Szatmármegyei Közlöny, 1904 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1904-11-27 / 48. szám
A SZATMÁRVÁRMEGYEI KÖZSÉGI ÉS KÖRJEGYZŐK EGYESÜLETÉNEK HIVATALOS LAPJA.-m MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL : hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők : Aay%hái oly lan, Jókay-utcza 2. sz. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: íigész évre 8 korona. Félévre 4 korona. Negyedévre 2 korona. Megjei községek, egyházak és iskolák részére egész évi előfizetés beküldése mellett egész évre 5 korona.-3» Egyes szám ára 20 fillér. *=Hirdetések jutányos áron közöltéinek. „Nyilttér“ sora 40 fillér. Kéziratok nem küldetnek vissza, bérmentetlen levelek csak rendes levelezőktől fogadtatnak el. erőszakolt jajveszékelése. Erélyesen, tekintet nélkül jobb vagy balra meg kell valósítani azt az intézkedést, hogy minden magyarországi iskolában olyan mértékben tanítsák a magyar nyelvet, hogy a növendékek megtanulják s mindenütt, ahol lehetséges, magyar legyen a tanítás nyelve. Erős akarattal, ha kell, vasszigorral kell azt a reformot életbe léptetni s ez elsősorban a vármegyei hatóságok kötelessége. Ők gyakorolnak közvetlenül felügyeletet a falusi iskolák felett s ha akad tanító, aki nem felel meg teljésen a. törvény intézkedéseinek, azt meg kell foszíani $ fiivatafától, mert méltatlan rá, hogy magyar tanító legyen A Másrészt szükség van arra is, hogy erős, anyagilag független magyar tanítói kart teremtsünk. Az a 800 koronás minimum, melyet az állam a tanítóinak biztosított manapság, éppenséggel meg nem felelő összeg. S itt ismét a vármegyei törvényhatóságokra, illetve a községi elöljáróságokra háramlik a kötelesség, hogy a minimumot egy olyan összeggé egészítsék ki, amelyből egy tanító a családjával tisztességesen megélhessen. Csak a megélhetés kínos gondjaitól megszabadított tanítói kar tudja megoldani a fejlődő Magyarországnak azt a nagy problémáját, hogy polgárai valamennyien magyarul tudó jó hazafiakká legyenek. A Kölcsey-Egyesület legutolsó felolvasó estélye. (Kiegészítő értesítés.) E lap legutóbbi számában Somossy Miklósné úrnő volt szives a tudósítói szerepel elvállalni s igy csak természetes az a mulasztás, melyet röviden sietek pótolni. A felolvasó estély egyik figyelemre méltó száma a Somossy Miklósné felolvasása volt a nagykárolyi A népiskolák magyarsága. Úgy halljuk, országszerte összeröffennek a nemzetiségek az uj népiskolai töt vénytervezetnek a magyar nyelv tanítására vonatkozó erélyes intézkedései miatt. Népgyüléseket tartanak, röpiratokat adnak ki, melyekben hazug állításokkal s a régi ismert frázisokkal izgatják a nemzetiségeket minden ellen, ami magyar. Nézzük objektiv szemmel, mit akar az iskolaretormtervezetben foglalt intézkedés a magyar nyelvre vonatkozólag? Egyszerűen azt, hogy minden népiskolában, amely Magyarország területén fennáll, tanítsák a magyar nyelvet úgy, hogy a nem magyar ajkú tanulóknak, akik elvégezték az elemi iskola négy vagy hat osztályát, fogalmuk legyen a magyar nyelvről, amely az államé. Azt akarja, hogy minden nemzetiségi faluban, ahol a gyermekek értik a magyar nyelvet is, magyar legyen a tanítás nyelve. Ez az a borzasztó követelés, melyet a magyar állam a nemzetiségekkel szemben támaszt, ez az, amiért most az agitátorok hangos jajveszékelésben törnek ki. Úgy látszik nagyon jó dolguk van, nagyon biztosnak és szabadnak érzik magukat a magyar törvények oltalma alatt, azért mernek igy ugrálni. Mert ez a törvénytervezet semminemű intézkedést nem tartalmaz egy nemzetiségnek nyelve ellen. Taníthatják, művelhetik szabadon, még az iskolában is az oláhok, szerbek, németek és tótok a maguk nyelvét; az iskolán kívül pedig teljes szabadságukban áll a leg- messzebbremenőleg tanítani és taníttatni, úgy, a hogy ők akarnak. Hát hol itt a sérelem ? Azt kivánják-e a magyar államtól, hogy az a maga pénzen fen- tartott iskoláiban és a saját tanítói által idegen nemzetiségi nyelvet tanítson ? Ez nemcsak bolondság, de egyenesen öngyilkoss^T'le’nhfi. A magyar államnak nemcsak joga, de kötelessége gondoskodni arról, hogy lehetőleg minden polgára tudjon magyarul írni, olvasni és beszélni, s amikor ezen kötelességének teljesítésében éppenséggel nem akadályozza meg a nemzetiségeket abban, hogy a maguk nyelvet ápolják és terjesszék, a türelmesség és lojalitás tekintetében vád épenséggel nem érheti.^ Gazság tehát a2, amit most a nemzetiségi agitátorok miveinek azáltal, hogy a népiskolai törvénytervezet ellen izgatják azt a jámbor népet, amely nélkülök a legnagyobb egyetértésben élne ebben az országban s tisztában lenne a magyar haza iránt tartozó kötelességével. Sújtsa az izgatókat a törvény teljes szigora ! Ezek az elvetemült, czinikus fráterek a magyar nemzet ellen való árulkodásaikban minduntalan a külföldhöz fordulnak, íranczia és német nyelvű röpiratokkal árasztják el a szomszéd országukat. Holott, hogy ne menjünk messzire, itt van a nagy és müveit Németország : Hogy bánnak itt a lengyelekkel ? A legnagyobb energiával fosztják meg őket nemcsak a nyelvüktől, hanem még a földvásárlás jogától is. Francziaországban, Olaszországban el nem tudnak képzelni olyan alattvalót, akinek kifogásai vannak vagy lehetnek az állam nyelve ellen. S nálunk megadnak minden jogot az idegen nyelvnek, csak azt vagyunk bátrak követelni, hogy az iskolákban tanítsák az állam nyelvét. Valóban, hogy ezek a nemzetiségi agitátorok nálunk olyan szabadon merik aknamunkájukat végezni, azt csak a magyar törvény szabadságának es türelmességének köszönhetik. Más országban már régen kitolonczolták, vagy tiz esztendőre börtönbe dobták volna őket. A magyar társadalmat, az intéző köröket természetesen nem tévesztheti meg az árulók T A 1< C Z A. Villany fénynél. Végre tehát ezt is elértük! Elértük azt, hogy a legszebb, a legveszélytelenebb világitó elemmel van városunk világítva, a villanynyal. Minő szédületes haladás a világítás terén. — Hisz nem is oly nagy idő választ el bennünket, jóformán csak egy emberöltő az olajos mécstől, a fagyu- gyertya korszakától. Hisz még én emlékezem gyermekkoromból mind a kettőre. Hát még a minden háznál elmaradhatlan koppantóra! Ez a kis jószág minden háznál otthonos, becses házi bútor volt, a mely ha véletlenül elhányódott, épp olyan kétségbeeséssel kereste az egész háznépe, mint a kamara kulcsot Még fényűzést is űztek vele a jobb módú házaknál. Meg volt több kiadásban is, sőt ezüst koppantó is volt, a melynek birtokáért hajdanta családi perek folytak. És ime egyszerre csak, mint ama bizonyos tót, észrevétlenül bevette magát a családi körbe a mily gyertya és a petróleutf) s eltűnt úgy a koppantó, mintha soha se lett volna a földön. Eltűnt annyira, hogy ha ez a korszak a föld alá kerül, mint a római korszak, talán egyetlen koppantót sem fognak találni az ásatásoknál, mig az olajos kis mécseseket most is százával szedik ki Aquincum és más városok romjai közül. _ És ime a proletár petróleum is alig 30—40 évig uralta a tért, tömte meg az amerikai petróleum királyok zsebét, csakhamar jött a gáz, amit követett az aczetelén és itt van már a villany, hogy mindet lefőzze, kiszorítsa. Meghajlok előtte! De azért kedvesen gondolok vissza a koppantóra. Gyermek éveim boldog, gondtalan időszaka van hozzáfűzve. Mind a kettő eltűnt örökre! Most a villamos világítás behozatalakor mindenki azt fogja várni tőlem, hogy megmagyarázam azt a műveletet, miként köszönt be estenként utczáinkon és lakóházainkba a jövevény: a villany! Megkísértem, bár úgy vagyok vele mint az egész ország volt nem rég a valutával. Mindenki beszélt róla, de senki sem értette, kivéve talán Wekerlét. Hát a telepen van két darab 150—150 lóerejü gép. Ezek hajtanak egy közvetlenül reájuk kapcsolt 100 kw-tos dinamót. Ebben aztán gerjesztés folytán áll elő az enerzsia, az áram. Szóval a mozgás, az erő hozza létre a villanyt. Az áram bele megy a telepen levő kapcsoló tábla, a plus és mínusz táblába. Innét aztán szét megy az áram a város minden irányában a huzalokba, a vezetékekbe. Az áram feszültsége idézi elő azt, hogy a város legtávolabbi lámpája egyenlő erősségű fényt ad. Ugyanis a villany úgy lesz világitó fénynyé, hogy a lámpában a plusz és minus villany a közte levő rossz vezető szénszálak miatt nehezen egyesül, ennek folytán erőt fejt ki és izzásba jön a szén, szóval világit az úgynevezett Edison körtében, a lámpában. Szóval ezt olyan alaposan megmagyaráztam, mint a káplár az ujoneznak a Kirchen-parádét. „Mi az a Kirchen-parádé ? Hát még azt sem tudod mafla ? Hát a Kirchen-paráde . . . Kirchen-parádé !“ * * * Mikor a lámpánk nem jól égett, mint az enyém ég most infámisan, mikor e sorokat irom, szidtuk Nonn Jánost, Kerekes Ödönt és társaikat, hogy megint rossz petróleumot adtak, pedig talán a cseléd nem tisztította meg a lámpát. Ezentúl másként lesz. A magán lakásokon a falon levő kapcsoló, avagy az asztali, éjjeli szekrény körtéjén, lámpásán levő kis kapcsoló jobbra forditásával kigyul a házunkban a fény és ha a kapcsolót balra csavarjuk ismét kialszik. Tehát a szobaleányt soha sem fogjuk szidni, legfeljebb Debreczeni polgármestert, ha zavar lesz a világitásban. De hát ez jóformán ki van zárva. A kis kapcsolóvali bánást azért említettük fel, ne hogy úgy járjon vele bárki is mint B. barátunk. A. czimborájával B.-vel Budapesten volt évekkel ezelőtt. Mikor aztán egy jól eltöltött éj után szállodai lakásukra értek úgy reggel felé, a villanyos lámpák kezelésébe már jártas A. barátunk megtréfálta társát. Előre küldte és rábízta, hogy az éjjeli szekrényen levő lámpát gyújtsa meg gyufával, mialatt ő az ajtó mellett levő kapcsolót ép abban a pillanatban fordította el, mikor az égő gyufa a lámpa szájánál égett. Természetesen felgyűlt a lámpa. Másnap ismét igy történt, azzal az eltéréssel, hogy A. barátunk ezúttal nem csavarta el a kapcsolót és majd eldült nevettében, mikor B. barátja egyik gyufát a másik után gyújtotta meg hiába. Pedig ezen nincs mit nevetni, mert az uj dolgokkal igy szokott járni mindenki. De ha ezentúl nem kap a szobaleány szidást, a lámpagyujtó viszont nem kap kenyeret, mert azutezai lámpák felgyujtását, ha nem volna ilyen nagy kiterjedésű a város egyetlen csavaritással ellehetne intézni. De mert nagy kiterjedésű a város, a négy támponton, a vasoszlopon történik a felgyujtás. Ugyanis csak azok vannak közvetlen összeköttetésben a teleppel, (na meg az ivlámpák) és ezekről ágaznak el a négy kerületben az összes vezetékek. Tehát a négy vasoszlop úgy szerepel, mintha egy-egy villanyos telep volna. Az utczai lámpák két drótra vannak kapcsolva, az egyik a féléjjeli, a másik az egész éjjeli, tehát a kor
