Szatmármegyei Közlöny, 1904 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1904-03-06 / 10. szám

SZATMARMEGY EI rr ív ÖZLÖN Y nem tűri. Megszoktuk az adófizetést, mert végre hajt­hatnak. Megszoktuk, hogy a kaszinó kertbe járjunk szinházba — mig ott volt . . . A megszokottság nem indok! Nem ; ha egy középület elhelyezéséről van szó ! Városunk fejlesz­tése egyenesen megkívánja, hogy ilyen jelentékeny ténykedésben ne vegyük mérvadóul a megszokást. A városnak magán kell hordania a fejlődés bélyegét ! Kötelessége a városnak, hogy a mi kultúrára mutat, a mi a haladás zászlóját lobogtatná : ne dugja el az érdeklődők elül. Jelentéktelen, zug utczában ne rejt­sünk el egy csinosnak ígérkező színkört. Hadd lát­hassák az érdeklődők, hogy az is a mienk. Olcsó a telek a Strósz-félével szemben, igaz dokumentum, de erős, mert keveset áldozhatunk. Azonban álljunk meg itt kevéssé. Ha épül színkör — tágasabb, modernebb lesz a réginél. Mellékhelyiségei a szükséghez képest lesznek : pénztár (talán kettő is), ruhatár, igazgatói szoba, kellék raktár, férfi es női öltözők megfelelő számban, díszlet­raktár stb. Ezeket a tágas nézőtér, orchettes, színpad és folyosókat ügyes compositio mellett sem lehet minimális alapterületre szorítani, mert a kényelmet semmikép sem szabad föláldoznunk. Tekintve, hogy a színkör favázas lesz (akár sweiczi, akár magyaros stilus), maga a stilus megkö­veteli a parkírozott előteret s környéket. A kaszinó telken ezt rendkívül korlátozással lehet keresztül vinni, pláne azt, hogy a felsorolt helyiségekkel biró (correct csoportositás esetén) épülettömböt háttal állítsuk a Cukor-féle teleknek. S még közlekedésről is gondoskodjunk ám ! Ezt czélszerüen megoldani nem lehet. A tervező keze nagyon megkötött. A színkör nem odavaló. Nem odavaló azért sem, mert középület; még pedig szép és értékes. Erőnkhöz mérten is túl fogja haladni építési költsége a 35000 koronát. Különben maga a stilus is a legszebb, legkedvesebb, de csak úgy, ha parkírozott téren fekszik. Az asthesist feltétlen fogja szolgálni. Jelentős középület lesz! Szépségét sem veszítheti el (még évek múlva sem), ha a homlokfa­lakat — a favázak között — jó minőségű préselt téglából rakatjuk s magát a favázat színezzük. Legyen pl. vörös a tégla anyag, ugyanígy fes­tendők a látható faszerkezetek, mig azok esetleges, a stilusnak megfelelő díszítés és bemetszései egy sötétebb színnel mondjuk kékkel. A tégla színe meg­marad, a festés időnkint — 5 vagy 6 év —- megújít­ható. Ily módon csinosságát el nem veszti, tetszetős lesz mindig. A Strósz-féle telek sem ép ajánlatos. Kifogás ennél ízlés és perspektivikus szempontból tehető. Rideg magánházak között egy könnyed épület nem szép. — Homlokzata utczavonalba nem építhető, mert park kell eléje. Homlokzatában csak akkor gyö­nyörködhetünk, ha közvetlen előtte állunk. Nem tud érvényesülni, kissé itt is eldugott, tér kellene neki, hogy legalább három oldalról fitogtassa kecses sil- hauetejét. Előnye ezen teleknek volna a másikkal szemben, de hátránya nagy : 16000 korona. A tűzbiztonságot hasztalan feszegetjük, ezzel mindenütt szemben állunk. Az csak állandó színház épithetése esetén szűnnék meg nagyobb mértékben. Arra nincs kilátás. — Sajnos. — Úgysem fognak e színkörben gépezetek működni. Erélyes felügyelettel kikerülhető a baj, (se jégverem, se konyha ne legyen mellette, mint a réginél). Egy ilyen könnyen éghető épület mindenütt veszélyes, bárhol állana lángoló tetővel, egy gonosz szél elhordhatná üszkét, sőt egész tetejét, s őrült gyönyörrel űzhetné vele daemoni játékát. Reméljük villanyfény mellett nézzük a divákat ? Dohányozni nem lesz szabad ? Aki megteszi fizet pl. 20 koronát. Efféle pénz a fenttartási költségek alapjára nőhet ki. voltak, ledől. Egy tizenkétfontos bomba a „Stuart“ együk tornyát rántja le. Mig a „Washington“ kisebb sérüléseivel szakadatlanul küzd, addig látni lehet, hogy a „Stuart“ a hajótestben, az orrán szét van roncsolva. Mindkét hajó torpedókat is küldött egymásra. A „Washington“ torpedói nagyon mélyen a vízbe vesztek, a „Stuart“ ennek ellenében nagyobb sikereket ért el. Csak a kellő és gyors óvóintézkedések mentették meg az amerikai hajót, hogy egy torpedó derékon ketté- zuzza. A hajók ismét közelebb jutnak egymáshoz. Az amerikai kapitány látta, hogy a „Stuart“ előrésze a vízbe sülyed, ezért összes lövegeit az angol hajó orrára irányítja. A „Stuart“ nem marad adós a felelettel és egy gránátja a „Washington“ kis tornyát lerombolja. De most látható, hogy a „Stuart“ nagyon nehéz veszte­séget szenvedett. Lassabban evez, főtornyán az ágyuk elhallgatnak. Kórodái telve vannak sebesültekkel, a fedélzeten rakáson fekszenek a halottak. A hajótes­ten lékek vannak, melyeken betódul a víz. A pánczé- lozás repedezett, a tornyok ingadoznak és a mi a leg­borzasztóbb, főcsavarmenete teljesen megrongálódott. A mérnökök hiába fáradnak, hogy helyrehozzák a bajt. Most a „Washington“ nekiront a megrongált hajónak. Még egyszer lő a „Stuart“ és azután elhall­gatnak az ágyúi. A „Stuart“ vagy elsülyed vagy meg­adja magát. Magát elsülyeszteni, annyi volna, mint a legénységet feláldozni. „Kétszáz méter!“ jelenti a tiszt leverten a „Stuart“ kapitányának, a ki parancsot ád a fehér lobogó kitű­zésére. Nemsokára ott leng a megadás és a béke jele a kapitány hidján. Az amerikai hajó lassan a „Stuart“ felé közeledik. Az angol hajó bizonytalan ingadozik a viz felszínén. A szokásos formalitások után a legyőzött hajó csak­hamar követi a győzőt. — Ez két hajó harczának a képe ! Elképzelhető most, hogy mily irtózatos, ha egész hajórajok mérik össze erejüket! y. B. Hol álljon hát a színkör? Terünk nincs, alkalmas telek kevésbé. Ha lehetne ? Dem nem lehet. Nem lehet, mert nagyon költséges ! A régi újsoron ép a kívánatos kis előtér rendszer dívik . . . — Erre azt mondhatnánk — messze. A másik idea is ilyen : Kölcsey oly szépen néz­hetné Thalia templomának kapuját, — ha az épület tengelye talapzatán menne át. — De ez még vakme­rőbb idea! Talán kellemetlen ? Flórián a piaczával mehetne . . . Ezt nehezen szoknák meg! Hát mégis hová, merre? Csak a kaszinó telkére nem ! Talán másutt is megszokjuk . . . Hamarább és szívesebben mint a „sógort“. S ha nem lesz mellette a kaszinó étterme, nem hallgatunk előadás után zenét. Több marad s köny- nyebben adhatunk a sógornak — ágyúra . . . Nem szívesen, de ezt is megszoktuk ! Szima“ Készséggel adtunk helyet az ellenvéleménynek is, bár mi most is fentartjuk azt a nézetünket, hogy a színház építésére a legalkalmasabb hely lesz a Régi Kaszinó kertje. E mellett szól a múltkor előadott érvek közül az a legfőbb érv, hogy a városnak nincs pénze s igy az olcsó telek előnynyel bir a sokkal drágább Strósz-féle telek felett. Mert maholnap már a meglévő községi adókat sem bírjuk fizetni s igy a 14—16 ezer korona több kiadást, ha csak lehet kerüljük ki. Ezenkívül van egy subtilis észrevételünk is a Strosz- féle telek megvételére. Ha jól tudjuk, annak tulajdonosa egy pénzintézet. Nagyon rosszul veszi ki azért magát az, ha ilyen telkeket vásárol a város közintézetek ré­szére. Mert a nagy publikum méltán keresi azonnal az ügylet mellett a nagy érdekcsoport befolyását is. (Szerk). HÍREK. — Személyi hírek. Krisiójjy József vármegyénk főispánja f. hó 3-án érkezett vissza Szatmárról szék­helyére, a f. hó 4-iki esteli személyvonattal Budapestre utazott s onnan f. hó 8-án fog a hajnali vonattal haza­érkezni székhelyére. — Gróf Károlyi György kerü­letünk országgyűlési képviselője, a ki f. ;hó 1-én részt vett a főispán szatmári beiktató ünnepélyén s f. hó 2-án visszautazott a fővárosba. — Majos Károly állami anyakönyvi felügyelő f. hó 4-én városunkban tartóz­kodott. — Kinevezés. A pénzügyminiszter rogozi Pap Kálmánt a helybeli pénzügyigazgatóság segédtitkárát, ugyanoda pénzügyi titkárnak nevezte ki. Gratulálunk a megérdemelt előléptetéshez. — Rendkívüli vármegyei bizottsági közgyűlés. A vármegye közönsége folyó hó 17-én rendkívüli vármegyei bizottsági közgyűlést fog tartani, melynek főbb tárgyai lesznek : Gróf Tisza István miniszterelnök válassza a vármegye közönségének üdvözlő feliratára ; belügyminiszteri leirat a vármegyei gyám pénztári pénz­készleteknek pénzintézeteknél leendő elhelyezése ügyé­ben ; alispáni élőt erjesztés a vármegyei székház rész­letes tervei és költségvetése tárgyában stb. — A szatmári beiktató ünnepély. Kristóffy Jó­zsef főispánunkat, mint Szatmárnémeti sz. kir. város főispánját folyó hó 1-én iktatták be főispáni székébe. A város nevében a hajnali vonattal Nagykárolyig elébe utaztak a főispánnak mint a város kiküldöttei Körösmezei Antal főjegyző, Ferenczy Ágoston tanács­jegyző, Dr. Frieder Adolf ügyvéd és Lénárd Sándor közgyám. A főispánnal együtt utaztak : Károlyi György gróf, Luby Géza, Jékey Zsigmond, Luby Béla, Bay Lajos, Böszörményi Sándor országgyűlési képviselők, továbbá Ilosvay Aladár vármegyei fő­jegyző, Debreczeni István polgármester, Kemény Alajos p. ü. igazgató, Péchy László műszaki tanácsos, Kacsó Károly főmérnök, Madarassy Gyula Nemes- tóthi Szabó Aütal, Demidor lgnácz, Rooz Samu, Dr. Kovács Dezső, Vetzák Ede, Dr. Vetzák Ede Csipkés András, Lucz György és Lukácsovics János utób­biak, mint Nagykároly város küldöttei. A főispánt hozó vonat 8 óra 30 perczkor érkezett be a feldí­szített szatmári állomásra. A zugó éljenzés csilapulta után Pap Géza polgármester a városi tisztikar élén lelkes beszédben üdvözölte a főispánt, a ki megkö­szönve a lelkes fogadtatást, kijelentette, hogy minden erejével azon lesz, hogy a város minden tekintetben felvirágozzék. Ezután a főispán a püspök négyes fogatán a Pannonia szállóba hajtatott, a hová hosszú kocsi sor követte. Útközben a sorfalat képező kö­zönség lelkesen éljenezte az uj fóispáut. A beiktató közgyűlés d. e. 10 órakor volt a város tanácstermé­ben. Midőn Kristóffy József főispán elfoglalta főis­páni székét szűnni nem akaró éljenzés fogadta. Majd Körösmezei Antal felolvasta akinevezésről szolc királyi kéziratot, mire a főispán a közgyűlés előtt letette az esküt. A közgyűlés nevében szép beszédben üd­vözölte Keresztszeghy Lajos a főispánt a ki erre megtartotta nagyhatású programmbeszédjét a mely ott ép oly köztetszést aratott, mint a vármegye termében elmondott beszéde. Miután még Dr. Kelemen Samu is üdvözölte volna a főispánt, a disz közgyűlés véget ért. Ezután a városházán a küldöttségek tisztelgése következett és pedig a következő sorrendben: 1. A róm. kath. székes-káptalan és központi papság Szabó Norbert nagyprépost vezetése alatt álló 18 tagú kül­döttsége, ebben 6 kanonok. 2. A római kath. egyház- község es római kath. tanitó-testület 20 tagú kül­döttségé Hehelein Károly kanonok-plébános vezetése alatt. 3. A szatmári és németi ev. ref. egyház 24 tagú küldöttsége Blki Károly esperes vezetése alatt. 4. A németi gör. kath. egyház 11 tagú küldöttsége Melles Géza esperes vezetése alatt. 5. Az autonom ' orthodox izraelita hitközség 11 tagú küldöttsége I Franki Mihály hitközségi elnök vezetése alatt. 6. A I status-quo-ante izr. hitközség 24 tagú küldöttsége I Dr. Jordán Sándor főrabbi vezetése alatt. 7. A közös hadsereg és honvédség 15 tagú küldöttsége Kiss Sán­dor dandárparancsnok vezetése alatt. 8. Az ügyvédi kamara 16 tagú küldöttsége Korányi János elnök vezetése alatt. 9. A kir. kath. főgymnasium 18 tagú küldöttsége Ratkovszky Pál igazgató vezetése alatt. 10. Az ev. ref. főgymnasium 14 tagú küldöttsége Borsos Benő igazgató vezetése alatt. 11. Soron kívül a vármegyei lovar-egylet 10 tagú küldöttsége Kovács Jenő elnök vezetése alatt. 12. A kir. tanfelügyelő­ség 3 tagú küldöttsége Kovách Béla kir. tanácsos tanfelügyelő vezetése alatt. 13. A Kölcsey-kör 12 tagú küldöttsége Dr. Fechtel János elnök vezetése alatt. 14. Az állami tanítói testület 30 tagú küldött­sége (ebben 15 nő) Mándy Ferencz igazgató veze­tése alatt. 15. A kataszteri felmérési felügyelőség 6 tagú küldöttsége Hariska János felügyelő vezetése alatt. 16. A folyamraérnöki hivatal 6 tagú küldött­sége Nyárády László főnök vezetése alatt. 17. A M. Á. V. forgalmi főnöksége 6 tagú küldöttsége Mándy Bertalan forgalmi főnök vezetése alatt. 18. A posta- és távirda főnöksége Straszer Lajos és Demjén Sándor főnökök vezetése alatt. 19. A kereskedelmi társulat 10 tagú küldöttsége Páskuj Imre vezetése alatt. 20. A Neuschlosz-féle gyár 5 tagú küldöttsége Heidelberg Imre főnök vezetése alatt. Végül 21. A magy. kir. állampénztár 9 tagú küldöttsége Papp Gyula adótárnok vezetése alatt. — Déli 1 órakor bankett volt a Pannónia szép táncztermében. Az ebéden körülbelül 300-ati vettek részt. — Midőn Kristóffy József főispán megjelent Gróf Károlyi György kíséretében kitörő éljenzéssel fogadták. A diszterem szépen volt virágokkal díszítve és a karzaton is szép hölgy közönség díszelgett. A pezsgőt és szivart a város adta, az asztali zenét pedig a honvéd zenekar szolgáltatta. Az első pohárkószöntőt a harmadik fo­gásnál a főispán mondta a királyra, melyet a jelen­voltak állva hallgattak végig. Az éljenzéssel kisért beszédre a Nyáry József karmester vezetése alatt megjelent honvéd-zenekar a Hymnust zenditette rá viharos tetszés mellett. Ezután dr. Fechtel János emelkedett szólásra s nagy szónoki hévvel és zajos tetszés között üdvözölte a főispánt Szatmár város közönsége nevében. Dr. Vajay Károly a megjelent vendégekért ürített poharat, Böszörményi Sándor képviselő Szatmár város közönségéért, bér. Kovács Jenő a hadseregnek megjelent képviselőiért, melyet Kiss Zsigmond ezredes megköszönvén, Papp Géza, Szatmár város polgármesteréért ürített poharat. Jékey Mór szintén Papp Gézát éltette. Kristóffy József főispán emelkedett azután szólásra s nagy tetszés között Szatmár város hölgyeiért s egy ügyes fordu­lattal áttérve ennek a városnak a polgárságáért ürí­tette poharát. Domahidy István hatásos beszédben a főispánt éltette. A sok szellemes és az őszinte sze­retet és meleg fogadtatás hatása alatt elhangzott beszédeket azonban csak a szónokokhoz közellevők érthették, mert a díszterem akusztikája a szónoki sikerek kiaknázásának egyáltalán nem kedvezett. Ebéd alatt a honvéd-zenekar csupa magyar számokat játszott. így a többi között kurucz nótákat is. A társas ebéd hangulata mindvégig emelkedett volt és azt igazolta, hogy a város is ép oly szívesen és fé­nyesen fogadta, uj főispánját, mint a vármegye. Este a színházban díszelőadás volt, a mely alkalommal a „Drótos tót“ operette került színre telt ház előtt Színház után a főispán a Társaskörben vacsoráit, a hol az ő tiszteletére számosán jelentek meg. — Eljegyzés. Frölich Bruno Csíkszeredái földbir­tokos a napokban jegyet váltott Kaffka Margit kis­asszonynyal, néhai KaffKa Gyula vármegyei tiszti fő­ügyész és neje Uray Margit kedves leányával. Csak nem rég jelentek meg Kaffka Margit versei, a melyeket az egész sajtó nagy dicsérettel fogadott, csak nem rég avatták fel országos hirü poétává, s ime a Helikonon a múzsa csókja után Hymen rózsa láncza, rabigája kö­vetkezett. Kívánjuk azért a kedves költőnőnek, hogy legyen édes Hymen rózsa láncza, szivvilága legyen ezentúl is oly boldog, hogy lantját jövőre is dalra keltse ! Ezt kívánjuk mi a kedves bájos földinknek ! — A villanyvilágítás ügyében Debreczeni István polgármester Illés József városi mérnök társaságában múlt hó 25-én Budapestre utazott, a hol 29-én meg­kötötte a Ganz és Társa részvénytársasággal a szállítási szerződést. A telep felállításának költsége 211824 koronába kerül. A polgármester budapesti tartózkodása alatt a felveendő kölcsön ügyében is megkezdte a pénzintézetekkel a tárgyalásokat­— A Vármegyei Hivatalos Lap márczius 3-iki száma közli a vármegyei székház kijavítása és annak nyugati szárnyának emeletre húzása ügyében kelt közgyűlési határozatot, a folyó hó 17-iki rendkívüli vármegyei bizottsági közgyűlés meghívóját s a Keszt­helyen Tordán és Kisszebenben, valamint Kolozsváron és Budapesten rendezendő gyümölcsészeti tanfolyam pályázati hirdetményét. — Eljegyzések. Kis Zsigmond dandárparancsnok, honvédezredes jegyet váltott Szatmáron Lengyel Melánia kisasszonynyal, dr. Lengyel Márton leányával. — Dr. Komáromy Zoltán szatmári ügyvéd jegyet váltott kassai és lublovári Raiz Erzsiké kisasszonynyal, Raiz Aladár szepesmegyei alispán leányával. — A Biblia ünnepe. Ma van 100 esztendeje annak, hogy Angliában a Biblia-Társúlat megalakult. Egy kis leánynak, Jones Mari velszi kis paraszt leánynak val­lásossága és a biblia utáni vágya adott eszmét a tár­sulat megalakítására. A kis leány mindent, mit csak lehetett nélkülözött, minden fillérét félre rakosgatta mig a szükséges összeget egybegyüjtötte. Erre több napi járó földre, mezítláb, a velszi sziklákon át a templom­hoz sietett, hogy a lelkésztől bibliát vásároljon. De a lelkész azt mondta neki, hogy a velszi bibliák elfogytak, neki magának is csak egy példánya van. Jones Mari keserves zokogásra fakadt s térdre borulva kérte a lelkészt, adjon neki mégis bibliát. Erre megkapta azt az utolsó példányt. Charles Tamás — igy hívták e

Next

/
Thumbnails
Contents