Szatmármegyei Közlöny, 1904 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1904-03-13 / 11. szám
Nagykároly, 1904. márczius 13. H- szám. XXX. évfolyam. A SZATMÁRVÁRMEGYEI KÖZSÉGI ÉS KÖRJEGYZŐK EGYESÜLETÉNEK megjelen minden vasárnap. *=HIVATALOS LAPJA. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL : hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők : Nagykárolyban, Jókay-utcza 2. sz. Márczius 15 A dicsőség napjának évfordulóján a közön- bös kor által érzéketlenné tett szivek feldobbannak s a bűvös lelkekből kicsap a szent lángja a hazafias lelkesedésnek. Minél messzebb vagyunk a nagy dátumtól, melyen Magyarország népe a szabadsagot kivívó nemzetek sorába lépett, annál mélyebb pietással merülünk el 48—49 dicsőségteljes emlékein. Nehány esztendő óta emelkedett aktuális jelentőségében ez a nemzeti ünnep Nehány esztendő óta czéltudatos aknamunka folyik minden oldalról, hogy a vérrel szerzett szabadság intézményeit meghamisítsák. Ismét dolgozik a reakció, nemcsak a politikában, a társadalomban is, felébresztvén a rang és születési különbség, a faji és vallási érzés elválasztó tudatát. A szellem, melyet most kergetnek ki nagy erővel Francziaországból, a mi hazánkban némely körök révén meleg fogadtatásra talált s terjed a kórság, nő a gyom. A szabadság barátainak, a kiknek lelke ihletten fordul vissza a márczius 15-iki események felé, szent kötelessége a fekete áramlat ellen harczolni. Nem élhet meg ez a nemzet másként, csak ha szabad marad alkotmányában és lelki meggyőződésében egyaránt. Egyenlőknek és testvéreknek kell lennünk, össze kell tartanunk, hogy eine söpörje kicsiny nemzetünket a világot fenyegető háborús zivatar. Akik önzésből vagy tudatlanságból hintik közöttünk a mételyt, azok ellenségei ennek a hazának, amely csak úgy tudott megállani az évezredes Viharok között, hogy ragaszkodott alkotmányához és magába tudta olvasztani az idegen elemeket. Soha gyülölséggel, türelmetlenséggel, faj és felekezeti czivódással nem nyert semmit a magyar, ellenben szörnyű, ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 8 korona. Félévre 4 korona. Negyedévre 2 korona. Megyei községek, egyházak és iskolák részére egész évi előfizetés beküldése mellett egész évre 5 korona. Egyes szám ára 20 fiiléi', véres belharczoknak volt színhelye az ország, valahányszor szenvedelmek hatása alatt támadta meg egymást a polgárság. Ezt hirdessék a szónokok az igazi nemzeti ünnep napján s a hazafiui lelkesedésben lobogó tömeg ezzel a tudattal áldozzon a vérrózsák között termett szabadság oltárán. Márczius idusának szelleme maradj közöttünk es világítsd meg a mi utainkat, melyek nehezek, göröngyösek még most is és azok is maradnak mindig, mig a hazaszeretetben és testvériségben egygyé nem torr ez a nemzet. Vármegyei közigazgatási bizottsági ülés. A vármegyei közigazgatási bizottság márczius hó 11-én tartotta meg rendes havi ülését Kristóffy József főispán elnöklete alatt. Jelen voltak Nagy László alispán, Domahidy Sándor, Nemestóthi Szabó Antal, Reök Gyula, Jékey Zsigmond, Ilosvay Aladár, Dr. Serly Gusztáv, Kacsó Károly, Kemény Alajos, Kováts Béla, Zsiga Miklós, Ilosvay Ferencz, Almássy Ignácz vármegyei közigazgatási bizottsági tagok. A főispán először elnökölvén a vármegyei köz- igazgatási bizottságban, megnyitó beszédjében üdvözölte a vármegyei közig, bizottságot, kijelentve, hogy bár sok ellensége van a közigazgatási b'1 ottsági intézménynek ő a maga részéről azt fontos intézménynek tartja, mert itt az állami érdekek az önkormányzati érdekekkel szorosan kapcsolódnak, s ha a közigazgatási bizottság helyesen fogja fel hivatását, fontos közérdekek várnak tőle kielégítést. A maga részéről kijelenti, hogy működésében a közérdek fogja irányítani. A főispán megnyitó beszédjére az alispán válaszolt, kijelentve, hogy a főispán szivükhöz szólott, mert a vármegye közigazgatási bizottságát eddig is a főispán által hangoztatott irányelvek vezették. Az alispárii jelentés szerint a személy és vagyonbiztonság az elmúlt hóban kedvező volt. Az alispáni hivatal, ügyforgalma febr. hóban következő volt: jan.hó 31-én elintézetlenül átjött 781 ügydarab, február hóban beérkezett 2374 ügydarab s igy elintézendő volt 3155 ügydarab, melyből 2444 ügydarab elintéztetvén, február hó végén elintézetlenül maradt 711 ügy darab. Hirdetések jutányos áron közöltéinek. „Nyilttér“ sora 40 fillér. Kéziratok nem küldetnek vissza, bérmentetlen levelek csak rendes levelezőktől fogadtatnak el. Február hó vetkező ragályos állati betegségek merü sertésvész Mezőteremen, lépfe i|f ‘ V $ en, Kocsordon, Botpaládon és Dobr. Kisbozintán, Nagysomkuton, Milotán .* V e s z e 11 s é g Felsőbányán és Mér'kil, A ^ A vármegy \ .^tözigazgatási állapotát feltüntető éves jétSrrtbo a-ftuuíSzterelnökhöz felterjeszt- tetett. Ennek tárgyalása kapcsán elhatároztatott, hogy az alispánnak az alispáni hivatal és a kir. pénzügyigazgatóság mellé rendelt számvevőség közt felmerült hatósági összeütközésekről szóló jelentése ki- nyomassék, a vármegyei közigazgatási bizottsági tagoknak megküldessék és a jövő havi ülésben kimerítően tárgyaltassék. A vármegyei árvaszéki elnök jelentése szerint a vármegyei árvaszéknél a hátralék 9500 ügydarabra szaporodván fel, s a hátralékok feldolgozására ismételten az árvaszéki előadói személyzet szaporítását kérelmezvén, az alispán részletesen ismerteti a hátralékok nagymérvű felszaporodásának eredetét, mely oda vezethető vissza, hogy az árvaszéknél az 1901. évi tisztujitás óta igen gyakori volt a személyváltozás s az újonnan választott ülnökök nagymérvű hátralékot örököltek, ezenkívül pedig a hátralékos ügydarabokkal is megkellett ismerkedniük. Ez ügy tárgyalásánál széles körű vita indult meg, mely vita eredményeként elhatározták, hogy érdemleges határozatot ezúttal nem hoznak, hanem megkérték a főispánt, alispánt és a vármegyei árvaszéki elnököt, hogy együttesen az ügy állásáról a legaprólékosabb részletekig személyes tapasztalat utján győződjenek meg, s annak eredménye alapján lépjenek közbe a kormánynál és a bizottsághoz javaslatot csak akkor tegyenek, ha már a dolgok tisztázva lesznek. A vármegyei főorvos jelentése szerint febr.hó folyamán gyógykezelt beteg 331 és nem gyógykezelt beteg 306 halt el a törvényhatóság területén. —- A hevenyfertőző betegségek közül roncsoló toroklob és croup 12, kanyaró 1, vörheny 31, hagymáz 2, hökhurut 2 esetben fordult elő. A járvány ragályos kórok közül a vörheny Nagykörtvélyesen, Pribékfalván, Csanáloson és Genesen uralkodott. — Ebmarási eset 2 esetben merült fel s a megmart egyének a Pasteur intézetbe szállíttattak fel. Orvostörvényszéki bonczolás 7 esetben s orvosrendőri bonczolás 1 esetben teljesittetett. — A vármegye területén lévő kórházakban február hó folyamán az ápolási napok száma a következő volt; a nagy károlyi közkórházban 2127, a fehérgyarmat T A 1^ C Z A. A muzeum előtt. Lobogva ég a márcziusi nap ! Rajta rohanjunk a lépcsőkre fel, Ahol a nemzet költő — óriása Talpra Magyar !-ját mennydörögte el. A Múzeumhoz ! Én előre járok ; Visz, ragad a lobogó indulat — Zug a tömeg; mint tenger mormolását, Mint a szél zúgását hallom hangjukat! Amott a lépcső ! ott dörögte el A honriasztó zengő szózatot ; Oh, látom őt is . . . homlokán a lángot, A büszke fényt, mely Isten csókja ott 1 Zengő szavában napba néző hősök Égmegdöngitő, zordon lelke él, Karja kinyújtva, lobogó hajával Büszkén játszik a márcziusi szél! Mi ez ? Csalóka álom ? Képzelet ? 0 ott van, ott van ! Egymaga csupán S a nép, a lelkes márcziusi ifjak Mi vagyunk itten félszázad után. Ott áll fenséges, zordon némasággal A lépcsőkön, az oszlop alatt . . . A végtelenbe néz el, mig felette Lobogva ég a márcziusi nap ! Mi az ? Miért nem zúgja újra szét A honriasztó eskü szent szavát ? Villámos lelke szertelobbanása Miért nem világit lelkeinkre át ? Fenséges múltja hősi költeményét Mért nem hallja a késő nemzedék ? Ő néma, szótlan . . . Mig az oszlopok közt Dagadva száll a márcziusi lég ! Csalóka álom, képzelet csupán ! Ő eltűnt rég, ki tudja merre, hol? Ott szállt hajóra, hol a lét hulláma Az örök élet tengerébe foly . . . A Múzeumnak lépcsőjére többé Petőfi Sándor már sohase lép — S ha ott is állna, zordon némaságát Döbbenve látná a márcziusi nép ! Kinek beszélne ? Más világ ez itt —- S a lépcső, melyről hitét zúgta el, Utczaköve a honfi-áltatásnak, Hol tettel egy szó bősz bírókra kel. Még jó, hogy álom ujratámadása, Mert énekünk igy büszkén égre csap Es azt hisszük, hogy értünk gyűlt ki egyszer Az a lobogó márcziusi nap ! P. J. Egy szabadság szobor fejében. Ahogy az európai hajó át ér a Narrows szoroson, a kerek, óriási New-Jork öböl kellős közepén látja az ember a világ legnagyobb szobrát, a Bartholdi-féle amerikai Szabadság szobrot. Felemelt kezében égő villamos fáklya, valami csoda varázsu beszédes jelképzése a „szabadság fényének“. Ezt a szobrot franczia- ország ajándékozta az Egyesült államoknak, a 70-es években. A legnagyobb szobor kolosszus, amit ember alkotott. Érez női alak. A méreteit nem ösmerem egész pontossággal — oly óriási, hogy a fejében elfértünk vagy tizen és a homlokán lévő „glória“-redőinek minden nyílásán kényelmesen elülhet egy egy ember. Stella egy napon unatkozott. — Gyerünk a Szabadság szoborhoz. És elmentünk. A newyorki pieren, apró propellerek viszik a kiváncsiakat arra a külön e czélra készült szigetre. Muzsikaszó közben vidám társaság járja ezeket a habokat egész nap Stella, az amerikai lány otthonosságával kalauzolt. Neki egy cseppet sem imponált az egész. Csak az én kedvemért jött el. Kiszálltunk a parton, körös körül ágyuk tátongtak a vizre. Azon a szoroson ellenséges hajó nem juthat át a newyorki öbölbe. Ezer ágyú bömbölné neki a „Mért oly borús“ kezdetű gyászdalt. A szobor körül emberek járkálnak. Olyan törpéknek látszanak az ércz- óriás mellett, hogy az ember szinte elmosolyodik. Stella álmatagon lépdel mellettem. — Persze ilyesmi nincs a maguk országában, mondja egykedvűen. — Ilyen nincs. Az szent igaz. Megindultunk a szobor bejárata felé. Nagy boltíves csarnokba ér az ember, innen széles lépcsőzet vezet felfelé, a szobor talapzatában. Lassan lassan összezsugorodik a lépcső, mig végül, kis szerpentin feljárón lépkedünk, egymásután, koromsötétségben. Negyedórái pihegő vándorlás után Stella elfáradt. — Pihenjünk egy kissé. Leülünk egy padra pihenni. Koromsötétség mindenütt. Kérdeztem a lánytól: — Nem fél ? Dehogy fél. Amerikai lány és félni ? Aztán mentünk tovább. Pár perez és fenn vagyunk. Útközben a halvány világnál kivettem hol vagyunk. Most a karjánál vagyunk, most a nyakában, mindjárt fenn leszünk. És felértünk. Ott már pihent néhány ember és nézett ki a messzeségbe. New-Jorkot látni oldalt úgy, égbe- nyuló házaival, amoda a tengerre nyílik kilátás, száz meg száz apró cseprő hajó igyekszik kifelé, befelé,
