete- sékkel ádáz haragot tartott, ahogy az már illik egy öreg tiszteletesnéhez. Múlt és jövő kell hogy ellenségei legyenek egymásnak Már ránézvést is olyan asz- szony az öreg tiszteletesné, akinek okvetlen harczolni kell valakivel. Akárkivel. A földdel, az éggel, vagy bár önmagával. Ő erő. Erő testileg, lelkileg. Predesztinálva a mások leigázására és az egyedülvalóságra. Vannak ilyenek ott fennt sokan, csak nem tud felőlük a világ. De mert a lenyűgözött természeti erők mégis csak kell, hogy valahogyan, valamiben nyilvánuljanak, romboljanak ők is az adott korlátok között. II. Az én papném lakása olyan, mint más falusi paraszt nemesasszony lakása. Tiszta, de kellemetlen. Fehér, mezítelen falak mellett barna diófa bútorok állnak, unalmas pontossággal. A padlón frissen mosott, kartonrongyokból szőtt tarka pokrócz. A ház közepén esztováta. Ezen nem dolgozik senki. Mióta Rózika meghalt, az öreg papné egyetlen leánya vakoncziába van ő is, a vén tutor. A papné nem csinál e dátum óta semmit. Csak szenved ungorkodik és néz. A nézése éles és megtört. Mert most már nem másokkal, hanem önmagával vi véres csatákat. És egyszer ő a győztes, egyszer az igazság. De bármelyik győzzön is, a vesztes fél mindig ő marad. Nem lehet feltámasztani a halottakat. Nem. III. — Nem igaz, nem heptikában halt meg az én leányom, — folytatja, mielőtt kezdte volna, ő azt hiszi mindig, hogy már elkezdte. — Én tudom. Vagy hogy abban halt meg mégis, de a saját maga akaratából. Visszaszolgáltatta fiatal életét a Mindenható Isten kezébe, mielőtt az kérte volna. Nagv sor az. Elbeszéljem ? Én városi szegény polgárleány voltam. Nem szégyenlem. De nagyravágyó. Azt is tudja, ugy-e, micsoda szegénységben sínylődtünk mi, mielőtt ide kerültünk, erre a nagy parókiára. Daczból esett a gazdák választása miránk. Merthogy mi szegények voltunk és igy le lehetett minket nézni a parasztnak is. Itten tudniillik minden ember annyit ér, ahány hold földje van. Ha nincsen földje, semmit se ér. Az ember maga mellékes. Fő a föld. Mit nem követtünk el a szegény megboldogulttal, csak hogy meggazdagodjunk. Éheztünk, sültünk, fáztunk, kínlódtunk, csakhogy meglegyen a vagyon. Hamar, hamar. Egyszer aztán összeesett az uram a mezőn. Túlságosan feszítettük a hurt. — Zsuzsika, lelkem mit fogsz te csinálni egymagádban ? — kérdezte, mikor elérte a vége. — Tudtam is én, mit csinálok ? Én csak főztem eddig és kuporgattam a filléreket, amit az uram megszerezett. Nem volt ő öreg, hogy a halálára számítva, gondoskodtam volna a magam és a leányom eltartásáról. Volt adósság is elég. A földeket is úgy vettük, hogy majd szépen lefizetgetjük Isten segítségével. Majd, majd. Most úgy álltam, mint az ujjam. Minden oldalról megtámadtak. Az uj papék, a falubeliek. A bank is féltette a pénzét. Szállt a sok hiábavaló szóbeszéd, ártott nékem még az is, akit nem is ösmertem. Letört az én koronám — örvendeztek egy húron — Isten verése ez. Az is volt. Pedig nem is voltam büszke. Csak olyan a természetem. A tiszteletesné megállott és szelíden nézett reám. Ez a szelídség, tudja Isten, nem sikerült neki. Nagyon fejedelmi volt hpzzá az ő egész mivolta. Járása, beszéde, nézése. És nagyon nyomatékos. Az egész környezetét agyonnyomta a maga személyével, a cselédeket, engem, a harangozót, a massziv diófabutorokat, a házat udvarostul az egész falut .. . — Tudja, mit csináltam ? Elkezdtem gazdálkodni férfi módjára. Nem volt nékem se ünnepem, se farsangom, se éjjelem, se nappalom. De mire felnőtt a leányom, meg volt a vagyon. Huszthy Zoltán fényképésznek Ko88utli-utcza 5-ili szánni saját házánál §0BT kizárólag e czélra épített gyönyörű szép műterme öltözőszobáYal s az álandóan nyitott remekszép képcsarnokkal, teljesen elkészült s úgy a helyi, mint a vidéki n. é. közönség rendelkezésére áll.
