Szatmármegyei Közlöny, 1904 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1904-02-07 / 6. szám
Nagykároly, 1904. február 7. 0. szám. XXX. éyfolys 1/ ■ ' 1 u1 y- í Szatmármeővei Közlönv 1*1 mr.irfT TTirnnTT at> és MEGYEI ERDEKÜ HETILAP. TÁRSADALMI, SZÉPIRODALMI ^ és ME A SZATMÁRVÁRMEGYEI KÖZSÉGI ÉS KÖRJEGYZŐK EGYESÜLETÉNEK HIVATALOS LAPJA. EGJELEN MINDEN VASÁRNAP. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL : hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők : K agy kár olybán, Jókay-utcza 2. sz. A múlt év kivándorlói. Az Egyesült Államok hires „Immigration Office“-ja most teszi közzé a statisztikai kimutatást a mull évi bevándorlásról. Szomorú egy statisztika. )Maga Amerika is tiltakozik már a bevándorlás ellen és egyre másra hozza a törvényeket, hogy nemileg korlátozhassa a beözönlést. Egy törvényben kimondta, hogy csak Írni és olvasni tudók vándorolhatnak be, más törvény pedig bizonyos mennyiségű pénz felmutatását követeli a bevándorlótól. Nem sokat használt, mert a statisztika szerint évről évre nő a bevándorlók száma, egészben is, arányokban is egyes országokat tekintve. És mi vagyunk a második az arányok sorrendjében. Csak Olaszország vezet előttünk, de utána mi vagyunk az elsők. Nem sok büszkeség van a szavunkban, több a keserűség. Itt a statisztika: Bevándorolt összesen 1903-ban 857,000 ember, ebből mi adtunk Amerikának 206,000-et. Ezelőtt 43 évvel csak 13 ember vándorolt ki. Ezt azért említjük, hogy az arány kidomborodjék. Gyönyörű haladás. Negyvenhárom év alatt 16,000°/0 emelkedés. Ez a statisztika. Sok év óta a tudósok, az írók, a statisztikusok, a kormány és a politikusok a kivándorlás okait keresik. Egész irodalma van már ennek a témának. Meg is találták az okait, hisz mi sem könnyebb mint azt megítélni. De azt a másik problémát, t. i. hogy mint lehetne segíteni a bajon, azt már nem tudták megoldani sehogysem. A nép meg egyre nagyobb arányokban vándorol kifelé. 206,000 ember ment az Egyesült Államokba. De azt sem tudni, hogy Braziliába, Kanadába, meg a többi kisebb államokba hány ember vándorolt. Azokról ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évié 8 korona. Félévre 4 korona. Negyedévre 2 korona. Megyei községek, egyházak es iskolák részére egész évi előfizetés beküldése mellett egész évre 5 korona.-3* Egyes szám ára 20 filier. *snem szól a statisztika, csak néha néha, ködös teli esteken érkező levelek mesélnek nyomorúságról, csalódásról, honvágyról . . . A múlt évben 3000 magyar iparos volt a kivándorlók között. Ez a statisztika koronája. A magyar ipar kész erejét adtuk el Amerikának. Eladta a társadalom, az a magyar társadalom, aki megunta „a pártoljuk a honi ipart“ jelszót. Elvégre is már kopott egy kissé. Ez a 3000 iparos ember nem az utolsó volt az iparosok között. Az elsők és az utolsók nem vándorolnak ki. Az utolsóknak utiköltségök sincs. A 3000 tehát a közepes, a java, a szive a czéhnek, akik eladták kis házukat, szerszámukat és azzal indultak útnak. A múlt esztendő tele volt válságokkal. Politikai, gazdasági válságok váltották fel egymást és akinek soha sem jutott ezelőtt eszébe Amerika, azt a viszonyok, a közállapotaink tarthatatlansága kényszeritette a kivándorlásra. A múlt esztendő igen bő termést nyújtott ezen a téren. Azzal mindenki tisztában van, hogy a kivándorlás pusztán a szomorú gazdasági viszonyokra vezethető vissza. Természetes tehát, hogy ezeket a gazdasági lenyűgöző bilincseket kell megoldani (Mozgatják is már évek óta, c hiába, mert a nemzetnek minden idegszála le van nyűgözve, a pénzügyi ereje szintén elforgácsolt, lenyűgözött erő, melyet nagy nemzeti akciók szabadíthatnának csak fel. A kormány munkaadással igyekszik a gátló orvosságot felfedezni. Tán használna is valamit, de az határos a lehetetlenséggel, hogy a gyarmati függés okozta depressiót ezúton orvosolják. Minekünk nincs tanácsunk. Könnyű tanácsolni, könnyű a hibákat felsorolni, olyanokat, amit a vak is lát; de nehéz egy évek Hirdetések jutányos áron közöltéinek. „Nyilttér“ sora 40 fillér. Kéziratok nem küldetnek vissza, bérmentetlen levelek csak rendes levelezőktől fogadtatnak el. óta súlyos helyzetben lévő országot a gazdasági boldogulás útjára terelni. Az amerikai magyar lapok jellemzik legélénkebben a kivándorlók nyomorúságát. A minap egy vasúti szerencsétlenség alkalmával 30 ember halt meg. Mind telivér amerikai. De hogy a vasúttársaság csökkentse a bajt, a jelentést igy fogalmazta: „A kisiklásnál 30 ember vesztette életét és 50 megsebesült. A halottak valamint a sebesültek is csak magyarok meg tótok voltak“. A szabadság s az egyenlőség hazájában ennyi az értéked magyar kivándorló ! A nagysomkuti járási jegyzői egylet értekezlete. A nagysomkuti járási jegyzői egylet február hó 1-én tartotta meg Nagysomkuton dr. Péchy Péter járási főszolgabíró elnöklete alatt második tiszti értekezletét. A tiszti értekezleten az előadó ez alkalommal Barna Benő nagysomkuti községi jegyző volt, a ki az alábbi felolvasást tartotta : „Főszolgabíró Ur ! Tisztelt Kartársak ! A folyó évi január hó 4-én megtartott tiszti értekezlet előadójául én lettem kijelölve. Mielőtt azonban a mai tiszti értekezlet tárgyait előadni szerencsém lesz, a következő indítványomat terjesztem elő. Ugyanis a legközelebb t&rtUt tiszti értekezlet alkalmával általunk megállapított ügyrend szerint a járási tiszti értekezletek évnegyedenként tartandók meg. Tekintettel azonban arra, hogy tudomásom szerint a főszolgabíró ur a járási tiszti értekezleteket havonként szándékozik megtartatni, ugyanazért indítványozom, hogy az ügyrend vonatkozó szakasza ennek megfelelően módosíttassák. Tisztelt kartársaim ! Én a főszolgabíró urnák ezen intézkedését örömmel üdvözlöm és reményiem, hogy ehez t. kartársaim is hozzájárulnak, annál is inkább, mert azzal a főszolgahiró ur ismét csak annak adta T A C Z A. Felelet.*) Szekeres Katóka kedden, éjféltájba Sir, zokog magába, magányos szobába. Maroshegyi posta hozta a levelet : „Szombat este óta nem törődöm veled!“ Feltükrözik a nap maroshegyi tóba, Törüli a szemét Szekeres Katóka. Könnyű, sebes szóval irja a levélbe : „Megcsaltalak rózsám még csütörtök délbe.“ Kaffka Margit Vándor ének.*) A merre járok, nő virág elég: — Csak szaggatom, — te jutsz eszembe még. A legszebb rózsát küldeném neked, Hiába, — messze vagy te, nem lehet, — Mig odaérne, elhervadna rég ! Van egy galambom, — a szárnya fehér, — Azt küldeném el a válaszodért, Sebes a röpte, — csakhogy — tudom én, Ott van a fészke erdők peremén, Ott elmarad, — nyomodba sohse ér. És a szivemben — édes emberem, A nóta is már hasztalan terem. Ha záporok szele vinné,----------de lásd, Elsz éled az messze völgyeken át, Szivem dalát rábízni nem merem. Kaffka Margit *) Mutatvány szerző „Versek“ czimen megjelent kötetéből. |Kürti Csaba Zoltán | Lapunk múlt számában megemlékeztünk már Csaba Zoltán erzsébetvárosi kir ügyész korai elhuny- táról. A halála felett megnyilatkozott őszinte rokon- szenv indit arra bennünket, hogy a haláleset felett ne térjünk egyszerűen napirendre, hanem ismételten hangot adjunk mi is annak a meleg, igaz részvétnek, amely az őt ismerők szivét igazán elfogta. Csaba Zoltán sokáig volt a kolozsvári kir. törvényszék alügyésze és közkedvelt tagja a kolozsvári előkelő társaságnak. A kik közelebbről nem ismerték, gőgős embernek tartották, pedig akik közelebb férhettek szivéhez, jól tudták, hogy semmi gőg nem volt benne, mert amit némelyek gőgnek véltek benne, az a kifogástalan tisztességérzet volt; mert ő az emberben nem a nagy urat nézte és kereste, hanem a kifogástalan, tiszta érzésű embert, s ép úgy lenézte a mágnásban az inkorrektséget mint a szegény emberben. Erzsébetvároson is általános köztiszteletben és sze- retetben részesült, s felette fényesen jellemzi közkedveltségét, hogy tekintettel nőtlen voltára s igy a gondos ápoló női kéz hiányára, — rohamosan lefolyó betegsége oly általános részvétet keltett, hogy az erzsébetvárosi nők felváltva virrasztottak beteg ágyánál. De hiában volt minden ! A daliás, ideális szépségű és jólelkü embert nem tudták ők sem megmenteni az életnek. Rövid betegsége alatt nagy szenvedéseket állott ki. 0 maga tisztában volt betegsége súlyos voltáról, annyira, hogy midőn testvérei megérkeztek hozzá, férfias lemondással avval fogadta Adorján bátyját : „A más világon találkozunk 1“ Haláláról Lázár Ernő a Kolozsvárott megjelenő „Ellenzék“ napilap január hó 29-iki számában a következő meleg sorokban emlékezik meg, melyeket méltóknak tartunk egész terjedelmében közölni: „Kommentárok egy hírhez. Csaba Zoltán erzsébetvárosi kir. ügyész ma reggel sziv- szélhüdésben mégha lt. Meghalt egy ur! egy igazi magyar ur ! Azok közül való volt, akik ezt az egyszerűen sokatmondó jelzőt igazán megérdemelték. De talán senki sem jobban, mint ő. Igazi ur volt, tetőtől talpig. A magyar faj gyönyörű typusa : önérzetes a büszkeségig, szerény az alázatosságig, jószivü a pazarságig és becsületes — hihetetlenül becsületes — haláláig ! Délczeg, daliás szép ember volt. Aczél izmokkal, vas akarattal. Fáradhatatlan a fáradalmakban, kitartó a küzdelmekben. Egy szál kerékpárral indult neki Sváicznak és úgy utazta be a hegyek csodás országát, hogy többet vitte ő a kerékpárt, mint a kerékpár őt. A betegség nem tudott hozzáférni, az idő nem fogott rajta. Csak az érző, meleg szive volt gyenge, csak azt tudta megmarkolni a halál. És a szive, az ő csodálatosan hűséges jó szive hozzá szokott már ahoz, hogy mindig engedjen. Engedett most is és az utolso magyar mohikánok egyik modern ruhába öltözött utolsó típusa legyőzve fekszik halálos ágyán. Sápadtan, némán, hallgatagon, de most is hátraszegett fejjel, daczosan és büszkén ! Zárkózott volt azokkal szemben, akikkel nem volt bizalmasan. Ez is egyik vonása magyar faji jellemének. De mindenét odaadta annak, akit szeretett. Szeretetében, ragaszkodásában nem ismert mértéket. Hivatalában pontos és lelkiismeretes. Megvagyok győződve, hogy csodálatosan kifejlett igazságérzete és becsületessége kényszeritette erre a pályára, ahol mindenki szerette és osztatlanul becsülte. Fiatalon lett ügyész és szép pálya állott előtte. Oh milyen kegyetlen a sors, kiszámíthatatlan és ostoba az élet! Szeretnék sokat írni Csaba Zoltánról. Színes, meleg dolgokat, amelyek az ő lelkét megvilágítanák. De szememre tolul a köny, siralmakra vezet a toliam. Ez pedig nem méltó hozzá, aki csupa erő volt és csupa büszkeség. Igen későre született. Akkor kellett volna születnie, mikor párduczos kaczagánynyal jártak az olyan urak, amilyennek ő is született, és karddal mérték az
