Szatmármegyei Közlöny, 1905 (31. évfolyam, 1-52. szám)

1905-10-29 / 44. szám

SZATMARMEGYEI közlöny

Nagy László főispán életrajza.

Csak a közszokásnak hódolunk akkor, , a mikor a főispáni szék betöltése alkalmával, a múltak tradi- czioihoz hiven, közöljük az uj főispán életrajzát.

Mert a vármegye 16 éven át volt alispánjának életrajzi adatai sokkal ismertebbek, sem hogy hosszasabban kellene azokat előadnunk.

Inkább összegezünk tehát, sem mint életrajzot Írunk, amikor a változatos és a vármegye történetével összefüggő életpálya adatait dióhéjban reprodukáljuk.

Nagy László született 1850. évi április hó 7-én Pusztadaróczon. Szülei Lázári Nagy Ignácz — később Szatmárnémeti, Nagybánya és Felsőbánya sz. kir. városok főispánja — és Berenczei Kovács Emilia voltak, keresztatyja anyai nagynénjének férje Papp Endre a költő, keresztanyja Kovács Kornélia volt. Apja igen müveit, szabadelvű gondolkodású, nagy tudásu és hazáját forrón szerető ember volt, ki egyetlen fiát a leggondosabb nevelésben részesítette. Az apa jellemzésére elég legyen megemlíteni, hogy egy alkalommal Nagy László pusztadaróczi tuszkulánumában meghatva szemléltem Deák Ferencz arczképét, mely alá Nagy Ignácz e három szót irta: „A haza megmentője“. E három szó jellemzi az embert, a hazafit s ily apa csakis hazafias érzésben nevelhette egyetlen fiát, kibe beoltotta kiváló egyéniségének összes jellemvonásait, politikai hitvallását.

Nagy László elemi iskoláit a szülői háznál, gim- nasiumi tanulmányait pedig Pesten a Szentes-féle magánnevelő intézetben, a szatmári ev. ref. főgymnasi- umban, Pozsonyban és Eperjesen végezte. Jogi tanulmányait Eperjesen végezvén, azok befejeztével 1872. évben letette az ügyvédi vizsgát s az 1872. évben szervezett nagykárolyi törvényszéknél lépett a hivatalos pályára, a honnan azonban 1873. év őszén mint törvényszéki aljegyző visszavonult. 1875. évi február hó 15-én nőül vevén Jékey Mór akkori alispán és Báró Uray Klára leányát Ilonát, hazament a szülei házhoz apja nagy kiterjedésű birtokára; majd pedig apja elbetegeskedvén, az egészen átadta neki a gazdálkodást. Apjának 1879. évben bekövetkezett halála után 3 nőtestvérét örökségükben kielégítvén, apjának összes pusztadaróczi, szatmárnémetii, nagypeleskei és avasi birtokát átvette és a szép birtokon egyike volt a vármegye legelső gazdáinak.

Megalakulván a vármegyei gazdasági egyesület, a közbizalom őt az egyesület titkárává választotta. Mint az egyesület első titkára, ő vetette meg alapját vármegyénkben a ma már virágzó és közgazdasági életünkben fontos hivatást teljesítő egyesületnek. Azt lehet mondani, hogy ő volt az egyesület lelke. A vármegyei közgazdaság előrevitelében fontos és önzetlen munkásságot fejtett ki s az ő agilitásának volt köszönhető, hogy ez a fiatal egyesület már 1886-ban megtarthatta első kiállítását.

Alapos képzettsége, helyes Ítélő képessége, nyílt modora és komoly törekvése csak hamar magára vonta a vármegyei intéző körök figyelmét s a vármegye közönsége az alig 28 éves ifjút már 1878. január 3-án a lemondott Szerdahelyi Ágoston helyett közigazgatási bizottsági tagul választotta meg, mely megbízatást ugyanazon év végéig viselte. Egyéni önállósága, szabadelvű felfogásához való szilárd ragaszkodása azonban nem lévén ínyére az intéző köröknek, a következő cziklusra már nem választották meg. A vármegyei gazdasági egyesületnél kifejtett tevékenysége azonban ismét reá irányította a közfigyelmet s az 1879. évi szeptember hó 7-én ismét beválasztották a közigazgatási bizottságba. Hivatását most is kötelességszerüen teljesítette, de mint választott tag nem sokáig volt tagja a közigazgatási bizottságnak, mert 1884-ben a közgazdasági előadói állások szervezésekor a földmi- velés ipar és kereskedelemügyi miniszter őt nevezte ki a vármegye közgazdasági előadójává. Nagy László e minden hatáskör nélküli állást sem tekintette sine- curának, hanem egész odaadással, fáradságot nem ismerve csüggött hivatásán és e bizalmi állásnak hivatáskört és érdeklődést igyekezett szerezni. E minőségben a közigazgatási bizottság elé terjesztett magvas, tanulmányszerü jelentései a komolyabb gondolkodásúak figyelmét nagyon is rátérelték s nagyot nőtt a közönség szemeláttára.

Nagy László falusi magányában nagyszámú családjával és nagy gazdálkodásával járó gondjai mellett arra is ráért, hogy a Múzsáktól ihletett lelkének gondolatait közkincsekké tegye. Az irodalom iránt már kora ifjúságában kezdett érdeklődni s mint 22 éves ifjú az akkor legelső szépirodalmi lapunk a „N e- felejts“ által hirdetett pályázaton „A ki nem akart regényhős lenni“ czimü elbeszélésével 40 aranyat nyert, holott a pályázatnak oly bírálói voltak, mint Gyulai Pál, Beöthy Zsolt és Rákosi Jenő. 1882. évben jelent meg Aigner Lajos kiadásában első és legnagyobb regénye „Zsadányi István viszontagságos élete“ 4 kötetben, melyről Gyulai Pál, ez éles kritikus is a legnagyobb elismeréssel nyilatkozott. E regényben megkapóan, éles megfigyelő képességgel korhűen festi a 60-as évek magyar középosztályát. A regénye 1885. évben Il-ik kiadást is ért, a mi a mellett bizonyít, hogy megtalálta útját a szivekhez s Nagy László egyike lett volna a legelsőrendü regényíróinknak, ha az irodalmi pályán kitart. 1883. évben jelent meg—Gyulai Pálnak ajánlva, ugyancsak Aigner Lajos kiadásában második regénye „Lili“. Harmadik regényét „Lucile“-t, mely Pfeiffer Ferdinánd bizományában jelent meg 1890. évben, már alispán korában irta meg. Irt ezenkívül több elbeszélést — melyek egy része a Budapesti Szemlében jelent meg, — kisebb tanulmányokat s foglalkozott — szűk magán körre szorítkozva, — a költészettel is, sőt Pope „Az emberölő“ czimü müvének egy részét le is fordította. Hogy a verselésnek is mestere, ezt bebizonyította az 1899-iki szeptemberi szatmármegyei Petőfi ünnepségek alkalmából, midőn „Petőfi emlékezete“ czimü magas szárnyalásu ódájával úgy Nagykárolyban, mint Erdődön frenetikust hatást ért el.

Nagy László alapos ismerője úgy az angol, mint a franczia és német irodalomnak és sajátságos, hogy míg e nyelvek mindenikét alaposan érti, folyékonyan beszélni egyiket sem tudja, miután mindegyik nyelvet saját erejéből, könyvből, falusi magányában sajátította el. Könyvtárában a legértékesebb angol irodalmi müvek találhatók s e nemben való gazdagsága már a nagyobb szakértőket is több Ízben meglepte.

Ujfalussy Sándor 1889. évben főispánná neveztetvén ki, Nagy Lászlónak a vármegyei gazdasági egyesületben titkári s a vármegyei közigazgatási bizottságban közgazdasági előadói minőségben kifejtett tevékenysége és nagy tudása garancziát nyújtván Nagy László adminisztratív képességéről, a vármegye igen tekintélyes vezető embereinek egy része őt kandidálta az alispánságra Zanathy Ferencz vármegyei főjegyző ellen. A vármegye többségének akarata győzött is és 1886. évi október 3-án Zanathy Ferencz 224 szavazata ellen 275 szavazattal a vármegye alispánjává választotta. Akkor elmondott programmja rövid, de azt megtartotta máig. „Nem egyesek, de a közbizalom kegyét kívánom keresni. Jó, gyors és igazságos közigazgatást akarok teremteni. Emelni akarom a tisztviselők tekintélyét !“ Ezek voltak programmjának sarkalatos pontjai s e mellett kitartott. Az e választás után csakhamar bekövetkezett 1888. évi deczember hó 19-ik általános tisztujitáson pedig már egyhangúlag emelte őt a közbizalom az alispáni székbe ; majd az 1895. évi deczember 19-én tartott tisztujitáson Domahidy Sándor 74 és Kováts Jenő 69 szavazata ellen 293 szavazattal ismét megválasztották. Ekkor az ellene mesterségesen szított izgatások, erőszakoskodások és mindennemű machi- nácziókra czélozva, nemesen úgy nyilatkozott, hogy „elfelejti, hogy egy párt választotta meg s azon lesz, hogy7 állását igazságosan, méltányosan és kötelességtudóan töltse be“. S- szavainak ura maradt. Általában jellemző is rá nézve, hogy nehezen igér, de a mit megígér, azt beváltja.

Tizenhat éven át állott a vármegye élén s ez idő alatt sok nehéz küzdelmen ment át, de megnyerte a sziveket s nagyobbára régi ellenfeleiből szerezte a legjobb híveit.

Ellenségei szeretik ugyan kisebbíteni, de a józan szemlélő előtt nyilvánvaló, hogy Nagy László alis- pánsága óta tetemesen javultak a vármegye közigazgatási viszonyai s a tisztikar tekintélye tényleg erősen emelkedett, amennyiben nagyban hozzájárult a tisztviselői kar erős megrostálásához s különösen a községjegyzői kart purifikálta erősen, úgy hogy rövid 16 év alatt annak több mint 35 %-a jött változás alá.

Az ő alispánsága alatt nagymérvben fejlődött a vármegye ut és vasút hálózata. Leginkább az 5 buzgólkodásának köszönhető az, hogy az ő kormányzata alatt a Nagykároly—somkuti, Szatmár— fehérgyarmati, Zsibó—nagybányai, Nagykároly—máté- szalka—csapi és a Szatmár—bikszádi vasút kiépítve lett.

A vármegye úti politikájában egész uj szellemet, rendszert honosított meg. Neki köszönhető az, hogy az utipénztár, a mely az előtt folytonos deficzitte) küzködött alatta normális költségvetéssel tudott dolgozni.

Alatta fejezték be a Csenger—mátészalkai törvényhatósági közút kiépítését és kiépítették a Szatmár— tiszaujlaki ut egy részét.

Ő volt az, aki nagy irányú utipolitikát inaugu- rált, amennyiben azt tervezte, hogy az összes teryjje vett törvényhatósági utakat egyszerre építsék ki egy nagy kölcsönből. Lehetővé tette azt azon körülmény, hogy az állam évi 100 ezer korona segélyt adott és igen sok törvényhatósági utat vett át állami kezelésbe miáltal az utipénztárből évi 40—50 ezer korona felszabadult, uj utak építésére lehet fordítani. Tervezete tehát az volt, hogy az évi 100 ezer korona állami segély terhére egy nagy kölcsönt vegyenek fel és ebből, valamint az utipénztár évi jövedelméből a megállapított törvényhatósági utakat egyszerre építsék ki. Sokat tárgyalt, informált e tekintetben a minisztériumban s ma már ott áll a kérdés, hogy a kormány beleegyezett a nagy kölcsön felvételébe, miáltal a 10 évre tervezett utak kiépítése rövid idő alatt 2—3 év alatt befejezhető lesz. Ezen terv befejezése utódjára marad. De kétségtelen az ő hervadhatlan érdeme marad a nagyszabású utipolitika megkezdése és sikerre vezetése.

Alispánsága alatt már megkezdték építeni 1. a Nagykároly—börvely—porcsalmai utat, 2. aGyőrtelek — fehérgyarmat—csekei törvényhatósági utat, 3, a Nagykároly—kaplonyi utat, 4. a Nagybánya—tőkés—gar- bonáczi törvényhatósági utat.

A kölcsönből ki fog épülni a Szatmár—erdőd — ákosi, a Nagykároly—nagyecsed—győrteleki és a többi az úthálózatba felvett ut.

Nagy érdeme marad az is, hogy alatta a viczi- nális utak kérdése is előrehaladt, amennyiben azok hálózatát megállapította, és több utat, a. vármegye segélye mellett, tényleg ki is építettek.

Szóval öntudatos, körültekinthető utipolitikájával nagy szolgálatot tett vármegyéjének.

Nagyobb alkotásai közül felemlítjük még azt, hogy alispánsága alatt épült ki a vármegyeház mindkét szárnyépülete és restaurálták 100 ezer korona állami segélylyel és a vármegye hozzájárulásával amárcüle- dező székház főépületét is, olyan modern berendezéssel és megfelelő fényűzéssel, hogy a székház lépcsőháza és közgyűlési terme ritkítja párját.

Alispánsága alatt alakult meg az E. esed i láp lecsapoló társulat, a melynek eszméje előtte annyi ideig vajúdott. Ma már nincs ccsedi-láp, annak területe át van adva az ekének, a kultúrának. Ugyancsak ő neki sikerült megalakítani a Szamos- jobbparti

és Tisza-balparti érdekeltséget, a melynek ügyeit mint alispán évtizeden át vezette s csekély anyagi áldozatokkal kivitte azt, hogy ma már az érdekeltség összes töltései kivannak építve.

Mindezen messze kiható alkotásokra büszkén tekinthet vissza.

Kisebb alkotásai közül felemlítjük a következőket.

Rendeztette a vármegyei levéltárat, abban könyvtárt, Kölcsey szobát és múzeumot állított fel. Megfestette a közgyűlési terem részére Erzsébet királyné, Széchenyi István, Kossuth Lajos és Battyáni Lajos képét. Széchenyi képének leleplezésénél nagyszabású beszédet mondott.

0 honosította meg azt, hogy az alispán félévi jelentései mindig kinyomassanak és szétosztassak. De ezek a jelentések alatta nem voltak soha száraz Statisztikai adatok, mert azok bevezető részében mindig valami magvas tanulmányt irt p. o. az utitörvény bírálatáról, a szocziálizmusról stb., a melyek a vármegye határain kívül is érdeklődést keltettek és per- traktálták azokat a napi lapok is.

Mint Kölcsey vármegyéjének első tisztviselője ambicziót csinált a Kölcsey kultusz emeléséből. Ebbéli működését azzal kezdte meg, hogy Kölcsey születésének 100-ik évforduló napján 1890. augusztus 8-án országos ünnepet rendezett Nagykárolyban ésCsekében. Ekkor tartott emlékbeszéde országos feltűnést keltett.

A társadalmi téren kifejtett tevékenységét röviden a következőkben ecseteljük.

Alelnöke régóta a Szatmári Széchényi Társulatnak. Nagykároly város társadalmi életének felélénki- tésóre megalkotta 1097. márczius 28-án a Nagykárolyi Kölcsey Egyesületet, a mely azóta mint üdvös társadalmi központ működött, számos felolvasó estélyt tartott, a mely utóbbiból is ő vette ki az oroszlán részt. A Kölcsey Egyesület közreműködésével 1899. év julius 30-án Petőfi halálának 50-ik évfordulója alkalmával Petőfi ünnepélyt rendezett és részt vett a Kölcsey Egyesület szept. 24 én a nagykárolyi és szept. i 25-én az erdődi Petőfi ünnepélyeken, a melyet a Petőfi Társasággal karöltve csinált meg. Ugyancsak az ő hazafias mozgalmakért lelkesedni tudó akaraterejének köszönhető az is, hogy a vármegye közönsége a tiszabecsi Rákóczi ünnepélyt rendezte és a tiszabecsi győzelmet, a Rákóczi szabadság harcz kezdetét díszes emlékoszloppal jelölte meg.

Hogy családi életéről is megemlékezzünk, elmondhatjuk, hogy ott maga a csupa előzékenység, gyöngédség és szeretet. 1892. évi nov. 6-án másodszor nősült, nőül vevén Domahidy Erzsébetet, a ki lelkének jobb fele, nem csak szerető hitves, de a közélet bajnokának szeretetteljes támogatója is. Családi éltük derült és megelégedett.

Elődei voltak az ő alispánsága alatt: 1889. év okt. 3-tól 1892. okt. 4-ig Domahidy Ferencz, 1892. okt. 24-től 1895. ápril 14-ig Ujfalussy Sándor, 1895. julius 4-től 1896. decz. 14-ig Simoncsics Béla, 1897. decz. 19-től 1904. feb. 25-ig gr. Hugonnai Béla. Közvetlen elődje Kristóffy József, a mostani belügyminiszter volt.

Érdekes epizód gyanánt emelkedik ki Nagy László közéletéből a székhelykérdés, a mely leginkább karakterizálja őt, mint a közélet emberét és ép azért a legutoljára hagytuk annak ecsetelését.

Mint tudva van, ő határozott Szatmár párti programmal lépett fel alispánnak. Sokan azt állítják, hogy ennek köszönhette egymást követő megválasztását. Pedig ellenkezőleg volt a dolog. Már az első választáskor is nagyobb többséget ért volna el, ha nem áll vele szemben kompakt egészként a nagykárolyi székhely párt.

A székhelykérdésben nyilt, becsületes politikát folytatott. A székhelykérdést egész odaadással, minden fórumon keresztül hajtotta. Tehát beváltotta ígéretét. S midőn a legvégső fórumon kimondották azt, hogy a kérdés csak a törvényhatóságok általános rendezésekor vehető figyelembe, Nagy László ekkor tétovázást nem ismerő határozottsággal felhagyott e kérdés további bolygatásával, a mely csak ok nélküli izgalmakra vezethetett volna. S azóta csak a vármegye első tisztviselőjének tekinti magát, s a nagykárolyiak ép úgy megszerették benne az előzékeny alispánt, mint annak idején becsülték benne a nyilt, őszinte ellenséget. A férfias eljárással még az ellenérdeküeket is meg lehet hódítani.

De az általa merészen felvetett székhely kérdésnek két eredménye mégis volt.

Az első az, hogy a két várost felverte a letargiából, addig nem észlelt, gyors haladásra sarkalta, a második pedig az, hogy ép ennek folytán a kérdés idővel talán kedvező megoldást nyerhet.

Annyi bizonyos, hogy a székhely kérdés olyan kényes dolog volt, és lesz mindenütt, hogy ahhoz csak ritka halandó ember mer hozzá nyúlni, mert akár sikerül, akár nem, nyomában jár a kellemetlenség, a félreértés. Ez is mutatja, hogy Nagy László nem közönséges ember.

De mutatja ezt az is, hogy mily merész határozottsággal hozzá mert nyúlni e kérdéshez, ép oly merész határozottsággal le ís vette a napirendről akkor, mikor tőle nem függő okok miatt megszűnt az időszerű lenni, nem törődve azzal, hogy mit mondanak ehhez fegyvertársai, ellenségei. Ilyen határozottságot minden irányban csak elvi állásponton álló politikus fejt ki.

Ez röviden az uj főispán életrajza. Ilyen előzmények, a közélet terén kifejtett ilyen tevékenység után jut abba a főispáni székbe, a melyben három idegenből jött főispán után ismét ő kezdti meg a megyebeli főispánok sorozatát.