Szatmármegyei Közlöny, 1904 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1904-07-31 / 31. szám
SZATMARMEGY El KÖZLÖNY kon, tradiczióikon, egyházukon, csak azt kívánja, hogy hű fiai legyenek ennek a hazának. A szoczialis mozgalmakat nem kívánja tűzzel vassal elnyomni, csak medrében óhajtja tartani. S itt különösen figyelmeztette a tisztviselőket, hogy legyenek a népnek valódi, tisztakezü vezetői, jóságos atyai segítői s ha a nép látni fogja, hogy tisztességes, jóakaratu vezetői vannak, a szocziális izgatások hajótörést íognak szenvedni. A tisztelgések sorát a r. kath. és g. kath. egyházak küldöttsége nyitotta meg. A küldöttség vezetője Szőke Béla r. kath. h. plébános volt. Az ev. ref. és ág. ev. egyház küldöttségét Révész János ág. ev. lelkész vezette. A nagybányai izraelita egyház küldöttségének üdvözletét Troplovits Márton tolmácsolta. A kir. járásbíróság bírói karát Km. Pap Sándor kir. Ítélő táblabiró vezette. A nagybányai bányaigazgatósági kerület s kincstári ügyészség tisztikara tisztelgett ezután Neubauer Ferencz bányaigazgató-főbányatanácsos vezetése alatt. A nagybányai m. kir. főerdőhivatal üdvözletét Molcsány Gábor erdőmester, igazgató helyettes tolmácsolta. A m. kir. adóhivatal tiszti karának vezetője Bommerbach Péter adóellenőr volt. A nagybányai járási szolgabirói hivatalt s a jegyzői kart Dienes Dezső főszolgabíró betegsége folytán Kovács Sándor szolgabiró vezette. Az ipartestület tekintélyes számú küldöttségét Jancsovits József alelnök vezette. A gazdasági egyesület üdvözletét Szabó Adolf elnök tolmácsolta. Végül a városi tisztikar tisztelgése következett. A tisztikar nevében Gellért Endre polgármester mondott szép beszédet. A diszebéd. Délben egy órakor a városi nagyszálló zöld lombokkal s girlandokkal díszített termében fényes diszebéd volt a főispán tiszteletére. A meglepő csínnal és ízléssel terített asztaloknál mintegy százhuszan foglaltak helyet a város legelőkelőbb köreiből. Tekintélyes számban vett részt a diszebéden a polgárság is, kik a legnagyobb elragadtatás hangján nyilatkoztak Kristóffy főispánnak a küldöttségek előtt elhangzott beszédeiről, főleg az ipartestületnek adott válaszáról. A karzatokat díszes hölgyközönség foglalta el, ott volt az ünnepelt neje : Kristóffy főispánná is, ki véletlenül ép akkor lépett be, midőn Km. Pap Sándor kir. táblabiró felköszöntője révén őt ünnepelték. A vendégek közül részt vettek az ebéden : L. Bay Lajos orszgy. képviselő, Bartha Kálmán szatmári v. tanácsos, Bradofka Frigyes kapniki bányafőnök, Tankóczy Gyula szatmári rendőrfőkapitány, dr. Róth Fereacz szatmári törvényszéki elnök, Farkas Jenő Felsőbánya polgármestere, dr. Fekete Samu Szatmár- vármegye t. főorvosa, Ilosvay Endre mátészalkai főszolgabíró, Harácsek László pénzügyi főtanácsos, Bau- marth Károly bányatanácsos, Ilosvay Gusztáv szinér- váraljai főszolgabiró, dr. Gergely György jogakadémiai tanár, Szimon Béla főerdész, Bajnóczy Géza orvos, Münnich Sándor felsőbányái v. tanácsos, Vojnarovits Sándor főispáni titkár, Krenner József egyetemi tanár, Ujfalusy Miklós kamarás, huszárfőhadnagy, Pap Márton felsőbáayai v. számvevő, Lacheta János bánya- tanácsos, dr. Lénárd István szatmári közgyám. Néhány perezczel egy óra után Kristóffy főispán a Rákóczi-induló hangjai mellett lépett be a díszterembe s a társaság csakhamar asztalhoz is ült. A negyedik fogásnál szólásra állott fel Kristóffy főispán, hogy ősi magyar szokás szerint áldomást mondjon a magyar királyra. Arra emelem poharomat — úgymond — ki fen- költ homlokán viseli Szent István koronáját. Akinek atyai bölcsességére s szinte páratlanul álló alkotmányos érzésére mindnyájan imádattal tekintünk. Nem régiben egy iszonyatos politikai vihar dúlt ez országban, úgy annyira, hogy már ezer éves ősi alkotmányunk gerendái recsegtek, ropogtak. A hazafiak T A R C Z A. Szerkesztői programm Úgy történt a dolog, hogy „lapunk szerkesztője" — már mint az én Jenő barátom fürdőbe utazott s engem kért meg, hogy távollétében szerkesztő legyek. Szabadkoztam váltig. Elmondtam neki, hogy én másfél év óta megvagyok róla győződve, hogy a zsurnalisztikához annyit értek, mint a hajdú a harangöntéshez. Nem használt semmit, nyakamba szakadt a szerkesztőség. így tehát mint aféle újdonsült szerkesztőnek programmot kell adnom. íme a programmom : * * * Vezérczikkeimben városunk fejlődését fogom hathatósan előmozdítani. E czélbó! lapom legelső számában mindjárt építek. S miután a szállodát már elépi- tették előlem én uj vasúti indóházat és törvényszéki palotát fogok építeni. Az indóházat a Czifra-soron fogom elhelyezni mert közel lesz a szállodához s az utasoknak nem kell messzire fáradni, a törvényszéki palotát pedig a Kálmánd-utcza végén, mert jó ha az ember minél távolabb tartja magát a törvénytől. A Kálmánd-utcza vége pedig eléggé távol van. Mind a két középület egy időben fog épülni a szállodával mely szintén a Czifra-soron lesz, mert ez a aggodalommal eltelve remegve várták a kétes jövőt. És akkor láttuk, hogy egy nagy férfiú tartotta bölcs és erős karjaival a magyar állam alkotmányát és ez a férfiú a magyar király volt. — Illő, hogy minden alkalommal tisztelettel, szeretettel és ragaszkodással boruljunk le ő előtte. En is e mai alkalommal szívből kívánom ^ s bizonnyal mindnyájunk szivéből kívánom, hogy Őfelségét, I-ső Ferencz József apostoli királyunkat, a mindenható úr Isten nemzetünk boldogságáért sokáig éltesse. — A felköszöntő alatt az egész társaság állva maradt s mintha csak parancsszóra történnék, az egész társaság Kölcsey Hymnusz-át kezdte énekelni. És zúgott szívből, lelkesen szent áhítattal a magasztos ária, mely immár a magyar nemzetnek imádságává lön. E jelenet örökre feledhetetlen marad. A második felköszöntőt Gellért Endre polgár- mester mondotta, ki ékesszólásával egészen elragadta hallgatóságát. Költői szárnyallásu, szépségekben gazdag beszéde igy hangzik; „Uraim ! Koczintsunk poharat örömére mának". Királyi szavak ezek, melyeket koszorús költőnk Arany János Toldi szerelmében irt meg, midőn a dicső hajdankor napjaiból azt a harczjátékot énekli meg, melynek győzelmi jutalma a szép Rozgonyi Piroska keze és méltó befejezése az eljegyzés megünneplése volt. Igaz, hogy a múlt idők dicsőségével a fényes lovagkor napjai is letűntek ; hogy ma már csak álomképei a régmúltnak, melyeket a költők lánglelke az ihlet varázsával néha még most is felidéz, hogy rajtok lelkesülni megtanuljunk. De azért még ne szakítsunk a múlttal, hiszen ma Nagybánya ősrégi múltjának fényes virányain sütkérezhet, mert névleges nagyságához történelmi muljának valódi nagysága fűződik. A történelem följegyezte, hogy korán kifejlett virágzó bányászata és pénzverése Nagybányának már az Anjouk korában fontos pénzügyi jeléntőséget biztosítottak ; hogy ugyanezen réven már a XV. századtól kezdve országos jeléntőségü hely volt, melynek bírása politikai és vallási küzdelmek viharos időszakában hatalmi kérdést képezett a küzdő felekre nézve. E küzdelmekről régi várfalaink még ma is tanúságot tehetnek. E régi várfalakat aranyozta meg az első évezred leádozó napja, eszünkbe juttatva a költő szép mondását, hogy „Ezer év csodái szebben tündökölnek, Ha egy-egy könyet is hullatunk rá gyöngynek“. Reánk illő szép szavak, mert a pénzverdének s a város önnálló törvényhatóságának elvesztése Nagybányának egy-egy könyhullatása volt. De szakítsunk a múlttal s midőn ma Szatmár- vármegyének uj főispánját ősrégi falaink között először üdvözölhetjük, hangozzék el még egyszer a királyi szó : „Uraim ! Koczintsunk poharat örömére mának." Én mélyen tisztelt uraim mai örömünnepünk alkalmából emelem poharamat Szatmárvármegye és Szatmár-Németi sz. kir. város főispánjára, a mi főispánunkra s szivem őszinte érzelmeivel kívánom, hogy kormányzata úgy a vármegyére, mint városunkra áldásos és hosszantartó legyen ! Beszéde mély hatást tett a jelenlevőkre s zugó éljenzés támadt nyomában. Bálint Imre erdőtanácsos nagy szónoki erővel elmondott, frappáns hatású beszéddel Nagybánya sz. kir. város vendégeit köszöntötte fel. Km. Pap Sándor kir. Ítélő táblabiró emelt ezután nagy tetszés mellett poharat. A főispáni programm — úgymond — mely ezelőtt mintegy öt hónappal elhangzott, tanúságot tesz azon fenkölt gondolkozásról, mély belátásról és böl- cseségről, mely Kristóffy főispánt a politikai és társadalmi téren vezeti s a mely programmnak nagy visszhangja támadt az egész vármegyében. Ez a programm méltó volna arra, hogy kinyo- massék és megküldjék az ország összes főispánjainak, — tisztelet a kivételnek, — hadd tanuljanak belőle ! Én midőn ezt felemlítem, n#m a főispánt akarom dicsérni, csak következtetéseket vonok le belőle. Mert a kinek ilyen fenkölt a gondolkozása, kell annak egy városnak fejlődésre leginkább hivatott utczája. Lévén előtte a nagypiacznak nevezett beépítetlen óriási terület. Ha pedig vezető czikkelyeim nyomában sem támadnak életre az uj középületek, az sem baj. Czikkeim azért feltűnők és a mi fő helyiérdeküek lesznek. Truby barátunk szavai szerint: Kostet nichts — und macht Effect. Közügyekben erélyes és határozott leszek, például: „Lapunk kijelenti, hogy a pótadó emeléséhez hozzájárulni sohasem fog“, vagy : „Lapunk kijelentette már e kérdésben nézetét s abból egy jottát sem engedünk“ — s ha ennek daczára emelik a potadót, vagy eltérnek a jottától legalább lesz második czikkem e czimen : „Városi közgyűlés“. A külpolitikai kérdésekben ama jeles elődömnek, egy vidéki lapocska szerkesztőjének, példáját fogom követni, a ki in illő tempore fulminans czikket irt Bismarck elnémetesitő politikája ellen. S másnap midőn a kaszinóban megjelent büszkén mondogatta „Ugye jól megmondtam a magamét Bismarcknak.“ Én is meg- leczkéztetem az orosz czárt a miért Kuropatkint tette meg fővezérnek s követelni fogom visszahivatását. Mert hát én russofil érzelmű vagyok, nem azért mintha jobban szeretném a muszkát mint a japánt, hanem azért, mert a muszka közelebb van hozzám, s ha megharagszik azért amit irok, hamarább hadat izenhet. Tárczarovatom irodalmi színvonalon fog állani. Már is van egy jó tárgyam : ,,A kőműves sztrájk és annak hatása városunkban“. Tárgyilagos hü leírása lesz a sztrájk történetének a mi mindenesetre becses szépirodalmi értékkel fog bírni. Ellenben a hir rovatban közölni fogom legszebb novellámat „Első ideálom vagy a fekete és kékszemü istápolójának, angyalának lennie, kinek oldalán édes pihenést találva, erőt gyűjt a további munkára, küzdelemre s a kinek oldalán képes csak az ember az ily magasztos, fenkölt gondolkozást meg is őrizni a köznapi élet hullámverései között. Azt hiszem, mindnyájunk szivéből beszélek midőn azt kívánom, hogy Kristóffy főispánná Öméltóságát, kit városunk falai között van szerencsénk tisztelhetni . . . (Kristóffyné megjelenik a karzaton) . . . s ki nagy szerencsémre véletlenül itt is jelen van, a Mindenható igen-igen sokáig boldogan éltesse. Viharos éljenzés hangzott fel a szép felköszöntőre s csakhamar mozgalmas élet támadt a karzaton is, hova frissítőket vittek föl. Ekkor ismét Kristóffy főispán állott fel szólásra s a következő nagyhatású beszédeit mondotta : Abban az ünnepeltetésben, melynek most részese vagyok, egy különös körülmény ragadta meg figyelmemet. Amikor az egyik helyi lapot s abban a hozzám intézett vezérczikket tegnap elolvastam, amint lábaimat e város területére betettem, egészen addig, amig most ezt a habzó poharat kezembe veszem: egy különös érzés hat át engemet, mely egy gondolat kimondására késztet. Ezt a gondolatot az a megfigyelésem termékenyítette meg elmémben, hogy én ezen a mai ünnepélyen, mint egy vörös fonalként látok végighúzódni egy oly gondolatot, amely, be kell ismernem nekem fájó gondolat. Én óhajtanám tisztázni ezt a kérdést és itt a fehér asztal mellett, hol a szavak könnyebben jönnek, a szivek hangosabban dobognak s hol az elmék is könnyebben értik meg egymást, szeretném eloszlatni azt a homályt, mely e kérdést borítja. Hallottam ma a polgármester urnák üdvözlő beszédét, melylyel oly kedvesen fogadott a vasútnál, hallottam az üdvözlő küldöttségek szónokait, hallotlam most ez ebéden a felszólalókat, s mindenik beszédből kihangzott, hogy Nagybánya városnak, ennek az ősi szab. királyi bányavárosnak fényes múltja van, s nagy nyomatékkai hangzott ki mindenünnét a múltra való ezen hivatkozás. De mintha egy bizonyos rezignáczió töltené itt el a sziveket. Nem hallottam senkit sem beszélni Nagybánya város jövőjéről. Igen tisztelt Uraim ! Van bennem annyi konzervatív érzés, daczára annak, hogy liberalis politikus voltam mindig s vagyok most is, hogy szeretettel ragaszkodjam a múlt idők tradiczóihoz. Megbecsülöm azokat, de csak azért, mert azokból erőt meríthetünk a jövő munkájára. Szeretem a múltak fényességét, mert úgy nézem azt, mint fényes világitó fáklyát, melylyel bevilágítja előttünk a jövő munkájához a helyes utakat, metyen haladnunk, melyen küzdenünk kell. A polgármester ur, igen tisztelt barátom, mai felszólalásaiban, ezen város múltjáról több Ízben beszélt s a mikor említette, hogy a fényes emlékekhez ragaszkodik, bizonyos rezignacióval szélt arról, hogy annak régi intézményei közül több immár csak a múlté. Különösebben szólt arról, hogy törvényhatósági jogait elvesztette Nagybánya s a pénzverdét elvették tőle. Engedje meg, hogy ezt a két keserű könnycseppet én itt felszántsam. Engedjék meg uraim, hogy én a rezig- naczióról, melynek tisztaságát elismeréssel látom, a jövőre tereljem figyelmüket. Annyit akarok mondani, hogy ebben az országban azon politikai éra alatt, melyet mi képviselünk, semmi jog elveszve nincs ; bizton állíthatom, hogy minden jog, ami a múltban volt, visszanyerhető, becsületes munkával, visszaszerezhető a törvényhozás utján! És ha ezen város közönségének van erős hite, mely munkaösztönt ad arra, hogy a múlt által kijelölt amaz ösvényen kettős igyekezettel dolgozzanak, akkor ez a polgárság elérheti, hogy ezek az elmúlt régi intézmények vissza fognak szereztetni. (Éljenzés.) Tisztelt Uraim! Nem is úgy fogom fel én a helyi lap czikkét s az üdvözlő beszédeket, mintha azokban csak bánatos lemondás volna, hanem azt hiszem, azok által csak jelezni kívánták, hogy e város közönsége a múltból csak bátorságot akar meríteni arra, hogy ez a város becsületes igyekezettel visszakivánja, sőt visszaakarja küzdeni mindazt, amit sajnos, a múltban elvesztett. Folytatása a mellékleten. hölgy“. Érzékeny történet egy budapesti vendéglős leányáról kinek egyik szeme fekete, a másik kék volt, és akinek annak idején Jenő barátommal közösen udvaroltunk. A közgazdasági rovatban a korcsmák számának szaporítását fogom sürgetni. Elismeréssel adózom az alispánnak amiért kimondta, hogy az a kérdés lehet-é a szőlőskertoen korcsmát nyitni vagy sem, nem hozzá tartozik, hanem a kapitányhoz, meg a pénzügyigazgatóhoz. S mivel ez a határozat nekem nagyon tetszik, azt fogom kívánni, hogy a vármegyeház valamelyik szobájában is nyissanak korcsmaüzletet. Ha a kapitány meg a pénzügyigazgató engedélyezik a szőlőskertben, bizonyára engedélyezni fogják a vármegyeház egyik szobájában is, mert hiszen a megyeház éppen olyan tulajdona egy több fizikai személyből álló jogi személynek, mint a szőlőskert. Kőnyomatost nem használok mert bárminő jó czikket adna is — rossz, mert nem helyi érdekű. — A helyi érdekű, ellenben ha a fellegekben jár, soha meg nem valósuló ideákat kerget, vagy abszolúte rossz — akkor is jó. íme szerkesztői működésem rövid programmja. Kinek hogy tetszik, nem tudom. Mit szól hozzá „lapunk szerkesztője* azt sem tudom. De azt tudom, hogy van valaki a kinek az ilyen újság tetszik. Pedig annak sok újság fordul meg a kezén. Miért ne tetszhetnék tehát az olvasó közönségnek is. Különösen itt — a vonal alatt. — J>- —
