Szatmármegyei Közlöny, 1905 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1905-03-05 / 10. szám
w - *f ^ ' Nagykároly [Czius/jj^ m* ío. szám. 9(::' m 9 V* . XXXI. évfolyam. Közlöny IDKTrft TTWfPTT.AT» és MEGYEI ERDEKÜ HETILAP. [MEGYEI KÖZSÉGI ES KÖRJEGYZŐK EGYESÜLETÉNEK HIVATALOS LAPJA. ■a* MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP, mSZERKESZTÖSÉG és KIADÓHIVATAL : hová a lap szellemi és anyagi részéi illető közlemények küldendők : Nagykárolyban, Jókay-utcza 2. sz.------ ELŐFIZETÉSI ÁRAK: ig ész évre 8 korona. Félévre 4 korona. Negyedévre 2 korona. Megyei községek, egyházak és iskolák részére egész évi előfizetés beküldése mellett egész évre 5 korona.-=* Egyes szám ára 20 fillér, mHirdetesek jutányos áron kösöltetnek. „Nyilttér“ sora 40 fillér. Kéziratok nem küldetnek vissza, bérmentetlen levelek csak rendes levelezőktől fogadtatnak el. Ismét a színkör helyéről. E lap múlt heti számában elmondtam már nézeteimet e tárgyról, feltétlenül elsőbbséget adva a Kölcsey-utcza meghosszabitása folytán nyerendő térnek, a Strósz-féle telek és Régi Kaszinó felett. Azóta egy uj terv merült fel, nevezetesen a régi városháza, illetve a mostani honvéd- laktanyának a jelenlegi városháza felé néző telkét vették kombináczióba, amennyiben erre többé a honvédségnek nincs szüksége és május 1-től kezdve a város tulajdonába, illetve birtokába vissza megy. Tehát itt a város saját telkén építhet színházat. Előnye ezen tervnek az, hogy azonnal rendelkezésünkre áll a telek, illetve május havában lebontható a régi városháza, a melyből sok anyagot a színháznál is felhasználhatunk és igy julius havában már megkezdhető az építkezés ezen a helyen, úgyhogy ősszel megnyitható volna a nyári színház. Hátránya e teleknek az, hogy szűk, keskeny kijáratok maradnak és még a mellette levő utcza is oly keskeny, hogy csak sikátornak nevezhető, úgy hogy egy tűzvész alkalmával nehezen tudna a közönség menekülni. Az is megfontolandó, hogy a régi városháza telkét, idővel hozzácsatolva a szomszédos Adler-féle telket, nem volna-e jó fentartani valami középület helyenek. Na de mindezektől eltekintve semmi szavam nincs az ellen, hogy oda építsék a színkört, százszor inkább, mint a drága 21 ezer koronás Strósz-féle telekre, ha tudniillik a városi közgyűlés lemond azon kínálkozó alkalomról, hogy a színkör építését összekapcsolja a Kölcsey- utcza szabályozásával is. Mert még a régi városháza felett is elsőbbséget adok a Kölcsey-utcza szabályozott részének, még ha eltekintek is attól, hogy azzal utczaszabályozást is eszközölhetünk. A dolog most már csak annyiban változott, hogy a szakértők meggyőztek arról, miszerint itt nemcsak a Balázs, Bikfalvy, de a Vida telket is megkellene venni, sőt a Kalina telek egy részét is felhasználni e czélra. Tehát ez a terv valamivel többe kerülne most már, de elérnők azt, hogy a szép színkör, a Kölcsey- utcza tengelyében, szép park által körülvéve díszelegne és mellette egyenes folytatást venne a Kölcsey-utcza, szóval szabályozva volna. Azért óhajtom pedig most is inkább ezt a tervet megvalósítani, mert tekintve a város pénzügyi helyzetét, meggyőződésem az, hogy ha nem oda építjük a színkört, az utczabályo- zás egy magában végrehajtva, évtizedekre el lesz odázva, ha végleg el nem alszik. E mellett szól az is, hogy ha a város ide határozza építeni a színkört s ha felterjesztjük a belügyminiszterhez az összes tervrajzokat s látni fogják ott, hogy minő nagy műveletet foganatosít a város, csak hogy színköre alkalmas, szép, szabad helyen épüljön, lehetetlenség, hogy a mí-gtgért 12 ezer korona segélyt 25—30 ezer koronára fel ne emelje. Mert befogják látni ott azt, hogy ez a város, szegénysége mellett is ki akar tartani azon kulturmisszió mellett, a melyre pozicziója kijelölte és áldozatoktól sem idegenkedik. Ismétlem azért, hogy az ingyen telek mellett is nagyon meg kell fontolni a város atyáinak azt, hogy elejtsék-e a kínálkozó utczaszabályozást, a mikor az a színkörrel kombinálva félannyiba kerül. De ha magától értetődik is az, hogy többe fog kerülni a színkör építése, mint a régi városháza telkén, de ennek is egy része csak látszólagos, mert a mibe többe kerül a szabályozott területen való építkezés, azt csak úgy ki kell adni a városnak az ingyen telken is. Ugyanis ne tévesszük el szem elől azt, hogy m i g a Kölcsey-utczai színkörnél felhasználhatjuk a Báthory-féle utczaépitési alapot, 2582 korona 05 fillért, a város szépítésére hagyományozott Jelinek-féle 4757 korona 58 fillért, tehát 7339 korona 63 fillér összeget, a városháza telkén építendő színkörnél ezt már nem tehetjük, mivel az alapítványokat eredeti rendeltetésüktől elvonni nem lehet. Tehát azt a 7000 koronát már a városnak kellene pótolni, s nem valószínű az sem, hogy midőn ingyen telken építünk, az állam is szükségét látná-e annak, hogy a segélyt 24 ezer koronára felemelje s itt is pótolni kellene valamit a város közönségének. Szóval ha nem merünk bele menni nagy szabású vállalkozásba, megtörténhetik az, hogy a félmunkáról idővel az fog kitűnni, hogy ennél a körülmények Összejátszása folytán épp annyit kellett kiadunk, a saját zsebünkből, mint az amennyibe utczaszabályozással egybe- kettős művelet került volna. Daczára ennek, ha a városi képviselő- testület a régi városháza telke mellett fog dönteni, akkor is szükségesnek tartjuk azt kimondani, hogy a Kölcsey-utcza szabályozását alkalom adtán szintén megfogjuk csinálni, s erre fentartjuk érintetlenül a Jelinek és Báthory - féle alapítványokat. Minthogy pedig most már a Strósz-féle telket minden valószínűség szerint kihagyhatjuk a kombináczióból, a városi közgyűlés T A K C Z A. A mi rózsáink. A mi rózsáink elhervadtak És több rózsát nem ültetünk. Az őszi szél sivit közöttünk Mi többé sohse szeretünk. Az őszi szél sivitásában Rég elmúlt tavaszunk zokog! Oh, tegye kezét a kezembe. Próbáljuk, legyünk boldogok ! Keze hideg. A szeme nedves, S az ajkán egy fagyos mosoly . . . Ősz van körülöttünk, hervadt rózsák. Tavasz, virág már nincs sehol. Az emlékek még élnek bennünk, De hideg az emlékezés. Uj szerelemben sok az emlék És a régihez már kevés. F. 1. Napnyugat királya. i. Napnyugat királya a keleti expreszszel érkezett meg. Párisban hallotta, hogy a legjobb éjszakai mulatóhely Budapest és személye körüli miniszterével meg a tolmácsával sietve robogott a magyar fővárosba. Ő felsége inkognito utazott s az „Arany királynő“ vendégkönyvében, ahova szállt, úgy szerepelt mint Alhambra Jeromiás gróf. Ő felsége azonban nem azért volt Délamarika legnyugatibb tartományának királya, hogy ezt azonnal le ne lehetett volna olvasni arczáról. Különben sem volt zárkózott természet. A személye körüli miniszterét gyakran leszamarazta a nagy nyilvánosság jelenlétében, ami eleve elárulta, hogy ő felsége napnyugati fejedelem. Más szimptomák is elárulták inkognitóját. Ő felsége rendszerint reggel szokott hazatérni. Budapesten épen akkor működtek a seprő-gépek az utczákon s mikor a nap fölbukkant, akkor feküdt le csak őfelsége. Ami csak természetes egy napnyugati királynál. Érős, kemény tél volt, amikor Alhambra Jeromos gróf, becsületes névén Navapokumo Kalarama Harakiri Colorado Mantuasi Jósé a keleti pályaudvar előtt gummikerekes fiakerbe csapta magát és a tolmácsa által megneveztette az Arany királynőt. A szállóban már három színházigazgató névjegye várta a derék napnyugati királyt. E névjegyek meghívást tartalmaztak a színházi díszpáholyokba és Alhambra Jeromos gróf, akit már a szálló előtt óriási néptömeg fogadott, kedélyesen veregette meg a személye körüli miniszterének vállát, miközben jókedvűen mondta: — Ügyesen csináltad a dolgodat, Jankó! Megvagyok elégedve veled. Mire a napnyugati miniszter becsületes somogyi tájszólással felelte: — Hát hiszen értek én az ilyenhez, nagyságos ur ! II. Napnyugat királya megbolondította az egész Budapestet. Kávéházakban, vendéglőkben, éjjeli mulató helyeken mind a napnyugati indulót húzták a czigá- nyok, arczképét közölték az összes heti és képes napilapok és anziksz-kártyák, szóval divatba jött. A gavallérok Alhambra-nyakkendőt viseltek, az asszonyok éjszakai láz álmaikban mind napnyugat királynéknak képzelték magukat. Farsang ideje járta és a báltermekben javában folytak az álarezos, jelmezes mulatságok. Alhambra Jeromos gróf, azaz Navapokumo Kalarama Harakiri Colorado Mantuasi Jósé őfelsége részt vett minden mulatságon. Ott volt a bálokon, a színházi premiereken, az éjjeli mulatóhelyek szeparéiban s amerre csak megfordult, mindenfelé tolongott utána a kiváncsi tömeg. Nem csoda tehát, ha a színházigazgatók, kávésok és vedéglősök rajongtak Napnyugat királyáért. Váratlanul azonban nagy botrány történt. Őfelségének személye körüli minisztere valahogyan megharagudott a gazdájára és ádáz bosszút eszelt ki. Körleveleket küldött az összes színházigazgatókhoz, vendéglősökhöz, kávésokhoz. E körlevél a következő- képen hangzott :_________________________________ Schmidthauerféle Igmánd pikeserüvíz, reggelenkint félpohárral használva, "mpnlonnon nunre nonvCTQrii cii/orral nÁtrJia rttfHrrn hórmphr n a l/anlohoHi óc ^meglepően gyors és nagyszerű sikerrel pótolja otthon bármely évszakban a Karlsbadi es ÄMarienbadi ivó kúrát, gyomor és bélbajokban, úgyszintén elkövéredés, szivelhájasodás és ^•aZzal járó fulladásnál sárgaság, máj és lépdaganatnál, cukorbetegség, csúz és köszvénynél, stb. — Az „Igmándit“ hatásosságában egyéb keserű vagy hashajtó ásványvizek meg sem közelitik, és saját érdekében cselekszik pki helyette mást nem fogad el. — Utasítás mellékelve. — Kapható Nagykárolyban, Ferenczy István, Rosenberg Jenő, Petz János, Kerekes Ödön urak üzletében. — Föszétküldés a forrástulajdonos: SCHMÍDTHAUER LAJOS gyógyszerésznél Komáromban. — Egész üreg 30 f, félüveg 30 f. — Az egjidüli tormészetes kaserüviz, amely AU Üregben is kapható.
