Szatmármegyei Közlöny, 1905 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1905-04-09 / 15. szám
Melléklet a Szatmármegyei Közlöny 1905. évi 15-ik számához. — Az oltványtelepek és az idei szárazság. Az elmúlt nyár abnormis szárazsága következtében az ország legtöbb oltványtelepei nagy mértékben szenvedtek, miért is az idei szőlőoltványok legnagyobb része gyengén fejlődtek s igy szőlőkertek telepítésére alkalmatlanok. Annál fontosabb a szőlőbirtokosok részére egy oly oltványtelepet ismerni, amely a beoskolázott oltványok öntözésére négy nagy vízmüvet állított föl, mely vízmüvek a száraz időszakban 24 órán belül (éjjel és nappal) három millió liter vizet szállítottak, miáltal az oltványok ideálisan fejlődtek. Ez a küküllő- menti első szőlőoltványtelepMedgyesen (tulajdonosa Gas- pari Frigyes.) A „Borászati Lapok“ Magyarország ezen ismert szaklapjának 47. száma egy „Oltványtelepek 1904“ czimü czikkben fölötte elismerőleg foglalkozik az említett teleppel és több fényképfölvételt mutat be, mely fényképek ezen telep oltványainak pompás fejlődését igazolják. A telepet, melynek ilusztrált árjegyzéke előttünk fekszik és amely ezen árjegyzékét kívánatra mindenkinek ingyen és bérmentve megküldi, legjobb meggyőződéssel a legmelegebben ajánlhatjuk. — Pályázat tanulmány utazási ösztöndíjakra. A debreczeni kereskedelmi és iparkamara pályázatot hirdet egy 600 (hatszáz) koronás és négy egyenkint 300 (Háromszáz) koronás tanulmány-utazási ösztöndíjra. A 600 koronás ösztöndíjat a keresk. miniszter ur adományozza, a 300 koronásokat pedig saját pénztára terhére a kamara. A 600 koronás állami ösztöndíjnál feltétlenül igazolandó, hogy a pályázó katonai kötelezettségének eleget tett s megjelölendő, hogy vájjon biztosítva van-e előre is egy megfelelő külföldi gyárban vagy műhelyben való alkalmaztatás, esetleg valamely külföldi szakiskolába való felvétel. A pályázónak (kiskorúaknál a szülőknek) kötelezettséget kell vállalni az iránt, hogy az ösztöndíj különbeni visszafizetésének terhe alatt vissza fog térni hazájába és külföldön szerzett ismereteit itthon fogja értékesíteni. Ez ösztöndíjak elnyeréséért pályázhatnak oly törekvő és jó előképzettségű iparos vagy kereskedő ifjak, kik a debreczeni kamara kerületében (Hajdú, Bereg, Jásznagykunszolnok, Máramaros, Szabolcs, Szatmár és Ugocsa vármegyék területén) illetőséggel biró iparosoknak, kereskedőknek vagy más foglalkozású egyéneknek ipari pályán élő gyermekei, avagy másodsorban akik bár idegen illetőségűek, de tanonczkiképeztetésüket a kamara területén nyerték s szakbavágó segédi foglalkozásban itt legalább három évet töltöttek. A felsőbb szakiskolákat végzett ifjak előnyben részesülnek. Az ösztöndíj czélja az, hogy az arra érdemesített törekvő ifjaknak megkönyitse a kamara a szakmájukban való magasabb kiképeztetést s e czélból gyámolitsa őket külföldi műhelyek, ipartelepek, vagy kereskedelmi vállalatok felkeresésében s ott leendő gyakorlati alkalmaztatás elnyerésében. Akik az ösztöndíjra pályáznak, igazolni tartoznak azt, hogv az általános feltételeknek megfelelnek, tehát családi és illetőségi viszonyaikat, szülőik vagyoni helyzetét, előképzettségüket és nyelvismereteik, erkölcsi magaviseletüket tartoznak bemutatni tanoncz- bizonyitványukat és munka könyvüket, s általában mindazon okmányaikat, melyekkel eddigi tanulmányaikat és sikereiket igazolni tudják. Tartoznak továbbá leírni azt a tervet és azt a czélt, amelynek kivitelére az ösztöndíjat kérik, tehát utazások tervét, időtartamát és tanulmányszerzésüknek egyéb kilátásba veti körülményeit. Akik pusztán a 600 koronás állami ösztöndíjra pályáznak, tartoznak ezt kérvényükben határozottan megjelölni. A kamara az ösztöndíjat három részletben folyósítja. Felét az utazás vagy tanulmány megkezdése előtt, a fenmaradó rész felét az utazás tartama alatt s az utolso részt annak befejeztével. A pályázati kérvények 1905. évi május hó 15-ig a debreczeni kereskedelmi és iparkamarához nyújtandók be. Az utazás vagy tanulmányi munkába állás az 1905. év második felére tervezendő. Deb- reczen 1905. év márczius 18. A kerületi kereskedelmi és iparkamara nevében: Szabó Kálmán elnök. Szávai Gyula titkár: CSARNOK. Modern mesék. A hódítás. A villamosra elegáns, monoklis gavallér szállott fel. Öntelten nézett szét a villamoskocsi belsejében s egyszerre csak felvillant a tekintete. Mint a sas, amely lecsap prédájára, sietett be és leült az üres helyre. A préda nem az üres hely volt, hanem az az égő szemű, feketehaju, gyönyörű leány, aki szemközt ült. Nagyon szép volt az a lány. A gavallér hetykén szorította szemöldöke alá a villogó monoklit és mereven, szemtelenül nézte a tündén teremtést. A térdével pedig megérintette a leány lábát. Csodálatos volt, a lány el se pirult. Egy kissé zavartan kapta el fejét a gavallér szúró nézése elől, egyébként pedig tűrte szótlanul, hogy az szorongassa a lábát. A gavallért ez a türelmesség fölbátoritotta. Hetyke mosoly ült az arczára. — Pompás falat!—gondolt magában.—Amellett biztos is. Nyilván megtetszettem neki. És innen tovább még jobban odaszoritotta lábát a lányéhoz. A lány nem tiltakozott. A gavallér most már két térde közé fogta lány térdét. Egyszerre csak a kalauz odalépett hozzájuk és igy szólt a lányhoz: — Itt tetszik leszállói, kisasszony ! — Ah, — gondolta a gavallér, — akkor én is leszállpk. És még egyszer szerelmesen megnyomta a leány térdét. A lány megbiczentette a fejét a kalauz felé, mintha megköszönné figyelmeztetését és fölállott. Egykét lépést tett előre a kocsiban és a gavallér bambán bámult utána. A lánynak fából voltak a lábai. Ai Isién jogara. Az Isten egyszer egy álmos nyári délutánon leejtette jogarát az égből. Ez a jogar szerepelt a világ teremtésénél is. Az Isten intett egyet vele és világok születtek a nyomán. Lett világosság, lettek földek, tengerek csillagok, napok. Az isten jogara, mikor az égből lehullott, az országúira esett. Arra ment egy részeg ember, Jánosnak hitták. János megbotlott a jogarban és nagyot káromkodott. De amikor meglátta a czifra botot, megvigasztalódott. — Úgy sincs sétapálczám, — dörmögte magában — ez jó lesz ! Aztán dülöngve és kurjongva tért haza. Otthon sírva fogadta a felesége és három gyermeke. Jánost ez a fogadtatás rendkívül fölbosszantotU; fogta a talált botot és végig vert a családján. De mert a bot az Isten jogara volt, a mely világokat is el tud pusztítani, ha lesújt, a János felesége és három gyermeke azonnal meghalt. Jánost pedig felakasztották. A világosság terjesztője. A csöpp Gyurka egy ízben részt vett egy felolvasáson, amelyet diszes társaság előtt az apja tartott. A Gyurka papája ugyanis iró volt. A felolvasás igy végződött: — Tehát tisztelt hölgyeim és uraim, a földnek világosságot a szellem munkásai adnak! . . . Történt, hogy Gyurka később a konyhában időzött, amikor a fűszeresek kifutója a megrendelt holmikai hazaszállította. Többek között egy petróleummal telt kannát is hozott, amiből a cselédleány rögtön tele is töltötte a konyhalámpát s miután este volt, mindjárt meg is gyújtotta azt. Gyurka aznap lefekvés előtt megkérdezte az apját: — Papa, szellemi munkás e a fűszeresek kifutója? P. ./ HIRDETÉSEK: 1797 — 1905. tk. sz. Árverési hidetmény. A mátészalkai kir. járásbíróság mint tkvi hatóság közhírré teszi, hogy Czimmermann Mihály és társai végrehajtatóknak Bulyáki Klára és Bulyáki Sándor (Petyó) végrehajtást szenvedő elleni 500 korona tőkekövetelés és jár. iránti végrehajtási ügyében a szatmárnémetii kir. törvényszék (a mátészalkai kir. járásbíróság) területén levő Nagy-Ecsed községben fekvő a nagyecsedi 1694. sz. tjkvben A. -{- 1. sorszám alatt foglalt házas belsőségből B. 6 8. szerint Bulyáki Klára férj. Szántó Jánosnét illető felerészre 1540 korona, — a nagyecsedi 1311. sz. tjkvben A -fi. sorszám alatt felvett Bulyáki Sándor (Petyó) nevén álló ingatlanra 825 korona, a nagyecsedi 637. számú tjkvi A. I. 2., 4—8. sorszám alatt felvett ingatlanokból B. 3., 17. szerint Bulyáki Sándor (Petyó) és Bulyáki Klára férj. Szántó Jánosnét illető 45/36o és 3u/36o-ad részekre 1320 koronában, ezennel megállapított kikiáltási árban az árverést elrendelte és hogy a fentebb megjelölt ingatlanok az 1905. május hó 5. napjának d. e. 11 órakor Nagy-Ecsed község házánál megtartandó nyilvános árverésen a megállapított , kikiáltási áron alul eladatni nem fognak. Árverezni szándékozók tartoznak az ingatlanok becsárának 10 százalékát vagyis 16 kor. — fillért, 32 korona — fillért, és 51 korona 60 fillért készpénzben, vagy az 1881. évi 60. törvénvczikk 42. §-ában jelzett árfolyammal számított és az 1881. évi november hó 1-én 3333 szám a. kelt igazságügyminiszteri rendelet 8. §-ában kijelölt óvadékképes értékpapírban a kiküldött kezéhez letenni, avagy az 1881. évi LX. t.-cz. 170 §-a értelmében a bánatpénznek a bíróságnál előleges elhelyezéséről kiállított szabályszerű elismervényt átszolgáltatni. Mátészalka, 1905. évi márczius 23. A kir. jbiróság mint tkvi hatóság Bányay, kir. járásbiró. 95—1905. sz. Árverési hirdetmény. Alulírott bírósági végrehajtó az 1881. évi LX. t.-cz. 102. §-a értelmében ezennel közhírré, teszi, hogy a nagykárolyi kir. járásbíróság 1905. évi V. 12—2. számú végzése következtében Papp Béla ügyvéd által képviselt Lörincz Sámuel javára Szilágyi Mihály ellen 236 korona s> jár. erejéig 1905. évi január hó 2i-én foganatosított kielégítési végrehajtás utján lefoglalt és 635 koronára becsült következő ingóságok u. m.: házibutorok, szekér, répa, széna, gépek stb. nyilvános árverésen eladatnak. Mely árverésnek a nagykárolyi kir. járásbíróság 1905. évi V. 12—2. sz. végzése folytán 236 korona tőkekövetelés, ennek 1904. évi szeptember hó 10. napjától járó 5% kamatai, 1/3°/o váltódij és eddig összesen 67 korona 47 fillérben biróilag már megállapított költségek erejéig Penészleken adós lakásán leendő megtartására 1905. évi április hó 17 ik napjának délutáni 3 órája határidőül ki tűzetik és ahhoz a venni szándékozók ezennel oly megjegyzéssel hivatnak meg, hogy az érintett ingóságok az 1881. évi LX. t.-cz. 107. és 108. §-ai értelmében készpénzfizetés mellett a legtöbbet Ígérőnek szükség esetén becsáron alul is elfognak adatni. A mennyiben az elárverezendő ingóságokat mások is le és felülfoglaltatták s azokra kielégítési jogot nyertek volna, ezen árverés az 1881. évi LX. t.-cz. 120. §-a értelmében ezek javára is elrendeltetik. Nagykároly, 1905. április hó 1. Bakó, kir. bir. vhjtó. 190—1905. sz. Árverési hirdetmény. Alulirt kiküldött bírósági végrehajtó az 1881. évi LX. t.-cz. 102. §-a értelmében ezennel közhírré teszi, hogy a nagykárolyi kir. járásbíróság 1905. Sp. I. 17—3. számú végzése következtében dr. Vetzák Ede ügyvéd által képviselt Kalafoni Jenő javára Almássy Ignácz ellen 168 korona s járulékai erejéig 1905. évi február hó 20-án foganatosított kielégítési végrehajtás utján le- és felülfoglalt és 763 koronára becsült következő ingóságok u. m.: házibutorok nyilvános árverésen eladatnak. Mely árverésnek a nagykárolyi kir. járásbíróság 1905. évi V. 77—3. számú végzése folytán 168 korona tőkekövetelés, ennek 1905. évi január hó 17. napjától jaró 5% kamatai, V3% váltódij és eddig összesen 70 kor. 40 fillérben biróilag már megállapított költségek erejéig Nagykárolyban adós lakásán leendő megtartására 1905. évi áprrilis hó 14-ik napjának d. u. 2 óréjahatáridőül kitüzetik és ahhoz a venni szándékozók oly megjegyzéssel hivatnak meg, hogy az érintett ingóságok az 1881. évi LX. t.-cz. 107. és 108. §-a értelmében a legtöbbet ígérőnek, készpénzfizetés mellett, szükség esetén becsáron alul is el fognak adatni. Amennyiben az elárverezendő ingóságokat mások is le és felülfoglaltatták s azokra kielégítési jogot nyertek volna, jelen árverés az 1881. évi LX. t.-cz. l2o. § értelmében ezek javára is elrendeltetik. Nagykároly, 1905. márczius hó 28. Bakó, kir. bírósági végrehajtó. 1796—1905. tkvi sz. Árverési hirdetmény. A mátészalkai kir. járásbíróság mint telekkönyvi hatóság közhírré teszi, hogy Bruck Vilmos és társai végrehajtatóknak Szántó János (nős Bulyáki Klárával) végrehajtást szenvedő elleni 2100 korona tőkekövetelés és járulékai iránti végrehajtási ügyében a szatmári kir. törvényszék (a mátészalkai kir. járásbíróság) területén levő Nagy-Ecsed községben fekvő a nagyecsedi 433. sz. tjkvben A. 1. 2-8. sorszám alatt felvett ingatlanokból Szántó János (nős Bulyáki Klárával) illető tele részre 2200 korona, a nagyecsedi 1694. tjkvi A. -f í. sorszám alatt felvett ingatlanból ugyanazt illető felerészre 2200 korona kikiáltási árban az árverést elrendelte, és hogy a fentebb megjelölt ingatlanok az 1905. évi május hó 5-ik napjának délelőtti 9 órájakor Nagy-Ecsed községházánál megtartandó nyilvános árverésen a megállapított kikiáltási áron alul eladatni nem fognak. Árverezni; szándékozók tartoznak az ingatlanok becsárának 10 százalékát, vagyis 58 kor. 35 fii. és 32 koronát készpénzben vagy az 1881. évi LX. törvényczikk 42. §-ában jelzett árfolyammal számított és az 1881. évi november hó 1-én 3333 sz. a. kelt igazságügyminiszteri rendelet 8 §-ában kijelölt óvadékképes értékpapírban a kiküldött kezéhez letenni, avagy az 1881. évi 60 t. ez. 170. §-a értelmében a bánatpénznek a bíróságnál előleges elhelyezéséről kiállított szabályszerű elismervényt átszolgáltatni. Mátészalka 1905. márczius hó 23. A mátészalkai kir. járásbíróság, mint telekkönyvi hatóság. Bányai, kir. járásbiró.
