Szatmármegyei Közlöny, 1905 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1905-08-13 / 33. szám
SZATMARMEGYEI közlöny Az ülés első tárgyát a bizottság megalakulása képezte. Egyhangúlag megválasztattak: Elnökké : gróf Károlyi István, alelnökké: Luby Géza és Papp Béla. Jegyzőkké: Dr. Kovács Dezső és Dr. Nemestóthi Szabó Albert. A választás után — miután gróf Károlyi István és Luby Géza jelen nem voltak — az elnöki széket Papp Béla foglalta el. A hatvanas bizottságot megala- kultnak kimondta s felhivta a bizottság tagjait indítványaik megtételére. Először Nagy László alispán szólalt fel: Kijelentette, hogy megjelenésének indoka a vármegyei törvényhatóság közgyűlése iránti tisztelet, őtet azonban mint alispánt a törvény és esküje kötelezi, hogy a törvények és rendeletek szerint járjon el, tényeiért ő felelős s a felelősséget másra át nem háríthatja, e nehéz időszakban kijelenti, hogy a törvény korlátái közt szívesen teljesít mindent, de oly utasításokat, melyek a törvénynyel ellenkeznek, végrehajtani nem fog. Dr. Schönpflug Richárd főügyész reflec- tálva az alispán szavaira kijelenti, hogy az alispán ur nincs jogosítva a közgyűlésnek azon határozatait, melyeket hozott, végre nem hajtani. Kormányrendelet ellen élhet előterjesztéssel a főispánhoz, de a közgyűlés határozatát végrehajtani köteles. Nagy László alispán kijelenti, hogy a közgyűlési határozatot felülbírálás végett már tegnap fel is terjesztette a miniszterhez. (Ekkor az alispán eltávozott.) N. Szabó Albert: Az alispán az érveket sem akarja meghallgatni, melyek eljárása ellen felhozattak, ezzel dokumentálja, hogy saját felfogása vezérli, de távolléte sem akadályozhatja meg az érvek elmondásában. Mi abban a tudatban határoztunk, hogy törvényes alapon állunk. Az alispán confusióban van, mert ott, a hol mint alispán önállólag jár el, ar közgyűlés nem utasíthatja, de a mi a közgyűlés hatáskörébe tartozik, ott csak végrehajtó közeg s köteles úgy eljárni, a mint a közgyűlés utasítja, midőn tehát mi saját hatáskörünkben a felterjesztés megtagadására | utasítottuk, nem jártunk el az ő hatáskörével szemben. I A történteken nem változtathatunk, de ezzel szemben a jogi korrektség szempontjából legjobban az felelne meg, ha a bizottság a közgyűlésnek azt a javaslatot tenné, hogy az alispánnak ezen tényeért, — mely a közgyűlésnek mint felettes hatóságának rendelkezésével szemben engedetlenséget képez — ellene a fegyelmi eljárást rendelje el s miután ezen eljárás előreláthatólag folytattatni fog, meg kell fosztani ennek lehetőségétől s a közgyűlésnek ajánlani, hogy állásától függessze fel. llosvay Aladár főjegyző: A miniszternek a törvény 51. §-án alapuló joga előreláthatólag összeütközésre vezet. Az alispán, mint az irattár kezelője köteles a határozatot felterjeszteni. Dr. Schön pflüg Richárd főügyész : A közgyűlés akként rendelkezett, hogy a miniszteri leirat rendkívüli közgyűlés elé terjesztendő, az alispán tehát köteles lett volna rendkívüli közgyűlést egybehívni. Kölcsey Antal: Ferterjesztést csak alkotmányos kormány követelhet, de miután a jelenlegi kormány nem alkotmányos a felterjesztésnek helye nem volt. Reök Gyula: Az alispán köteles a közgyűlés határozatát végrehajtani, miután ezt nem tette, hibáztatja az alispán eljárását. Rácz Elemér: Ha az alispán nem respectálja a közgyűlés határozatát, az eljárás jogosult. Dr. Kovács Dezső: Elfogadja Szabó Albert indítványát, de megtoldani kívánja azzal, hogy a bizottság fejezze ki sajnálatát azzal szemben, hogy az alispán itt hagyta a tárgyalást, mert ezzel tiszteletlenséget követett el a bizottság és közgyűlés ellen. Reök Gyula: Azt ajánlja, hogy a bizottság konkrét javaslat mellőzésével csupán jelentést tegyen a közgyűlésnek. A bizottság N. Szabó Albert indítványát szótöbbséggel elfogadja s javasolja a közgyűlésnek, hogy az alispán ellen a fegyelmi eljárást rendelje el s állásától függessze fel. Dr. Kovács Dezső: Miután az alispán eltávozott, helyettesétől a főjegyzőtől kérdi, végrehajtatott-e a határozat s értesittettek-e erről a községek. llosvay Aladár főjegyző: A határozat megküldetett a törvényhatóságoknak, a hatvanas bizottság tagjainak, s közzététetett a Hivatalos Lapban s miután az minden községnek jár, külön nem küldetett meg, de ez a határozatban nincs is. N. Szabó Albert: indítványozza, hogy a bizottság hívja fel az alispánt, hogy a határozatot — nehogy félreértés legyen — külön is küldje meg,a községeknek. j Dr. Schönpflug Richárd: Az eljárás az, hogy a határozat csak a Hivatatos Lapban jelenik meg, de ha a bizottság kívánja, elrendelheti a községeknek való külön küldését is. N. Szabó Albert: felhívandó lenne az alispán, tétessen jelentést a főszolgábirák által, hogy a községekben végre lett-e hajtva a határozat, s erről tegyen jelentést a bizottságnak. Reök Gyula: Szomorú dolog hogy a vármegye ily helyzetbe jutott az alispánnal szemben, s igy kívánja, hogy a határozat megküldessék a községeknek. A bizottság felhívja az alispánt, hogy a határozatot a községeknek külön is küldje meg s a főszolgabírókkal tétessen jelentést végre lett-é az hajtva a községekben s mindezekről tegyen jelentést a hatvanas bizottságnak. N. SzabóAlbert előadja, miszerint Luby Géza tudatta vele, hogy a katonai behívó jegyek a főszolgabírók által kézbesittettek, s miután a bizottság a szigorú törvényesség álláspontján áll, indítványt tesz arra, mondja ki a bizottság, hogy csak azon behívók nem kézbesítendők, melyek póttartalékosok és tartalékosoknak szolgálattételre való behívására vonatkoznak, a szokásos őszi fegyvergyakorlatra való behívók azonban kézbesítendők. — A bizottság az indítványt egyhangúlag elfogadta. Dr. Kovács D e z s ő : Az ügyrendre vonatkozólag tesz indítványt. Miután a hatvanas bizottság minden tagját behívni bajos a bizottság albizottságként küldje ki a Nagykárolyban lakó tagokat a folyó ügyek elintézése czéljából, a mely albizottság, ha szükségét látja hívja össze a hatvanas bizottság öszes tagjait. Kölcsey Antal kimondani kéri, hogy közgyűlés előtt mindig nlenáris ülés tartandó. A bizottság Dr. Kovács Dezső indítványát Kölcsey Antal pótló indítványával elfogadta. Reök Gyula: Miután az alispán ellentétbe helyezkedett a közgyűléssel és annak kiküldött bizottságával indítványozza, hívja fel a bizottság alispánt, hogy azonnal hivjon össze rendkívüli közgyü'ést, melynek tárgyát a hatvanas bizottság jelentése s az alispán eljárása feletti intézkedés képezi. A bizottság az indítványt elfogadta. Több tárgy nem lévén, elnök a jegyzőkönyv . hitelesítésére Reök Gyula és Strohmájer Kerencz biz. tagokat felkérte s az ülést berekesztette. Néhány szó a vármegyei közgyűlés határozata és az alispán eljárásához. Szatmárvármegye törvényhatósági közgyűlése 460—1905. bjkvi szám alatt az alkotmány-védelem tárgyában hozott határozatával a tisztviselők támogatása és a vármegye hatóságai egyöntetű eljárásának elősegítése czéljából egy 60 tagú bizottságot küldött ki, mely küldöttség folyó hó 10-én első ülését megtartván, azon Nagy László alispán is, — ki a hivatolt határozatot meghozó törvényhatósági k özgyülésen, betegsége által gátolva jelen nem volt — részt vevén, a tárgyalás megkezdésekor azon kijelentést tette, hogy a jelen politikai helyzettel szemben nézetei egyáltalán változást nem szenvedtek, s bármit határozott volt is el a törvényhatósági közgyűlés, vagy fog ezután elhatározni, annak ellenére is a törvény által előirt kötelességét fogja teljesíteni, kijelentvén egyben, hogy a hivatolt közgyűlési határozatot a Belügyminiszterhez felterjesztette. A 60-as bizottság az alispán ezen kijelentése és tényével szemben elhatározta, hogy mindezeket a legközelebbi törvényhatósági közgyűlés tudomására hozza s egyben javasolja, hogy az alispán ellen, amennyiben a közgyűlési határozatot egyáltalán magára nézve kötelezőnek nem tartja, sőt annak egyik rendelkezését Folytatása a mellékleten. A mi megyénkben bizony nem fog éhen meghalni, küldök én holnap egy három mázsás disznót. Abból csak jóllakhatik. — Majd meglátom, — rnondá Hetényi, nem minden bizalmatlanság nélkül. Fölösleges mondanunk, hogy a somogyi földbirtokos beváltá ígéretét és másnap a legkövérebb ártányok egyike túrta a földet az igazgató lakásának udvarán. Egy hét múlva találkoztak. — No, direktor ur, bevált-e a küldemény ? — Megjárja — rnondá a sopánkodások nagymestere —- de az ur is olyan, mint a többi : három mázsás disznót igér és kétszázkilenczven fontos ma- laczot küld. Egy másik színésznek modorává vált, hogy leghétköznapibb gondolatjait is shakspearei mondásokkal fejezze ki. Azon alul nem adta. Ha pld. vasárnap töltött káposztát nem ehetett, kész Learrel felsóhajtani : Oh nyomor! csípésed éles . .. Ha a kellékes Valami rekvizitumot nem hozott meg rendesen, othelloi szavakkal menydörgött felé: Esküszöm, halhatatlan lelkem üdvére, Jobb lett volna vaknak születned, Mint semhogy engem ingerelj! Ha a pinczér a hitelt meghosszabbította, ellágyulva Antonius szavait rebegte: És Brutus derék, jó, férfiú. Egyszer egy nagy társaságban volt, hol vacsora közben a rendesnél valamivel többet ivott, mi természetesen csak emelte shakspearei hangulatát. A társulat nagy kegyelettel beszélt nagybátyjáról, valami hires emberről. A mint e szót „nagybátyám“ kiejti, színészünk közbekiált: ... Az a vérszopó barom ... A társaság elképedve néz a közbekiáltóra, az maga is roppant zavarba jön és hebegve bocsánatot kér, hogy ő csak Hamletet bátorkodott czitálni, ki ugylátszik, nagybátyjáról nem a legjobb véleményt táplálta. Vagy nézzük csak Kassayt, a népszínház e jelességekben bővelkedő komikusát, ki elhitette magával, hogy az ő szerepköre roppant alacsony faj, mely egy önérzetes művész becsvágyát semmikép sem elégítheti ki. Kárpótláskép tehát azon igyekszik, hogy legalább az életben játszhassa a tragikust. Világgyülö- letet hirdető arczczal, Napoleonszerüen összeszoritott ajkkal jár-kél a város utczáin és csak néha áll meg, mint a kétségbeesés néma szonra, egy-egy antikvám» bolt előtt. Otthon Schopenhauert és Leopardit olvassa, Byron nem elég pesszimista neki. — Játszik-e ma, Kassay ur? — kérdi a minap egyik ismerőse. — Nem, — válaszol művészünk vigasztalan tekintettel — én ma csak fellépek. De a modorosságnak egy különös neme akkor harapózott el ijesztő mértékben, mikor a népszínmű virágzásnak indult. Az olcsó dicsőség — a színészek ez aranyhegye — mindenkitarra csábított,hogy paraszt- szinész legyen. A borjuszáju inguj s a lobogó gatyaszár kultuszának azonban meg volt az az árnyékoldala, hogy a színészek egy java része elparlagiaso- dott és oly tempókhoz szokott, hogy határozottan élvezhetetlenné vált más darabokban. Hubay például egy előkelő lovagot játszott s minthogy a súgót nem hallotta, hasból ilyen kacskaringósan extemporizált: — Kedves grófnő, kutya legyek, ha nem állok a kötélnek. A derék Halmi ezt az irányt remekül tudta sza- tirizálni. Ráfogta Réthy bácsira, hogy az a vidékén valahol Horácziót játszotta Hamletben és az első felvonásban kurtaszáru pipával a foga között, igy szólította meg a kedélybeteg dán királyfit: — Szerbusz, Hamlet ecsém. Hát izé . . . azt halottam, hogy az apád lelke fölvetette magát a „ragyás sziklánál“. Ez a ragyás szikla tudvalevőleg a Vén bakancsosban játszik szerepet és igy szakasztottan Réthyre vallott. De Halmi tréfáiban még tovább ment és egyszer az udvaron egész komolyan felszólította Réthy bácsit, hogy játsza el vele vendégszerepelve Petur bánt, mert ő maga Bánkkal akar megmérkőzni. — Nem nekem való az, szogám, — szabadkozik Réthy — Tiborczot csak elmotyogom valahogy, de már Peturt nem tudnám. — Ne féljen semmit, bátya, átírtam én azt egészen a maga szája ize szerint, íme egy mutató belőle. És azzal elkezdte hangosan szavalni Réthy csikós dialektusával és elparasztositott szöveggel- azt a második felvonásbeli jelenést, midőn Petur ragyogó forradalmi ékesszólással Bánkot kapaczitálni igyekezik az összeesküvésre : Meráni vászoncseléd, nem kell itt soha. Zsidó, jakhecz, héber, jordán Makkabeus, nekem, mihelyt feje Búbján korona van, mindegy, Mert szent előttem a királyom, Dft már annak a vászoncselédnek Szubordináczióval sehogy se tartozom. Hej mikor Pozsonyban kirakták A sok bankót és kárbunkulust. Thuringiának tátva maradt a szája Hogy álla ottan Andris, hátul egy Sarokban Andris a magyar király . . . Pirulva rágta bajuszát a magyar s te Bánk A subáját rángattad, hogy lépjen előre. Honnan a fityfiringós fityfenéből Került az a tömérdek aprópénz? He? Bánk! nem felelsz? — Belefagyottá szád? Tovább nem folytathatta, mert Réthy olyasforma mozdulatot tett, mintha makrapipáját akarná a parodizáló fejéhez vágni és Halmi jónak látta menekülni. Lehet-e mosolyunkat visszafojtani, ha meggondoljuk, hogy a legragyogóbb művészetnek és a legselejtesebb modorosságnak egy és ugyanaz a szülő anyja : a tetszés vágya szóval a siker. Mert a festett világ minden modorosságánakbirlalója megvanarrólgyőződve, hogy az ő modora roppant tetszetős és mindaddig hiszi azt. mig a modor őt magát is birtokba nem vesz i és szánalmas fabábbá nem degradálja. De mikor tetszést aratni oly édes ! Ezt mondotta Atta Troli is, Heine világgyülölő medvéje. E medvének a művész hiúsága minden művészettel foglalkozónak közös vonása. Hanem persze a hivatottból művészt alkot, a hívatlanból pedig modoros fajankót, vagyis szánalmunkra és mosolyunkra egyaránt érdemes Delobellet. Z. M. Közigazgatási bizottsági ülés. Vármegyénk közigazgatási bizottsága e hó 11-én tartotta rendes havi ülését, Nagy László alispán elnöklete alatt. Jelen voltak: Nagy László alispán, llosvay Aladár főjegyző, Bodnár György tanfelügyelő, Lichtstein Lajos az államépitészeti hivatalfőnök helyettessé, llosvay Fereticz árvaszéki elnök, Hegedűs Ferencz pénzügyi titkár, Dr. Schönpflug Richárd főügyész, Dr. Serly Gusztáv főorvos, Domahidy Sándor, Luby Béla és Jékey Zsigmond bizottsági tagok. Elnök az ülés megnyitása után Bodnár Györgyöt, mint a bizottság első ülésén megjelent kir. tanfelügyelőt, a kinek a vármegyében eddig eltöltött működése is érdemessé tette a legnagyobb elismerésre, üdvözli azon biztos tudatban, hogy a mikor szélesebb hatáskört nyert, a vármegye közoktatási, különösen népoktatási ügyeit régen ismert buzgalmával nemcsak fejleszteni, de felvirágoztatni is fogja. A bizottság az elnök üdvözlése után a tevékenységéről már rég ismert eddigi helyettes tanfelügyelőt megérdemelt előléptetése alkalmából tüntető óvácziókban részesítette, mire Bodnár György tanfelügyelő beköszöntő beszédében oly programmot adott, a hol ismételten is zajos óvácziókra adott alkalmat. Ezután következtek a bizottság szakelőadóinak referádái; a melyek közül a pénzügyigazgató jelentése érdemel figyelmet, mely szerint az egyenes adónál julius hóban 117,839 K 94 fillérrel kevesebb az eredmény, mint a múlt évi julius hóban, hadmentességi adónál kevesebb 747 K 56 fillérrel, bélyeg és illetéknél kevesebb 37,219 K 39 fillérrel, fogyasztási adónál azonban több 852 K 17 fillérrel. A főorvos a Tibor tanyai tífusz járványról terjesztett elő részletes jelentést, melyből örömmel cons- tatálható, hogy a járvány szünőben van és minden a törvény értelmében foganatosítható óvintézkedés, annak továbbterjedése ellen megtétetett. Más érdemlegesebb tárgy az ülésen nem merülf fel.
