Szatmármegyei Közlöny, 1905 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1905-08-06 / 32. szám
Nagykároly, 1905. augusztus 6. 32. szám. XXXI. évfolyam.-m MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. mSZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők : Nagykárolyban, Jókay-utcza 2, sz. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 8 korona. Félévre 4 korona. Negyedévre 2 korona. Megyei községek, egyházak és iskolák részére egész évi előfizetés beküldése mellett egész évre 5 korona. ügyes szám ára 20 fillér, mHirdetések jutányos áron közöltéinek. ' sora 40 fillér. Kéziratok ni^m jculdsui ;k vissza, bérmentetleu levelek csak * rendes levelezőktől fogadtatnak el. A nemzetiségek. Válságos időkben, mint a milyenek a mostaniak, súlyosan érezzük, hogy nekünk magyaroknak, akik szereztük és fentartjuk ezt a hazát, idegenek a nemzetiségek. A ki ma végigolvassa a nemzetiségi lapokat, sivár hajszát talál bennük a magyarság ellen. A legképtelenebb, alegerő- szakoltabb és legszenvedélyesebb argumentumokkal igyekeznek bebizonyítani, hogy a magyarságot a jelenlegi küzdelemben nemcsak hogy nem támogatják a nemzetiségek, de egyenes kötelességük, hogy döntő fordulat esetén a magyarság ellen támadjanak. S mint ötvenhét esztendő előtt, ismét elhagyatva, elárulva kezdi magát látni a magyarság; azok, akiknek bevándorolt ősei a mi hazánkban szereztek maguknak hazát, otthont, kenyeret, vagyonokat, azok ellenségként állnak velünk szemben akkor, amikor jogosan számíthatunk arra, hogy hálából, kötelességből és észszerü- ségből velünk tartanak. Homály borítja a jövőt, a legközelebbi jövő eseményeit is, nem tudjuk mi lesz? Kiderül-e a felhős láthatár, vagy el-e jön a rettenetes égiháboru, hogy romboljon, pusztítson? Akárrr.int is lesz, bizonyos az az egy, hogy a jelenlegi válságnak megvan már egyik nagy tanulsága. Kiismertük a nemzetiségeket s tudjuk, hogy ha veszedelemben lesz a mi hazánk, nemcsak, hogy nem számíthatunk rája, de egyik másik törzs, például az oláhok, egyenesen ellenségeinkhez fognak csatlakozni. Az oláhokat azéit kell külön megemlítenünk, mert az ő nemzetiségi programmjuk, melyet a múlt télen állítottak össze, a leghatározottabb hazaárulás s a programmnak megfelelően most a legbőszültebben izgatnak a magyarság ellen. S ennek a tanulságnak le kell vonni a kon- zekvencziáját. Le kell vonni minden vonalon. Ellenségeinket meg kell fékeznünk, ha szép szóval nem megy, a törvény teljes szigorának alkalmazásával. Tanulmány tárgyává kell tennünk, hogy bánnak és bántak el másutt a fész- kelődő nemzetiségekkel s a külföldi példát követnünk kell. Fel kell állítanunk és rigorózusan betartanunk azt az elvet, hogy a ki hű az ő magyar hazájához és népéhez, azt minden jogban és előnyben kell részesíteni, de aki hűtelen, az ne csak, hogy jogban ne részesüljön. de minden egyes hazafiatlan cselekedetéért megbüntettessék Be kell most már látnunk, hogy az 1867. óta a nemzetiségekkel szemben inaugurált taktikával nem csak hogy nem javítottunk a helyzeten, de egyenesen rontottunk. Velünk együtt a nemzetiségek is gyarapodtak vagyonban, intézményekben, önvérünkön tápláltuk őket, a magyarság szupremácziája által teremtett előnyös helyzetből ők éppen úgy kivették a maguk hasznát, mint mi — s ime itt az eredmény ! Hát ezzel a taktikával szakítanunk kell. Következnie kell egy szigorú magyar taktikának, a mely nem huny szemet semmiféle nemzetiségi fészkelődés előtt s nyomban megtorol mindent, a mi azon elvek ellen tör, amelyek a magyarság szupremencziáját biztosítják. Okulva a lefolyt 38 év tapasztalásain, úgy a hivatalokat betöltő személyiségek, mint az iskola s az állami kedvezmények, s a közhasznú intézmények elhelyezése dolgában szigorúan szem előtt kell tartani a magyarság s a magyarosítás érdekét. Kíméletlenül kell végrehajtani már a legközelebbi jövőben a nemzetiségi iskolák államosítását s ennek kapcsán megmagyarositását. Abból a szempontból kell kiindulnunk, hogy a nemzetiségi apáK a mi ellenségeink, s ezért a fiaikat kell magunkhoz kötnünk. Meg kell szorítani a nemzetiségi pénzintézeteket, a hazafiatlan egyházakat, az izgató hírlapokat és fiskálisokat Czéltudatos szigorral és kevés kímélettel kell eljárni. A hazából a haza ellenségeinek pusztulnia, vagy legalább is megtörniük kell. Ha ezt a taktikát nem követjük, veszedelembe fog sodródni a jövőben ez a mi vérrel szerzett szép országunk. TAR G Z A. náltam, hogy a városkának és vidékének valóban szép hölgyeiben gyönyörködtem. A nőkkel való — habár csak közvetett — ezen érintkezésem felköltötte bennem a költői fantáziát s üres időmben elkezdtem szerelmes verseket írni. Verseimet oly jóknak talaltam, hogy komolyan elhatároztam, miszerint felhagyok hivatalos működésemmel és poéta leszek, csupa szerénységből nem bocsátottam verseimet a nyilvánosság színe elé, csak magam gyönyörködtem bennük — titokban. Egy közbejött eset, mely nemcsak a kis városkának, de az én szivemnek egyhangúságát is megzavarta, volt a szülő oka, hogy költői tehetségem szüleményével a nyilvánosság elé léptem. Színtársulat érkezett a városba. Mi sem természetesebb, minthogy az arany ifjúság s ezek között én is naponként ellátogattunk a nagyvendéglőbe s gyönyörködtünk a társulat előadásaiban s különösen annak hölgy szereplőiben. A társulat vonzó csillaga — a naiva, a szép Irma volt. Valóságos feslő rózsabimbó, abban a korban, mely a kis leányt elválasztja a nőtől. Előadás után a „Nuczuj“ nótáinak hallgatása közben mindig rajta feledtem szemeimet s szivembe egy eddig ismeretlen érzelem — a szerelem költözött. De nem tudtam érzelmeimet szóval kifejezni; félénk és bátortalan voltam, akárcsak szerelmem tárgya a szép naiva. Elhatároztam tehát, hogy érzelmeimet versbe foglalom s igy juttatom el hozzá. Megírtam ^versemet melynek ezt a hangzatos czimet adtam „Almos vagyok“. Pedig hát a versben nem a prózai álomról volt szó. hanem arról, hogy álmaimnak tündére ő, a ragyogó szépségű naiva. Költői tehetségem tudatában teljes önbizalommal küldtem be versemet az akkor legelterjedtebb szép- irodalmi napilapnak a „Fővárosi Lapoknak*. A szerelmes ifjú nem várja oly epedve mátkája első csókját, mint a mily epedve vártam én versem megjelenését, vagy legalább az arra vonatkozó szerkesztői üzenetet. Remény és kétség közt teltek a napok. Mindennap repeső szívvel néztem át a „Fővárosi Lapokat“, de sem a versem nem jött, sem a szerkesztői üzenet. Végre egy napon megjött — nem a vers, de a szerkesztői üzenet. Szólott pedig ékké pen: Oli urnák: Jó éjszakát kívánunk. Hideg zuhanyként hatott ez a szerkesztői üzenet költői lelkületemre és érző szivemre egyaránt. Le voltam főzve. Tönkre voltam téve. Majdnem búskomorságba estem. De azután, hogy elment a városkából a színtársulat, elfeledtem őt is az isteni naivat, de elfeledtem a verset is. Sőt tovább mentem. Soha többé szerelmes verset nem Írtam, csak hivatalos referádákat. Ez a története annak, miért nem lett belőlem poéta. — P — Miért nem lett belőlem poéta. A szőlős kertben voltunk. Pompás tavaszi este volt. A ragyogó zöldbe öltözött fák és bokrok kaczérkodták az esti szellővel s leveleik rejtelmesen susogtak boldogságról, szerelemről. A szomszédos diófán fülemile zengett epedő éneket mellette röpködő párjának, édes dalba öntve picziny szive érzelmeit. A természet ünnepelte ujjaszületesének ünnepét. Tavaszi hangulat uralta a kedélyeket. Öregedő szivünket sebesebb mozgásba hozta az üde tavaszi lég. Elbeszélgettünk a rég múlt időkről. Fiatalságról, szerelemről, bohóságról. Öli barátunkat is közlékenynyé tette a tavaszi hangulat. A tavasz rügyfakasztó sejtelmes varázsa felélesztette szivében a régmúlt idők reminesczencziait. Az ő jóizü humorával mondta el első szerelme történetét, mely oka volt annak, miért nem lett belőle poéta. Íme a történet: * * * A hetvenes évek elején léptem a vármegye szolgálatába. Fizetésem csak 20 forint volt ugyan havonként, de azért boldog voltam. Azzá tett jó kedélyem és a hölgyekért rajongó szivem, mely oly hamar lobbant lángra, mint akár a nap hevében a gyufa. A kis székvárosban — mely egyike volt a legkisebbeknek — egyhangúlag teltek napjaim. A mi időt hivatalos elfoglaltságom igénybe nem vett, arra haszLegutolsó divatu nyári férfi és fiú kalapok nyúlszőr, gyapjú és szalmából a következő gyártmányokban: Habik, Halban és Damaszk, Borsalino, Pichler, Pless és Ita, nemkülönben nyakkendőié, sétabotok, fiú és férfi sapkák bőr és gyapjúból; pécsi női és férfi keztyük, nyári ingek, tennis ingek, játékszerek, kerti székek és hinták, mindennemű vonós és fúvó hangszerek és hangszerkellékek, flibertok, fegyverek és revolverek utazó kosarak és kézi-bőröndök, gyermekkocsik és gyermek bicziklik, valódi Tax és Sollingeni zsebkések és ollók, madárkalitkák, fényképkeretek, Jupiter borotváló crém 1 kor. 26 fillér orvosi mű- és kötszerek, női és férfi nap- és esőernyök, angol fapipák Petersohn 7 korona 20 fillér. Imhoff 5, 6 és 7 korona, ebeknek szájkosár s mindenféle sportczikkek a legnagyobb választékban JACOBOVICS JÓSEF uri-divat és műipar-árucsarnokában Nagykárolyban. Illatszerek, Hubigán Illatszer 1 üreg 16 korona. Valódi Veloten púder 3 kor. 60 fii. Mindennemű haj- és bajuszfestő szerek, valódi ^ - tiszaujlaki bajuszpedrő 36 fillér. Szivarka-hüvelyek Sába, Cing 22 fillér, parafás íO fillér. ----—................. Sp itkezés folytán üzletem volt Helyiségemmel szemben levő faőódéőa lett áthelyezve.------------------- Mindkét oldalon bejárat -------------------- Ugyanitt két tanuló felvétetik.
