Szatmármegyei Közlöny, 1904 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1904-07-24 / 30. szám

Nagykároly, 1904. julius 24. 30. szám. XXX. évfolyam. A SZATMÄRVÄRMEGYEI KÖZSÉGI ÉS KÖRJEGYZŐK EGYESÜLETÉNEK HIVATALOS LAPJA. MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL : hova a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők : E agy kár oly ban, Jókay-utcza 2. sz. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évié 8 korona. Félévre 4 korona. Negyedévre 2 korona. Megyei községek, egyházak és iskolák részére egész évi előfizetés beküldése mellett egész évre 5 korona.-s* Egyes szám ára 20 fillér. ^=­Hirdetósek jutányos áron közöltetnek. „Nyilttér“ sora 40 fillér. Kéziratok nem küldetnek vissza, bérmentetlen levelek csak rendes levelezőktől fogadtatnak el. Mulasztás. Nem adhatunk más nevet a városi hatóság amaz eljárásának melyet a színkör kérdésében tanúsít. Hiszen ide s tova két éve lesz már annak, miszerint kormánysegély lett felajánlva abból a czélbói, hogy városunkban a színészet czél- jaira megtelelő csarnok építtessék. A város nem vette igénybe a felajánlott állami segélyt. Beregszász város két kézzel kapott rajta s meg is kapta még pedig nem­csak a felajánlott összegben, hanem kettőzött mérvben. Mi a kormánysegélyt azért nem vettük igénybe, mert először azon disputáltunk hol állíttassák fel a nyári színkör, másodszor pedig akként terveztük, hogy azt a szálloda kérdés­sel együttesen oldjuk meg. Ezalatt pedig teltek a napok s ma ott vagyunk, hogy elérkezett a színi szezonra leg­alkalmasabb idő s nincs helyiség melyet a színtársulat rendelkezésére bocsájthatnánk. Pedig beléptünk a szatmári színi körletbe s igy e körlet színigazgatója is megvárná, hogy alkalmas helyiséget bocsássunk rendel­kezésére, de a közönség is óhajtja, hogy oly hosszú idő után élvezetes színi előadásokban gyönyörködhessék. Múlt évben midőn a nyári színkör leégett meggyőződhettünk róla, hogy városunkban színi előadások tartására alkalmas helyiség nem létezik. S daczára ennek nem történt semmi intéz­kedés, hogy közönségünk — melynek egész éven át alig van egyébb szellemi szórakozása, mint az őszi színi szezon — ezen megszokott sőt mondhatjuk szellemi szükségletté vált élvezettől meg ne fosztassék. Eső után késő a köpenyeg — tar*' a közmondás. — Most már az idő annyir haladt, hogy ez evben a legnagyobb aiöszi- nüség szerint le kell mondanunk arról, hogy színtársulatunk előadásaiban gyönyörködhes­sünk. Midőn azonban ezt konstatáljuk, felhívjuk a város vezetőségének figyelmet arra, hogy ez a mulasztás a közönség minden rétegében visszatetszést szült. A közönség zúgolódik — és nem is alap nélkül — azért, hogy városunkban — hol úgyis alig jutunk szellemi szórakozáshoz — ez évben színi előadásokban gyönyörködni nem lehet. Elismerjük hogy a város vezetőségét több nagyhorderejű kérdés megvalósítása foglalkoz­tatta, s hogy többet ne említsünk a villany- világítás kérdésének megoldása polgármeste­rünknek tevékenységét, idejét és ügybuzgal­mát fokozottabb mérvben igénybe vette. De nézetünk szerint a nagyobb kérdések mellett sem helyes kisebb kérdések elodázása. S bárha tudomással bírunk arról, hogy városunk vezetősége a színkör kérdésének megoldásával tényleg foglalkozik mégsem tart­juk helyesnek, hogy e kérd. s ez év folyamán megoldatlan maradt. S éppen azért midőn a közhangulatnak kifejezést adunk, felhívjuk polgármesterünk figyelmét az itt elmondottakra, s ama remé­nyünknek is kifejezést adunk, hogy a színkor kérdésének megoldása újabb halasztást szen­vedni nem fog. Városunk jó hírneve s a közönség érdeke egyaránt megköveteli, hogy Thália csarnoka mielőbb létesüljön. — p. — Az aratás eredménye. Az ország legnagyobb részében befejezést nyer­tek már az aratási munkálatok s két figyelemre méltó tanulsággal szolgálnak. Az egyik az, hogy az aratás eredménye nem volt oly megdöbbentően rossz, mint azt hittük s az országos sajtó s a földmivelésügyi minisztérium gaz­dasági tudósítói hirdették. Az eredmény igenis sokkal jobb volt, mint vártuk. Az utolsó napokban támadt esőzések kitűnő hatással voltak a fejlődés utolsó stá­diumában levő veteményekre. Persze szó sem lehet arról, hogy megfelelő, vagy csak közepes terméssel állunk szemben. Bizony jóval alul maradt az a köze­pesen, de rossznak, vagy ínségesnek azért éppenséggel nem mondható. Sehol Magyarországon nem volt olyan rossz a termés, hogy emiatt téli Ínségtől kellene tar­tani. Persze szüköcskén lesz a nép a javakban, de távol attól, hogy nyomorognia, éheznie, tönkre mennie kellene. Adassék hála az Istennek, hogy a nagy csapás, amelytől tartottunk, be nem következett. Sem a törvényhatósági, sem az állami funkcziók dolgában nem fog zavar beállani, mert a legszükségesebbre meg lesz a pénze a gazdának és a munkásnak. A másik szembeötlő körülmény az, hogy sehol az országban nem volt aratási sztrájk. Ami apró zavargás vagy mozgolódás itt-ott előfordult, az jelentéktelen volt és hamarosan elsimult. Hasonló jelenségek minden aratás alkalmával szokták előadni magukat, ami nem is csoda olyan időben, amikor egyszerre lesz égető szükség milliónyi munkásnépre. Mikor még hire-hamva sem volt nálunk a szocziáldemokrácziának, akkor is előfordultak ilyen esetek. Pedig bizonyos oldalról ugyancsak meghúzták a vészharangokat s buzgón igyekeztek azon, hogy az országot egy nagy aratási sztrájktól való rettegéssel töltsék el. Az aratás eredményének mérlegelésekor ne tévesz- szen meg bennünket az összehasonlítás a múlt év eredményével. Tavaly jó közepes termés volt, sőt az ország egy részében határozottan jó termés. Termé­szetes, hogy az eredmények összehasonlításakor óriási a különbözet az idei termés hátrányára. De vegyük elő két-három s négy év előtti termések eredményét, melyek jóval csekélyebbek a tavalyinál s látni fogjuk, hogy a külömbözet nem olyan elviselhetetlenül bor- I zasztó. Jó beosztással, körültekintő takarékossággal, csak eléldegélünk valahogy jövő aratásig. Aztán hátra T A C Z A. A szőlőben­Régen voltam már Nagykárolyban. Pedig sokat hallottam a város rohamos fejlődéséről. Különösen a szőlőskert volt az melyről káprázatos dolgokat regéltek. Kiindultam tehát a szőlőskertbe. A városon áthaladva nem igen tapasztaltam ugyan a rohamos fejlődést midőn azonban a temető mellett beléptem az első fasorba, egy mellettem elrobogó villamos kocsi mely telve volt a zöldbe igyekvő kirán­dulókkal tett először figyelmessé a változásra. Egymást érték ezután a fasorban a villamosok s majdnem min- deniken ott volt a jelző tábla. „Megtelt“ A kapuhoz érve egy kifogástalan fekete ruhába öltözött egyén állott elém vállán egy remek kivitelű múlt századbeli elültöltő fegyverrel. Gyanítottam, hogy ez lesz a kerülő s megszólí­tottam. Igen uram — mondá kifogástalan udvariassággal kerülő vagyok de hivatalos czimem Cicerone. Ható­ságilag megállapított árszabás szerint dijam órán­ként 4 korona s ha parancsolja szolgálatára állok. Kifizettem a négy koronát s megindultunk. Alig tettünk pár lépést egy impozáns svájczi styl- ban épült nyári lakra találtunk, melyre nagy betűkkel volt felirva „Lendek Pál vendéglője.“ Az előtérben a szőnyegkertészet remekeit csodálhattuk oldalt rózsa és narancs lugasok fogadtak. Az árnyas fákkal beültetett s vendéglői helyiségül szolgáló tér­ségen mintegy ötezer főnyi tömeg hullámzott. Leül­tünk mi is egv asztalhoz. Ciceroném elbeszélte a helyi­ség történetét. Az eszme úgymond a mi a nagykárolyi szőlőskertet nagygyá tette a Lendeké. Előbb csak egy kis szerény vendéglőt nyitott a szőlőskertben melyet csak városiak látogattak. Később a szomszédos váro­sok majd a főváros utóbb a külföld is e kies helyre jött nyaralni. A vendégek száma ma már meghaladja a tizezeret. Ez az eszme tette szőlőskertünket világ­hírűvé Lendeket pedig többszörös milliomossá. Hisz láthatja uram. Négyszáztizenhat kifogástalan frakkos pinczér szükséges ahhoz, hogy a látogatókat kiszolgálja. Kifizettük számlánkat s tovább mentünk. Pár lépéssel odább remek divatáru üzletet láttam. Aranybetüs táblán a czégtulajdonos neve: „P u c s e r Károly“. Belépve az üzletbe melyben huszonhat segéd s a megfelelő tanuló és női személyzet alig volt képes a vásárlókat kiszolgálni, az előzékeny üzlet- tulajdonos elmondta a nagyszabású üzlet keletkezésé­nek történetét. Üzletem felvirágzását — mondá — a kereskedői rátermettségen felül a helyes üzleti számítás­nak köszönhetem. Midőn ugyanis a szőlőskertben az első vendéglő megnyílt úgy számítottam, hogy a férjek mindenesetre nagyobb számban fogják a szőlős­kertet látogatni. Arra is számítottam, hogy a haragvó asszonyok kibékitésére nincs alkalmasabb valami mintha a férjek az üzletemben található toalett czikkekkel kedveskednek nejeiknek. Üzletemet éjjeli üzletté rendeztem be s számí­tásom nem csalt. A szőlőskertben levő férjek közül egy sem ment haza úgy, hogy neje részére valamit ne vásároljon. Eleinte csak négy segéddel dolgoztam, ma már üzleti személyzetem száma meghaladja a százat. A divat rafinériájának minden kigondolható nüanszát ki kell találnom, hogy a közönség kívánalmainak meg­felelhessek. íme uram legújabb composition! egy női toalettre. A blúz a legfinomabb zöld tafota selyemből készül s egy nagy szőlőlevelet utánoz. Az alj fehér vagy halvány rózsaszínű grenadin selyemből apliká­cziókkal dúsan díszítve, amelyek érett szőlőfürtöket ábrázolnak. Szeczessziós ízlés. De elhiheti uram, hogy ezen toaletteket nemcsak országunkban árusítom, hanem Európa sőt Amerika majdnem minden nagyobb váro­sába szállítom. Kezet szorítottam a boldog Pucserrel s tovább mentem. Pár lépésnyire egy nyomda vonta magára figyel­memet. A nagy rotácziós gép most fejezte be műkö­dését s egy rikkancs most hozta ki a „Nagykárolyi Szőlőskert és Vidéke“ legfrissebb számát. Megvettem a lapot s elolvastam. A vezérczikk erélyes hangon kö­veteli, hogy a hatóság tiltsa be a permetezést. Mert a rézgálicz oldott állapotban foltot hágy a szőlősorok közt sétáló delnők toalletjén, száraz állapotban pedig kóros anyagokkal fertőzi a szőlőskert üde levegőjének átmoszferáját. Szerzője : „A 1 f a“ — A tárczában Kosa Ede barátunk egy versét olvastam. Gyönyörű kis vers, de mintha ismerném. No persze, — tizenöt évvel ezelőtt én közöltem először a lapomban Ezután követ­kezett egy prózában irt tárcza, mely igy kezdődött : Folytatás. Az elejét nem ismertem, nem olvastam a folytatást sem, annyival inkább mert egy másik is volt e czimen : „A légy“. Sziporkázó szellemességgel megirt ötletekben gazdag tárczaczikk lehetett, mert a kiadó sajnálta egy számban közölni, hanem derékban ketté törte s alányomta: Vége köv. Erről aztán megtudtam kié a nyomda, a nélkül, hogy a Ciceronét kérdeztem volna. így értem el a kereszthez. Itt is minő változás. A régi urasági szőlő lankája díszesen bekerítve, a kö­zepén lévő kapun e felírás „N é p m u 1 a t ó“l Van itt ringlspil, függő hinta, Paprika Jancsi, egyszóval min­den — akárcsak a fővárosi városligetben. A hatóságok humanizmusának bizonyítéka. Gondoskodtak ugyanis arról, hogy a szőlőskert üde levegőjét ne csak a szőlő- birtokosok monopolizálják, de a nép legalsóbb rétege is élvezhesse.

Next

/
Thumbnails
Contents