Szatmármegyei Közlöny, 1905 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1905-01-29 / 5. szám
Nagykároly, 1905. január 29. L szám. XXXI. évfolyam. Szatmármegyei Közlöny TÁRSADALMI, SZÉPIRODALMI MüinvinT at> és MEGYEI ERDEKÜ HETILAP. ■ ■ r A SZATMARVARMEGYEI KÖZSÉGI ES KÖRJEGYZŐK EGYESÜLETÉNEK HIVATALOS LAPJA. MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL : hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők : Nagykárolyban, Jókay-utcza 2. az. ELŐFIZETÉS* ÁRAK: igész évié 8 korona. Félévre 4 korona. Negyedévre 2 korona. Megyei község|%, egyhazak és iskolák részére egész évi előfizetés beküldése mellett egész évre 5 korona. Egyes s&ám ára 20 fillér. rés~ Hirdetósek jutányos áron kösöltetnek. „Nyilttér“ sora 40 fillér. Kéziratok nem küldetnek vissza, bérmentetlen levelek csak rendes levelezőktől fogadtatnak el. Közgazdazági helyzetünk és a vámterület. Most van alkalom arra, hogy az ország közvéleménye megnyilatkozzék az önálló vámterület mellett vagy ellene s e kérdést eldöntse. A vámterület kérdése, amely esztendők óta elintézetlenül lóg ég és föld között, éppen ennek folytán átment a köztudatba s minden valamire való iparos és kereskedő tisztában van azokkal az okokkal, amelyek őt az önálló vámterület, vagy a közös vámterület hívévé teszi. Tisztában van azzal is mindenki, hogy ez a kérdés szorosan összefügg mezőgazdasági s ipari életünkkel, tehát a hitelünkkel is. Akik konzervativek és nem barátjai a rázkódtatásnak, akik azon véleményen vannak, hogy a közös vámterület mellett is hathatósan meg lehet védelmezni az ország érdekeit, az utóbbinak hívei. Akik pedig a politikát is megszólaltatják e kérdésben s a rázkódtatastól nem tartanak s akik históriai alapon állanak, azok viszont azt hirdetik, hogy Magyarország csak az önálló vámterület kivívása után lephet igazán a haladás útjára. Nagyjában a hivatalos körök s azok hozzátartozéka állnak szemben a független közvélemény egy tekintélyes részével. Konstatáljuk, hogy mind a két félnek lenyeges dolgokban igaza van. Igaza van a konzervatívoknak, amidőn azt állítják, hogy az átmenet a közös vámterületből az önálló vámterületbe sok nehézségbe ütközik s első sorban egy nagymérvű rázkódtatástól tartanak. Magyar- ország exportja első helyen Ausztriába irányul, j a hova mezőgazdasági terményeinket, szarvas- marháinkat s nyers terményeinket szállítjuk. Azt ne higyje senki, hogy a szomszéd állam némán fogja tűrni azt, hogy ipari terményeit, melyekből eddig vagy 700 millió korona árát transportált hozzánk, vám alá vesszük s ezáltal módot adunk hazai iparunknak erős fellendü- I lésére, amiáltal aztán az osztrák ipar félig meddig, vagy talán idővel teljesen kiszorulna. Az osztrák ugyanolyan, vagy talán még súlyosabb vámmal sújtaná a mi mezőgazdasági és nyers terményeinket, mig állatkivitelünket valószínűleg teljesen megsemmisítené. S ennek lenne aztán a következménye az a razkódtatás, amelytől a higgadtabb elemek tartanak, azt mondják, hogy inkább tűrjük tovább azosztrák iparnak Magyarországon való térfoglalását, mintsem hogy a gazda aratás után se találjon vevőt a búzájára. Mert ebből nagyobb baj lenne, mint a legrosszabb aratásból. Ennek ellenében azt mondják az önálló vámterület hívei, hogy a razkódtatás egészen jelentéktelen lenne. Mert Ausztriának okvetlen szüksége van a mi nre,iőgazdasági terményeinkre — miután más országokból azokat be nem tudja szerezni. Ellenben mi meglehetünk az ő iparczikkeik nélkül, mert amit esetleg nálunk nem gyártanak, azt megszerezhetjük Németországból jóval olcsóbban mint Ausztriából. S emellett az ip^ y*oriásP lendületet venne, miután alkalom äK uéic a magyar iparnak arra, hogy az eddig Ausztriába küldött 700 milliónyi summának nagyobb része neki jusson. Ezt pedig megéri egy kis rázkódtatás. Látható ebből, hogy igaza van mind a két félnek. Az elsőnek abban, hogy Ausztriának módjában áll megtorolni az önálló vámterületet, a másodiknak abban, hogy a magyar ipar nem remélt fellendülést venne. Éppen ezért kell egy olyan módust találni, amely mind a két érdeknek szolgál. Olyan vámterületre van szükségünk, a mely egyrészt megakadályozza azt, hogy az osztrák áru idebent elfojtsa a magyar iparnak lélekzetét s hogy csak aránylagos mennyiségben jöhessen be hozzánk, másrészt mezőgazdasági terményeinknek, nyers terményeinknek és szarvas- marháinknak továbbra is biztosítsa az osztrák piaczot. A vámterületről való szerződésnek az legyen a tendencziája, hogy az osztrák ipari töke gyárakat létesítsen Magyarországon, hogy magyar munkás készítse a hazai szükségletet s hogy egyáltalán az ipari telepek létesítése megkönnyittessék s rá minél több alkalom adassék. Ez a biztos és szolid ut az önálló vámterület felé, a melyre ennek a nagyratörő országnak elvégre is szüksége van. S ennek előfeltétele, fundamentuma egy olyan vámszövetség lehet csak, amely módot ad arra, hogy az osztrák import lassan kiszorittassék Magyarországból. T A K r z A. A fekete kutya A társaság nagyon vidám volt. Hardy, a hatalmas termetű, vad képű orvos vigyorogva mutatta a nagy sárga szemfogait, amelyek különös, kusza voná- su, arczának valami ragadozószerü kifejezést adtak. — Szent Eszkulápra mondom, nincs igazatok! Lavoczki lovag, a cseh bérlő, aki valamikor katonatiszt volt, idegesen kapott a bal oldalához, mintha a kardjára akarna ütni, ami — nincs. — Ne, ne Fránczi, igy ne beszélj! Tudod, hogy én kényes ember vagyok. Nem szeretem, ha meghazudtolnak! A tiszti kardbojt, a melyet viseltem . . . A derék cseh lovag nem folytathatta, mert szavai elvesztek a társaság hangos kaczagásában. — Hagyd el, ismerjük már a folytatást! A sárgafogu Hardy pedig nyomatékosan ismételte meg: — Nincs igazatok! _ De miért ? — vetette föl a kérdést hirtelen a komoly Pető tanár. — Bizonyíts! Halljuk az érveidet. — Minden érvem csak egy: nem értitek ti ezt a dolgot. Laikusok vagytok hozzá. Ekkor mély gordonka hangján megszólalt az ügyvéd, Láris doktor, az országos hirü kriminálista: — Már pedig én nem hiszek az elméletedben, kedves Hardy barátom. Egészséges, ép eszü, ép lelkű embert meg nem ronthat semmiféle képzelődés. A természetben nincsenek rejtélyek, mindennek van oka- foka s csak vén asszonyok hisznek a titokzatos hatalmakban. Csak ideggyönge ember lehet az, akinek életrendjében, gondolkodásában valami változást tud előidézni a képzelődés. Egészséges embernek nincsenek agyrémei ___________________________________ — Bravó, bravó! — tapsolt lelkesen a Láris beszédére Lavoczki, a cseh lovag. Pető tanár is helyeslőleg bólintgatta a fejét, ami a sárgafogu Hardyt dühbe hozta. — Ostobák vagytok 1 — harsogta haragosan és minden szó recsegve süvített ki a ritka sárga fogai között. — Ostobák vagytok. Sohse foglalkoztatok ezzel a kérdéssel és mégis véleményt nyilvánittok. Én orvostudományi kísérleteket tettem és mondhatom, hogy nincs kutyább dolog a képzelődésnél. Láttatok beteg tyúkot? Amikor leereszti a szárnyait és a szemhéjai ráborulnak a szemére. A képzelődés hatása alatt ilyen beteg tyuk lesz az oroszlán is. Lavoczki, a cseh lovag fötömelte a hosszú, j sovány kezét és gondolkodva ütötte föl a mutató ; ujját. — Na, na! Mond valamit ez a Hardy. A derék Lavoczkinál mindig annak volt igaza, aki utoljára beszélt. Hardy doktor most már lelkesebben folytatta : — Szent Eszkulápra mondom, fiuk, hogy /nem tréfa dolog ez. Eseteim voltak . . . — Halljuk, halljuk! — lelkesedett most már Lavoczki. A sárgafogu doktor ravaszul mosolygott. — Hogy mindjárt a legközvetlenebb példával kezdjem — mondotta — itt van a Lavoczky. Ő katonatiszt volt s olyan nagy a képzelődés ereje nála. hogy időnként ráüt az oldalára. Azt hiszi, ott lóg még a 1 kardja. — Na! Na! Ferfluchter Kerl! — dühöngött a I cseh lovag. — Csak semmi tréfa.-- Hát jó. Elmondok egy komoly esetet. Van nekem egy barátom. Itt' lakik a közelben, a pusztáján. A. nevét tán hallottátok már. Bándynak hívják. Három év előtt költözött ide, de nem mutogatja magát ; az embereknek. Iskolapajtások voltunk, onnan ismer- jük egymást. Jóidéig nem hallottam róla, egyszer csak valami veszett kriminális ügy kapcsán az újságokban olvastam egy különös dologról. Agyonlőtte a feleségét. — Igen, igen, emlékszem az esetre -— szakította félbe a sárga fogú orvos elbeszélését Láris doktor, az országos hirü kriminálista. — Az asszony megcsalta Bándyt. A Bándy öcscsével. Az esküdtszék a gyilkos férjet fölmentette. Igen, igen. Ebben az egész ügyben engem az öcscs érdekelt legjobban. Az egy komplikált lelkű, gonosz ember lehet. — Szóval —vette föl elbeszélésének fonalát Hardy doktor — ez a Bándy rendkívül szerencsétlen ember Fel esztendő előtt egyszer csak sürgősen hívtak engem a pusztájára. Éjnek idején. Kocsira ültem és kimentem hozzá. Már messziről lövések durranása hangzott felém a kastélya felől. A darabant, aki értem jött, igy szólott a kocsisomhoz : — Hajtson a kastély háta mögé, mert külöm- ben épen szembe kerülünk a bajjal. Még minket is lelő a nagyságos ur . . . Végre bejutottam a kastélyba. Bándy az ebédlőjében volt és az ablakon keresztül lövöldözgetett ki az éjszakába. — Mit csinálsz ? — kérdeztem tőle a háta mögé kerülve és szelíden a vállára téve a kezemet. Rám nézett, valami rémületesen eszelős, félénk tekintet volt az, azután kimutatott a sötét pusztára: — Nem látod ? A fekete kutya . . . Nem értettem a dolgot. A fegyvert kivettem a kezéből, az ablakokat becsuktam, aztán óvatosan, hogy fel ne izgassam, kérdőre fogtam. Az ott létem megnyugtatta és okosan, józanul beszélt. Elmondta, hogy azon emlékezetes sorscsapás óta, amikor a feleségét elvesztette s az esküdtszék a gyilkosság alól fölmentette, itt él a .pusztán. Dolgozik és felejteni próbál. A harmadik héten, hogy ide költözött, egy este a földekről tért haza fegyverével a vállán, amikor az árokból hirtelen eléje ugrott egy Schmidthauerféle Igmándi keserÜYÍz, reggelenkint félpohárral használva, meglepően gyors és nagyszerű sikerrel pótolja otthon bármely évszakban a Karlsbadi és Marienbadi ivó kúrát, gyomor és bélbajokban, úgyszintén elkövéredós, szivelhájasodás és azzal járó fulladásnál sárgaság, máj és lépdaganatnál, cukorbetegség, csúz és köszvénynéi, stb. — Az „Igmándit“ hatásosságában egyéb keserű vagy hashajtó ásványvizek meg sem közelitik, és saját érdekében cselekszik, ki ^helyette mást nem fogad el. Utasítás mellékelve. — Kapható Nagykárolyban, Ferenciy István, Rosenberg Jenő, Pét* János, Kerekes Ödön urak üzletében. Föszétküldés a forrástuiajdoflos: SCHMIDTHAUER LAJOS gyógyszerésznél Komáromban. — Egész ing 30 f, félüveg 30 f.— Az egyedüli természetes keserűm, amely kié üvegben is kapható.
