Szatmármegyei Közlöny, 1905 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1905-08-20 / 34. szám
SZATMARMEGYEI KÖZLÖNY és 50 százalékkal felemelték, a mivel felette megdrágították az utazást. Mire való volt ez az újítás ? Nem jövedelmeztek-e a megdrágítás előtt is eleget a Ma- gyarállamvasutak ? Szükség volt-e erre a díjemelésre akkor, amidőn a Máv.-nak Baross Gábor alatt az lett a kitünően bevált elve, hogy minél többen, csaknem az egész müveit nyugat átvette tőlünk a zóna tarifa rendszert s alaposan kifejlesztette. Németországban már olcsóbbá tették az utazást, mint a milyen a zóna tarifa rendszer volt, ezenfelül rendkívül olcsó körutazási jegyeket bocsájtanak az utazó közönség rendelkezésére. Néhány márkáért 20—50 állomáson is kiszállhat egykét napra az utas, hogy a dolgát elvégezhesse. így természetesen elérték Németországban azt, hogy a legutóbbi tiz esztendő alatt éppen megduplázódott az utasok száma. Nálunk azonban visszafejlesztették ezt az intézményt, ma Magyarországon vannak a legdrágább vasutak. Nagy hátránya az újabban épülő vasutainknak az is, hogy nagyon is nagy súlyt fektetnek azok stratégiai jellegére ; a leglehetetlenebb hegyeken^ völgyeken vezetik keresztül, a hol az ipar és kereskedelem, nemkülömben az utazó közönség alig látták hasznát. A teheráruforgalomban nagy hátránya egyes ipari termelőknek a refakczió, a szállítási kedvezmény, melyet csak protekcziós alakoknak adott meg az utóbbi években a kormány. A leglehetetlenebb ipari vállalatok a legmesszebbre menő szállítási kedvezményekben részesülnek a Máv.-tól, mig az életképes kezdő iparágak, melyeknek művelője nem bir protekczióval, támogatás nélkül tengődnek. Sok kívánni valója van még a Máv. személyzetének is. A fizetések aránytalanok s a kisebb rangsorban levők, akik munkával is túl vannak terhelve, nyomorogni kénytelenek a büszke és hatalmas Máv.-nál. Szóval a Magyar államvasutak rendezése s reformálásai sok dolgot fognak adni, de el kell végezni ezt a munkát, ha csak azt nem akarják, hogy a Máv. deficzittel zárja számadásait. HÍREK. — Ö Felsége születés napját mint mindég, úgy e hó 18-án is hagyományos fény nyel ünnepelte meg a katonaság, a hivatalok és a hatóság. Délelőtt 9 órakor a róm. kath. templomban ünnepélyes nagymise volt, melyen az alispánnal élükön részt vett a vármegyei tisztikar, a pénzügyigazgatóság, az adóhivatal és a katonaság. Mise közben a honvéd zászlóalj disztüzet adott. A misét dr. Schweighoffer János, az uj kegyes- j rendi házfőnök celebrálta fényes papi segédlettel. — A mai népünnepélyre, melyen minden évben szép számmal vett részt városunk közönsége, felhívjuk olvasóink figyelmét. Mert eltekintve attól, hogy j évek óta az első magyar király napján rendezett | népünnepélyek hagyományosan jól szoktak sikerülni, — a tiszta jövedelmet a helybeli Kossuth-szobor és a J Népnevelési Egylet javára fordítják. — Eljegyzés.' Jancsó Jolánt, Jancsó Gyula volt nagy károlyi, jelenleg rahói járásbiró kedves leányát, Rihász István rahói állami tanító ehó 10-én eljegyezte. Gratulálunk ! — Tánczmulatság Erdődön. Az erdődi Casinó fiatalsága a múlt hét szombatján sikerült tánczmulat- ságot rendezett az ottani Pannonia összes termeiben. Estétől reggelig jókedvvel járták a megjelentek a vidám tánezot az Erdődről és vidékéről megjelent szép asszonyokkal és leányokkal. Jelen voltak leányok: Dobay Jolánka, Dörner Hedvig (Szatmár), Klauszer Zsófika, Kosztelnik Mariska (Szokond), Miklóssy Etel, Ágica és Margit (Debreczen), Papp Mariska és Kornél (Szokond). Papp Ilonka, Prohászka Mici és Lili. — Asszonyok: Miklóssy Gyuláné (Debreczen), Papp Sándorné, Papp Józsefné, Sepsy Endréné (Szatmár). — Jegyzők gyűlése. A szatmármegyei községi és körjegyzők egyleti rendkívüli közgyűlésüket Bodoky Béla egyleti elnök elnöklete alatt folyó hó 12-én tartották meg Szinérváralján a városháza tanácstermében. Daczára a tárgysorozatban felvett fontos ügyeknek a gyűlésen az összes jegyzők Vs része jelent meg s érthetetlen okokból egyes járások távollétükkel tündököltek. Mindazon által a közgyűlés letárgyalta a tárgy- sorozatba felvett összes ügyeket s önálló indítványokat, melyek közül felemlítjük a következőket : 1. Az elnöki megnyitó után olvastatott a jegyzői magánmunkálatokra vonatkozó szabályrendelet ügyében kelt belügyminiszteri leirat; mire közgyűlés a szabályrendeletet a miniszteri leirat alapján módosította, s vármegyei alispán úrhoz felterjeszteni rendelte. 2 Pestvármegye jegyzői egyletének a vármegyei számvevőség visszaállítása iránti indítványához hozzájárult. 3. A jegyzői nyugdij-alap tulajdonát képező, s a kisbirtokosok országos földhitelintézeti záloglevelek esedékes szelvényeinek beváltási értéke czimén a nagykárolyi kir. adóhivatalban ez évben bevételezett 14933 korona 37 fillér összegnek miként leendő gyümölcsöző elhelyezése ügyében kapcsolatban a vármegyei alispán ur által megküldött Országos-közponii-hitelszövetkezet megkeresésének ismertetésével többek hozzászólása után a közgyűlés akként határozott, hogy úgy ezen bevételezett összeg mint egyáltalán minden felesleges pénz a jegyzői nyugdijválasztmány közreműködése mellett különböző értékpapírba fektetendő. 4. A vármegyei árvaszék 7914—1905. A. sz. véghatározata és vármegyei alispán ur 13569—1905. sz. rendeletének végrehajtása tárgyában a kir. közjegyzői kényszer behozatala ügyében a nagykárolyi járási jegyzők kara által beadott indítványt a közgyűlés egyhangúlag elfogadta, s a sérelmes véghatározat és rendelet visszavonása ügyében felolvasott memorandumot szintén elfogadva vármegyei alispán úrhoz felterjeszteni rendelte az egylet nevében. 5. Az ilobai jegyző ama indítványa, hogy az 1000 korona vagy azon aluli hagyatékok a községi jegyzők által tárgyalhatok legyenek, egyhangúlag elfogadtatott, s országos mozgalom megindítása ügyében az országos központi jegyzői egylet megkerestetett. Több kisebb rendű és érdekű ügy elintézése után közgyűlés a gyülésterem átengedéséért elnök indítványára Szinérváralja képviselő- testületének köszönetét szavazott, mire a gyűlés tagjai a Nemzeti szállodában barátságos ebédre gyűltek össze, mely után Uray Bertalan főjegyzőmeghivásáraannakven- dégszerető szőlőjében a collégák jó bor és nyárson sült mellett kiheverték a hegyiut fáradalmait ! — Beszüntetett közigazgatási tanfolyam. Mint értesülünk, az igazságügyminiszter megszüntette a mármarosszigeti közigazgatási tanfolyamot. A miniszter eme elhatározása befejezett dolog, amennyiben a tanfolyamokról legutóbb kiadott kimutatásban Mármaros- sziget már nem is szerepel. — Színház. Krémer Sándor színtársulata más alkalmas helyiség hiányában a Polgári Casinó dísztermében holnap után kedden kezdi meg előadásainak sorozatát a „Kati bácsi“ czimü énekes bohózattal. A szereplők közül Rajz Ödön a múltból, Tisztái Miksa a tavalyi színi szezonból kedves ismerősei a közönségnek, a többiek azonban teljesen ismeretlenek. A társulat halad a mai modern irányzattal és a színészek nagy része az operettek és énekes bohózatok szerepei kreálására vannak összeválogatva. Az igazgató igyekszik a legújabb darabok műsoron tartásával kielégíteni a közönség művészi igényeit és hogy ez sikerüljön is neki, a legtisztább szívből kívánjuk. A soubrett szerepkört Harkányi Gizella tölti be, kit az igazgató Kolozsvárról szerződtetett. Coloratur énekesnő Kállai Kornélia, a színi akadémia jelesen végzett növendéke. A társulat többi nőszereplői: Dévai Boriska subrette énekesnő, Radnai Zsuzska énekesnő naiva, Jászai Olga drámai szende és társalgási, Szilágyi Etel anyaszinésznő, Szabó Mari vígjátéki és operett komika, Láng Juliska, Jánosi Vilma, Végh Rózsi, Kövesdi Juczi, Tisztái Mari, Kiss Eszti, kar- és segédszinésznők. Férfiak: Rajz Ödön jellem és apaszinész, Váradi Márton bariton és népszínmű énekes, Csáki Antal tenorista, ■ Kiss Miklós szerelmes, Tihanyi Vilmos operette buffó énekes és komikus, Tisztái Miksa komikus, Szöreghi Gyula siheder színész, Krémer Sándor kedélyes apa, Bánfalvi Zsigmond, ifj. Fehérvári József, Garai Károly, Kallós Béla, Sós Béla, Szabadkai Miklós, kar- és segédsziné- szek. Színre kerülnek: János Vitéz, Fecskefészek, Huszárvér, Mulató Istenek, Granadai vőlegény, Én te ő, Niobe, Ádám és Éva czimü operettek; Szökött katona, Álarczosbál, Selyembogár, Az anyaföld, Aranypatkó, Csikós, Nagyapó, Kukoricza Jónás, Leszámolás, Kati bácsi stb. czimü énekes vígjátékok és népszínművek ; Elnémult harangok, Miniszterválság, Szaharai Consul, Annuska, Heidelbergi diákélet, Tetemre hívás, Marianna, Lőcsei fehér asszony, Áldozati bárány, Utazás az özvegység felé czimü színmüvek és vígjátékok. A zenekiséretet a cs. és kir. 67. gyalogezred zenekara fogja szolgáltatni. A legmelegebb érzelmekkel üdvözöljük városunk falai közt Thália felkent papjait és papnőit azon jó kívánság kíséretében, hogy a jövő szezonban egy a mai kor igényeinek megfelelően berendezett uj színházban folytathassák hazafias missiójukat. — Gyászhir. Néh. Hegedűs József városunk egykori polgármesterének, majd volt orsz. képviselőjének özvegye Tolnay Terézia e hó 18-án elhunyt. A megboldogult egyike volt társadalmi életünk vezető hölgyeinek, kinek jótékonysága közismert, kulturális s jótékony intézmények körül szerzett érdemei elévülhetetlenek. Éveken át volt a Nőegylet alelnöknője s vezetője és különösen az árva gyermekek segélyezésében fejtett ki oly tevékenységet, mely nevét áldásossá tette. A szegények és árvák önzetlen pártfogójukat vesztették a köztiszteletben álló agg úri nőben. Haláláról gyászoló családja a következő jelentést adta ki : Özv. Szentpály Jenőné szül. Buday Hermin; özv. Kállay Ottóné szül. Kállay Vilma s gyermekei; Hra- bovszky Guidóné szül. Kállay Margit és Okolicsányi Dezsőné szül. KáUay Olga; Tolnay Béla és neje; özv. Gyene Károlymé szül. Tamássy Margit s gyermekei : Pál, Mariska, Zoltán és Zsigmond ; Újlaki József és gyermekei Sarolta és Margit mélyen megszomorodott szívvel jelentik felejthetetlen nagynénjüknek özv. kaali Hegedűs Józsefné szül. sellyei és fájfalvai Tolnay Teréziának, előbb csiktusnádi Sántha Józsefné- nek életének 85-ik évében folyó évi augusztus hó 18-án délelőtt 8 órakor a halotti szentségek ájtatos felvétele után történt gyászos elhunytát. A megboldogult földi maradványai folyó hó 20-án délután fél 4 órakor fognak a róm. kath. egyház szertartásai szerint a mesterrészi sirkertben levő családi sírboltban örök nyugalomra tétetni. Az engesztelő szentmise-áldozat pedig folyó hó 21-én d. e. 9 órakor fog a helybeli róm. kath. templomban az Egek Urának bemutattatni. Áldás és béke legyen porai felett! — Kristóffy szőlője leégett Nagy tűz volt augusztus 7-én a makói határban. Kristóffy József belügyminiszter jángori szőlője ment tönkre a tűz következtében. Az avar gyuladt ki ismeretlen okból a szőlőben s a szárazságban a láng tovább-tovább hara- pódzva, a szőlőtőkéket is teljesen elpusztította. A kar rendkívül nagy, mert a határban Kritóffynak termett a legjobb bora, a mely mindig rendkívül kerelám ennek van esze, férfiúi bátorsága kimondani a koaliczióval szemben is azt, hogy nincs igaza. Különösen a bécsi lapok foglalkoztak az alispán merész fellépésével tüzetesen, ami természetszerűleg otthon csak gyanút keltett. Így a Neue Freie Presse hosszasan leírta a »jóléti bizottság“ ülését s az alispánt, mint az első fecskét üdvözölte. Egyúttal elszörnyül- ködéssel irt arról, hogy a tiszti-főügyész neki támadt az alispánnak, közvetlen feljebbvalójának. Másként vélekednék a Presse is, ha olvasta volna Riczi barátunk utólagos nyilatkozatát, amelylyel szankezionálja az alispán állásfoglalását. Egyik honfitársunk, aki úgy látszik javithatlan mameluk, a következő tréfát csinálta a 60-as bizottság ülésére. „Múltkor olvastam a lapokból az ülés lefolyását, már látni véltem lelki szemeimmel azt a jelenetet, a mikor Károlyi István gróf mint Danton a convent nevében gúnyos mosolylyal kimondja az alispán halálos ítéletét és ott nyomban N. Szabó Bérezi, mint hóhér, nem titkolható animositással egy csapásra leütötte az alispán fejet, úgy hogy a kopasz fej Böszörményi Emil lábai elé gurult. Még csoda, hogy az egész nem igy történt!“ És feltűnő nekem az, hogy itt azon honfitársaimnak többsége, akikkel beszéltem, koaliczió ellenesnek bizonyult. Talán a a legtöbbje pénzes zsák, mert tudvalevőleg ezek nem szeretik az olyan újítást, ami rizikóval jár. Talán otthon másként van ? Nagyon valószínű, mert az otthoniak nem isznak sprudelt, amely lagymatag politikai érzelemre puhítja az erős magyar szivét. De hát félre a politikával. Szóljunk szórakoztatóbb dolgokról! Tavaly nem vettem észre azt a házat, a melyen a város díszes emléktáblán hirdeti azt, hogy Arany János, a hires magyar költő ott lakott éveken át. Hiába ! Ez a fürdő igazgatóság szerfelett előzékeny és udvarias, mert tudja, hogy igy könyebben fér hozzá a magyar ember szivéhez . . . tárczájához. De azért figyelmes dolog ! A másik kisebb rendű esemény, de azért nekem jól esett, mint magyarnak. Úgy történt, hogy Csehországban és talán Szászországban összeállóit több német és talán cseh és nemzetközi sakkversenyt irt ki. Versenyző volt dr. Pap Tibor szerkesztő kollégám és jogakadémiai igazgató is Mára marosszigetről. Két évig tartott a verseny levelező lapokon és a vége az lett, hogy a kolléga elnyerte a harmadik dijat. Most, hogy a verseny rendezője megtudta azt, hogy itt van a győztes Karlsbadban, ide küldte a jutalomdijat és udvarias sorok kíséretében megírta, hogy a fürdőben ekkor és itt találkozhatnak. Érdekes volt tehát azok találkozása, akik mint ismeretlenek két éven át vívták a levelezőlap-csatát és szemtől-szembe láthatták egymást. Nagy volt az öröm a sakktestvérek között! Természetes, hogy a vége ismét egy sakk játszma lett. De biz most is legyűrte a németet a magyar. Ekkor az udvarias sakk-kolléga hamarosan felkajtatott a fürdőben valami hires hollandus sakkistát és ezzel kellett a győztesnek ismét megbirkózni. De itt is kitett a magyar magáért. Sőt az eljátszott partié tulajdonjogát azonnal 10 koronáért megvették egy sakklap részére. De a magyar azért magyar, hogy gavallér is legyen. A 10 korona dijat azonnal felajánlotta a sakk-klub javára. Különben ez az én kollegám nagyon szerencsés ember. Képzeljék t. olvasóim, a múltkor az történt vele, köztünk legyen mondva, hogy a mikor este lakására tért, egy csinos hölgyecskét talált az ágyában. Deaz igazság érdekében utólagosan kikeli jelentenem azt, hogy az eset ez utóbbi részlete, csak tárczairói nagyítás. Mert tényleg ő ott is találhatta volna a szőke hölgyecskét, de mivel a szobaleány vette előbb észre és azonnal azon rémhírrel ment a házigazdájához, hogy a „doktor ur“ elég vakmerő volt egy hölgyet vinni a szobájába, kitűnt aztán a tévedés. A kérdéses ház, egy durchhaus s a kérdéses szoba a hegyen levő oldalon földszint fekszik, mig a főuteza felől jövet a második emelet végén van. Tehát a hölgyecske, az este érkezve meg, elvétette a szobát és fáradtan nyugalomra dőlt. De most veszem csak észre, hogy össze-vissza Írok itt mindent és olyan ügyetlenül végzem ezt a tárczát. mintáz egyszeri tót pap az istvánnapi prédi- kácziót. Ez a tót pap, aki hadilábon állott különben is a magyar nyelvvel, István király napján magyar pre- dikácziót akart mondani. De csak ennyi okosság sült ki tőle: Tisztelt keresztyén hívek. Ma van a szent István király napja, jó is volt, szép is volt, de megbocsásson magának az a szent István, a jó Isten szebb is voh nálánál kutyateremtette Ámen ! Én is a tárczám végével még bajba keverem az én kartársamat, akivel pedig annyi jó napot töltöttem együtt. Mert ha elolvassa ezt a kalandot a kedves asszonyka otthon, nem leszek képes sem én, még kevésbbé lesz képes az ártatlan kalandhős elhitetni azt az asszonykával, hogy az egész csak ilyen ártatlanul végződött, a mint hogy végződhetett volna komolyabban, érdekesebben. Mert nagy dolog az a gyanú. Hát ha ez a hölgy csak az órát vétette el ? De hát csak lesz esze a kartársnak és eltünteti otthon a cserepéldányt ! És ha nem, akkor is megnyugtat az a tudat, hogy a nők ismerik a férfiakat és jól tudják azt, hogy ha ez a dolog nem igy, hanem amúgy ütött volna ki, nem árulnák el, igaz lévén az, hogy az egyik varjú nem vájja ki a másik varjú szemét! Soha sem érzem úgy, hogy magyar vagyok, mint Szent István napján. Hát még ha idegenben vagyok. Ilyenkor az én bolondosán ideális lelkem egészen magába száll és elfogja a honvágy! Ez alatt az édesen — fájó érzés hatása alatt boldog Istvánnapozást kívánok a távolból az én kedves földieimnek! — sz. —
