Szatmármegyei Közlöny, 1904 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1904-06-05 / 23. szám
SZATMARMEGYEI közlöny hol oly sok volna a tennivaló s oly szép feladatot lehetne igen szép eredménynyel végeznünk, érvényesíthessük. Az 1903. évben 108 nyári menhelyünk volt működésben, ezek közül 28 teljesen a községek által tartatott fent, segélyeztünk 80 menhelyet, összesen 10696 korona 76 fillérrel, egy menhely segélyezése átlag 133 koronába került. A menhelyek költségvetéseinek, a község teherbírási képességének szigorú elbírálásával az 1902. évi állapothoz képest a segélyben nem részesült menhelyek száma 7-el emelkedett, a társulati segély végösszege pedig 600 koronával csökkent. Ez eljárást fokozatosan, évről-évre alkalmazzuk, mert czélunk az, hogy legalább a tehetősebb községek, kik úgyis csekély mérvben szorulnak Társulatunk anyagi támogatására, menhelyeiket saját erejökből tartsák fent. Hogy e czélt minél fokozódottabb mérvben érhessük el, inkább az állan ó elhelyezésnél, alkalmas helyiség építésénél részesítjük e községeket némi segélyben. A menhelyek fentartása ez évben összesen 39032 koronába került, melyből Társulatunk fedezett a fentiek szerint 10696 koronát, a községek 26349 koronát, 1987 korona pedig részint mérsékelt óvási dijakból, részint más forrásokból fedeztetett. Látogatta a menhelyeket 8829 gyermek, kiknek vallási és nemzetiségi megoszlása a következő : róm. kath. 1598, gör. kath. 2388, ev. ref. 4171, izr. 671, magyar 6744, német 397, román 1088. Egy gyermek gondozása átlag 4 kor. 53 fillérbe, Társulatunknak P2 koronába került. Ez oly csekély áldozat, hogy ezt a gyermekóvás ügye megérdemli még akkor is, ha tisztán csak a gyermeknek veszélytől mentességét biztosítja is a menhely fentartása. „Legyen e hazának minden polgára a magyar állameszmének hive és tudjon magyarul." Ezen jelmondatban van kitűzve Társulatunk czélja, melyet minden intézményeinkkel szolgálni tartozunk. E czélt kellene szolgálnunk menhelyeinkkel is. Úgy, hogy Társulatunknak tulajdonképeni feladata az volna, hogy a menhelyek, ifjúsági egyesületek, felnőttek részére esti tanfolyamok szervezése, a magyar beszéd tanítása és hazafias szellemben működés terén érdemeket szerzett tanítók jutalmazása által egy-egy részben vagy egészen nemzetiségű község kulturális ügyét kezébe vegye, s ott lábát megvetve, a jelmondatunkban kitűzött magasztos czélt elérni, és megvalósítani igyekezzék. Ha a fenti adatokat a gondozott gyermekek anyanyelvi megoszlását illetőleg figyelemre méltatjuk, be kell ismernünk, hogy menhelyeinkkel e czélt nem kellő mértékben szolgáljuk, mert azok tekintélyes részben még mindig magyar vidékeken vannak elhelyezve. Ez állapot megváltoztatására következetesen törekszünk, de részint anyagi erőnk korlátoltsága miatt, mely a szegény nemzetiségi községben a menhely szervezésével járó nagyobb költségeket nem engedi, részint azért, mert egy-egy évtizedes menhelyet egyszerűen be nem szüntethetünk, e czél elérése csak hosszabb idő tervszerű munkájával lesz elérhető. Különben a jelen állapot sem valami kedvezőtlen, mert a 108 menhelynek fele nemzetiségi, vegyes ajkú, vagy nemzetiségi községek által környezett magyar községekben, melyek a nyelvhatár végpontjait képezik, vannak elhelyezve és egy nehány, már magát magyarnak valló sváb községben, melyekben annak, hogy az ifjabb nemzedék tökéletesen beszél magyarul, men- helyeir.knek igen nagy érdeme van. A menhelyek vezetésénél, felügyeleténél rendetlenség nem fordult elő. A vezető nőket kinevezésük alkalmával évről-évre komolyan és részletesen utasítom. A felügyelő bizottságok kötelességeiket teljesitik. Általában, hogy a kellő rend és pontosság mindenütt szerűen szallagok csüngenek ; végében kampós szeg. Ezt a két „banderilla“-t kell a bika nyakába szúrnia, de csakis szemtől-szemben, a szarvai közt, — ez a szabály ! Vakmerőségében néha széken ülve várja be a bősz állatot, amely ráront s fél arasznyira a szarvai előtt ugrik el oldalt: de a két banderillát belédöfte. Negyedórái küzdelem után a bika nyakán tuczatnyi ilyen éles, fájdalmat okozó, himbáló banderilla csüng, — az állat félelmetes bődüléssel túrja fel szarvaival a porondot. Haragja elérte a maximumot; kezdődhet az utolsó felvonás. Az arénából elvonul minden szereplő, csak a bika marad ott — aztán belép az espada, vagyis a matador. Balkezében egy négyszögletes vörös posztó, zászlómódra pálczára illesztve ; ez a muleta. Jobbjában egyenes kard. Ezzel szúrja le szemtől-szemben a bikát, de csak egyetlen pontján a nyakszirtjén szabad a pengét beledöfnie. Ez a pillanat a legfélelmetesebb ; valóban csak pillanatokig tart, csak addig, amig a bika a matadorra ront és az a piros lobogóját elébe tartva, az ellen irányítja az állatot. A bika beledöf a posztóba s a matador pengéje markolatig a nyakába hatol. Az aréna karzatjárói felharsan a riadó és hull a porondra a sok virág, ékszer, kalap, ajándék s a mámoros, izgatott tömeg e pillanatban megdöbbentő képét tárja elő annak, mennyire ittasitja az embert a vér. Az a hírneves toreador csapat, amely Pouly fils vezetése alatt Budapestre jő, jelenleg az első egész Spanyolországban. Pouly a modern sevillai iskolában nyerte oklevelét s franczia finomsággal cserélte fel a rut vérengzést a mérkőzésében. Minthogy nem öli meg a bikát, puszta kézzel megy ellene és egyetlen fegyvere a lélekjelenlét és a művészi ügyesség. Az a látvány, amelyet bemutat, maradandó emléke lesz minden nézőnek s erre a látványra a külföldről százával érkeznek Budapestre az érdeklődők. 6. betartassák,. ezt személyes látogatásainkkal is ellenőrizzük, igy pl. az elmúlt év folyamán, a rendelkezésre bocsátott úti átalány terhére 47 menhelyet látogattunk meg. Megemlítem, hogy ez évben uj menhelyet létesítettünk a kir. kohóhivatal szives támogatásával Alsó-Kapnikon, melynek állami jelleggel óvodává fejlesztése iránt a vallás és közoktatásügyi minisztériummal a tárgyalások a kir. tanfelügyelőség utján megindultak. Ha e szervezés sikerül, ez óvoda, mely, mint vármegyénk majdnem valamennyi óvodája, társulatunk szerény menhelyéből fogja kinőni magát, ez óvoda, az ottani állami iskolával, ifjúsági egyesülettel, esti tanfolyammal, e község megmagyarositásának hatalmas tényezője lesz. Uj menhelyet szerveztünk továbbá az Avasban, Kányaházán, mely igen szép eredménynyel működött már ez első évben is, amennyiben 48 gyermek között 37 román ajkú látogatta. Esti tanfolj’amok a szokott helyeken, Kányaháza, Dengeleg, Ilobabánya, Apa, Aranyosmegyes, Patóháza, Vámfalu, Felsőfalu községekben tartattak fent, melyeken a beérkezett jelentések szerint 575 felnőtt egyén részesült igen szép eredménynyel magyar nyelvű és szellemű oktatásban azon legelemibb ismeretek köréből, melyekre mindennapi életében lépten nyomon szükség van. E czélra 751 koronát fordítottunk. Az ifjúsági egyesületeket, melyek az 1902. év folyamán a szervezéssel járó nehézségeken átestek, ez évben anyagilag nem segélyeztük, könyvtárunkból azonban több egyesület részére küldtünk szét alkalmas könyveket. Áttérve aztán a jelentés az anyagiakra, végeredményül a Társulat 1903-iki számadásában 22537 kor. bevételével szemben 21159 kor. kiadást tüntetvén fel, 1378 kor. pénztári maradvány áll. Fő czélom lévén a Társulat anyagi erejének gyarapítása, a Társulat részére egy el nem költhető biztos alap lefektetésére az első lépésnek megtételét, indítványoztam, hogy a Társulat készpénzei, már csak a könnyebb kezelhetőség szempontjából is értékpapírokba fektettessenek. Indítványomat a választmány 28—1903. sz. határozatva! elfogadta, és 4 százalékos magyar korona járadék papírok vásárlására felhatalmazott. E határozat alapján a Kováts Eduárd hagyatékából kézhez vett 2500 korona értékű értékpapírokhoz vásároltam, megragadva a kedvező 98-as árfolyamot, még 7500 korona névértékű 4 százalékos magyar korona járadékot 7350 koronáért. A vételárat takarékos gazdálkodás mellett az év végére a Társulati pénztár nemcsak kifizette, de 1378 korona pénzkészletünk is maradt. A pénzügyi művelet végrehajtásáról a választmány deczember havi ülésén részletes jelentést tettem, a határozat és jelentésem, a tárgysorozatban a tekintetes közgyűlés jóváhagyása alá kerül. Most tehát van 10.000 korona értékű vagyonunk, ami az 1901. évi zárlathoz képest, a mely évben igazgatói székemet elfoglaltam, 4000 kor., a 903. évi zárlat eredményét is figyelembe véve kerek számmal 5000 korona vagyonszaporulatot jelent. Ezen mivelet végrehajtásánál kettős szempont vezetett. Egyik, amit fentebb érintettem, hogy a Társulat részére egy fentállását biztositó alap teremtését megkezdjem, a másik, hogy esetleges túlköltekezésnek egyszersmindenkorra elejét vegyem. Eddig ugyanis az évvégi zárlatnál tűnt ki csak Társulatunk anyagi helyzete. Évközben aztán költekeztünk, majd elköltött tőkéinket a rendelkezéseinkre állott pénzösszeg szerint helyre tettük s a zárlat szerinti vagyon évről-évre változott. Mig most ez alap összegét mindig ismerjük, arra, ha a vármegyei segély idejében nem érkezik meg, kölcsönt veszünk s tudjuk, hogy mennyivel tartozunk, s hogy alapunk ismét tisztán álljon, mennyit kell visszatérítenünk. Az értékpapírok a Szatmármegyei Takarékpénztárnál vannak letéve, amely intézet azokra az igazgató és egyik jegyző aláírásával ellátott chekkre a szükséges kölcsönösszeget esetről-esetre folyósítja. Jelenleg tehát a Társulat el nem költhető törzsvagyonát 10.000 korona és Schvarcz Jakab alapítvány 1000 korona, összesen 11.000 korona névértékű állampapír képezi. A jelentés áttér aztán az 1904. évi működési Programm vázolására s ugyanazon irányelveket tűzvén ki, egy további pénzművelet tervét hozta javaslatba az igazgató a következőkben: Hogy Társulatunk léte ne legyen örökös függésben attól, hogy váljon a vármegye közönsége megszavazza-e számunkra az 1 százalékos pótadót, habár megvagyok győződve, hogy e tekintetben a közel jövőben veszély nem fenyeget, mégis óhajtandónak tartom s e tekintetben az illetékes tényezőkkel a tárgyalást meginditandónak vélem az iránt, hogy a vármegye egy tekintélyes tőkét tenne le Társulatunk részére alapítványul. Megfelelőt annak, mely a pótadó háromnegyed részével, mondhatjuk 50 évi tőketörlesztéssel letörleszthető. Meg vagyok győződve, hogy e tervem elé, melynek eszméje tulajdonkép Társulatunk mélyen tisztelt elnöke, az alispán ur agyában fogamzott meg először, a vármegye illetékes tényezői akadályt nem gördítenek. Mert ezáltal nemcsak Társulatunk hazafias működését biztosítjuk örök időkre, hanem bizonyos évek múlva a vármegye is felszabadul az 1 százalékos pótadó terhe alól. Mélyen tisztelt közgyűlés ! Ezekben volt szerencsém múlt évi működésem s a jövőben reánk váró teendők képét előterjeszteni. Megemlítem, hogy az országos Eötvös alap tanító egyesület, a miért Br. Eötvös József munkáinak a tanítók háza javára történt kiadásában anyagilag támogattuk, Társulatunkat pártoló tagjává választotta. 1 Képviseltette magát Társulatunk a zilahi Wesselényi és tiszabecsi Rákóczi ünnepélyen. Mélyen tisztelt közgyűlés ! A múlt 1903. évvel megbízatásom ideje lejárt. Gyenge erőmhöz képest igyekeztem kötelességeimet híven teljesíteni. Megköszönve azért a belém helyezett bizalmat, leteszem megbízásomat, kérve a mélyen tisztelt közgyűlést, hogy az igazgató állás terheit fiatalabb vállakra helyezni s engemet annak további viselése alól kegyesen felmenteni méltóztassék. Kiváló tisztelettel maradtam. Szatmár, 1903. április 17. Nagy Béla, igazgató. H I 1^ E K. — Űrnapját a róm. kath. egyház e szép ünnepét, városunkban is nagy fénynyel ünnepelték meg. A körmenetnek a szép idő is kedvezett. A körmenetben, a midőn diadallal hordozzák körül a királyok- királyát, nagy ájtatoskodó közönség vett részt, a melynek soraiban gr. Károlyi György kerületünk országgyűlési képviselője is ott volt. — Kinevezés. A pénzügyminiszter dr. Halász Oszkár debreczeni közjegyző-jelöltet a helybeli kir. pénzügyigazgatósághoz állami végrehajtónak nevezte ki. — Zászlószentelés és estély. A Nagykárolyi Oltáregyesület fényes sikerű ünnepségnek néz elébe. Mint már jeleztük, junius 12-én lesz dús aranyhímzésű zászlajának, a mely valóságos műremek, a fölszentelése. A zászlóanya az egyesület diszvédője: Károlyi Istvánná grófné, a fölszentelést a szatmári püspök megbízásából Pemp Antal prépost-kanonok végzi. A zászloszentelés sorrendje a következő: d. e. fél 9 órakor felvonulás a kastélyba a koszorús-lányokkal s vőfélyeikkel a zászlóanyáért, a kit a templomajtóban az Oltáregyesület válaszmánya fogad a remekbe készült zászlóval, 9 órakor ünnepélyes szentmise, mondja Pemp Antal prépost-kanonok, szentmise közben szentbeszéd, mondja Varjas Endre olt. egy. igazgató ; szentmise után zászlószentelés, ezt követően a koszorúslányok : Andrássy Margit, Balogh Margit, Brandsch Berta, Császi Esztike, Filep Margit, Elbl Ilonka, Hetey Blanka, Ilosvay Margit, llosvay Mariska, Irsik Margit, Kőszeghy Erzsiké, Nábróczky Mariska, N. Szabó Magda, Papp Lea, Pazuchanits Mariska, Pintér Gabi, Sántha Irén, Schöberl Erzsiké, Stróbentz Gizi, Than- hoffer Szeréna, Vetzák Lujza megkoszorúzzák a fölszentelt zászlót, erre a szegbeverések történnek meg. Este 8 órakor a Polgári kaszinóban 1 koronás belépődíj mellett estély a következő műsorral: 1. Ének Előadja a Dalárda. 2. Beethoven : Adante F. Maior. Előadja zongorán: Szentgyörgyi Jordán Károly dr. apát-plébános. 3. Az ezüstfátyol lengendája. Melodráma. Szavalja: Lőrinczy Ida, zongorán kiséri: Elbl Ilonka, énekkarral. 4. Dreischock : Melodie Hongrois. Zongorán előadja : Mangu Béláné. 5. A férfi. Irta és felolvassa: Varjas Endre. 6. Záróének. Előadja a Dalárda. Utána vacsora és táncz. Az estély rendezői a koszorus-lánvok vőfélyei lesznek. A fényes sikerűnek ígérkező estélyre, melyre Károlyi Istvánná grófné védőasszony és zászlóanya is megígérte megjelenését, külön meghívók nem bocsátatnak ki, ez utón hívja meg az Oltáregyesület ünnepségére az érdeklődőket és szent czéljának érdekében szives felülfizetéseket mély hálával fogad. A díszes zászló pár napén keresztül Pucser Károly kirakatában lesz kiállítva. Az aranyozott ezüst zászlószegeket vésett nevekkel most küldi szét az egyesület. — Esküvő. Ottlyk Lajos földhitelintézeti tisztviselő a tegnapi napon esküdött örök hűséget Budapesten Kristóffy Erzsébet kisasszonynak, Kristóffy József vármegyénk főispánja kedves leányának. — A mi magyar ajkú gör. katolikusaink mozgalma Tudva levő, hogy a helybeli magyar ajkú gör. kath. egyház óhajának és kérésének közvetítését gr. Károlyi György, kerületünk országgyűlési képviselője szives volt magára vállalni a nagyváradi gör. kath. püspöknél. Károlyi György gróf a napokban megüzente a püspök válaszát, a mely abból áll, hogy hajlandó egyházmegyéjéből a hívek által szabadon választandó papot adni az egyháznak, de az egyháznak a nagyváradi püspöki megyéből a munkácsiba való átkebelezésébe bele nem egyezhetik, mivel ez nem tőle függ. Az elnökség e válasznak közlése végett tegnap délutánra közgyűlést hivott össze, a melyen meghívás folytán gróf Károlyi György is megjelent és szóbelileg is tudatta az ügynek a püspökkel történt megbeszélését. A hívek Somossy Miklós és mások felszólalása után egyhangúlag kimondták azt, hogy egyedüli óhajuk az, hogy az egyház a munkácsi egyházmegyéhez csatol- tassék át, mint a mely által látják egyedül biztosítottnak magyar voltukat, illetve azt, hogy utódaikat nem oláhositják el. Gróf Károlyi György, a ki folytonosan nagy óváczióban részesült a közgyűlésen, az egyhangú határozatra kijelentette, hogy most mát nincs más hátra, minthogy az egyház az átkebeleztetés iránti lépéseket tegye meg, a melynek formája iránt az illetékes helyeken informáltatni fogja magát. Igazán jólesett látnunk a nemes grófot, mint a mi magyar ajkú gör. kath. polgártársaink érdekeinek pártfogóját. Mert egy országgyűlési képviselőnek az is kötelessége, hogy par - cziális érdekeket is támogasson, főleg ha az olyan hazafias mozgalomban nyilvánul meg, mint a jelenlegi. És mert a gróf hivatását hazafias és magyar szempontból fogja fel és ily irányban igyekszik is érvényesíteni befolyását, ez a törekvése és fáradozása általános és feltétlen elismerésre tarthat számot. — Uj tanár kisasszony. Wolkenberg Ilonka, Wolkenberg Károly szinérváraijai ügyvéd leánya a
