Szatmármegyei Közlöny, 1904 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1904-12-11 / 50. szám

Nagykároly, 1904. deczember 11

SO. szám.

XXX. évfolyam.

A

SZATMÁRVÁRMEGYEI KÖZSÉGI ÉS KÖRJEGYZŐK EGYESÜLETÉNEK HIVATALOS LAPJA.

■■sá MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP,

SZERKESZTflSÉG és KIADÓHIVATAL :

hová a lap szellemi és anyagi részéi illető közlemények küldendők :

JVagykárolyban, Jókay-utcza 2. sz.

ELŐFIZETÉSI ÁRAK:

Zgész évié 8 korona. Félévre 4 korona. Negyedévre 2 korona.

Megyei községek, egyházak és iskolák részére egész évi előfizetés beküldése mellett egész évre 5 korona.

Egyes szám ára 20 fillér. «=Hirdetések jutányos áron közöltéinek. „Nyilttér“ sora 40 fillér.

Kéziratok nem küldetnek vissza, bérmentetlen levelek csak rendes levelezőktől fogadtatnak el.

Zsigmond és mások akadályozva voltak a megjelenésben.

A közgyűlésnek érdekességet adott gróf Károlyi István hazafias érzéstől áthatott felszólalása, a mely Nagy László alispánt arra késztette, hogy ne engedje egy perczig sem a közgyűlést a gróf beszédének hatása alatt. És ez alispánunknak sikerült is, mert a szóharcz- ból remek és találó replikájával kétségtelenül ő került ki győztesként.

Nem mindennapi epizódja volt a közgyűlésnek az is, hogy gr. Károlyi György, kerületünk országgyűlési képviselője, daczára annak, hogy apja előtte kijelentette, hogy a Károlyi családfának nem volt és nem is lesz olyan ága, a mely érinteni merészelje, már t. i. az ő felfogása szerint az alkotmányt, még is rendit- hetlen bizalmának adott kifejezést a kormánnyal szemben. A Tisza gárdának nincs olyan meggyőződéstől áthatott tagja, mint a fiatal gróf.

Nagy Béla, bizalmi indítványának előterjesztésekor, az ellenzék óriási zajongásával szemben, férfias határozottsággal kitartott s nem engedett mindaddig, mig az indítványt elő nem terjeszthette. A szabadelvüpárt ősz elnöke erős harczosnak bizonyult.

Érdekes volt Szerdahelyi Ágoston a vármegyei birtokosság ezen mindég függetlenül gondolkozó tagjának beszéde is, a ki a gazdasági életből merített példával illusztrálta azt, hogy miért kell az országban rendet csinálni és miért csatlakozott a kormánypárthoz.

A közgyűlés második napján az úgy nevezett vármegyei ellenzék tagjai teljes számban bent maradtak, hogy a vármegyei bizottsági tagok választásánál a választási elnökök kijelölésénél akaratukat érvényesítsék. És tényleg a közgyűlés megnyitásakor, a nagykárolyi függetlenségi párti bizottsági tagokkal együttvéve, többségben is voltak, mert még a tisztviselő bizottsági tagok sem voltak ott mind a közgyűlésen. De csak egyetlen választási elnöki hely betöltése körüli szavazásnál érvényesíthették akaratukat, a mikor 29 szavazattal 26 elleneben jelöltjüket juttatták diadalra, mert már a többi választási elnöki állásnál, többségben jővén az állandó választmány javaslatának támogatói, csak paktum utján érvényesítették részben azon óhajukat, hogy vármegyei tisztviselő ne legyen választási elnök. Tehát az ügyesen kieszelt meglepetés csak egy negyed óráig volt érdekes és hatályos.

Az alábbiakban adjuk a közgyűlés lefolyását, előre is kijelentve azt, hogy a városház termének rósz akusztikája és a nagy zaj miatt az elhangzott beszédeket mind vissza nem adhatjuk és igy ezúttal e tekintetben részben csakis kivonatos tudóstást hozhatunk.

* *

*

A közgyűlést, a székház javítási munkálatai miatt, ezúttal is a városháza nagytermében tartották meg.

A terem csakhamar egészen megtelt bizottsági tagokkal és a karzatot díszes hölgyközönség foglalta el.

A közgyűlés megnyitása.

Kristóffy József vármegyénk főispánja lelkes éljenek közt elfoglalva elnöki székét, megnyitó beszédében körülbelül a következőket mondta:

Mélyen tisztelt közgyűlés!

Többrendbeli sürgős természetű indítvány és előterjesztés tárgyalása egy rendkívüli közgyűlés megtartását tette szükségessé, miért is azt készséggel összehívta a mai napra. A midőn tisztelettel üdvözli a törvényhatósági bizottságnak a közügyek iránt érdeklődő tagjait, felhívja a közgyűlés figyelmét arra, hogy a mai tárgysorozat nemcsak a törvényhatóság belső életét érintő ügyeket foglal magában, de fontos politikai kérdéseket

Vármegyei közgyűlés.

(A bizalmi kérdés a vármegyén.)

Szatmárvármegye f. hó 6-án rendkívüli közgyűlést tartott, a melyen az egész országban most napi renden levő kormány iránti bizalmi kérdéssel is foglalkozott.

Ezen ügy nálunk két indítvány alakjában került szőnyegre, nevezetesen Nagy Béla és Luby Géza indítványai alakjában. Talán fölösleges is mondanunk, hogy az előbbi indítvány bizalmat kivánt szavazni a Tisza kormánynak az obstrukczió letörése miatt, a másik ellen- inditvány pedig a vármegye bizalmatlansági nyilatkozatát kivánta provokálni a nov. 18-iki képviselőházi események felett.

Hogy ily körülmények között a pártok mindent elkövettek arra nézve, hogy a saját álláspontjuk jusson diadalra, ellehet képzelni. Azért már hetekkel előbb élénk érdeklődést keltett az aktuális kérdés napirendre tűzése és mindegyik bízott a saját álláspontjának diadalt a jutásában.

De különösen a szabadelvüpárt fejtett ki nagy tevékenységet és a pártnál eddig szokatlan szívóssággal, lelkesedéssel karolta fel a bizalmi indítványnak diadalra jutását.

A következmények azt is igazolták, hogy a vármegye többsége Tisza István kormányának hajlandó igazat adni, sőt a közgyűlésen az impozáns többséggel elfogadott bizalmi nyilatkozatban igazat is adott az erőskéz kormányzatának.

De egy szokatlan jelenségnek is voltunk tanúi a közgyűlésen. Nevezetesen annak, hogy a szabadelvüpárt soha sem volt vármegyénkben olyan erős, olyan lelkes és kitartó. A vármegyei középosztály legnagyobb része a párt táborába van ma s a mint az ellenzék hazaárulónak tartja a Tisza kormányt, épp olyan meggyőződéssel és ellentmondást nem tűrő határozottsággal fennen hirdeti a szabadelvű párt azt, hogy a kormány eljárását, az obstrukczió megtörését, helyesli és rendithetien bizalommal viseltetik a kormány, s annak feje iránta És ez igy van az egész országban.

És mit jelent ez a jelenség? Azt jelenti, hogy a milyen mely és hazafias aggodalommal viseltetik az ellenzék a házszabályok erőszakos revíziója miatt a kormánynyal szemben, a milyen lesújtó Ítéletet mond eljárása felett, a milyen hazafiatlannak tartja a kormány rendszerét, az ország szabadelvüpártja épp olyan rendithetien bizalmat helyez abba a kormányba, a mely elég erős volt arra nézve, hogy megtörje az obstrukcziót, megmentse a parlamentárismust és igy az ország és nemzet jövőjét. Szóval mindkét részen azt látjuk, hogy a meggyőződés egész vértezetével, a hazafias lelkesedés egész tüzével mennek bele a harczba, a melyről mindkét rész azt látja, hogy hanem az ő győzelmével végződik, vége a hazának, a magyar szabadságnak.

Ilyen lelkesedést, ismételjük, a kormánypárt részéről soha sem tapasztaltunk és ez azt mutatja, hogy az ellenzék a múltban olyan hibát követett el, a mely miatt most nem hisznek neki, taktikáját elhibázottnak tartják, szóval a többség a békés, a nyugalmas idők bekövetkeztének biztosítását óhajtja.

Az elveknek ezt a nagy ellentétét, az elvek melletti szívós kitartást, a kölcsönös hazafias aggodalmat, a lelkesedés tüzét mutatta közgyűlésünk is, mikor ezen aktuális kérdéssel

foglalkozott. Úgy a bizalmi, mint bizalmatlan- sági nyilatkozat hívei sajái meggyőződésük helyességének tudatában kölcsönösen türelmetlenek voltak az ellennézet meghallgatásában, úgy hogy zajosabb közgyűlést alig láttunk vármegyénkben. Néha 10—20 perczig olyan zaj, kölcsönös iehurogás volt hallható, hogy már- tnár arra a pontra jutott a közgyűlés, hogy fel kell függeszteni es ha újra megnyitják is, akkor sem képes a nagy izgatottságban bár milyen határozat kimondására. Mert ezúttal lehetett először tapasztalni azt, hogy az ellenzék azon taktikáját, hogy nem akarta az ellennézetü szónokokat meghallgatni, a kormánypárt az ellenzék ellen fordította es retor- sióval élt, hiába csititgatta őket a prezidium. Az ellenfelek ököllel fenyegették egymást, a politikai meggyőződésüket kigunyolták, szidalmazták, egyes csoportokban külön heves viták fejlődtek ki, a melyek már-már egész a tetle gességig fajultak.

Csakis főispánunk türelmének, tapintatának és ügyes vezetésének lehet köszönni azt, hogy végre mégis szavazásra jutott a kérdés és határozatot hozhatott a közgyűlés.

Nagy, óriási többség szavazott bizalmat az erőskéz kormánynak. Ugyanis 190 szóval, 60 szavazat ellenében fogrdta el Szatmárvármegye a bizalmi rryilatköfuTot, -foglalt állást a kormány mellett. Ez olyan nagy többség volt, a miről a legvérmesebb kormánypártiak sem álmodtak abban a vármegyében, a hol olyan erős a középosztály, a mely nem egykönnyen hajt térdet és fejet a hatalom előtt.

És midőn az ellenzék minduntalan szereti azt hangoztatni, hogy a főszolgabírók utján berendelt jegyzőkkel, községi birákkal csinálja meg a kormánypárt a többségét a közgyűlési teremben, a mostani szavazásból a statisztikai adatok az ellenzéknek ezt az érvét is meg- czáfolják.

Mert ha leszámítjuk azon körjegyzők, községi bírák szavazatát, a kik a kormány mellett nyilatkoztak mint bizottsági tagok, leszámítjuk a 73 jegyző és biró szavazatát, még mindig 117 lesz a többség. Sőt ha még hozzáadjuk a 34 tisztviselő szavazatát is, a mi pedig abszurdum, a mennyiben a törvény szavazati jogot ad nekik és igen sok közülök választott biz. tag, még akkor is 83 teljesen független bizottsági tag nyilatkozott a kormány álláspontja mellett, tehát még ezzel a képtelen számítás mellett is 23 szavazat többség mutatkozik s igy még az ellenzék számítási rendszere mellett is bizalmat szavazott a vármegye többsége.

De ha megnézzük a bizalmi szavazatot leadottak névsorát, ott látjuk a vármegye független intelligencziájának legnagyobb részét, így a kormány mellett nyilatkoztak: Bay Lajos, Domahidy Viktor, dr. Isaák Elemér, Szentiványi Gyula, Madarassy Gyula, Madarassy Sándor, Gyene Zsigmond, Böszörményi Sándort Szu- hányi Ferencz, Kováts Jenő, Papp Sándor, Mán Lajos, Szeőke Bálint, Maróthy Sándor, Cs. Májer Salamon, Szuhányi Ödön, _ Papp Endre, Domahidy István, Pásztory Árkád, Szálkái Zoltán, Kölesei Rudolf, Berger Ármin, Papp Ambrus, Németh Elemér, Molcsányi Gábor, Péchy László, Budaházy István, Szerdahelyi Ágoston, Mándi Géza, Nagy Béla, Stoll Gábor, Kováts Gyula, N. Szabó Antal, Szegedy Antal, Szoboszlay Sándor, Isaák Dezső, Kölcsey Antal, Cholnoky Imre, Sántha Kálmán, gr. Károlyi Ggyörgy stb. Ezen kívül igen sokan, mint a gróf Telekiek, Kende