Szatmármegyei Közlöny, 1905 (31. évfolyam, 1-52. szám)

1905-02-26 / 9. szám

SZATM ARMEG YEI KÖZLÖNY

építeném a színkört és semmi esetre sem a drága Strósz-féle telekre.

De különben is az utóbbi terv pénzügyi műveletében egy kis hiba is van.

Ilyen hiba a számításban az, hogy szabad-e felhasználni a Strósz telken építendő színkörre a .Báthory-féle 2582 korona05 fillér utczanyitási alapot? Mig ez az ellenvetés a Kölcsey-utcza végén levő elhelyezésnél elesik, mert azt utcza- szabályozásra, tehát eredeti rendeltetésére lehet íelhasználni. Különben is tagadom azt, hogy az ilyen hagyományokat, még ha a hagyományos örökösei bele is egyeznek, ellehetne vonni a hagyományos által kitűzött czéltól.

A másik hibája a Strósz-féle telek pénzügyi műveletének még az is, hogy a kérdés tárgyává lehet tenni azt is, hogy a leendő állandó színház alapjára gyűjtött 4518 korona 35 fillér összeget fellehet-e használni erre a czélra ? Kik gyűjtötték ezt az összeget? A népünnepélyt rendező bizottságnak ma is élő tagjai és ha ezek ellentmondanak annak, hogy az évtizedeken át gyűjtött összeget drága telek vételére fordítsák, a költségvetés megdől.

Mindezeket figyelembe véve, nem hiszem azt, hogy a képviselőtestület ne a Kölcsey-utcza szabályozásával elérhető színkör mellett döntsön.

Jól tudom én, hogy minden kérdést pro és contra indokolni, elfogadhatóvá lehet tenni.

így annak idején előnyösnek, szükségesnek tartották a Szarvas vendéglőnek a városház czéljaira való megvételét és a városházának kaszárnyává való átalakítását. Bolond nak tartották azt, a ki annak idején annak ellent mert mondani.

A következménye pedig az lett, hogy most már láthatjuk azt jó későn, hogy milyen bolondot csináltunk a kaszárnya építésével.

Azt is belátjuk most, hogy ha nem vesszük meg a Szarvast, ott most díszes vendéglőnk, redut termünk volna, a melyet kevés igazítással még téli színházzá is átalakítani lehetett volna. Ennek volt az eredménye az, hogy pár évvel ezelőtt majd belevitték a várost egy városi szálloda építésébe, mert szükség volt reá.

így be fog következni majd évek múlva

a késő bánat a felett, hogy mint lehettünk olyan balgák elszalasztani azt a kedvező, soha vissza nem térő alkalmat, hogy a színkör építésével a Kölcsey-utczát is szabályozhattuk volna.

Emelkedjünk végre a helyzet magaslatára, tegyünk végre valami okosat is !

A Kölcsey-utcza szabályozásával egybekapcsolt színkör építése olyan természetes

valami, hogy fölösleges lett volna mindezt elmondani, a mit itt összeírtam, ha nem olyan városban élnénk, a hol a múltban mindennek

megfelelőt nyújtani. No de ezek megkiritizálását hagyom a t. publikumra, a melynek szinte megvan a sablonjaN úgy találni, hogy a felolvasás unalmas és tartalmatlan, vagy nagyon mulatságos „akar lenni-1; az éneklő ha magyar nótát választ, az a vélemény, hogy mire való a pódiumon is azt énekelni, amit minden szalonban, sőt suszterinas fütytyben is lehet hallani. De ha operette áriát vagy klasszikus dalt, esetleg németet, francziát ad elő, rögtön mindenki már csak csupa hazafiságból is jobban szeretett volna magyar dalt hallani. A szavaló siet, lámpalázzal küzd, kiábál, sőt néha „majdnem belesül“. Még a zongorára lehet legkevesebb rosszat kisütni, mert a zenéhez tán legkevesebben értünk, legfeljebb egyszerűen kifejezve nagyon is lármásnak, finomabban kifejezve nagyon is klasszikusnak lehet találni.

No de nem akarok igazságtalan lenni! Hisz sokszor hallani a megelégedés, az elismerés, sőt elragadtatás hangjait is a közönség köréből. „Szép volt“, „kifogástalan volt“, — „remek volt“, „na ez igazán jól sikerült“, „ejnye de jól szavalt“, „de szépen énekelt“, „de jól nézett ki az a kis lány“ ! Ezek az egyszerű, közvetlen szavak a legjobban eső elismerés. A közönségnek könnyű! Tőle egy taps is elég egyformán mindenkinek. De nehéz ám a helyi laptudósitónak, akinek mindenkit különféleképpen válogatott szavakban kell megdicsérni,ahány annyiféle, elismeréssel honorálni. Ilyenek : a zongora-hegedüjáték „virtuozitása, dilettánstól alig várható technikai könnyedséggel megoldott feladata“ ; az ének „fülbemászó csengése, bájos előadása ; a kiséret „művészi preczizitása“ ; a „mély érzéssel“ előadott „hatásos“ szavalat, a dalárda „összevágó“ éneke; a „művészileg csoportosított“ előkép; a műkedvelők „gördülékeny“ előadása és last nos least az „élvezetes és szellemes“ felolvasás.

A pódiumon szerepelnek, a közönség élvez és kritizál a helyi lap referál, de ne feledjem azt, aki nélkül ez mind nem volna, a rendezőt, — aki rendez — és végül úgy találja, hogy „nem érdemes semmit sem rendezni“. A közönség nem jön el, mert páholyt már nem lehet kapni, mert nem lessz elég tánczos a kon- czert után, meg vagy egyszerűen nem jön, mert nem jön. A szerepeknek alig akadnak vállalói, mert hát

az ellenkezője történt, a mit az eszélyesség, czélszerüség kinálva-kinált. * Arisztid.

Hl RJ E K.

— Személyi hir. Kristóffy József vármegyénk főispánja f. hó 28-án Budapestről székhelyére érkezik.

— Kinevezés. Mátray Aladárt, a helybeli kir. adóhivatal díjtalan gyakornokát a nagykárolyi kir. pénzügyigazgató Mátészalkára díjas gyakornokká nevezte ki. Ugyancsak a helybeli kir. pénzügyigazgató Szaplonczay Miklós fehérgyarmati díjtalan adóhivatali gyakornokot ugyanoda díjas gyakornoknak és Feldner Áron nagykárplyi lakost a helybeli kir. adóhivatalhoz díjtalan gyakornoknak nevezte ki.

— A legközelebbi Kölcsey-köri felolvasó-est. A jelen cyklus harmadik felolvasó-estjét márczius 5-én d. u. 7 órakor rendezi a Kölcsey-kör a Polgári Kaszinó nagytermében a következő műsorral: 1. Dominóban.— Felolvasás. 2. Szavalat. — Előadja: Simkó Gézáné. 3. Rika belépője. —- Zongorakisérettel énekli: Gaal Tusi. 4. Győry V.: Egyre várja őt. — Szavalja: Foltinek Bella. 5. Egy meg nem irt lap a magyar művelődés történetéből. Humoros felolvasás. — Irta és felolvassa: Antal Miklós. 6.Szemelvények Harsányi Kálmán költeményeiből. — Bemutatja: Varjas Endre. Felolvasás után esetleg táncz. Ez estre a köri tagokat s az érdeklődőket szívesen látja és meghívja — A Kölcsey-kör elnöksége.

— Tanári kinevezés. A kegyes tanitórend kormánya a helybeli főgimnáziumhoz Majunka József végzett egyetemi hallgatót helyettes tanárnak nevezte ki.

— Eljegyzés- Dr. Gózner Elek helybeli ügyvéd, folyó hó 19-en eljegyezte Szatmáron Schillervein Ilonka kisasszonyt. Boldogság kisérje frigyüket!

— Kölcsey estély. Folyó hó 19-én rendezte az irodalmi szakosztály uj elnöke az első belepti díjjal összekötött felolvasó estélyt és ez is kitünően sikerült úgy az estély szellemi részét, mint annak anyagi oldalát tekintve. A programm változatosan és ügyesen volt összeállítva és mind végig lekötötte a közönség figyelmét. Elsőnek Somossy Miklósoé ült a felolvasó asztalhoz. Mindég van valami mondani valója, de nem túlozunk akkor, ha azt mondjuk, hogy ezúttal még önmagát is felülmúlta. A nő a politikában czim alatt olvasott fel, igen tartalmasán és szépen fejtegette a nő kötelességeit a hazafias téren. Zajosan megtapsolták. Majd dr. Adler Adolfné játszott el néhány jó magyar dalt, művészi játékával egeszen magával ragadva a közönséget. Sok tapsot aratott. Ezután Bakó Bálintné szavalta el Szász Károly szép költeményét az Angyal és ördögöt. A kellőkép átérzett és értelmezett költemény előadása nagy hatást tett. Neki is kijutott a tetszés nyilatkozatokból. Ének szám következett. Stróbencz Gizi kellemes hangján a Hajdúk hadnagyá-ból és János vitézből énekelt két dalt. Kellemes jelenség volt, a mint fejlődésre képes üde fiatal hangján énekelt. Olyan taps vihar tört ki éneke után, hogy kénytelen volt még egy részletet elénekelni a János vitézből. Ezután Varjas Endre, az irodalmi szakosztály elnöke lépett a felolvasó asztalhoz, hogy Nemestóthi Szabó Heddától olvasson fel ily czim alatt: A pódiumról. Aktuális felolvasás volt, a mely szellemesen és finom gunynyal ostorozta a társadalmi ferdeségeket. A felolvasás általános tetszéssel találkozott. A szellemes felolvasást lapunk olvasói tárcza- rovatunkban találhatják meg. Befejezésül Bornemissza Géza szavalta el Hugó Viktor A lelkiismeret czimü költeményét. A szavaló egészségi okokból nem volt

nincs ideje senkinek, igen e rohanó nagy városban nincs ideje senkinek. Vagy nem kapunk kedvünkre való partnert, „vegyes“ a társaság, a szavaló nem talál megfelelő költeményt, a felolvasás az utolsó perezre sem készül el, az előképeket nem lehet jól csoportosítani, mert a hölgyek mind a frizurától kezdve a czipőjük hegyéig látszani akarnak és a mellékalakok a főalak rovására akarnak érvényre jutni. A műkedvelői előadásra először nincs darab, aztán nincs szereplő, végül nem érkeznek meg a díszletek stb. stb.

Tisztelt rendezők! Rendezni — igazán nem érdemes — tehát ne is akarjanak m indenáron „érdemest“ rendezni. De azért rendezzenek fáradhatlan kitartással és egyszer csak azon veszik észre magukat, hogy „érdemes“ Mert a közönség ha talán nem is érdeklődik túlságosan a pódium iránt, egészen meglenni nélküle tán mégsem tudna. Mégis nagy dolog ez a pár szál deszka ! Ha sugólyukkal van kombinálva, akkor pláne egy egész világot jelent! Akkor mint tudjuk, színpadnak hívják, a primadonnát hol kihívják. Most csak ennyit mondok róla, nem akarok bővebb definicziókba menni. íMellőzöm a műtörténelmet, Tháliát a görög múzsát kortinát, kuliszát, vasfüggönyt, záporpróbát. Moliére vígjátékot, Schakespeare tragédiát, lámpákatJámpalázt, balettet operát, Fedák Zsuzsát, zsinórpadlást stb.

Tréfán kívül a színpad, a világot jelentő deszkák nagy dolog. Történet, műtörténelem, litteratura, morál, korszellem, közfelfogás, társadalom,mindezekhez mennyi sok köze van, de általán minden pódiumnak is. De már ez nem illett volna farsangi csevegésem keretébe. Már is nagyon soká vettem igénybe a pódiumot. Még csak addig szeretnék maradni, mig megköszönöm szives türelmüket és figyelmüket, amivel végig hallgattak. És most átadom felolvasásom az önök legszuverenebb joga, a kritikájuknak, mely előtt készséggel .hajlok meg előre is !

I disponálva, de azért értelmesen, átérezve és gondolva j adta elő a költeményt. Szóval a felolvasó estélyről mindenki megelégedéssel távozott, constatálva azt, hogy a Kölcsey-Egyesület ismét él, működik, a mi a kör tevékeny uj elnökének az érdeme.

— Kossuth Ferenczet Szatmár városa díszpolgárává választotta. A szép kiállítású oklevél már megérkezett a városhoz, a mely e hó 21-én tartott közgyűlésében azt a határozatot hozta, hogy Kossuth Ferenczhez kérdést intéznek az iránt, hogy tekintettel a jelen politikai helyzetben való elfoglaltságára, mikor fogja a díszpolgári oklevelet átadó küldöttséget fogadni.

— A képviselőház már megalakította tisztikarát és bizottságait. A választás benünket is érdekel, amennyiben országgyűlési képviselőnk gr. Károlyi István az összeférhetetlenségi bizottság elnöke lett, Luby Gézát pedig, — a fehérgyarmati kerület ország- gyűlési képviselőjét a képviselőház jegyzőjének választották meg, ezzel honorálva azt, hogy Luby olyan régi és kripróbált harezosa a függetlenségi pártnak.

— Hymen. Dr. Vetzák Ede helybeli ügyvéd, Vetzák Edenek, a Nagykárolyi Takarékpénztár vezér- igazgatójának fia f. hó 28-án, kedden esküszik örök hűséget özv. Lengyel Endréné úrnő leányának, Elzának Szatmáron.

Érdekes vendégszereplés. Mint értesülünk a helybeli izr. ifj. egyesület KomlóssiEm ma művésznő a budapesti népszínház kedvelt primadonnája közreműködésével márczius hó közepén műkedvelői előadással egybekötött táncz-estélyt rendez. Kétségtelen, hogy ez lesz az idény egyik legérdekesebb mulatsága. A buzgó rendezőség, mely az elmúlt évben nagy sikerrel rendezte az Eleven Újsággal egybekötött táncz- mulatságot, fáradságot nem kiméivé azon buzgólkodik, hogy az előadandó műkedvelői előadás mennél fényesebben sikerüljön. Bővebbet ezen érdekes estélyről jövő számunkban hozunk.

— A beregi főispán távozása Beregben az a hir van elterjedve, hogy Beöthy Pál, Beregvármegye főispánja belügyminiszteri osztálytanácsosnak lesz kinevezve, s igy a beregmegyei főispáni szék nemsokára megüresedik.

— Kartonbáf A Polgári Kaszinó szokásos kartonbálja az idén is remekül sikerült. Kedélyesség, fesztelenség és tánczolási kedv jellemezte a mulatságot, ami jórészben a balbizottság elnökeinek dr. Sternberg Zoltánnak és Csipkés Károlynak az érdeme. Az első négyest 40 pár tanczolta és Fátyol Józsi kitűnő zeneje mellett a táncz reggelig tartott. A megjelent hölgyek közül a következők neveit sikerült egy rendezőnek megyjegyezni. — Leányok: Csipkés Jolán, Csepreghi Margit, Feifer Erzsiké és Katinka, Foltinek Bella, Fülöp Ilona, Kurcz Erzsi és Vilma, Leichtmann Sari, Schnell Margit, Sternberg Anikó, Szűcs Juliska és Margit, Tóth Bella és Emma. — Asszonyok : Artz Albertné, Chirke Vilmosné, Feifer Edéné, Foltinekné, Manyák Károlyné, Nonn Jánosné, Petz Jánosné, Reszler Simonné, Róth Károlyné, Schiffbek Mátyásné, özv. Schnell Károlyné, Sternberg Sándorné, Sternberg Mózesné, Szűcs Andrásné, Tóth Ferenczné, Tóth Lászlóné.

— Gyászeset. A helybeli kegyesrendi társháznak gyásza van. Woggenhuber Oszkár kegyesrendi áldozár és főgimnaziumi tanár folyó hó 19-én élte 35-ik évében szivszélhüdésben hirtelen elhunyt. Akik csak ismerték a derék férfiút, úgy tanítványai, mint ismerősei és jó barátai, igaz részvéttel vették az ő korai elhunyténak hírét- Mert ritka műveltségű, előzékeny modorú, kellemes ember volt, a kinek nem volt epéje, csak szeretete, a melylyel melegséget árasztott mindenfelé, a hol csak megjelent. Tanítványai valósággal rajongtak érte, barátai pedig gyöngéd, megérdemelt ragaszkodással viseltettek iranta, aki német név alatt, magyar szivet, ritka műveltségű lelket viselt porhüvelyébe, a mely sajnos oly hamar és oly váratlanul lett atadva az enyészetnek. Woggenhuber Oszkár 1870. évben született Budán, iskoláit a fővárosban, az egyetemet Kolozsvárt végezte és 1890. évben lépett a kegyesrendbe. Varosunkba három évvel ezelőtt lett áthelyezve, a hol csakhamar kedvencz tagja lett az intelligens társaságnak. Két hónappal ezelőtt kezdődött betegsége, a mely hol jobbra, hol balra fordult, de azért senki sem hitte, hogy a katasztrófa ilyen hamar következik be. Még néhány perczczel halála előtt beszélgetett rendtársaival s mikor ezek eltávoztak, az ápolónőt is kiküldte, mert aludni akar. Öt perczczel később szivszélhüdés érte. Temetése folyó hó 2l-én az egész város részvéte mellett ment végbe. De sokan jöttek el temetésére messze földről is. Így rendtársai közül Mármaiosszigetről Haller János, igazgató és Papp János tanár, S.-A-Ujhelyről: Ambruszter Sándor és Freesz Endre tanárok, Deb- reezenből: Jászai Rezső dr. igazgató és Holczinger Imre tanár, Rózsahegyről: Haunstádter József tanár. A temetésen ott volt az elhunyt Ferencz bátyja és nővére is. Hogy városunkban elhunyta milyen részvétet keltett, mutatja az, hogy Spitz Mór helybeli vaskereskedő az elhunyt emlékére 50 koronát adományozott a főgimnáziumnak iskolai czélokra. Részvétüket nyilvánították Széchy Károly egyetemi tanár és Angyal József miniszteri tanácsos. A temetésen képviselve volt a honvéd tisztikar Barkóczy Ferencz őrnagy vezetése alatt és a hatóságok. A koporsót elborították a koszorúk halmaza, a melyek a következő felírást viselték : Szeretett osztályfőnökünknek— Főgimnázium II. osztálya. Szeretetük és hálájuk jeléül — A főgimnázium IV, oszt. tanulói. — Felejthetetlen jó tanárunknak a főgimnázium VI. osztálya. — Szeretett tanárunknak — A VII. osztály. Szeretete jeléül — A VIII. osztály. Az elköltözött rendtársnak megilletődött szeretettel — A nagy károlyi társház tagjai. Szeretett kartársának — A főgimnázium tanártestülete. Rendtársi szeretettel

— A debreczeni társház tagjai. Szeretett rendtársuknak

— A sátoraljaújhelyi ház tagjai. Szeretett rendtársának — A szigeti társház. Áldott emléke örökké élni fog szivemben — Józsika. Feledhetetlen tanáromnak