Szatmármegyei Közlöny, 1904 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1904-01-31 / 5. szám

Li

Nagykároly, 1904. január 31.

5- szám.

XXX. évfolyam.

A SZATMÁRVÁRMEGYEI KÖZSÉGI ÉS KÖRJEGYZŐK EGYESÜLETÉNEK HIVATALOS LAPJA.-e# MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP.

SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL :

hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők :

Nagykárolyban, Jókay-utcza 2. sz.

Farsangi prédikáczió.

A vidámságok és mulatságok heteiben ne essék zokon, ha a jó kedvű tömegek zsibon- gásába belevegyül a józanság és meggondolás hangja. Szükség van erre minden alkalomból, melyet az ember élete nyújt, különösen mostanában, amikor nagyonis ráillik a mi úri tár sadalmunkra a mondás, hogy „fenn az ernyő, nincsen kas“

Szomorú látvány, nézni a hivatalnok — családapát, mint zsugorgat, töpreng, hogy a bálozáshoz szükséges pénzt összeteremtse. Mert hova lenne a család tekintélye, renoméja, ha a feleség meg az egy-két-három leány legalább három farsangi mulatságon nem venne reszt. Az természetes, hogy minden mulatsághoz más báli toilet kell, mert mit szólnának az irigy ismerősök, ha egymásután két mulatságon ugyanabban az öltözékben látnák a hölgyeket.

Van egy másik, egy praktikusabb érv is a farsangi bálozás mellett. A bálterem, mint mondják, a modern leányvásár, itt ismerkedhetnek meg a fiatalok s a házasulandó férfiú szive a sima parketten a czigány muzsikája mellett mámorosodik meg. Ez olyan érv, amely előtt meg kell hajolni a családapának, akinek természetesen egyik leghőbb vágya, hogy eladó lányán minél hamarább és minél előnyösebben esetleg csekélyebb vagy semmi hozománnyal túl adjon. — Pedig ez hamis érvelés!

Nem a csillogó bálterem, ném a czigány- muzsika hangja, a pezsgő s a táncztól kipirult üde arczok segítik elő a házasságot. A nőt, akit élete párjául választ a férfi, csendes otthonában kell megismernie és tanulmányoznia, s aki nem Hübele Balázs módjára követi el életének legelhatározóbb lépesét, az igy cselekszik. A komoly férfi nem is azért megy balba, hogy ott keressen feleséget. A röpke, hirtetenében jött ismeretség, melyet aztán

ELŐFIZETÉS! ÁRAK:

Egész évre 8 korona. Félévre 4 korona. Negyedévre 2 korona.

Megyei községek, egyházak és iskolák részére egész évi előfizetés beküldése mellett egész évre 5 korona.-s* Egyes szám ára 20 fillér. *=mihamar házasság követ, nem biztos bázisa a boldog családi életnek. Lehetséges, sőt gyakran meg is történik, hogy beüt az ilyen hirte- lenében létre jött házasság, de ez lutri s komoly emberek ilyen nagy dolgot nem oldanak meg a vakmerő koczkázat alapján. A legtöbb válópörnek csupa futólagos ismeretség, vagy közvetítés alapján létre jött házasság az előzménye.

Sajnálatos, hogy a bálokat a házasság reménye és nem a mulatság szempontjából fogják fel általánosságban. Ez aztán alaposan rontja is a báli hangulatot is, s ma már hire- hamva sincsen a régi páratlan kedélyességü farsangi mulatságoknak, a melyekről aztán hónapokig beszéltek. Nem a kedélyesség s a jól mulatas itt a fő, hanem az önző erdek és az uj ruhák bemutatása, fitoktatása. Minél előkelőbb a bál, annál sivárabb és unalmasabb.

Tánczolni sem úgy tánczolnak mint ezelőtt. Az utánozhatlan magyar tánczokat s kedves keringőt kiszorítja helyéből az orfeumok tanczosnőitől elsajátított lábemelés és ugrándo- zás. Az értelmetlen és szemérmetlen kékvóktól le az ostoba pás de catreig a legfurfangosabb tánczokat lejtik, melyek nem gyönyörűségei a szépben gyönyörködő szemnek, de esetleg fokozott mértékben kielégítik az érzékiséget. Ha igy megy tovább is a báltermekben az orfeumi tánczok kultiválása, nemsokára hastáncot fognak lejteni a szitytyák hazájában a farsangi mulatságokon.

Önzés, unalom, érzékiesség és kíváncsiság jellemzi a divatos mulatságokat, nem csoda, ha a komolyabb gondolkozást! fiatal emberek nem szeretnek bálba járni, s az okos családapa, ha csak teheti, családját a farsangi báloktól elvonja és inkább a szükkörü házi mulatságokat kultiválja, amelyek vidámabbak, egyszerűbbek és sokkal olcsóbbak.

A külföld legműveltebb államaiban a farsang megtartotta a maga kedélyes patriarkális jellegét. Német és Angolországban, me

Hirdetések jutányos áron közöltéinek.

„Nyilttér“ sora 40 fillér.

Kéziratok np~ ' " ek vissza, bérmentetlen levelek csak 1 ’Tőktől fogadtatnak el.

'«A1wi\ir

lyek kultúra c igában jóyal előbbre vannak mint mi, híréből sem ismerik a vidéken ami sivár, üres báli mulatságainkat, hanem mulatnak úgy, ahogy az öregektől tanulták. A jó kedv és kedvesség dolgában jobb is az öregekkel tartani, mert ők ezt jobban értették mint mi.

Ne essék zokon ez a böjti prédikáczió a farsangban ! A tiszta igazság az, amit mi itt elmondtunk. Ha elmúlik a farsang, amelynek folyamán nem a jó kedvnek, hanem az önzésnek, a hiúságnak és pénzpocsékolásnak áldoztunk, izetlen hangulatból, szertefoszlott ábrándokból, kialudt álmokból támadt hamuval hamvazunk.

Nagykároly város villanyvilágitási

ügye.

Debreczeni István polgármester a városi villanyvilágítás ügyében egy terjedelmes jelentést terjesztett a képviselő-testület elé, a melyben Illés József részletesen és kimerítően ismerteti a villanyvilágításra beérkezett ajánlatokat.

A polgármester jelentésében hivatkozik a város közvilágítási ügyének állásáról 1903. évi julius hó 10-én kiadott részletes ismertetésére, a melynek folytán a világítási ügy tanulmányozására kiküldött bizottság és a pénzügyi bizottság szükségesnek látta a gázgenerátorra vonatkozólag az üzem garancziáknak szabatos biztosítását, egyidejűleg pedig a villanyvilágitási kérdésnek konczesszió utján eszközölhető megoldásának tanulmányozását. Megbízatása folytán a gázgenerátorokra ajánlatot tévő Ganz és Társa és az Egyesült Willamossági Részvénytársasághoz tett kérdést a gázge- neratorok iránti felelősségre nézve, mire nézve a nevezett czégek nyilatkoztak és a Magyar Schuckert művek villamossági Részvénytársaság is beküldte szerződési tervezetét.

A beérkezett ajánlatok Hollós József kir. főmérnök, mint a város részére megbízott szakértő közbejöttével vizsgálat és tárgyalás alá vétetvén, miután a gázgenerátorokra a pénzügyi-bizottság által kívánt garantiákat egyik pályázó czég sem volt hajlandó oly mérvben elfogadni, a mint azt a pénzügyi-bizottság megbízásából az illető czégekhez intézte a polgármester. A villanyvilágitási telepnek gázgenerátorokkal való létesítésének mellőzésébe Hollós József kir. mérnök ur

T A 1^ C Z A.

Művész szerelem.

Nagy ur voltam akkoriban, mert húsz esztendős voltam és dolgozni nem dolgoztam semmit. Napokat heverésztem át a pamlagon,- szittam egyik czi- gaíettet a másik után, olvastam egyik könyvet a másik után.

Nagy bérpalotának a harmadik emeletén laktam, egy szecessiós külsejű, modern házban, de én ép oly keveset törődtem a házzal, mint a lakóival.

A szomszédomban egy leány lakott valami öreg asszonynyal. Csak annyit tudtam róla, hogy festeni tanul, elvétve láttam, mert nem álldogáltam soha a folyosón, hanem bent heverésztem a pamlagon. Húsz éves voltam és azt hittem, meg fogom hódítani a világot. Hogy hogyan, mivel, nem voltam vele tisztában, majd jön az magától.

A ház, a melyben laktam, egy Öreg kisasszonyé volt, s el is felejtettem mondani, hogy a ház mögött kertje volt a jó Öregnek. Illatos, virágos, kertje, kicsi áránysziget a nagy szürkeségben. Valami szívességet tettem a jó öreg kisasszonynak és hálából megengedte, hogy-léméhesek a kertjébe! Egy napsugaras őszi napon eszembe is jutott. Fogtam egy könyvet, elkértem a kulcsot és lementem a kertbe. Leültem egy sötét lombu platán alá és olvasni kezdtem. Ragyogott, szikrázott a napsugár, a kezemben tartott könyv lapján tánczolni kezdett a betű és én elálmosodtam. Eldobtam a könyvet és behunytam a szememet.

Nem sokáig aludhattam, egy fél óráig talán. Kinyitottam félig a szememet, s láttam, hogy szemben velem egy festő-állvány támaszkodik a pázsitnak. Fehér batisztszoknya látszott ki alóla. Egyszerre tisztában voltam a helyzettel. Szomszédom, a festőleány meglepett és most stúdiumot csinál rólam.

Nem zavarom a mulatságát, gondoltam. Újra behunytam a szememet, de aludni nem tudtam tovább, sőt a karosszék támláján megfájdult a nyakam is. Megmozdultam.

— Milyen kár, hogy felébredt, szólalt meg sajnálkozással. Kijött a festőállvány mögül s megállott előttem egzotikus szépségében. Karcsú hajlékony termete volt, mint a fiatal cédrusnak. Ragyogó fekete haja gyűrűzve omlott le vállaira. Az arcza fehér volt, s mint érett cseresznye olyan volt az ajka.

Mielőtt még szólottám volna neki, hogy sajnálom amiért megzavartam a mulatságát, újból szólni kezdett :

— A szomszédja vagyok, festeni tanulok. Rikának hívnak.

Viszonoztam a barátságos bemutatkozást: — Pálnak hívnak. Nem csinálok semmit, nem vagyok semmi.

Elnevette magát. Zengő mély hangja volt, amely megborzongatta a hátamat.

— Akkor van ideje is ugy-e Pál ?

— Önnek adom az egészet, Rika.

A barátság meg volt kötve s azontúl nem volt más modellje mint én. Lefestett százszor egymásután, változó pózokban, , más, más arckifejezéssel. Mindig idealizálva, Palinak szólított már és tegezett, egyébként úgy voltunk mint az első napon. Ha a lenyugvó nap alkonypirba borította a fecskefészket, amint Rika a műtermet nevezte, leültünk a pamlagra egymás mellé. Ilyenkor játszani szoktunk. Játékaink azonban nem voltak érzéki fellángolások, mert Rika csak a pajtását látta bennem ; én meg legjobban szerettem heverészni a pamlagon és szeretkezni nem kívántam.

Egy napon Rika örömtől táncolva jött haza.

— Pali, Pali, szólt ujongva: aranyérmet nyertem a fejeddel. Meg is vette egy vendéglős. Túlhaladó boldogságában átölelt és megcsókolt. Nekem fájt a

csókja, mert arra gondoltam, hogy a képem eladta egy vendéglősnek. Leült mellém a pamlagra és fennhangon ábrándozott.

— Azt mondták, tehetséges vagyok. Oh, én tudtam ezt régen. Te is tudod ugy-e Pali ? Oh, az semmi amit, eddig csináltam. Majd festek nekik olyat, hogy elkábulnak tőle. Téged festelek meg Pali, szent Sebestyénnek festelek meg. Nem Jlészel az aszkéta, sem a boldog mártír szent Sebestyén, hanem az igazi, a pogány, az erős.

Másnap igy szólt hozzám :

— Egy kérésem van Pali, tudom te nem fogsz félre érteni. Erős vagy, mint egy pogány Isten, de a lelked olyan mint egy leányé. Állasz-e aktot nekem ?

Kimondta. Nyomasztó csend támadt, s én már éreztem, hogy Rika gondolkozik, visszavonja-e a kérését. De én megelőztem :

— Miért ne kicsikém ?

0 a művészétnek, én neki hoztam meg az áldozátot.

Az akt állás nagyon fárasztó volt. Egy cölöpnek támaszkodtam, néha hozzá is kötözött Rika. Minden félórában pihentünk, s én lefeküdtem egy medvebőrre az izzó kandalló elé.

Mióta az akt állás megkezdődött, közénk jött valami. Rika olyan volt mint azelőtt, de én, de én . . .

Egy napon, mikor a homály már beállott, felöltöztem, a pamlagra ültem és Rika mellém. Nem tudom, hogy történt egyszerre homályba borult a szemem, forró vérhullámok száguldoztak ereimben, és már már kitártam a karomat, hogy egy durva erőszakos öleléssel megszakítsam azt a gyöngéd viszonyt, melyet félve ápoltam, mióta Rikát ismertem.

Erőt vettem magamon és rekedten az izgalomtól, beszélni kezdtem :

— Rika édes ülj távolabb, vagy talán én mennék el. Ki az utcára, ahol a szél fagyott havat röpítene arcomba.

n