Szatmármegyei Közlöny, 1904 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1904-06-19 / 25. szám

SZATMARMEGYEI KÖZLÖNY

Péchy László, özv. Pósz Vendelné, Róth Károlyné, Róth Károly, Tóth Sándorné, Balogh Kálmánná, Balogh Kálmán, Stróbencz Péter és felesége, Dr. Serly Gusztáv és felesége, Barkóczy Ferencz és felesége, Dr. N. Szabó Antal és felesége, Kemény Alajos, Gőnyei István és felesége, Dr. Aáron Sándor és felesége, Dr. Starke Antalné, Vetzák Ede, Demidor Ignácz, özv. Farkas Rezsőné, Jeney István és felesége, özv. Kőszeghy Gyuláné, Wagner Lajos és felesége, Killer Nándor és felesége, özv. Fógel Adolfné, Fógel Kálmán, Báthory István, Schusteritsch Ferencz, ifj. Wagner István, Irsik Ferenczné, Rubletzky Ignácz, Kínczel Jánosné, Luká- csovits Józsefné, Ujfalussyné Uray Leona bárónő, Ujfalussy Miklós cs. és kir. kamarás és felesége, özv. Jordán Ferenczné, Erőss Zoltán és felesége, Gaizágó Vilmos, Péchy Imre és felesége, Maresch Emil, Bodor Zoltán.

Fél 12 órakor ismét megindult a kocsi sor a grófi kastély felé, a melynek terraszán a zászlóanya s a koszorús leányok vőfélyeikkel remek csoportot képeztek a megkoszorúzott zászló körül, a melyről fotográfiái felvételek készültek.

így folyt le az ünnepség egyházi része.

Este 8 órára előkelő és fényes közönség töltötte be — jórészt estélyi öltözetben — a Polgári Olvasókör nagytermét, a mely fényes világításával s Ízléses díszítésével megkapó képet nyújtott. De legbámulandóbb volt a megjelent közönség. Mintha Nagykároly s a vidék előkelősége adott volna itt találkozót, csak az Oltáregyesület téli hangversenyén emlékszünk ily szép számú s előkelő közönségre. — A grófné fiával, Károlyi György gróffal, pár perczczel 8 óra után érkezett meg, fogadásukra az egyesület választmánya s vezetője vonult eléjük. — A teremben helyet foglalva, megkezdődött az esti ünnepség a Dalkör megnyitó énekével. Egy nehéz darabot adott elő, a melyet azonban fényes sikerrel oldott meg a kar, a mit az alig szűnő tapsvihar mutatott.

A második szám elé nagy érdeklődéssel nézett a közönség. Egy rejtőzködő művészről hallott, de a kit élvezni nem volt még alkalma. Az Oltáregyesület nagy czélja azonban most meghozta a közönség régi óhaját, élvezhette azt, a kiről a hir halványan beszélt, mert szentgyörgyi Jordán Károly apát zongora játéka művészi volt. Választékos ízlés, könnyű interpretálás, a virtuozitásig emelkedő előadás jellemezte az eljátszott Beethoven darabot. A közönségen érezhető volt a meg- illetődés. Mikor elhaltak a halk futamok, egyideig varázs alatt állott a hallgatóság, majd kitört az osztatlan tetszés hangos tapsa, a mely nem némult el mindaddig, a mig az apát újra nem ült a zongora elé, hogy egy bájos Chopin darabbal még jobban meghódítsa a közönséget. A lehelletszerü darab minden finomsága az apró nuance-okig ott repkedett a billentyűk fölött. Az apát ur egy csapással dédelgetett kedvenczévé lett a közönségnek, a kit még sokszor kíván látni a zongora előtt, hogy hasonló műélvezetben legyen része.

Ezután Váradi Antal „Ezüst fátyolát“ szavalta el Lőrinczy Ida, nemes hanghordozással, művészi érzékkel. Hangjával összeolvadt a kisérő zongora lágy, majd felbúgó, majd meg dörgő hangja. A kisérő Elbel Ilonka volt, a kinek szép játékát szintén most volt először alkalma közörtségünknek élvezni. Annyi gyakorlottság és könnyedség van játékában, hogy valóban veszteség volt eddig nélkülözni. Az Oltáregyesület szerencsés választása ime két uj tehetséget nyert meg a közönségnek. — Lágyan csendült meg szavalás közben egy kis válogatott kar finoman kidolgozott éneke, Diczig Ádám szép játéku, halk harmonium kísérete mellett. A színfalak mögött éneklők: Boross Antal, Csernus József, Demidor Ignácz, Letlinger Béla és Patay Ferencz voltak. A minden izében összevágó melodráma ritka ha- | tást tett. A tapsvihar meg-megujult, a hölgy szereplők |

T Á R C Z A.

Kozsibrovszky tréfája.

Irta : Mikszáth Kálmán.

A „Ne okoskodj Pista“ czimü elbeszélést írván, amelyben gróf Kozsibrovszky, a nagy tréfacsináló és felültető szerepel, az elbeszélésem keretébe nem volt bevehető egyik legjobb csinje, mert hátráltatta volna a cselekvény gyorsabb menetelét. De ha már benne vagyok, bizony nem sajnálom külön feltálalni.

A dolog Rimaszombatban játszik. A nagv piaczot kell elképzelni szép őszi napon ; garmadával állnak a a gyümölcsök a gyékény-sátrak alatt, ott ülnek a pirospozsgás tiszolczi asszonyok a mogyoróiknál, diós zsákjaiknál, a csinos zeheri menyecskék az alma-rakásokon, s ha megáll előttük a vevő megkérdezve: „Édes-e az alma édes.?“ dévaj mosolygással felelgetik vissza:

— Édes bizony, édes.

Hát persze, hogy a gonosz csont Kozsibrovszky oda is elvetődik és egy mogyorót áruló menyecskével kezd legyeskedni, aki szívesen csattant elmés szóra, még ha egy kicsit csiklandós is, maga módja szerint még csiklandósabbat, de a mellett el nem felejti az üzletet sem.

— Ej no, de csintalan szája van az urnák — legalább már vegyen a mogyoróból !

Kozsibrovszky meg is vesz egy kézi kassal vagy nyolcz-tiz itczényit, de mi az ördögöt tegyen most már vele ? Egy perczig zavarban van. Hanem a gondviselés, az csak mindég segít neki a pernahajder csin- jeiben.

Ahol lép ki ni kapujából nagytekintetü Hiléczy Sámuel uram, az ásványtan tudós profeszora, hosszú, burnótszin kaputrokkjában, bozontos, elhanyagolt üstökével és egyenesen a piacznak tart. Noha legényember még, görnyedten, totyakosan szedegeti kiaszott lábait, amelyeket sohase dresszirozoft tánczmester, mert egész élete az ásványvilág buvárlatában telt el s különben sem nézi sokra ezenkívül a világot. Olyan az előtte, mint egv lábbal fölru<?ott hangva-zsombék. A

virágcsokrokat kaptak oly nagy számban, hogy a színpad egy virágos kertté lett.

A nehezen szűnő taps után Mangu Béláné adta elő Dreischock „Melodie Hongrois“-ját. Régebben volt alkalmunk a művész-dilettáns játékában gyönyörködnünk, jó idő óta azonban nélkülöztük. — Ézóta sokat tökéletesedett játéka, mélység van benne, tartalom, a mely szinte elementáris erővel csap felénk. Tökéletes és remek volt ez a darab is; számtalan virágcsokor, még több taps szállt a művésznő felé.

Majd Varjas Endre ült a felolvasó asztalhoz. — Felolvasását az előzmények és maga a théma: A férfi, tették érdekessé. Erős merészséggel, bátor nyíltsággal szólt oly sebekről, a melyek — minél inkább takarják — annál jobban pusztítják a társadalmat.

Befejezésül ismét a Dalkör hatásos, szép kidolgozású, tökéletes harmóniával előadott énekében gyönyörködtünk.

Ezután vacsora következett, a melyen Károlyi György gróf is jelen volt. Az előkelő társaság sokáig együtt maradt, a fiatalság pedig egy pompásan sikerült bált rögtönzött, a mely derűs kedvben reggelig tartott.

Az Oltáregyesület valóban nemes munkát végzett, mikor jelen áldatlan, pangó szellemi életünket, ily tartalmas estélyivel felrissitette. Sok sikert kívánunk további munkásságához 1

HÍREK.

— Személyi hir. Kristóffy József főispán folyó hó 17-én a déli gyorsvonattal Budapestre utazott, a honnét f. hó2l-én érkezik vissza.

— Tornaverseny. F. hó 12-én vasárnap délután V24 órakor kürtszó és dobpergés mellett vonult ki főgimnáziumunk ifjúsága főt. Hám József főgimnázumi igazgató és a tanári kar vezetése alatt a Lövöldébe a tornaverseny megtartására. Öröm volt nézni az ifjúságot, mint vonultak ki katonás magatartással s mint végezték Szolomájer János tornatanár vezénylete alatt a gyakorlatokat. A tornavizsgán megjelentek Kristóffy József vármegyénk főispánja, Károlyi György gróf választókerületünk országgyűlési képviselője, Pemp Antal szatmári kanonok, Ilosvay Aladár vármegyei főjegyző, Barkóczy Ferencz őrnagy, Dr. Schönpflug Richárd vármegyei t. főügyész, Péchy László műszaki tanácsos és körülbelül 3000 emberből álló nézőközönség. A felvonulás és oszlopbaállitás után a versenyben résztvevő ifjúság Niklos János főgimnáziumi tanár vezetése alatt a „Hymnusz“-t énekelte el igen szép összhanggal, ezután szabadgyakorlatok következtek Szolomájer János főgimnáziumi tornatanár vezénylete alatt. Majd 4 hangra a tornaindulót énekelte el az ifjúság, melynek elhangzása után magasugrás, sulydo- bás, futás, távugrás, osztálytornázás, összetett gyakorlatok, és csapattornázás a nyújtón, a mintacsapat bemutatása a lovon, csapattornázás a korláton, bakugrás, végül a füleslabdajáték bemutatása következett. Ez utóbbinál a Vl-ik osztály mérkőzött a VII-ik osz- tálylyal, ami igen érdekes és mulattató volt. Ezután az oszlopokba állás és a versenydijak közül az érmek kiosztása következett, a pénzbeli dijakat csak a „Te Deum“ után fogják szétosztani. A „Jury“ tagjaivá az igazgató felkérte : Kristóffy József főispánt a fővédnökségre ; tagok lettek : dr. Serly Gusztáv, vármegyei főorvos, Ilosvay Aladár, vármegyei főjegyző, dr. Schönpflug Richárd vármegyei t. főügyész, Debreczeni István polgármester, Demidor Ignácz, rendőrfőkapitány, Barkóczy Ferencz, honvédőrnagy, zászlóaljparancsnok, dr. Schönpflug Béla városi tiszti főorvos, Hám József igazgató, Niklos János és Woggenhuber Oszkár főgimnáziumi tanárok és a tornatanár. — A szabadgyakorlatok után ismét Niklos tanár vezetése

rúgást a tudomány adja. A sürgő-nyüzsgő hangyák, a szamarak ellenben azt hiszik, hogy valami általuk megállapított czélból jönnek-mennek. Pedig mennek, mert lökést kapott a dombjuk.

De ha nagytekintetü Hiléczy professzor ur nem vet ügyet e mozgó-rajzó hangyákra, ő tudósságát azok ugyancsak megnézik, mert meglehetős furcsa alak. Épen az átellenes ablakból is a két Majornoky kisasszony nevetgél (gyönyörű két szőke fejecske egymás mellett), egymásnak mutogatva valami különöset a tudós ur alakján vagy öltözetjén. Érdekes volna tudni, hogy mit beszélnek, — de végre is lehetetlen. Az ördög tudná azt, hogy ilyen két pajkos fejecskében mennyi csintalanság elfér.

Elég egy pillantás az utcza öblébe Kozsibrovszky- nak. Látja Hiléczyt és látja szép rokonait, a Majornoky kisasszonyokat, héja tekintettel. Ő mindent észrevesz. Hopp ! megvan ! tudom már, mit tegyek a mogyorókkal.

S alig, hogy áthalad mellette a tudós professzor, szemüveges szemeit a földre szegezve, hiszen a földben vannak az összes titkok, hirtelen odaint egy ácsorgó suhanczot:

— Gyere ide, ficzkó, tudod-e, hol laknak a Majornoky kisasszonyok ?

— Nem tudom.

— Amott néznek ki az emeleti ablakból. Az a két szép leány. Tudod-e már?

— Nem vagyok vak.

— Fogd ezt a kosarat, vidd el neki, megértetted ?

— Nem vagyok siket.

— És mond meg, hogy Hiléczy professzor ur küldi. Meg tudod mondani ?

— Nem vagyok kuka.

— Hát mikép mondod ?

— Hogy Hiléczy professzor ur küldi.

— Nagyon helyes ; itt van ez a fényes kétha- tosos, ha jól elvégezted és visszajösz, még egy ilyet kapsz tőlem.

A gyerkőcz visszajött tiz perez múlva.

— No, mit mondtak ?

— Nagyon nevettek.

alatt a tornász-indulót énekelte el a különvált főgimn. énekkar nagy precizitással. Erre megkezdődött a verseny. A rúdugrásban 3 méterrel győztek : Szalay Károly VII., Bérezik Béla VI., Burda Nándor, Kom- polthy Béla, VI. o. t., a kik mind a négyen könyvjutalmat kaptak. A futóverseny győztesei : Mészár Béla I., Szabó Lajos II., Rupprecht József III., Budaházy Sándor IV., Diczig Béla V., Szabó János VI., Jánitzky Gyula VII. o. tanulók. Ezek közül Mészár, Budaházy, Szabó könyvjutalmat, Szabó Lajos Ilosvay Aladár adományából 10, Diczig Ilosvay Aladár és dr. Adler Adolf adományából 10 koronát, Rupprecht és Jánitzky intézeti érmet nyertek. A sulydobásban legjobb Kompolthy Béla intézeti érmet nyert. A távolugrásból intézeti éremjutalmat nyertek : Diczig Béla V., Bérezik Béla VI, Nagy Ferencz VII. o. tanulók. A magasugrásból intézeti éremmel jutalmazottak : Hetey Miklós II., Kepes Pál III., Jakobovics Jenő IV. o. tanulók. Mint szertornászok intézeti érmet nyertek . Csáky Gusztáv V., Budaházy Sándor IV. o. tanulók. A füleslabda játékban a VII. és VI. osztály versenyzett. Az utóbbi volt a győztes. A 10 növendék : névleg : Burda Nándor, Bogcha Alajos, Szabó János, Bartha István, Kompolthy Béla, Bérezik Béla, Emili János, Fürth Mór, Szolomájer Antal, Rupprecht Béla könyvjutalmat kaptak. Nonn Gyula 20 koronás aranyát elnyerte mint általános jó tornász Szalay Károly VII. o. t. Killer Nándor előtornász könyvjutalomban részesült. Szabó István kürtös, Ilosvay György dobos könyvjutalmat kaptak. Mosko- vitz Jenő előtornász a lovon Kerekes János 5 és Jánitzky Albert 2 koronáját, összesen 7 koronát nyert jutalmul. Mint ügyes szertornászok : Erőss Tibor, Ács János, Budaházy Mihály könyvjutalmat kaptak. Egész évi jó viselet- és kitartó szorgalmáért az igazgató könyvjutalmát elnyerte Bornemissza Sándor. Az intézeti érmek nyomban kiosztattak, melyek ezüstözött bronzból állanak, nemzetiszinü csokron függnek és melyek egyik oldalán ezt a feliratot viseli „Ép ész csak edzett testben van“, a másik oldalán „Versenydij 1904.junius 12-én Nagykároly“. A Jury felkérése folytán Kacsó Károlyné úrnő tűzte fel a kitüntetett ifjak mellére. Az éremkiosztás végeztével Hám. József főgimn. igazgató köszönetét nyilvánította Kacsó Károlyné úrnőnek az érmek feltüzéséért, a „Jury“ tagjainak közreműködésükért, Niklos Jánosnak és Szolomájer János tornatanároknak sikeres fáradozásukért és az ifjúsághoz beszédet intézve, buzdította őket a nemes, a testedző torna és játékkal való foglalkozásra, mely beszéd elhangzása után az ifjúság kedvelt igazgatóját megéljenezte és tiszteletére egyszerre néhány száz tornász sapka repült a levegőbe. Ézután az ifjúság a közönséggel együtt elénekelte a Szózatot, minek bevégezte után az ifjúság kürtszó és dobpergés mellett elvonult a helyszínéről, a közönség nagy része azonban ott maradt s poharazás közben dicsérték a főgimnáziumunkban uralgó azt a szellemet, mely az ifjúsággal a nemes testedző egészséges tornát és játékot megkedveltette. A verseny szép eredményéhez sokan gratuláltak az igazgatónak és a vezető tanároknak.

— Köszönetnyilvánítás. A Nagykárolyi Oltáregyesület zászlószentelési ünnepén az egyesület javára adományoztak : Gróf Károlyi István 50 kor., Ujfalussy Uray Leona bárónő, Meszlényi Gyula püspök 20—20 kor., Pemp Antal, Lessenyey Ferencz, dr. Serly Gusztáv és felesége, Péchy László és felesége, Róth Károlyné, Killer Nándor és felesége, Péchy Imre és felesége, Erdőss Zoltán és felesége, dr. Aáron Sándor és felesége, Barkóczy Ferencz és felesége, Báthory István és felesége, Jasztrabszky Kálmán, Igaz Károly és felesége, Ujfalussy Uray Leona bárónő dr. Jordán Ferencz és felesége 20—20 kor., Ujfalussy Miklós cs. és kir. kamarás és felesége, Fetser Antal 40—40 kor., Kristóffy József, Cziereizer Alajos 30—30 koronát, Balogh

Már talán régen el is felejtette Kozsibrovszky az ő csinyjét, midőn egy nap felolvasás volt Budapesten az akadémiában, amit a tudós Hiléczy Sámuel tartott (mert Hiléczy I. tagja az akadémiának) : „A kövek alakja az özönvíz előtt.“ Ez volt a „kiváló fontosságú“ értekezés tárgya. Hogy milyenek voltak a kövek az özönvíz előtt, habár ott voltam és gróf Kozsibrovszky t. képviselőtársam mellett ültem a hallgatóság közt, még sem tudnám már elmondani, de azt hiszem, hogy akkorában nem lehettek oly ezudar kemények, mint most, mert a tudós kollégák a felolvasó körül elég kényelmesen aludtak rajtuk, azonban a felolvasás után fölébredtek és a vidékről jött tudós tiszteletére egy kis vacsorát hevenyéztek az István-vendéglőben és noha már éjfél volt, sehogyse volt kedvük aludni. Beszélgetés közben egyszerre csak Rimaszombatra fordult a figyelem. A tudós fiatal ember (mert negyven éves még a professzor ur) szokatlanul derült volt ezen az estén, dicsérte a városka levegőjét, az ivó-vizet.

Kozsibrovszky közbeszólt;

— Azonfelül igen jó lakásod van, kedves öregem, fölséges kilátással.

— Nem valami különös a kilátás, mindössze egy kopasz domb s még távolabb a szőlők, amelyekben már a philoxera gazdálkodik.

— Ohó, ne titkolódzál, kedves öreg. Én a vis a vis-kat értem, a két szép Majornoky kisasszonyt átellenben.

A professszornak elborult a homloka. Egv fájdalmas vonás tette sovány barázdás arczát még szomorúbbá.

— Oh, azokat a szegény leányokat érted ? Szivemből sajnálom. Megörültek.

Most Kozsibrovszkyn volt a sor megijedni.

— Ne beszélj! Az nem lehet ! Engem nem értesítettek semmiről. A legkedvesebb unokahugocskáim.

— Már pedig azok megőrültek.

— Megfoghatatlan! — kiáltott fel Kozsibrovszky. — Mind a ketten ?

— Mind a ketten — mondá a tudós rendületlen meggyőződéssel.

Kozsibrovszky, az a léha vig fráter, belesápadt a rémületes hírbe, annál is inkább, mert eszébe jutott,