Szatmármegyei Közlöny, 1906 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1906-04-04 / 25. szám
SZATMARMEGYEI KÖZLÖNY Kétségtelen tehát a nyomozás adataiból az, hogy ifj. Kirilla Adolfot és Merts Lászlót bűncselekménynek nyomatékos gyanúja terheli. De kitűnik továbbá Brebán Aurél dr., Rónay László, Kemény Emil, Csuján Anna, Sugár Emil, Simkó Géza és Szentgyörgyi Lajosnak vallomásából az is, hogy többen, már a folyó hó 15-én is megtámadták és pedig ugyancsak ifj. Kirilla Adolf vezetésével, ugyancsak a Magyar Király kávéházban Brebán Aurél dr. Kemény Emilt és Rónay Lászlót, s hogy nevezettek ekkor is kénytelenek voltak onnan elmenekülni, s tettleges bántalmaztatásukat részben csak menekülésök, részben pedig másoknak közbelépése által kerülték el. Brebán Aurél azonfelül határozottan állítja azt, hogy a folyó hó 17-én történt megtámadtatása alkalmával ifj. Kirilla Adolf azt kiáltotta : „Vagy elpusztultok innen Károlyból, — vagy mindnyájatokat agyonverünkés habára nyomozás ennek a fenyegetésnek megtörténtére még eddig ki nem terjesztetett is, miután e fenyegetésnek megtörténtét igazolja egyrészt a meg- támadtatás alkalmával uralkodott izgatott hangulat, másrészt az a körülmény, hogy e megtámadtatás nem valamely véletlenül felmerült ok miatt, de azért történt, mert Brebán Aurél és társai az elmozdított vármegyei tisztviselők helyébe történt kineveztetésöket elfogadták, — tehát úgy az ellenséges indulat miatt az ebből fakadó bántalmazási szándék is egy állandóan létező oknak volt következménye, és miként a fentelőadottak igazolják ez a bántalmazási szándék már ismételt támadásokban is megnyilvánult, — mindez tehát a mig egyrészt igazolja a fenyegetésnek megtörténtét, addig másrészt komoly tartalmat és súlyt kölcsönöz ennek. Az előadottak szerint tehát bűncselekménynek és pedig a btk. 176. §-ba és a 301. §-ba ütköző súlyosabb beszámítás alá eső bűncselekménynek nyomatékos gyanúja forogván fenn, — továbbá fenforogván annak nyomatékos gyanúja is, hogy a btkv. 176. §-ban meghatározott magánosok elleni erőszak büntette megismételtetett, — és bizonyíték is lévén arra, hogy a gyanúsítottak az elkövetett bűntettnek megismétlésével fenyegetődztek : az 1896 : XXXIII. t.-cz. 141. §-nak 2-ik és 5-ik pontja értelmében elegendő törvényes alap volt arra, hogy a feljelentett Demidor Ignácz városi rendőrkapitány a feljelentőket az én indítványomnak elfogadása mellett letartóztatta, a minthogy az ügyiratoknál 7. napló szám alatt levő letartóztatási határozatok és a bűncselekmény megismétlésének gyanújával és az életveszélyes fenyegetésekkel indokolják a letartóztatást, s a feljelentéshez közjegyzőileg hitelesített másolatban becsatolt határozatoknak tartalma sem értelmezhető másképen mint csak úgy, hogy a rendőrkapitány elfogadva a kir. ügyészi indítványnak indokait, azt az abban foglalt okokból teljesité. Minthogy az előadottak szerint Demidor Ignácz feljelentett rendőrkapitány törvényes alapon tartóztatta le a feljelentőket és e letartóztatás foganatosításánál a fennálló szabályoknak minden tekintetben megfelelő módon járt el, — és minthogy ennek nem mond ellent az a tény sem, hogy feljelentők a kir. törvényszéki vizsgáló biró által szabadlábra helyeztettek, mert a letartóztatás szükségességének megítélése, valamint annak elbírálása, hogy a különben törvényesen eszközölt letartóztatásnak további fentartására, nevezetesen a további fogva tartásra van-e kellő ok, már a szabad mérlegelés és egyéni felfogás körébe vág : Mindezeknél fogva tehát mert bűncselekmény fenn nem forog a vád képviseletét az 1896: XXXIII. t.-cz. 34. §. alapján megtagadnom kellett. Miről ifj. Kirilla Adolf és Merts László nagykárolyi lakos feljelentőket a B. P. 42. §-ban meghatározott akzal a figyelmeztetessel értesítem, hogy a határozat kézbesítésétől számított 8 nap alatt joga van a vádképviseletét átvenni s e végből határozatom felmutatása mellett a szatmár-németi-i kir. törvényszék vizsgálbbirájánál jelentkezni, vagy pedig jelen határozat ellen a debreczeni kir. főügyész úrhoz folyamodni. Folyamodás esetén a beadvány hivatalomhoz adandó be. Szatmár-Németi, 1906. márczius hó 23. Királyi ügyész. Fiskális hazaffy urak! Vigyázzanak az utolsó mondatra ! Felebbezés beadható ! Tehát újabb perköltség is számítható. Tulipán. Tuliupános: Mit látok?! — Tulipántalan Mit? Tulipános: Még kérdezed? Azt, hogy nincs rajtad tulipán. Tulipántalan: Rémesen bárgyú vagy, kedves barátom. Te azt is láthatod, hogy nincs rajtam szegfű, rózsa, orgona, vöröshagyma, csalamádé, kökörcsin, lóhere és görögdinnye. Azonkívül azt is láthatod, hogy nincs rajtam diszmagyar, automobil és kormányozható léghajó. Tulipános: Ne űzz gúnyt a hazafi- ságból ! Tulipántalan: Micsoda összefüggés van a hazafiság és a tulipán között ? Tulipános: Miért kérdezed éppen tőlem ? Én nem vagyok káptalan ; nem tudhatok mindent. Ha Fischer azt mondja, hogy van összefüggés, akkor bizonyára van összefüggés, mert ha nem volna összefüggés, akkor nem mondaná Fisher, hogy van összefüggés. Tulipántalan : Különben én jó hazafi vagyok és igy a hazai ipart pártolom és nem a bécsit. Tulipános: Az nem úgy van. Muszáj hordani ezt a bécsi tulipánt. Ezzel jelképezzük, hogy a hazai ipart pártoljuk. Ha nincs bécsi tulipán, akkor nincs magyar ipar, akkor nem lehet pártolni a magyar ipart. Szóval, muszáj tulipánt hordani. Tulipántalan : Én ezt nem értem. Tulipános'. Én se. De az, aki ezt nekem megmagyarázta, azt mondta, hogy ő érti. És nagyon értelmes arczot vágott; én elhiszem, hogy érti. Tulipántalan : Én is elhiszem, csak hagyj békét már ezzel marhasággal. Tulipános: Kérlek alásan. Tulipántalan: Pardon ! Csak egy kérdést! Hol lehet kapni ezt a tulipánt ? Tulipános ■ Hát veszel ? Tulipántalan : Persze, hogy veszek. A hazafiságból azért én se engedek ! (iSiet Fichserhez.) MIINEK — UJ Ítélő táblái bíró. A Király Kolbenhajer Kálmán debreczeni Ítélő táblai elnöki titkárt ugyanoda bíróvá nevezte ki. — Oltáregyesületi hangverseny, n. nagykárolyi oltáregyesület április 1-én, azaz vasárnap tartotta meg ötödik és ez évben utolsó felolvasó estélyét. A polgári kaszinó nagyterme ezúttal is szűknek bizonyult a nagyobbára hölgyekből álló előkelő közönség befogadására. A kitűnő ízléssel és poetikus felfogással összeállított programm megérdemelte a közönség kiváló érdeklődését. Próna—Szent Gálv Rákóczi zászlaja czimü melodrámáját Janitzky Margit kisasszony szavalta zóngora-harmonium- hegedü-cselló és Kálnay Gyula meleghangú énekkiséretével. A mély hazafias tűzzel előadott költemény nem tévesztett hatást. Olesnitzky Emilia és Wagner Mariska, Gobby Magyar ábrándját adták elő művészies preczizitással, előkelő színezéssel. Wolkenberg Alajos dr. vallásos tárgyú szabad előadást tartott. Az „Ima“ czimü opera részletet R. Réthy Laura koloratur enekesnő a magyar színpadok ünnepelt kedvencze énekelte nővére Réthy Janka tanárnő diszkrét zongorakisérete mellett. A kik ott voltak, elragadtatással gyönyörködtek a hatalmas hangok nemes csengésében és szin- pompájában. A közönség lelkes tapsokban megnyilvánult óhajának engedve műsoron kívül egy magyar müdalt, majd leírhatatlan hatással a „Tavasz elmúlt“ czimü hazafias dalt énekelte el a müvásznő, kinek csodás tehetsége mellett perczekig tüntetett a hálás publikum. Komka Böske kisasszony Szatmárról jött át, hogy bájosan előadott monológjával gyönyörködtessen bennünket. A műsor hatodik számául négy élőképnek, a hit, remény és szeretetnek, majd ezeknek együttes bemutatása következett. A hitet Márton Margit, a reményt Kerekes Anna és a szeretetet Borody Irén kisasszony személyesítette. A képek festőiek, az előadó hölgyek ifjú szépségükben magasztosak voltak. A rendezés finom Ízlésre vall. Záró beszédet Varjas Endre mondott. A főtisztelendő ur mély tudó mányu fiatal ember, aki ha pap is, mégis egy modern világ gyermeke és igy a magunk részéről nem vallunk vele egy nézetet, mert hiszen az általa hirdetett hitelveket magáévá teheti egy hivatásos pap, de a nagy közönség, mely a modern világban él, annak modern erkölcsével és bűneivel telítve, nem helyezked- hetik az áhala hirdetett eszményi magaslatra. Wolkenberg Alajos dr. ur előadására vonatkozólag készséggel regisztráljuk, hogy ezúttal nem volt „száraz“. Előadásának tárgya a viszontlátás hatásának fejtegetése volt kapcsolatosan a katholikus hitélettel. Az előadást mindvégig érdeklődéssel hallgattuk. Katonai szemle Klobucsár Vincze tábor-szernagy, kassai hadtest parancsnok, e hó 29-én a szatmári honvéd-csapatok felett szemlét tartott. A honvéd katonaság zeneszóval a kora reggeli órákban vonult ki a nagyerdő alatt elterülő rétre, hol a szemle volt, a csapatokat Nemes Ede dandárparancsnok és Csanády Frigyes ezredes vezényelték, a szemle végén a csapatok kiképzése és magatartása fölött a hadtest parancsnok teljes megelégedésének adott kifejezést. — Kir. tanfelügyelői iskolalátogatások. Szatmár vármegyében márczius hónapban Bodnár György kir. tanfelügyelő meglátogatta a szatmárnémeti-i rom. kath. fiú- és leányiskolákat, a csanálosi róm. kath. iskolát és községi óvodát; SprengerFerenczkir. s.-tanfelügyelő a szinérváraljai állami, róm. kath., gör. kath. és ev. ref. iskolákat, az állami óvodát és az iparos tanoncz- iskolát, a sebespataki gör. kath. iskolát; Gálffy Lajos kir. s.-tanfelügyelő az aranyosmedgyesi iskolákat. — Városi képviselőtestületi közgyűlés. Nagykároly város képviselő-testülete folyó hó 1-én rendes közgyűlést tartott. A tárgysorozatba felvett és tárgyalás alá került ügyek elintézését az alábbiakban közöljük: 1. Polgármester 1905. évi eseményi statisztikai jelentése tudomásul vétetett. 2. A villamos-mű vagyon és üzleti mérlege 1904. év nov. 24-től, 1905. év deczember 31-ig terjedő időre történt összeállításából kitűnik, hogy a bevétel ugyanannyi vesztességgel szemben 66828 kor. 46 fillér volt, s igy az üzem- vesztesség alapjából semmi sem használtatott fel. 3. A villamos-mű számadásainak a kettős könyvvezetés szerint leendő vezetése elhatároztatott és a városi tanácsban a villamos-mű ügyeinek előadójául Néma Gusztáv közig, jegyzőt bizta meg, kinek ezen ténykedéséért évi 200 korona megállapittatott. 4. A város kezelése alatt álló pénztárak és 32 alap szárszámadás jóváhagyattak. 5. A városi szerv, szabályrendelet módosíttatott. 6. A nyugdijügyi bizottság 1905. évi jelentése tudomásul vétetett. 7. A díszpolgárok okleveleinek átadása tudomásul vétetett. 8. Dr. Kovács Dezső és társai a tornaterem falába illesztendő emléktáblára vonatkozó kérelmének teljesítése a törvény előleges bemutatásának kötelezettsége mellett — tel- jesittetett. 9. Marián Ferencz és társai (a villany-telepen alapítandó birtokossági malom) helynek 30 évig díjtalanul átengedése iránti kérelme visszavonatván, tudomásul vétetett. 10. Gyámoltak és gondnokoltak tőke pénze után 1905. másod felére 4 százalék kamat megállapítása tudomásul vétetett. 11. A villamos-telepen eszközölt kútfúrás ügyében a jog- és pénzügyi bizottság javaslata tárgyaltatott (régi 6600 kor.) (újabb 4000 kor.) Felhatalmazza polgármestert, tovább folytassa a furratást. 12. A vásárvám 1907-től 6 évre bérbe kiadása az „árverési feltételek“ megállapítása. 13. A jog és pénzügyi bizottság javaslata a piaczta- karitás 1907. jan. 1-től 6 évre bérbe kiadása. 14. A jogügyi bizottságba pótlólag Miklóssy Márton, gazd. és pénzügyi bizottságba Papp István, a közkórházi bizottságba Vetzák Ede beválasztatott. 15. A vicziná- lis-uti bizottságba Lucz György és Lukácsovits János megválasztattak. 16. A városba költözött és 4 év óta itt lakó idegenekre a telepedési-dij kirovatott. A tárgy- sorozat további 5 pontjának — jelentéktelen minden fontosság nélkül való ügyek — elintézésével a közgyűlés véget ért. — A „Honi ipar“ április 1-iki száma az egész országban megindult iparpártolár.i mozgalomnak van szentelve, melynek e lap mindenkor buzgó szószólója volt. Hót esztendő óta küzd a „Honi Ipar“ az iparpártolás eszméjéért és szakadatlan agitácziójával nagyban hozzájárult ahhoz a hangulatváltozáshoz, mely szerte az országban az ipar javára most tapasztalható. A „Honi Ipar“ kimeritő tudósítást közöl az „Országos Iparpártoló Szövetség“ megalakulásáról, amelynek jelentőségét Cserháti Jenő műegyetemi tanár és Sugár Ottó, a lap felelős szerkesztője méltatják. „Iparpártolás és önálló vámterület“ rovatában beszámol az összes parpártolási alakulatokról és kimeritő felsorolását tartalmazza az összes újabb gyáralapitásoknak. Gazdag hírrovat és műszaki rovat zárja be ezt a kötetnyi vastagságú számot, melyet legmelegebben ajánlunk olvasóink figyelmébe. A „Honi Ipar“ kiadóhivatala Budapest, VI., Király-ufaza 34. sz. alatt van, előfizetési ára egész évre 16 korona, félévre 8 korona. — Tudomásul. Felkérésre kijelentjük, hogy lapunk márczius 15-iki számában megjelent „Iparosok és Kereskedők pártja“ czimü czikkünket nem Szerafin Elemér ur irta. A czikk szerzője lapunk belső kötelékébe tartozik. A szerkesztőség. — Nagybánya város márczius 28-án közgyűlést tartott, melyen a többek közt szomorú tudomásul vette a kir. tanfelügyelő átiratát, melyben az áldatlan politikai viszonyok miatt a községi óvoda államosításának elodázáról értesít. A kórházi élelmezés napidiját 60 fillérről csak 70 fillérre emelték fel, tekintettel arra, hogy a betegeknek árt a bőséges táplálkozás. A kőbányatelepi lakosoknak templom építési czélokra kért építési anyagokat a közgyűlés kiutalta, azonban elvárja, hogy a kőbányatelepiek gyermekeiket hazafias szellemben fogják neveltetni, az uj Isten-házában a magyar szentbeszédeknek is tért engednek. Ezután a nagykárolyi pénzügyigazgatóság átirata került tárgyalás alá, melyben a miniszter utasítására a 36.000 korona államsegély elvonásával fenyegeti meg a város, ha az önkéntesen befizetett adókat be nem szolgáltatja. Stoll Béla és Moldován László felszólalására a közgyűlés elhatározta, hogy enged a felszólításnak s nem akarván a tisztviselőket sem kitenni a zaklatásnak, utasítja a tanácsot az önkéntesen befizetett adók beszolgáltatására. — Az amerikai nászutazás. A szatmárnémeti törvényszék fogházában raboskodott özvegy Földi Istvánná, szül, Beck Gertrud, szemrevaló 28 éves asszony. 1903. év nyarán Bütykös Pál börtönőr belé- bolondult a szép asszonyba s folyton ostromolta szerelmi ajánlataival. Megígérte neki, hogy kiviszi Amerikába, mert hivatalától már rég megcsömörlött, tekintélyes összeget kap végkielégítés fejében. Földi Istvánná beleegyezett, a börtönőr pénzzé tette mindenét, ezer korona végkielégítést kapva, deczember 3-án boldogan repült a gilvácsi vasúti állomásra, ahová neki az időközben kiszabadult asszony találkát adott. Egy közeli korcsma külön szobájába tértek be, ahol az özvegy azt kérdezte, hogy tudna-e neki egy százast váltani? — Annyi a pénzem, minta szemét, galambon ! válaszolta az exbörtönőr, s büszkén vette elő jól megtömött tárczáját. Ebben a pilanatban berohant Krenyán János nagykárolyi alkusz, akivel a menyecske vadházasságban élt s az előre megbeszélt tervükhöz híven, revolvert szegzett az Amerikába vágyó Bütykös mellének s üvöltött, minta sakál: —Verembeestél, alávaló lélek I De most ember kezébe kerültél, családi életem feldúlója. Erre azután a menyecske kikapta Bütykös kezéből a pénzt s keblébe rejtette. Az orditozásra a korcsma népe Krenyánnak, a felszarvazott férjnek fogta pártját s a „csábitót“ irgalmatlanul eldöngették s ráadásul kidobták. Még csak annyi pénze sem maradt, hogy a berobogó vonatra felkaphatott volna, melyen megrablói elmenekültek. A csendőrség később kézre- keritette őket, csakhogy akkora már a pénzt elköltötték. A szatmárnémeti törvényszék rablás büntette miatt 5—5 évi fegyházra Ítélte a vádlottakat, akiknek semmiségi panaszát tegnapelőtt a Kúria II. büntető tanácsa Sebestyén Mihály elnöklésével — elutasította. Felelős szerkesztő: STERNBERG OTTÓ. Főmunkatárs: RÓNAY LÁSZLÓ. Laptulajdonos :RÓTH KÁROLY.
