Szatmármegyei Közlöny, 1905 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1905-04-02 / 14. szám
Nagykároly, 1905. április 2. 14:. szám. XXXI. évfolyam. Szatmármegyei Közlöny TÁRSADALMI, SZÉPIRODALMI ^ és MEGYEI ERDEKÜ HETILAP. ^ A SZATMÁRVARMEGYEI KÖZSÉGI ÉS KÖRJEGYZŐK EGYESÜLETÉNEK HIVATALOS LAPJA. ^ MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. SZERKESZTÖSÉG és KIADÓHIVATAL : hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők : Nagykárolyban, Jókay-utcza 2. sz. Felhívás. Egy hosszú esztendő múlt ismét el, egy hosszú esztendő, telve, munkával, csalódásokkal és a kellemetlenségek egesz sorozatával. Nem is a politikai alakulatokról fogunk mai czikkünkben szólani, hiszen unos untig foglalkoznak a politikával, nemcsak az arra hivatottak vagy legalább is azok, a kik bele kerültek amúgy is a politikai élet forgatagába, de azok is, a kiknek igazán semmi közük sincsen e veszedelmes foglalkozással, a mely lehet bármily szép, bármily magas, de mi kereskedők és iparosok nem kérünk belőle, hiszen kijut nekünk az élet politikájában, a megélhetés kérdésében éppen elég e sütetből, no meg azután annyi minden egyebbel, bennünket tán mégis sokkal közelebbről érdeklődő dolgokkal kell foglalkoznunk, hogy egyfelől a magunk, családunk fenntartásáról gondoskodhassunk, de másfelől a haza közgazdasági életének, melynek mi vagyunk a lüktető szive, megerősödésén, fejlődésén dolgozhassunk. Kerülöm e helyt még annak a fejtegetésébe való behatolást is, hogy az ónálló gazdasági berendezkedés mily előnyökkel járna, ezt egesz más alkalomra hagyom, > mint hát nem is volna időszerű a vele való foglalkozás, mert épen napjainkban foglalkozik a budapesti kereskedelmi és iparkamara e nagy horderejű kérdéssel, két bizottságnak kiosztva a tárgy tanulmányozását, hogy, az egyik pro, a másik meg a kontra szempontok alapos tanulmányé zásával, a kamara plénuma elé helyezzék a két ekként kialakult véleményt, a melynek alapján azután meghozassa a maga — mindenesetre nagysulyu határozatát. Ösmerve a kamara álláspontját — csekélységem is tagja — ösmerve a tagok, különösen az újonnan megválasztott tagok hangulatát, azt hisszük már csak nem is idő kérdése, a mikor a kamara hatalmas megnyilatkozással fog közgazdasági életünk közönsége ele állani, hogy nyíltan, férfiasán megmondja maga nézetét, véleményét ... Hazánk iparfejlesztése oly kezekbe van lehelyezve, a mely bennünket kereskedőket, iparosokat nagy megnyugvással tölt el, Szterényi József miniszteri tanácsosban oly apostolát találtuk meg mi kereskedők és iparosok, a magyar kereskedelem és iparfejlesztésének, a ki nem bürokratikus szellemmel, hanem igazi érző, magyar kereskedelmi észszel, az ipari tevékenység minden legkisebb detailjainak teljes ósmeretével, végtelen tapintattal és nagy tudással végzi munkáját, egyik törvénytervezet a másik után kerül ki dolgos keze alól, egyik üdvös újítást a másik után honosítja meg, mindent megfigyel, mindent lát, mindent tud és mindent, még oly aprólékos detailra is kiterjeszti figyelmét és ha mindennek daczára sem tudja azokat az igazi, nagy, hazánk ipari életének fellendülését maga után vonó eredményeket felmutatni, igazán nem benne, hanem azokban az áldatlan viszonyokban keresendő az eredendő okozat, a melyet egyfelől az áldásELÖFIZETÉSI ÁRAK: •igész évre 8 korona. Félévre 4 korona. Negyedévre 2 korona. Megyei községek, egyházak és iskolák részére egész évi előfizetés beküldése mellett egész évre 5 korona. JEyyes szám ára 20 fillér. tálán belpolitikának helyzete teremtett meg, de másfelől az eszközök csekély, ki nem elégítő volta gördít eléje és mig pl. katonai — megengedjük szinte elég fontos czél — czélokra milliókat és ismét milliókat áldozunk, illetve kénytelenülünk áldozni, addig iparfejlesztés czeljaira, oly aránytalanul csekély összegekkel gondoskodik, illetve gondoskodhatik kormányunk, a mely talán tapogatódzásokra elegendő, — ha ugyan, de czéltudatos iparfejlesztésre, igazán nem, de legkevésbbé ott, a hol ne csak papíron, ne csak hangzatos eszmékben, kicsikornyázott szólamokban, hanem testet öltött valóságban lássuk, tapasztaljuk, érezzük. De talán: „kommt Zeit, kommt Rat“. . . Várunk, várjuk ez idő eljöttét, mint a Messiást. Praemissis, praemittendis, ekként elmondottam volna az elmondandókat, már most áttérek magára czikkünk tulajdonképeni tárgyára és mindennek előtte azokra az akadályokra, a melyek különösen a kis és középkereskedelemre és iparra nehezednek ólom- sulylyal. Nehány év előtt, különösen éreztük ezt a millenium idejében, igazán csapatostul jelentek meg Lajthántuli szomszédjaink és derűre borúra hirdették magukrí ^ügy selejtes áruikat ebben vagy amabban a szállodában tartják a közönség rendelkezésére. De nem csak ezek, még a vidék kereskedői is panaszkodtak, hogy a főváros, meg a bécsi konkurrenczia teljesen lehetetlenné teszi megélhetésüket és hogy a vidék fogyasztó közönségé mindent a fővárostól meg a bécsi szállítóktól vesz — áll pedig ez főképpen a finomabb ipari készítményekre s úgy mondták, hogy ha ezen a kormány nem fog gyökeresen kellő alapossággal és gyorsan segíteni, megragadhatják gyorsan a koldusbotot. Nem szaporítom a szót, annak idején a budapesti kereskedelmi és iparkamara legerélyesebb tiltakozása daczára is inegszülemlődött az a szerencsétlen 1900. évi XXV-ik törvény- czikk, a melyet a nép nyelven egyszerűen „Vigécztörvénynek“ kereszteltek el. Ennél szerencsétlenebb, rosszabbul megcsinált törvény talán még nem is került ki a törvényhozás retortáiból, úgy csinálták meg ezt a szerencsétlen törvényt, hogy azt mi magyarok iszonyúan megsinyljük, mig a Bécsből idesereglő idegenek, a legnagyobb kényelemmel folytatják ádáz munkájukat és ha meg is fognak egyszer egy egy ily mutatványpéldányt, úgy ez azt a hatást szüli, hogy vagy hamarjában kiváltja a jómadár az ipar jogot, kivesz egy hónapos szobát, a melyért fizet vagy 20 koronát havonként, természetesen adóját is, — ha ugyan megtudják rajta venni, — ez alapon rój ják ki, vagy egyszerűen fittyet hány a magyar törvénynek és szép csendesen, ha le is fizeti 40 koronányi büntetését, tovább folytatja munkáját és a magyar kereskedőnek ezalatt felkopik az álla, roskadozik a reá nehezedő óriási közterhek, házbérek, személyzeti költségek, megélhetési drágaság stb. elkerülhetetlen nagy kiadások alatt, modern kirakatokat, Hirdetések jutányos áron közöltetnek. „Nyilttér“ sora 40 fillér. Kéziratok nem küldetnek vissza, bérmentetlen levelek csak rendes levelezőktől fogadtatnak el. elegáns berendezést áj^jstert Jj^^mondhatója mi mindent kell d/ágt pénzel készíttetnie, hogy az u. n. „kor- szellernéveB'^maladhasson és az eredmény az, hogy a mi bájos magyar asszonyaink kedves mosolylyal jelennek meg üzleteinkben, hogy elmondják, ezt vagy azt a ruhadarabot, kalapot, czipőt, bundát, fehérneműt vagy micsodát ettől a bécsi szabótól, attól a czipésztől, vagy nem tudjuk kitől kapta meg. Gyakori felszólalásoknak az volt az eredménye, a melyek az illetékes hatóságokat érték, hogy „tessék feljelenteni, akkor majd eljárunk“ . . . Hát ezt szeretettel megköszönjük. Mi kereskedők és iparosok, a kik minden erőnk megfeszítésével kell, hogy dolgozzunk, a kik nappalunkat éjjellé és éjjeleinket nappallá tesszük, hogy megtudjuk valahogyan teremteni a legszükségesebbet, nem érünk rá, de nem is tudunk mindennapi munkánk közepette detektív szolgálatokat teljesíteni és ha meg is tennőnk, már csak bottal üthetnőnk a jómadarak, a hozzánk betolakodó idegenek nyomát, mert már rendesen olyankor jönnek, vagy juthatnánk feljelentéshez, ha már felszedte a sátorfáját a német és fittyet hányva mosolyog hiába való erőlködésünkön. Akárhány esetet tudok, — de a mikorára tudomásomra jutottak ezresetek, a melyeket konkrétumként fel tudtam volna használni, már árkon-berken túl volt és előkelő nyugalommal mosolygott czéltalan bosszúságunkon. Ösmerve a fenálló rendelkezések hiányos voltát a kamarában emeltem fel tiltakozó szavam ez anomália ellen és kamarai működésem czéljának fogom tekinteni, hogy ezen a bajon, a mennyire lehet és a hogy lehet segíteni fogok, mert ezen segíteni kell, meg fogok mozgatni minden követ és addig nem fogok nyugodni, a mig ez irányban kereskedő és iparostársaimmal együtt, velük egyetértve meg nem fogom tisztítani e hazát, e tolakodo idegenektől. Nagy és közérdekű akcióba fogtam. Ehhez az én csekélységem egymagában sokkalta gyengébb, semhogy a magam igénytelen működésétől positive eredményt várhassak, ezennel tehát munkatársakul, dolgozó hívekül felhívom mindazon kereskedőket és iparosokat, a kiket érdekeiben oly mélyen sérti a vonatkozott 1900. évi XXV-ik törvényczikk. — Mindennek előtte szükséges volna tehát, ha a gyakorlatukban előfordult eseteket ösmertetnék velem, hogy ezeket összegyűjtve, csoportosítva, a furfangok módját kellőképen, kellő helyen meg- ösmertetve, példákkal illusztrálhassam a jelenleg fenálló állapotok tarthatatlanságát, szívesen vennem, ha kartársaim engem javaslataikkal keresnének fel, hogy azután ugyané helyütt beszámolva időről-időre munkálkodásom, kutatásaim eredményéről, egyesült erővel teremthessük meg azokat az állapotokat, a melyek után vágyik annyi dobogó, remélkedő magyar szív, kereskedelmünk és iparunk megerősödését, önállóságát. Dán Leó, kereskedelmi tanácsos. Pártoljuk a magyar ipart! MEGÉRKEZTEK f — Hazai gyártmány! — raktáramba a tavaszi SZ6Z0I1FEI hölgyek és kisleányok részére havellok és kabátok. — Férfiak és gyermekek részere szövetöltönyök, felöltök, köpenyek, mosó öltönyök, kosztümök, stb. stb., melyek . ■ . ...... na gy választékban és jutányos árban kaphatók Üzlethelyiség: Széchenyi-utcza 43. sz., a rom. kath. elemi iskola mellett. SzodoÓ jEÍíZ3J.23Q.£i:i^. üzletében.
