Szatmármegyei Közlöny, 1904 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1904-04-03 / 14. szám
Nagykároly, 1904. április 3. ±4=. szám. XXX. évfolyam. A SZATMÁRVÁRMEGYEI KÖZSÉGI ÉS KÖRJEGYZŐK EGYESÜLETÉNEK HIVATALOS LAPJA.-*M MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL : hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők : Nagykárolyban, Jókay-utcza 2. sz. Föltámadunk! Es jámbor asszonyok jöwnek Jézus sírjához és szóla hozzájuk az angyal: — Jézus nincs itt. Föltámadott ! Valami csodálatos erővel ragadja meg szivünket a biblia meséje. Most közéi kétezer esztendei távolságban attól az időtől, amely a történelemben már a törtér.etirás kora, de a hitéletben a monda ideje, megigézi lelkünk a biblia legszebb példázata: a Krisztusi föltámadás ! Föltámadunk ! Ennek a kinyilatkoztatásnak az erkölcsi igazságát látjuk az evangélisták könyvében s ez teszi erősse lelkünket a hitben, vallásosságban. Van föltámadás ! Álljunk ki napfényes Husvét vasárnapján Isten szent ege alá és kérdezzük : — Van e föltámadás ? Sebesszárnyu, illatos szellő dagad körülöttünk, a mezei gyöp alul kékszemü ibolya veti föl fejét, lombosodik a távoli erdő s valami rejtelmes, lázas zsendüléssel telik meg az egész nagy mindenség Mintha az élet szétfutó erei pattogzanának feszültségükben. Hát mi ez, ha nem löltámadás ? Hiszen napok, hetek előtt még halott volt a most újra éledt természet. Virág nem hányta ki fejét fagyos röge alul, a távoli erdő száraz ágai közt hideg szél sírása zúgott, halotti gyász fagyos szemfedője borult a földre. Föltámadás ! Föltámadás ! Nem múlhat el a világon semmi, hogy elmúlásából uj élet ne fakadjon. Fizika, chemia és a pozitív tudományok összessége bizonyítják ezt és a tétel igazsága erkölcsi lényeget keres. És megtalálja azt az evangélisták könyvében, a bibliában. ELŐFIZETÉSI ÁRAK . Egész évié 8 korona. Félévre 4 korona. Negyedévre 2 korona. Megyei községek, egyházak és iskolák részére egész évi előfizetés beküldése mellett egész évre 5 korona. s* Egyes szám Ara 20 fillér. *e■ .......... ~i I........................f ------- - ■ Nincs élet, amelynek ne volna föltámadása. Föltámadunk ! Az eszmére hengeritett sziklakő elfordul és diadalmasan fehér égi fényben kél ki sírjából az igazság ! A föltámadás napja a legszebb ünnepe a hitnek. A maga erkölcsi erejével milliók elcsüggedt lelkét emeli szárnyaira, erkölcsi szépségével milliók gondolatát nemesíti meg. És nincs rajta kívül még egyetlen egy oly ünnep, amely a maga erkölcsi lényegének és eszméi jelentőségének igazolását annyira megtalálná a természetben, mint a husvét. Mikor újra támad a természet élete, akkor ünnepli az emberiség a minden élet forrásának újra támadását. Ünnepeljünk tehát az örökélet hitében. Legyen lelkünk vértje az a gondolat, hogy érettünk született, érettünk élt, érettünk halt meg és érettünk támadt újra fel az igazság. És amily fenséges volt születése, élete és halála, ép olyan volt föltámadása is. Mert az igazság önmagától fogva nagy és fenséges És nincs külömbség a szegény és a gazdag, a szenvedő és a boldog ember igazsága közt. Az igazság egy ! És bár temessék e' százszor is az igazságot, a sziklasir megreped s az igazság harmadnapra halottaiból diadalmasan föltámad. Mert az igazság maga az élet, amelynek nincs halála. Amit mi halálnak látunk, az csak egy rövid állomás, amely fölött nyomtalanul száll el az öröklét. Örvendezzünk ! Föltámadott e napon az igazság. Zúgjanak az ünnepi harangok ! Alleluja ! Alleluja ! A hit a mi várunk. És hisszük, hogy egy az igazság és ez a mi Credónk. Hisszük, hogy van föltámadás, mert igaz a biblia példázata : Hir'5 ">k jutányos áron közöltéinek. '♦ér“ sora 40 fillér. Kéziratok nNfijJ;, vissza, bérmentetlen levelek csak rendes levelezőktől fogadtatnak el. Föltámadunk ! Föltámadunk ! ... És jámbor asszonyok jövénekJézus sírjához, és szóla hozzájuk az angyal: — Jézus nincs itt. Föltámadott! A községi jegyzők fizetés rendezése. A gráf Tisza István által benyújtott törvényjavaslatok között igen mélyreható horderejű a községi jegyzők fizetés rendezése iránti javaslat, mert az ország 4531 jegyzőjét érdekli. De nemcsak az egyént, de a közigazgatást is érdekli a fizetés javítás, amennyiben a tisztességesen dotált jegyző és segédjegyző inkább meg fog felelni ezerféle feladatának. Ez nagyon természetes következtetés. Hát mostohán is bántak eddig a közigazgatás talpával, a melyen az egész gépezet jár és mozog. Évről-évre gyártották a sok törvényt, miniszteri rendeleteket, a melyek mindegyike nagyobb-kisebb teendőt hárított annak a jegyzőnek a vállára, akinek azonban a törvényszeri it előirt 800 korona fizetési minimuma az 1871. évi megállapítás óta mivel sem emelkedett. Meg aztán aránytalanságok is voltak a különböző törvényhatóságokban, de még ugyanazon vármegyében is divó jegyzői fizetések között s igy aztán mig az egyik jegyző tiszteségesen megélhetett, a másik jóformán kizárólag a mellékjavadalmakra, a magánfeleknek teljesített munkálatok dijaira volt utalva. E bajokon akar segíteni a törvényjavaslat amikor a jegyzők fizetését 1600 korona minimumban állapítja meg akként, hogy a hol a fizetés nem éri el azt a minimumot jelenben, ott a külömbözetet az állam fizeti. Tehát nem jár a községek újabb megterhelteté- sével. Ezenkívül 5 évenként 100 korona korpótlékkal emelkedhetik a fizetés, úgy azonban hogy a maximum csak 2000 korona lehet. A segédjegyzők fizetésének minimuma 1000 korona lesz, legalább annyi, a miből megélhet. Ezenkívül a lakást, átalányokat, a magánmunkálatok utáni jövedelmeket a jegyzők ezentúl is élvezhetik. Bizonyos, hogy nem bánik valami bőven a javaslat a jegyzők fizetés emelésével, de azért kezdetnek ez is elég. — A magánmunkálatok után járó T A R C Z A. Husvét a vonaton. El a vigalmak városából, Utam a pusztaságba fut, Hova a harangok zúgása S az Alleluja el se jut — El innen, hol ujjong az élet És tort ül diadalmi láz, Fülembe sikolt mindenünnen : Föltámadás! Föltámadás 1 Vonatom zúgva tör előre És messze idegenbe jár — Illatban fürdik, merre vágtat, A rét, mező, a tág határ. Napsugárcsókra, szinte látom, Mint nyit a virág, százra száz, Madárének csattog a légben : Föltámadás ! Föltámadás! Oh, üldöz ez az Alleluja, Melynek szivemben hangja nincs — Beteg lelkem lekötve tartja Senyvesztő, durva rabbilincs . . . A te lelked öröklém által Oh, nagy kétkedő, szent Tamás ! S fülembe sikolt gunykaczajjal : Föltámadás 1 Föltámadás 1 Tagadom . . . Bár keveset éltem, De annyi álmom sírba hullt — S bár vártam egyre hivő hittel, Sohasem támadt föl a múlt . . . Álmaim fölött nyomtalanul Szállt el a virágfakadás — Tavaszban állok s hol vagy, merre ? . . . Föltámadás! Föltámadás ! Eltűnődtem . . . S egy állomásnál — Kis, vedlett őrház volt csupán — Komor, ősz utas ült elébem Lemondó bánat sirt szaván. „Ah nincsen uram, — kezdte busán — Hosszú múlt a tapasztalás Oh, nincs a földön Istenemre Föltámadás! Föltámadás 1“ Úgy szántam őt most . . . Bus szavából Annyi fájdalom sirt felém — S hő vágy fogott el, hogyha buját Valahogy megenyhitném. És szóltam — elfeledve mindent: „Uram, szent ám a szentirás, Ha itt nincs, van a túlvilágon Föltámadás! Föltámadás!“ ts — f. A szerelem városa. A városban nagyon megbámulták a fehérhaju ifjút. Délben a főuteza korzóján látták először, amint komoran gondolatokba merülve rótta az utcza asz- phaltját. A fehérhaju ifjú mellett kaczagó tüzesszemü asszonyok suhantak el, virágos tavaszi ruhájuk bóditó illatfelhővel árasztotta el az egész utczát s a mosolygásuk fénye vetekedett a vakitó tavaszi napsugárral. A várost a szerelem városának hívták és a fehérhaju ifjú idegenül járt kelt e kábító asszonyi forgatagban. A déli korzón összesúgtak az emberek : — Vájjon ki ez az idegen ifjú? Oly különös. Az arcza fiatal s a feje ezüstfehér. Egy huszonöt éves aggastyán. Es a fehérhaju ifjú mintha semmit sem venne észre abból a lázas, kiváncsi izgalomból, melyet a megjelenése okozott, komoran folytatta sétáját. A fehérhaju ifjú pedig egy szegény szerencsétlen ember volt. A nagy szenvedések embere, aki egy végtelen éjszaka után arra virradt, hogy fekete haj- füi tjei hófehér szint váltottak. És ekkor nagy szenvedéseivel megfutamodott. A világ másik végébe ment, a szerelem városába, hogy felejtsen, hogy meggyógyuljon. A szerelem városa különös hely volt. Ott mindenki vidáman, boldogan élt, az asszonyok szerettek, a férfiak elhíztak. A fehérhaju ifjú nem jól érezte magát e gondatlan világban, idegenül ődöngött ide — oda, a kaczagó tüzes szemű asszonyok és elhízott férfiak közt. Végre maga is belátta, hogy igy nem juthat czélhoz. — Meg kell ismerkednem velük, — gondolta — különben elpusztulok. És megismerkedett. Könnyen ment. Az egész város csak róla beszélt hetek óta, a huszonötéves aggastyánról, aki ezüstfehér fejével és szomorú arczá- val úgy külömbözött mindenkitől. Az asszonyok rögtön beleszerettek, a férfiak testvérüknek fogadták. — Hogy hívnak testvér ? — kérdezték a férfiak. A fehérhaju ifjú elgondolkozott, aztán röviden felelte : — Nevezzetek Jóbnak, a szenvedések emberének. Az asszonyokra ez a név is nagy hatással volt. Fölragyogott tekintetük és suttogva mondták egymásnak : — Milyen érdekes ember 1 És ettől kezdve a szerelem városában valósággal ünnepelték a fehérhaju ifjút. A múltjában valami
