Szatmármegyei Közlöny, 1905 (31. évfolyam, 1-52. szám)

1905-04-09 / 15. szám

Nagykároly, 1905. április 9 15- szám. XXXI. évfolyam. vei Közlönye és MEGYEI EEDEKŰ HETILAP. *'*•■■■■ •' * A SZATMÁRVARMEGYEI KÖZSÉGI ÉS KÖRJEGYZŐK EGYESÜLETÉNEK HIVATALOS LAPJA.-m MEGJELEH MINDEN VASÁRNAP, *s­SZERKESZTÖSÉG és KIADÓHIVATAL : hör» » lap siellemi és anyagi résaél illető költemények küldendők : A agy kár olybán, Jókay-utcza 2. tsz. ELŐFIZETÉSI ÁHAK : ágés* évre 8 korona. Félévre 4 korona. Negyedévre 2 korona. Megyei községek, egyházak és iskolák részére egéax éri előfizetés beküldése mellett egész évre 5 korona.-a* ügyes szám ára 20 fillér. ­Hirdetések jutányos áron kösöltetnek. „Nyilttér“ sora 40 fillér. Kéziratok nem küldetnek vissza, bérmentetlen levetek csak rendes levelezőktől fogadtatnak el. Vármegyei közgyűlés. Szatmárvármegye közönsége f hó 6-án rendkívüli közgyűlést tartott, több időközben beérkezett sürgős természetű ügy elintézése czéljából. És bár a tárgysorozatban nem volt felvéve semmi érdekesebb ügy, mégis szép számú bizottsági tag sereglett össze a város­háza tanácstermébe, a hol a székház javítási munkálatai miatt tartották a közgyűlést. Kristóffy József főispán pár szóval meg­nyitva a közgyűlést és üdvözölve a megjelen­teket, csakhamar hozzáfogott a főjegyző az udvari gyászjelentések gyors tempóban való referálásához s a többi ügyek is hasonló gyors mederben folydogáltak, úgy hogy mindenki azt hitte, hogy egy félóra alatt végezni fog a közgyűlés az egész tárgysorozattal. De nem igy történt, mert mikor elérkez­tek Kisküküllő vármegye átiratához, melyben az állami népiskolákban a hitoktatásnak magyar nyelven leendő teljesítését szorgalmazza, Lukács Konstantin jónak látta úgy ezen tárgynál, mint ott, a hol Bereg vármegye átirata folytán a népoktatási törvényjavaslatról volt szó, több Ízben felszólalni, jelezve azt, hogy valamint az ország több helyén felhasználták a nemzeti­segek a mai politikai válságos időket a fész- kelődésre, ő sem akar hátramaradni e tekintetben. Hogy aztán Lukács beszédére többen reflek­táltak, azon nem lehet csodálkozni s igy aztán valóságos nemzetiségi vita keletkezett az unal­masnak ígérkező közgyűlésen, a mely annyira elhúzódott, hogy a tárgysorozat legnagyobb részét csak másnap lehetett letárgyalni. Kezdetben a nemzetiségi törekvések szó­szólója, Lukács Konstantin, ügyesen és tárgyilagosan beszélt, de később, a közbe­szólások és válaszok hatása alatt beletüzelve önmagát, éles kifejezésekre ragadtatta magát, ezáltal hasonló észrevételeket és közbeszólá­sokat provokálva. Fejtegetéseit eleinte figye­lemmel és érdekkel hallgatták, mint uj jelenséget közgyűlésünkön, de később hosszuranyult felszólalásai már unalmasak kezdtek lenni és erős replikákba részesültek. De hát hadd beszél­jen ! Egy fecske nem csinál nyarat. Mi vagyunk olyan türelmesek, hogy a legvadabb és legigaz­ságtalanabb nemzetiségi beszédeket is meghall­gatjuk. nem önt el bennünket az epe és csak mosolyogni tudunk azon, ha nemzetiségi elnyomásról beszélnek ebben az országban, amelynek ellenkezőleg épp az a legnagyobb hibája, hogy még az állami önfentartás által parancsolt legszűkebb határokon belül sem rend­szabályozza mega nemzetiségi törekvéseket, el­tűri azt, hogy akadjon botor és merész, aki még az ellen is agitálni mer, hogy az állam módot akar nyújtani a nemzetiségeknek arra, hogy az állam tulajdonát képező iskolákban, a saját érdekükben elsajátítsák az állam nyelvét. A közgyűlés lefolyását kivonatosan az alábbiakban adjuk. IMükiillő átirata. Az állandó választmány azt javasolta e tárgynál, hogy a vármegye közgyűlése is írjon fel az iránt, hogy az állami népiskolákban az egész hitoktatást magyar nyelven adják elő. Lukács Konstantin ellenezte ennek a javas­latnak elfogadását, mert Kisküküllő vármegye határo­zatának megokolása nem jogos, észszerű, sőt törvénytelen és jogtalan. A magyar nemzetnek nem szabad elfe­ledni azt, hogy Deák Ferencz mit czélozott akkor, a mikor megalkotta a nemzetiségi törvényt. Azt czélozta, hogy minden nemzetiségnek adjuk meg a maga jogát, mert csak igy lehet az állam erős. És csakugyan Eötvös alatt minden nemzetiségnek iskolá­kat állítottak, de később, a sovinista irányzat ezzel az okos dologgal felhagytak. Ellenzi a hitoktatásnak más nyelven való teljesítését mint a tanulók anya­nyelvén, mert kulturmissziót csak a nép anyanyelvén lehet csinálni. Meg Afrika vad embereihez is csak anyanyelvúkön szólnak a misszionáriusok. Ez a polig- lott állam nem lehet erős, ha a nemzetisegeket jogaik­ban sértik. Az ilyen irányzat katasztrófára vezethet. Példa reá Oroszország, a hol már kedvezményeket adnak a nyelv tekintetében a lengyelnek, a románnak. (Soha ! Azt várja! közbeszólások). Ne rójuk terhére valakinek azt, ha a saját nyelvét védi. A románok különben is mindig hazafiak voltak, bizonyítja Mátyás királylyá választása és a sok román nemesi levele. Nem szabad azért a hazafiságot kibérelni. A főispán beköszöntő beszédében azt mondta, hogy a nemzeti­ségekkel egyetértésben fogja a vármegyét kormányozni. Azért az átiratot félretenni kéri és felírni a nemzetiségi törvény végrehajtása iránt. (Zaj) Kristóffy József főispán : Kénytelen a vita folytatása előtt, egy elvi kijelentést tenni, a nélkül hogy az érdemet érintené, a melyre úgy is rátérnek a felszólalók. Nem szeretné ugyanis, ha előtte szóló beszédére, egy alkotmányjogi, közjogi észrevételt nem tenne. Ugyanis előtte szóló, beszélve a magyarságról, azt mint nemzetiséget állította oda. A magyar közjog szerint a magyar nem nemzetiség, de a törvényben nincs is szó nemzetiségekről, csak magyar állampol­gárokról, politikai magyar nemzetről. A második észrevétele az, hogy igazságtalan az a vádja felszóla­lónak, mintha ebben az országban az alkotmányos jogokat minden polgár nem egyformán élvezné. A jelen cocnrét esetben sem lehet szó arról, hogy jog­talanság történik a nemzetiségekkel, mert ép a nem­zetiségi törvény világosan elrendeli, hogy az állami intézményeknél, minők az állami iskolák, a magyar nyelv­nek kell uralni a tért. Ezt akarja az átirat is. (Helyeslés). Dr. Schönpflug Richárd azt fejtegeti, hogy a nemzetiségi kérdést mindenütt a világon nem a jog szempontjából bírálják el, hanem az erő, a hatalom szempontjából. És mert helytelenül azonosítják a nemzetiségek a vallást a nemzetiséggel, elfogadja az állandó választmány javaslatát, Nagy László alispán: ő azt tartja, hogy Magyarországnak nem az erő, a hatalom szempont­jából, hanem a törvények alapján van joga a nemze­tiségeket kormányozni. Lukács úgy jellemezte Deákot, mint a kinek szüksége volt a nemzetiségekre. Ez nem áll, mert Deák volt az a ritka államférfiu, a kinek nem volt szüksége arra, hogy véleményt változtasson. Azt nehézményezte Lukács, hogy visszavették lassanként a kedvezményeket. A nemzetiségi törvényt végreakarták hajtani, de mikor látta Tisza Kálmán, hogy minő nemzetiségi üzelmekre ragadtatták magukat a nem­zetiségek akkor, a midőn a magyar állam pénzügyi helyzete válságos volt, azonnal felhasználták ezt a pillanatot saját czéljaikra, egész erélylyel lépett fel velők szemben s nem csoda hogy a későbbi törvények ellentétben állanak a nemzetiségi törvénynyel. Különben is egy nemzetnek mindig van joga a törvényeket mó­dosítani. Mert bennünket nem ellenszenv vezet, de önmagunk iránti kötelesség. (Helyeslés). Lukács Konstantin azt akarja bizonyítani a nemzetiségi törvényből, hogy a magyar is nemzeti­ség. Szerinte helytelen az erő jogáról beszélni, az ököl- jogot visszahozni. Mentsen meg az Isten attól, hogy ismét összemérjük az erőnket, mert akkor nem beszél­hetünk többé e kérdésről. (Zaj — fenyegetődzik! fel­kiáltások). Ezután általános feltűnést keltett N. Szabó Albert felszólalása, a melyben második Mocsáry Lajosként, a nemzetiségek védelmére kelt, s hosszasan fejtegette azt czélszerüségi okokból, hogy nem helyes a nemzetiségekkel hadilábon állanunk. Végül Lukács Lmditványá^-fogadta el. (Nagy zaj.) zörményi Emil szerint eltért a köz­gyűlés a kérdéstől. A kérdés egyszerű. Az állam nyelve a magyar, tehát joga van a saját intézetében a magyar nyelvet behozni, fentartani. (Helyeslés). Kende Zsigmond. Csak azért szólal fel, ne hogy úgy tűnjön fel, a mit Lukács vád gyanánt hozott fel, hogy csak három főtisztviselő kelt védel­mére Kisküküllő átiratának. Nem veszi komoly fel­szólalásnak a N. Szabó Albertét. Ez specziális állás­pont. Mert Lukács nézete őszinte volt. De azt nem érti, hogy egy magyar ember ne akarja azt, hogy minden törvényben megengedett eszközzel a magyar állam megerősödésén dolgozzanak. Szerinte ha Deák Ferencz tudta és megérte volna azt, hogy 30 év alatt a nemzetiségi törvény olyan gyengének bizonyult, a nemzetiségek annyira nem akarnak magyarok lenni, bizonyára módosította volna a törvényt. Elfogadja az állandó választmány javaslatát. (Éljenzés.) Ezután a közgyűlés két szavazat híján, amelyet setreasce felkiáltásokkal honoráltak, egyhangúlag el­fogadta a hasonló szellemben való felírást. A népoktatási törvény megalkotásáról. Az állandó választmány azt javasolta, hogy Beregvármegye átirata folytán a vármegye közönsége is sürgesse az uj népoktatási törvény megalkotását. Éz ellen is felszólalt Lukács Konstantin, hosszan fejtegetve álláspontját. Azon kezdte, hogy nem akar politizálni és hogy szerencsétlen egy javaslat a népoktatási törvény, a melyet ő csak paedagogiai szem­pontból bírál meg s a melyet még magyar szakértők is kifogásoltak. Nagy hibának tartja, hogy a második ankéra nem hívták meg a nemzetiségi paedagogusokat. (Még csak az kellett volna! közbeszólás.) így aztán a törvény az iskolát politikai mühelylyé fogja átvál­toztatni, kiszolgáltatják a tanítót a főszolgabírónak, hogy annak kedvében járjon. Meg aztán jövőre akkor mennek be az iskolákba, oda nem tartozó egyének, a mikor nekik tetszik. Ez paedagogiai szempontból nem helyes. A felsőbányái polgármester setreascé-t kiáltott az ő szavazatára. Figyelmezteti szólót, hogy neki joga volna itt románul is beszélni. (Zaj. Azt pró­bálja ! Nem engedjük, felkiáltások.) Farkas Jenő megjegyzi, hogy nem jó ked­véből mondott oláh éljent, nem is előtte szóló szava­zatára, de a N. Szabó Albertére. Nagy László alispán szintén csak pae­dagogiai szempontból szól a kérdéshez. Szerinte nem lehet az sérelem, ha nemzetiségi paedagogust nem hívták meg a szaktanácskozásokra. Hisz a népnevelési kér­dések mindenütt olyan nagy hullámokat szoktak vetni, azokat annyira a nyilvánosság mellett tárgyalják, hogy p. o. Angliában a népiskolai törvény revíziójánál majdmeg­buktattak egy népszerű kormányt. Ha Lukács és társa nem értenek a törvényjavaslattal egyet, még az nem jelenti azt, hogy az rossz, csak azt, hogy egyeseknek nem tetszik. De ha az iskolát attól félti, hogy az ellenőrző közeg oda bármikor bemehet, akkor nincs igaza, mert csak az állja ki a tüzprébát, a mi alá van vetve a nyilvánosságnak. (Úgy van!) N. Szabó Antal: Az az erkölcsi nekszus, a melyben van egy felszólalóval, kényszeríti arra, hogy röviden ő is jelezze álláspontját. Nem volt jelen, hanem az illető beszédének utóhatásából azon következtetésre jut, hogy őket a legnagyobb ellentét választja el. El­fogadja az állandó választmány javaslatát és egyúttal Berzeviczy Albert közoktatási miniszternek hálás kö­szönetét indítványoz szavazni, a törvényjavaslat megal­kotásáért. A közgyűlés a felírást elfogadta és Berzeviczy miniszternek is elismerést szavazott. A radio-activ Schmidthauer-féle Főszétküldis i forráitilajioiis: SCHMIDTHAUER LAJOS gjógjsziréiznél Komáromban. Karakvs Ödön urak üzletében. keserüYiz, reggelenkint félpohárral használva, jelenleg a legjobb természetes gyomor-, bél- és vértisztitó, mint ivó kúra a Karlsbadi és Marienbadi gyógymód meglepően gyors és sikeres helyettesitője. — Az első magyar ásványvíz, a melyben RÁDIUM fedeztetett fel. Gyógyereje rendkívüli« Kapható kis és nagy üvegben. Kapható Nagykárolyban, Ferenczy István, Rosenberg Jenő, Petz János és

Next

/
Thumbnails
Contents