Szatmármegyei Közlöny, 1904 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1904-09-25 / 39. szám
I SZATMARMEGYEI KÖZLÖNY ' I—C hogy a vármegye közönsége által a vasútépítés czél- jaira két részletben megajánlott összesen 80,000 korona hozzájárulási összeget hasonló értékű törzsrészvény ellenében engedélyezni méltóztassék, illetve az erre vonatkozólag hozott határozatainak jogérvényét méltóztassék a vasút tényleges felépítésétől feltételezetten egy évre meghosszabbítani. Szatmárvármegye közönségére rendkívül nagy- fontosságú ezen vasút létesítése. Az egész vasúti vonal csaknem teljes hosszában vármegyei területen vonul végig s egy kiterjedt nagy vidéknek, mely eddig úgy szólván a czivilizácziótól elszigetelve s az egészséges szellemi és gazdasági fejlődés eszközeitől megfosztva állott, kulturális, de különösen gazdasági életét lesz hivatva fellendíteni s ezt a vidéket a forgalmi központokhoz közelebb hozni s ma még alig létező iparát és kereskedelmét felvirágoztatni. Mindezeken kívül pedig figyelemre méltó körülmény a mit nem mulaszthatunk a vármegye közönségének különös figyelmébe ajánlani, hogy a jelenlegi Ínséges időben az ottani nép állandó munkához és keresethez jut. Bízva a vármegye közönségének jó indulatában és az ügy iránti érdeklődésében, ismételten szives figyelmébe ajánljuk fentebbi kérelmüket. Szatmárnémetiben, 1904. szept. 20-án. Papp Géza, polgármester, a végrehajtó bizottság elnöke. Mindezekből láthatják olvasóink, hogy a kormány a legjobb indulattal viseltetik a vasút kiépítése kérdésében és a legmesszebbmenő kedvezmények megadását helyezte kilátásba, •úgy hogy a vasút mielőbbi kiépítése most már biztosítva van. Es ha kiépül a bikszádi vasút, a mi kedves fürdőnk, Bikszád azon az utón fog mértföld csizmákkal haladni, hogy rövid idő alatt világ fürdővé fejlődjék. Szóval a bikszá vasút közgazdasági eredményei minden téren olyan nagyok lesznek idővel, hogy azokat most még hozzávetőleg sem tudjuk kiszámítani. Az Ínség elleni akczió. Nemcsak vármegyeszerte, de országszerte az ínség fenyeget az idei rósz termés folytán. De nemcsak az ínség fenyegeti a lakosságot, hanem a takarmány hiány miatt az állatállomány pusztulásától is lehet tartani. Érzi és tudja úgy látszik mindezt a kormány is, mert megtette azokat az előintézkedéseket, amelyek a veszély elhárítását czélozzák. Elve a kormány akczió- jának úgy látszik az, hogy a szükölködőkön Ínséges munkák nyújtása által akar segíteni, mert a segélyezés, az ínséges kölcsönök nyújtása czélra nem vezet, ezt a múlt tapasztalata már beigazolta. Az Ínség kölcsön csak ott alkalmazható, ahol másként a szükölködőkön segíteni nem lehet. Ennek folytán a kormány intenczióihoz képest, vármegyénk főispánja is megindította az Ínség elleni akcziót és jóeleve többrendbeli intézkedést tett. így a földmivelósügyi minisztérium leiratához képest a fenyegető Ínség viszonyok enyhítése s az ezzel kapcsolatos intézkedések megtétele czéljából megalakította a saját elnöklete alatt a vármegye területén működő központi bizottságot s ennek tagjaiul a következőket kérte fel. Alelnökök. Nagy László alispán, Domahidy Sándor a gazdasági egylet elnöke. Előadó jegyző: Kerekes Zsigmond vármegyei aljegyző, helyettes: Mada- rassy István tiszteletbeli aljegyző. Központi bizottság tagjai: Gróf Károlyi György, Kováts Jenő, Kende Zsigmond, Jékey Zsigmond, Staudinger József, Pa- polczy Béla, Kávásy László, Mándi Zoltán, Szentiványi Gyula, Kovács Gyula, Bay Lajos, Saitz Mihály, Buda- házi István, Szuhányi Ödön, Papp Dezső, Rébay Dezső, Nagy Béla, Böszörményi Zsigmond, Dorr.ahidy István, Bay Mihály. Stróbencz Péter, Boér Endre, Gróf Teleki Sándor, Gróf Teleky Jánds, Boros Zoltán, Tóth Móricz, Jakó Kálmán, ifj. Szegedy Antal, Isaák Élemér, Sántha Kálmán, Luby Zsigmond, Maróthy Sándor, Szerdahelyi Gusztáv, ifj. Böszörményi Sándor, Szuhányi Ferencz, Szuhányi Lajos, Reök Gyula, Cholnoky Imre, dr. Adler Adolf, Róth Károly, Vetzák Ede, Stoll Béla, Schwáitzer Gábor, Tóth Sándor, N. Szabó Antal bizottsági tagok, továbbá Luby Béla közgazdasági előadó, Poszvék Nándor a gazdasági egylet titkára, végül Ilosvay Aladár vármegyei főjegyző, Kemény Alajos pénzügyigazgató, Schönpflug Richárd tiszti főügyész, Kacsó Károly az állam építészeti hivatal főnöke, dr. Serly Gusztáv megyei főorvos, Gőnyey István, Ilosvay Endre, Csaba Adorján, Damokos Ferencz, Jékey Sándor, Böszörményi Endre, Ilosvay Gusztáv, Péchy Péter, Kovács Sándor főszolgabírók és Debreczeni István, Gellért Endre, Farkas Jenő polgármesterek. Égyidejüleg kiadta a főispán az ínség akczió tekintetében a szükséges rendeletet a főszolgabirák és polgármesterekhez. Minthogy pedig czélszerü, ha az ebben lefektetett elvekről nemcsak a hivatalos apparátus vesz tudomást, hanem minden emberbarát, majdnem egész terjedelmében közöljük a kérdéses rendeletet, vagy legalább is annak minden olyan részét, amely a nagy közönséget érdekli, hadd győződjék meg abból mindenki arról, hogy a kormányzat nem nézi összetett kezekkel a fenyegető veszélyt. Az érdekes rendeletből közöljük a következőket: A folyó évi huzamos ideig tartó nagymérvű szárazság következtében mutatkozó hiányos termés folytán, a szegénysorsu néposztálynak táplálására szolgáló és az élet fentartásához elkerülhetetlenül szükséges mindennapi élelmiczikkekben, főleg tengeri és burgonyából valószínűleg hiány mutatkozik. Másrészt pedig, ugyancsak a nagymérvű szárazság következtében beállott takarmány hiány folytán a vármegye állatállományának jelentéken}' részét is veszély fenyegeti. Úgy a szegénysorsu néposztály jelenlegi és főleg a rossz termés következtében nyomasztó anyagi helyzetének javítása, valamint a takarmány hiány folytán a megye állatállományát fenyegető veszélynek elhárítása, vagy legalább enyhítése, az emberszeretet, a nemzeti vagyonosodás és szép fejlődésnek indult mezőgazdaságnak érdekében, egyike a legfontosabb feladatoknak. Ezen kettős irányban kifejtendő segítő akcziónak azonban csak abban az esetben lesz meg a kellő eredménye, ha egyrészt az idei hiányos termés folytán beállott állapotokról a valóságnak megfelelő hü képet nyerünk, hogy a teendők tekintetében idejében kellőképen tájékozva legyünk ; másrészt, ha a segítés emberbaráti és hazafias munkájában minden hivatott tényező teljes odaadásával vesz részt. Ennélfogva a magyar királyi kormány felhívása folytán a központban saját elnökletem alatt, a vármegyei mezőgazdasági bizottság, a gazdasági egyesület, a közgazdasági előadó, a főszolgabirák, polgár- mesterek és más hivatott tényezők bevonásával, központi bizottságot alakítottam, melynek alelnökei: az alispán és a gazdasági egyesület elnöke, kik esetleges akadályoztatásom esetén intézkednek és sürgős esetekben a magyar királyi földmivelésügyi miniszter úrhoz is előterjesztéseket tehetnek. Ennek a bizottságnak feladatát fogja képezni, hogy az alább jelzett bizottságoktól beérkező jelentéseket felülbírálja, a segélyezést legfelsőbb fokban ellenőrizze és a szükséghez képest intézkedjék az iránt, miszerint a mutatkozó hiányok, az önsegélyezés elvének előtérbe helyezésével, elsősorban a községek a tör- vén}hatóságok és az itteni társadalmi tényezők segélyével pótoltassanak ; mert a kormány nincs és nem is lehet abban a helyzetben, hogy az országszerte felmerülő összes kivánalmaknak eleget tehessen. Közbevetőleg megjegyzem, hogy a községekről szóló 1886. évi XXII. törvényczikk 145-ik §-a értelmében a község, a helyi viszonyokhoz képest amúgy is gondoskodni tartozik a községben illetékes mindazon szegények ellátásáról, kik magukat közsegély nélkül fentartani egyáltalán nem képesek. Ennek folytán tehát elsősorban is a községek feladata a segélyezés kérdésének mikénti megoldása. Minthogy azonban az a segélyezésre jelentősebb mérvben rászorult egyes helyeken, a gyakorlatban nem mindig vihető keresztül, s már az idézett törvényczikk maga is elrendeli, hogy a község kivételesen a törvényhatóságnak, s ha ez nem bírná, az államnak veheti igénybe segélyét, ennélfogva a fent érintett törvényhatósági és járási bizottságok szervezése vállik szükségessé. A vármegyének azon járásaiban, a hol a nagyobb mérvű segélyezés indokolt és a hol élelmi czikk vagy takarmány hiány mutatkozik, a járási segítő bizottság az illető főszolgabíró elnöklete alatt szervezendő. Mig azonban a járásokban, a melyekben csak 1—2 segélyezésre szoruló község található, a járási segítő bizottság alkitása mellőzhető. A járási bizottságok feladatát képezi, a községek közállapotáról biztos tudomást szerezni és ennek alapján megbízható tájékoztatást nyújtani, hogy ez által a helyzet nyugodt és tárgyilagos mérlegelésével a valódi szükségletek megállapíthatók legyenek és az elkerülhetetlenül szükséges segélyezés mérvére concrét javaslatot tenni lehessen. Ezekbe a bizottságokba bevonandók az összes gazdasági tényezők, különös tekintettel a vármegyei gazdasági egyesület tagjaira, a gazdakörökre és a működő szövetkezetek vezérembeieire és a lelkészekre, mint a kik leginkább hivatva vannak a bizottság tárgyalásain részt venni és tájékozottságuknál fogva a szükséghez képest teendő intézkedések keresztülvitelénél a közigazgatási hatóságoknak segítségére lenni. A vármegyének azon községeiben, a hol a szükség nagyobb mérvben mutatkozik, külön helyi bizottságok is alakítandók, melyeknek elnöke a községi biró, lelkész vagy már hivatott egyén is lehet. A járási főszolgabirák ezeknek a helyi bizottságoknak a működését is figyelemmel kisérjék, mert a beérkező jelentések megbízhatósága tekintetében a felelősség első sorban a főszolgabirákat terheli s ez okból szigorúan utasítom a főszolgabirákat, hogy a helyi viszonyokat pártatlanul elbírálva, mindenkor a valóságnak megfelelően tegyék meg vonatkozó jelentéseiket és az állapotoknak, habár jóindulatból is. de indokolatlanul tulsötét színekben való feltüntetésétől tartózkodjanak. Erre való tekintettel figyelmeztetem Czimedet, — nehogy ebben az irányban vérmes remények táplál- tassanak és később csalódásokat okozzanak, — hogy a több helyen mutatkozó bajjal szemben, minden rendelkezésre álló eszköz igénybevételével segélyeztessenek a helyben igénybe vehető eszközökkel a kisemberek; s csak, ha már ezek a helyi segélyforrások elegendőknek nem látszanak, tegyenek hozzám eleterjesztést az elkerülhetetlenné vált kormánysegitség mérvére nézve. A segélyezés leghelyesebb módja: a szükséget szenvedő népet munkához és keresethez juttatni. E czélból a kormány elhatározta, hegy az 1904. évi XIV. beruházási törvényben felsorolt munkákat, indokolt esetekben, az eredetileg tervezett sorrendtől eltérően, soronkivül is kész engedélyezni és még a folyó év őszén vagy a jövő év tavaszán megindítani, ha a munkák a szükséget szenvedő körzetekbe esnek. Felhívom Czimedet, hogy a fentebbiek szerint alakítandó bizottságokkal egyetértőén megállapított és a segélyezésre szoruló körzetekre való figyelemmel, tegyen.az iránt részletesen indokolt előterjesztést, hogy mely munkák megindítása által lehetne a szükségen enyhíteni, megjegyezvén, hogv a közutak építési munkálatai a segítségre szoruló vidékeken egy időben több helyen is folyamatba tehetők, s hogy e végből az államépitészeti hivatal fel fog hatalmaztatni, hogy a kivitelre kerülő útépítési munkálatokat közvetlenül a munkásoknak, tehát vállalkozási közvetítés mellőzésével kisebb részletekben is kiadhassák. Amennyiben pedig hatósági területén czélszerübbnek mutatkoznék útépítések helyett más közérdekű munkálatokat foganatosíthatni, tegyen az iránt indokolt javaslatot. Tehát ott, a hol az élet fentartásához szükséges élelmiszerek hiánya a támogatást feltétlenül megkívánja és indokolttá teszi, a jelentések beérkezése után közérdekű munka engedélyezésével lesz a szükségen segítve. Tájékozásul közlöm, hogy a kormánynak szándékában van a törvényhozástól felhatalmazást kérni rendkívüli hitelre oly módon, hogy az ebből engedélyezendő kölcsönök, illetve tartozások közadók módjára közigazgatási utón legyenek behajtandók. Az eljárás egyszerűsítése végett, valamint időnyerés szempontból is, czélszerünek tartom, hogy a vármegyei közgyűlés már előre hatalmazza fel az alispánt, mint ez már a múltban is történt, hogy a községek ily irányú határozatait jóváhagyatja. A járási főszolgabirákat különösen felhívom, hogy a segélyre kiosztott anyagokkal való üzérkedést lehetőleg akadályozzák meg és a kiosztási műveletet minél hathatósabban ellenőrizzék, s hogy a bármely oldalról nyújtandó segélyek az illetékes helyre, s az arra leginkább reá szoruló kezéhez jussanak s másra mint az adott czélra fel ne használtassanak. Felkérem továbbá Czimedet, szíveskedjék odahatni, hogy a szükségletek megállapításánál különös figyelem fordittassék arra is, hogy az egyes segélyben részesülők, nem nycrtek-e már más oldalról — nevezetesen a hitelszövetkezet részéről — megfelelő támogatást. Figyelmébe ajánlom a bizottságoknak a tenyészállatoknak oly módon leendő átteleltetését, hogy azok takarmányszükségben szenvedő vidékekről oly helyekre hajtassanak, a hol megfelelő mennyiségű takarmány áll rendelkezésre, s hogy elsősorban az értékesebb állatállomány megmentését tartsák szem előtt. Felkérem Czimedet, hogy ezeket a munkálatokat tekintettel a helyzet fontosságára, sürgősségére s a szóban forgó nagy érdekekre, tanulmány tárgyává tenni szíveskedjék és az összes szükséges intézkedéseket tegye meg, a beérkező és felülvizsgált jelentéseket pedig mindenkor saját véleményével is ellátva mielőbb, de legkésőbb október hó 4-ig terjessze hozzám fel. Kívánatosnak jelzem továbbá, hogy a vonatkozó összes ügyiratok és egyébb levelezések az ügy fontosságára és közérdekű voltára való tekintettel soron kívül intéztessenek el. A felmerülő súlyos helyzet elhárítása végett megindult mozgalomnak sikere csak akkor lesz, ha az egész társadalom karöltve részt vesz a munkában és a veszély meggátolására minden czélravezető eszközt megragad. A közigazgatás hivatva van, hogy a vármegye kormányzatát irányítsa és vezesse, hogy a segélyre szorulók érdekében kifejtendő tevékenységben teljes odaadással közreműködjék, mert csak az összes hivatott tényezők összhangző működése vezetheti a tervezett akcziót teljes sikerre. Ennek elvárása mellett felhívom Czimedet, hogy a járási (városi) bizottságot a szükséghez képest haladéktalanul alakítsa meg s a továbbiak iránt a fentebbiek szerint járjon el. Nagykároly, 1904. szeptember 21. Kristóffy, főispán. A vármegyei szabadelvű párt újjászervezése. Érdekes mozgalomról értesítik lapunkat. Ugyanis mig évtizedeken át a nemzeti párt, a függetlenségi párt, mint ilyen, erős szervezettel birt vármegyénkben, sőt újabb időben még a néppárt is, mindegyik gyülésezett, a választásoknál élénk tevékenységet fejtett ki és a párt összes ügyeire irányitólag hatott, addig alig hallottuk hírét is a vármegyei szabadelvű pártnak, alig adott életjelt magáról. Legfeljebb a képviselő választások előtt tartott egy formális gyűlést, mert ilyenkor is a képviselőjelöléseket és egyébb választási teendőket rá oizta a kormány pártra, helyesebben a központi szabadelvű párt végrehajtó bizottságára. Ennek a tétlenségnek és életnélküli párt szervezetnek természetes következménye az volt, hogy a szabadelvű pártiak egész vonalán részvétlenség volt tapasztalható és évről-évre fogytak a párttagok. Ily körülmények között maguk a jelöltek csináltak maguknak pártot, a helyett, hogy a párt állított volna jelölteket. Egész másként lesz ez jövőre, mert mint lapunkat értesítik, a vármegyei szabadelvű párt f. hó 28-ára összehívott közgyűlése uj tisztikart, végrehajtó bizottságot akar alakítani, hogy a jövő választások idején szervezetten menjen bele a választási kámpányba. Azért mint halljuk, a most megtartandó közgyűlés igen népes lesz, azon nemcsak a választók vesznek részt nagy számban, de a vármegyei középosztály olyan tagjai is, a kik sulylyal bírnak közügyeink intézésében. Ennek a váratlan fordulatnak és érdeklődésnek indokát lapunk egyik barátja abban véli feltalálni, hogy a vármegyebeli szabadelvű pártiak azért látják elérkezettnek az időt a párt uj, életképesebb szervezésére, mert az országos politikai viszonyok mellett erre őket a vármegye specziális érdekei is késztetik. Nevezetesen szerintük a vármegyei ügyek intézésében kedvező fordulat állott be. _________________ Fo lytatása a mellékleten
