Szatmármegyei Közlöny, 1905 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1905-01-22 / 4. szám
SZATMÁRMEGYEI KÖZLÖNY hogy megbízatásához képest Nagy László alispánnak a kerület nevében a jelöltséget felajánlotta, a ki azt elfogadta s ezen körülményt mint elnök a szabadelvű párt központi bizottságának is bejelentette, a honnét a következő válasz érkezett: Méltóságos Gró/ Berthold Artharuak, a szabadelvű párt elnökének Mátészalka. Őszinte örömmel vettük tudomásul, hogy a mátészalkai kerületben választó elvbarátaink Nagy László a vármegye nagyérdemű alispánjának, a szabadelvű eszmék kipróbált bajnokának lobogója alatt indulnak a választási küzdelembe. Kövessék hü odaadással e zászlót és küzdjenek lankadatlan buzgalommal diadaláért. Hazafias üdvözlettel: Podmaniczky, pártelnök. Az alispán tehát, a kerületbeli szabadelvüpárfi elnöknek tett ígéretéhez képest a múlt hétfőn tartotta meg programmbeszédét. Nagy László alispán előtte való este érkezett ki Mátészalkára, a nap oly előre haladt időszakában, hogy ünnepélyes fogadtatásban már nem lehetett részesíteni, de a mit ő úgy látszik kerülni is akart. Hétfőn városunkból is kiment a beszéd meghallgatására egy kürülbelül 14—16 főből álló társaság. A jelölő értekezletet a Hungária szálló udvarán tartották meg, a hol gr. Berthold Arthur pártelnök bejelentette az előzményeket, nevezetesen azt, hogy Nagy László alispánt kérték fel a szabadelvű párt nevében a jelöltség elfogadására, a ki igenlő választ adott. Az értekezlet leirhatlan lelkesedéssel vette tudomásul az elnöki bejelentéseket és innét megindult a 700—800 főnyi választó közönség zenészé mellett, zászló-erdő alatt Jlosvay Endre főszolgabiró lakása felé, a hol az alispán szállva volt. Megérkezve a nagy emberáradat ide, gr. Berthold Arthur elnök üdvözölte Nagy László alispánt és felkérte ismételten, hogy a jelöltséget fogadja el, mert ismeri a kerület az alispán eddigi hasznos működését, fáradságot nem ismerő tevékenységét, miért is bizalmuk iránta rendithetlen. Felkérte egyúttal programmbeszéde megtartására. Ezután Nagy László a Hungária szálló udvarán megjelenve, itt a szabadelvű párt jegyzője dr. Rosenberg Gyula üdvözölte a jelöltet a következő magvas beszéddel: Tisztelt polgártársak! Egy közmondás azt tartja: „a hol legnagyobb a veszély, ottan sokszor legközelebb a segély.“ Ha az ország mostani állapotáttekintjük, be kell látnunk, hogy nehéz politikai viszonyok között élünk. — Egy politikai kisebbség megtámadta a nemzet éltető szivgyökereit, lélegzésében, mozgásában és munkájában folyton akadályozza és habár az ország el van zsibbadva, el van bágyadva, de ez a nemzet nincsen elveszve. Nézzetek ki a szabadba, fehér hólepel borítja a földet, a tél hideg szele végig sivit a fák között, de a természet azért nincsen meghalva, csak meg van dermedve, de uj életre fog éoredni, ha a tavasz életadó lehellete megérinti. Ez a nemzet, mely vérrel szerzett hazát és azt 1000 esztendő viszontagsága közt fenntartotta, nem fog elvérzeni, mert a nemzet élni, dolgozni és fejlődni akar! — A magyarok istene mindig küldött olyan kiváló férfiút, ki a bajból kivezette. A magyar nemzet Géniusza mostan is megajándékozott bennünket egy ilyen férfiúval: és ez gróf Tisza István, mostani kormányelnökünk. — Néhai gróf Andrássy Gyulától egyszer egy hatalmas egyéniség egy kérés teljesítését kívánta, de Andrássy hallgatott. Megismételte e kérést, mire a gróf ezt a feleletet adta: „ ígérni nehéz, de megtartani könnyű.“ Pedig t. polgártársaim, ez megfordítva szokott lenni az életben, könnyen ígérnek az emberek, de nehezen tartják meg. — Nos, hát gróf Tisza István is azok közzé tartozik, kik nehezen igernek, de könnyen tartják meg, sőt olyan hazafias tényeket is tesz, a mit nem is Ígér meg. Ilyen hazafias ténye Tiszának a Rakóczy hamvainak hazaszállítása. — T. polgártársak! Magyarok! Nem dobban szivetek hevesebben ezen hir hallattára ? Haza jönnek Rákóczy és a bujdosó vezérek, habár haló poraikban is egy uj Mekkánk, egy uj bucsujáro helyünk támad, a honnan reményt és kitartást merit a hazafias lelkesedés! Tisza István a hazafias, becsületes politika egyenes útját követi, kerüli a sunyi, alattomos paktumokat, nem a puhányok közzé tartozik, hanem csontból van a gerincze. — Ezért van, hogy az ellenzék hallatlan terrorizmust fejtett ki, megakadályozta a parlamentet munkásságában, megakadályozta az országot rendes, békés fejlődésében, úgy hogy kénytelen volt a kepviselőházat feloszlatni és apellálni a nemzethez, minden jog, minden alkotmány ősforrásához! T. polgártársaim ! Tehat képviselő választás előtt állunk ! A mátészalkai választó kerület szabadelvű pártja egyhangúlag a mi szeretett, tisztelt és becsült alispánunkat. Nagy Lászlót jelölte a képviselői állásra és ő azt el is fogadta. Kiválóbb, tehetségesebb embert nem is kívánhattunk volna. Sokkal ösmertebb ő, minthogy érdemeit is bővebben jellemezzem. Élete nyitott könyv, melyből becsületes munkássága, ügybuzgósága, szabadelvüsége, mit e vármegye szolgálatában teljesített, elolvasható. Megvagyok győződve, hogy az országos czélok mellett a mi jogos helyi érdekeinket is szivén fogja viselni. Midőn mint jegyző arra kérném, hogy politikai hitelveit és programmbeszédét elmondaná, azt hiszem, hogy mindnyájunk érzelmeit tolmácsolom, midő azt kialtom : Éljen Nagy László, a mi leendő képviselőnk! Nagy László, a kit megérkeztekor is szűnni nem akaró éljenzéssel fogadtak, a beszéd elhangzása után megtartotta programmbeszédét, a melyet nagy figyelemmel hallgattak végig, bár minduntalan kitört az éljenzés és taps a beszéd hatása alatt. Körülbelül a következőket mondta: Nagyon egyszerűen és nagyon röviden fogok bészélni, mert régi ismerősökhöz, régi jó barátokhoz intézve szavaimat idegenné válnék, ha nem azon a hangon, nem azon modorban beszélnék, mint azt tőlem megszokták. Az a megtisztelő meghívás, mely ma ide vezetett, feltételez egyet, a bizalmat bennem, hogy olyan kezekbe akarják letenni a képviselői mandátumot, mely kezek becsületes munkával s ha lehet, még becsületesebb czélokkal akarják meghálálni. De mielőtt politikai párijelöltté válnám még részben is, engedjenek embernek lenni s engedjék meg, hogy nehány szóval megemlékezzem elődömről, kit becsületessége, politikai szilárdsága és higgadt gondolkozása miatt a múlt alkalommal e hatalmas párt egyhangúlag támogatott, kit e nehéz zimankós időben is, midőn a politikai elnevezések is jelentőséggel bírnak, bizonyos, előttünk enyhe feltétel mellett e párt hajlandó volt támogatni. A feltételt nem fogadta el, inkább visszavonult, magával vive becsülésünket, elismerésünket s nehogy e szokatlan elismerés miatt őt vádak, gyanúsítások érjék, kijelentem, hogy nagyon szerencsésnek fogom érezni magamat, ha idővel, az én- visszavonulásom alkalmával politikai ellenfeleim részéről hasonló becsülés, elismerés fog kisérni magános utamon. De politikailag sem lehet semmi bántó, semmi gyanús e nyilatkozatomban ő reá nézve, mert e két nagy párt az 1848-ban leli a maga történeti alaptételeit, abban a nagy időkben, midőn a pártok igaz és őszinte liberalizmusa nagy politikai alkotásokat tettek lehetővé, midőn az obstructio vészhozó mérge még nem bénította meg a parlament működését, midőn eszmék és ideálok állottak szemben egymással, midőn a küzdelmek forró levegőjében a tiszta és önzetlen hazaszeretet fényes ragyogása megvilágította a helyzetet és a sötétben való bujkálást, a vakondok politikáját lehetetlenné tette. Egyrészt Kossuth Lajos, másrészt Deák Ferencz volt a vezére a nemzetnek. Amaz merészebb és neki köszönhetjük, hogy a magyar nemzet a nehéz küzdelemben megszenvedte a magyar nemzet vórkeresztségét, lerombolt minden kétséget a világ előtt a magyar nemzet suprematiája felől, a másik Deák Ferencz, midőn eljött az ő ideje, megteremtette a mai Magyar- országot, azt a Magyarországot, hol a politikai pártok minden nyűg, minden békó nélkül szabadon mondhatják el nézeteiket, akadálytalanul hirdethetik a maguk nézeteit. Valóban igazán óhajtom, hogy élne ma is még Kossuth Lajos, az a férfiú, a ki egy nehéz pillanatban, midőn az ország liberális iránya forgott koczkán, hatalmas szavával pártját a liberalizmus megmentésére vezette s a szabadelvű párttal egyetértve segítette megalkotni az ország egyik alapvető törvényét; — őszintén sajnálom, hogy nem él az a politikai férfi, a ki az ország legváltságosabb helyzetében mennydörögte, hogy némuljori el a törpe minoritás, a ki nagy alkotásaiban nem ismert akadályt s nem verte magát a forma békoiba ott, a hol a haza megmentéséről volt szó. A mai nagy, nehéz váltságos időket nem is valamely nagy, politikai kérdés hozta létre. Azt legnagyobb ellenfeleink is elismerik, mert szemünkre nem is vetik, hogy a nemzeti törekvésekben azon parányi munkaidő alatt, melyet az obstructio engedett, nem is álmodott eredményeket értünk el. Azt mondjak, hogy mindezeket az ellenzék, vagy állítólag az obstructio alkalmazása hozta létre. Nem vitatkozom, sőt ellenkezőleg elismerem, hogy az ellenzéknek ez feladata, mert a helyes parlamenti életben a mozgató erő az ellenzék s ezért van az, hogy oly országokban, a hol erős ellenzék nincs, a szabadság, a haladás áldásos működését a hanyatlás szomorú korszaka váltja fel, de arra példa alkotmányos országban nincs, hogy az ellenzék, mely csak kisebbség lehet, szabja meg a kormány irányát, erőszakoljon reá elveket és intézkedéseket. A haladásban mindenesetre része volt, van és lesz az ellenzéknek. Midőn évekkel elébb a paktumoknak sokak előtt boldogító korszakát éltük, én magam voltam az, hogy nyíltan, vármegyei közgyűlésen panaszkodtam, hogy nincs ellenzék, nincs a mi mozgató erő legyen s nem hiszem, hogy legyen valaki, a ki e paktumos boldog korszaknak egyetlen egy alkotásában valamely nagy nemzeti eszme megvalósulásának jelét tudja felmutatni, nem hiszem, hogy valaki a magyar állameszme fejlődésének egy momentumát elénk tudná állítani, egy olyan törvényt tudna felmutatni, mely ennek fejlesztésére valamely irányban alapvető munkát végzett volna. Akkor is ismertük már a gr. Apponyi régen hangoztatott nemzeti követeléseit, a 48-as és függetlensegi part igényeit, de édes semmittevő pactum korszak mezes éveinek más eredmé- nyét'nem tapasztaltuk, mint azt, hogy ez a hatalmas, a küzdelmekben ma megifjodott part enervalva a megsemmisüles veszedelmében forgott a nélkül, hogy az ellenzék erőben, tevékenységben nyert volna. Jöttek a nehéz idők. Az obstructio felütötte fejét s pusztított látszólag feltartózhatatlanul. Ez a reakezió jogosult volt. Minden többségnek a politikában meg kell bűnhődni a múltakért. Megbünhődött, de azok az alapelvek, irányok, czélok, melyek a párt alapját képezték, megmentették a megsemmisüléstől s egy olyan vezetőt állított e párt élére a végzet, ki felismerve a múltak hibáit, nem a paktumoknak nemzet veszélyeztető útjára lépett, hanem nagy nehéz munkával összeszedve a szétzülő pártot, szembe szállt az ellenzékkel s a bírálat eddig soha sem ismert éles, de tiszta kardjával vezette seregét a küzdelembe s a pillanatnyi alkalmakat megragadva, már nehány alkotásával a nemzeti eszmék megvalósulásának más időkben lelkesedést keltő fokát érte el s részben meg- világositotta a jövő munka irányát, melyet a bírálat nem mert megtámadni. Ugyan mondja meg őszintén valaki, hogy ha előtte csak a hatalom vágya lebeg, a paktumok rendszerével nem kényelmesebb helyzete lenne-e ma? Feleljen magának mindenki őszintén vajon az obstructio által az ellenzéknek követelt vívmányok megtestesülnek-e ha, mint a múltban, ő is az ellenzék tagjainak egyéni befolyását érvényesülni engedi. Vajon szüksége lett volna-e neki a nemzeti szellem haladásának nehéz munkáját véghez vinni ?! Ma egy nehéz politikai küzdelem perczeit éljük. Mi okozza ezt ? Talán az, hogy a magyar nyelv jogai még nem érvényesültek? talán az, hogy a honvédségnek nemzeti óhajaink szerint a tüzérség meg nem adható? talán az, hogy a katonai terheken a két évi szolgálat behozatala által nem akarnak segíteni ? talán az, hogy az iskolákban a nemzeti nyelv tanításának erélyesebb keresztülvitelére nem akarnak gondolni? Egyáltalában a mai felfordulást valamely nagy eszme, nagy gondolat okozza ? Nem, hanem — szerintök a szólásszabadság megmentése ! De vajon a jelenlegi állapotok megfelelnek-e a szólásszabadság feltételeinek ?! hiszen a szólásszabadságnak egyedül egy feltétele lehet: az eszmék, fogalmak megtisztulása, fejlődése, mely, hogy bekövetkezett, egyedüli bizonyságát a haza javát előre mozdító intézkedésekben, törvényekben találja. Ismét visszatérek a múltakra, végig tekintem ama nagy kérdések hosszát, melyek a jobbágyság felszabadítását a rendi alkotmány megdöntéséig magokban foglalják, melyek a kiegyezésnek érvényt szereztek s mily nagy kérdések eldölése van nehány lapokra szorítva, mig ma foliansok tömegén keresztül kínlódunk, anélkül hogy egy gondolatot, egy eszmét találnánk, mely maradandó becsesei, mely a jövőre kiható értékkel birna. Minél inkább erőt nyer az obstruktió, minél inkább egyedüli czéllá válik a munkaidő elfecsérlése, annál inkább szótlanabbá válik a komoly elem úgy a kormánypárton : mint az ellenzéken s ebből nem következhetik egyéb, mint az ország szellemi fejlődésének megakadása vagy épen visszafejlődése, melynek nyomán az anyagi sülyedés szomorú korszaka következik feltartóztathatlanul. Ha más nagy. szabad nemzeteknél nem volna meg a szólásszabadság túlzásainak megrendszabályo- zása, mindenesetre hivatkozás történnék erre is, de erről némán hallgat az ellenzék, mert be kellene ismerni hogy a parlamenti kormányzat mintaképe Anglia is meghozta szabályait, hogy olyan jelenetek, mint nálunk ne történhessenek s bár évtizedek óta érvényben vannak e szabályok, a szólásszabadság korlátozásáról még az ellenzek sem panaszkodik. Nálunk, úgy látszik, a példát más helyről vesszük s ez a példa előttük Ausztria. Talán 10—20 évvel előbb még bennem is aggodalmat keltett volna a szólás szabadság bármely .'kinővé- vésének lenyesése is, mert az állami egységében élő vagy legalább annak még hitét keltő Ausztria esetleg oly nyomást gyakorolhatott volna mely Magyarországra veszélyes lett volna, de ma mid őn látjuk, hogy az osztrák obstructio nem hozott egyéb eredményt, mint hogy a federaliusmus felé hajtva a hajdan erős Ausztria helyett egy szétzüllő Ausztriát hozott létre, én mint magyar ember, megborzadva fordulok el Magyarország e jövő képétől s azt akarom, annak a politikának vagyok hive mely a szétzüllő Ausztria mellé nem egy szétzüllő, hanem egységes, erős Magyarországot állit, mely a monarchiában elébb-utóbb kényszerüleg Magyarországnak adja a vezér szerepet. Nem akarok kiterjeszkedni a további politikai kérdésekre, mert ma a küzdelem súlypontja az elmondottakon fekszik, ha önök bizalma engem a képviselői mandátummal megtisztel, kötelességemnek tartom az időközökben felmerülő nagyobb kérdésekről önök előtt nyilatkozni, de minden félreértés kikerülése végett kijelentem, hogy én meggyőződésemet, elveimet senki véleményének alá nem rendelhetem, mert gyávaságnak tartanám, ha egyes, nagy kérdésekben az erkölcsi felelőséget az önök vállaira akarnám áthárítani, azokért csak én lehetek felelős, melyre bírálatot önök fognak mondani, ha megbízatásom lejár. Ezekben foglaltam össze röviden azokat az elveket, melyek engem vezérelnek s melyek bizonyságot szolgáltatnak arra, hogy én azon politikának vagyok hive, mely zilált viszonyaink közé rendet akar hozni, hogy, e mindnyájunk által szeretett haza boldoguljon és felvirágozzék. Az alispán programmbeszéde, a melylyel újra bebizonyította a politikai életre való rátermettséget, óriási hatást tett, úgy hogy sok olyan hallgatóját is megnyerte elveinek, a ki eddig ellenzéki volt. Különben is olyan hamisítatlan lelkesedés volt az értekezleten észlelhető, a melyet nem lehet előkészíteni, a mely önként kitör az eszmék hatása alatt. Az alispán beszéde után gróf Berthold párelnök mondott köszönetét Nagy Lászlónak szives megjelenéséért, beszéde megtartásáért s lelkes szavakban buzdította a választó polgárokat a kibontott zászló melletti tömörülésre, hogy az diadalra jusson. Végül llosvay Endre, a járás közbecsülésben álló főszolgabirája arra kérte a választókat, hogy bár ez időszerint nincs ellenjelölt, de azért tartózkodjanak a politikai súrlódásoktól, hogy igy a kerületnek féltékenyen őrzött jóhirneve megmaradjon. Az értekezlet a jelölt éltetésével ért véget. A népszerű főszolgabirot is megéljenezték a választó polgárok. Déli 1 órakora jelölt tiszteletére 3 00 t e r i t é k ü ebéd voltaSarkady vendéglőjében. Az ebéden megjelent a kerület szabadelvű párti intelligencziája teljes számban. Ott voltak gróf Berthold Arthur pártelnök, az épp Mátészalkán időző főispánunk Kristóffy József, ! gr. Tisza Lajos kocsordi nagybirtokos, Segesváry I József ev. ref. esperes, dr. Farnek László kir. köz- I jegyző, llosvay Endre főszolgabiró; Kölcsey Zoltán, ■ Németh Lajos, Németh Elemér stb. Folytatása a melléklet*!)
