Szatmármegyei Közlöny, 1904 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1904-05-15 / 20. szám
SZATMÁRMEGYEI KÖZLÖNY Közigazgatási bizottsági ülés. Szatmár vármegye közigazgatási bizottsága folyó hó 13-án tartotta május havi ülését. Jelen voltak : Kristóffy József főispán elnök, Nagy László alispán, Szuhányi Ödön, N. Szabó Antal bizottsági tag, Kováts Béla, Ilosvay Aladár, dr. Serly Gusztáv, Ilosvay Ferencz, Kacsó Károly, Barthos Zsigmond, Dénes Lajos és Almássy Ignácz szakelőadók. — Kende Zsigmond, Böszörményi Sándor, Luby Béla, Reök Gyula, Szentiványi Gyula, Domahidy Sándor, Nagy Béla, Isaák Dezső, Jékey Zsigmond bizottsági tagok elmaradásukat kimentették. Az ülésen csak két bizottsági tag jelent meg és egyáltalán semmiféle érdekesebb ügy elő nem fordult, a mely vitára, eszmecserére szolgáltatott volna alkalmat. Ennek folytán az ügyeket gyors tempóban tárgyalták le, úgy hogy az ülés már déli 1 órakor véget ért. Az ülésen történtekről, rövid referádánkban, a következőkben számolunk be,: Jeszenszky Béla szolgabiró és N. Szabó István tb. szolgabiró letették a bizottság előtt az erdei kihá- gási elsőfokú bírósági esküt. Az alispán havi jelentése szerint márczius hóról átjött hátralék 955, április hóban befolyt ‘2276 összesen 3231 ügydarab, a melyből a múlt hóban elintéztek 1634 ügy darabot és igy hátralékban maradt 1597 ügydarab. Az alispán a hátralékoknak a múlt hóban történt szaporodását az előadóknak a sorozásra való részvételével, továbbá a tavaszi közgyűlés közbejötté folytán előállott rendkívüli munkával indokolta. ígéri, hogy a jövő havi kimutatás kedvezőbb eredményt fog felmutatni. Végül azon kellemes házas élet illusztrálására, a melylyel a pénzügyigazgatóság számvevőségével él a vármegye, felemlíti azt, hogy a miniszter újabban ismét nekik adott igazat, a mikor kimondta azt, hogy a számvevőség köteles minden hó 5-ig a gyü- mölcsöztetendő összegek elhelyezéséről szóló kimutatást beterjeszteni a vármegyéhez. A főorvos havi jelentéséből kiemeljük a következőket : Gyógykezelt beteg volt a múlt hóban 7 éven aluli 190, felüli 184 összesen 374, nem gyógykezelt 7 éven aluli 110, 7 éven felüli 179 összesen 289. Kórházba küldetett 201 beteg. Elmebeteg fordult elő 8, tébolydába küldetett 3. A nyilvántartott elmebeteg száma 450. Járványos betegség fordult elő és pedig vörheny Csenger, Hirip, Nántü és Ombód, difteritis. Farkasasszón. A tapasztalt legérzékenyebb közegészségi hiányok voltak : Jo ivóvíz és meleg fürdő hiánya Nagy-Bányán, egy járási kórház ugyanott, tanult bábák hiánya a szinyérváraljai járásban. A mátészalkai járásban zsúfolt iskolák vannak. A vármegye területén levő 5 kórház forgalma a múlt hóban igen nagy volt, igy ápolás alatt maradt márczius hóban 159, a múlt hóban felvettek 201 beteget, összesen tehát volt 360 ápolt és az ápolási órák száma 5282 volt. A kir. államépitészeti hivatal főnökének havi jelentése szerint a múlt hóban befolyt 1304 K 22 f útadó, hátralékban maradt 20706 köp 29 fillér. Ugyancsak befolyt 33 kor 60 fillér régi közmunka váltság. A bizottság a megtartott tárgyalás alapján megkeresi a nagyváradi kir. posta igazgatóságot az iránt, hogy Csanálosra posta hivatal állíttassák fel. Géberjén és Botpalád községben május 1-től kezdve posta ügynökséget állítottak" fel. A kir. pénzügyigazgató havi jelentéséből kiemeljük a következő számadatokat. Április hóban befolyt 145,608 kor. 53 fillér egyenes adó, hátralékban maradt 3.017,636 kor. 24 fillér. Összehasonlítva a folyó évi április havi befizetést a múlt év április havában befolyt 45933 kor. 33 fillér befizetéssel, mutatkozik 99675 korona 10 fillérrel kedvezőbb eredmény. Bélyeg és közvetlen illeték fejében befolyt április hóban 51487 kor. 09 fillér, a múlt év hansonidőszakával összehasonlítva 27262 kor. 73 fillérrel kedvezőbb. Fogyasztási és italadóban befolyt a múlt hóban 12724 korona 52 fillér vagyis 690 kor. 69 fillérrel több mint a múlt év április havában. Az egyedüli ügy volt, a melynek tárgyalásánál eszmecsere fejlődött ki, az árvaszéki elnök havi jelentésének az a része volt, a hol az árvaszéki iroda munkaerőinek felfrissítése iránt tett javaslatot. Hozzászóltak a kérdéshez az alispán, az árvaszéki elnök, N. Szabó Antal és a főispán és a határozat az lett, hogy utasittatik az alispán és elnök, hogy együttesen tartsanak vizsgálatot az árvaszéki irodákban a munkaerők tekintetében és tegyenek annak eredményéről jelentést. HIKE K. — Személyi hir. Károlyi István gróf néhány napi itt tartózkodás után a fővárosba utazott. —■ Kristóffy József főispán ma délben Szatmárra utazik. — Dr. Elbel Károly honvéd főtörzsorvos Pozsonyból rokonai látogatására városunkba érkezett. — Requiem. Folyó hó 5-én délelőtt 9 órakor a kegyesrendiek plébánia-templomában Timár Péter házfőnök plébános mutatta be az engesztelő szentmiseáldozatot a Mindenhatónak nagytiszteletü Vanke József lelkiüdvéért. A misénél Boross Antal, Lőrincz Gábor és Kontraszti Dezső áldozárok segédkeztek s jelen voltak a társház összes tagjai, a főgimnáziumi, polgári leányiskolái, valamint a zárdabeli és róiu. kath. elemi iskolák növendékei a tanári-kar vezetése alatt. — Jókai Mór halálakor városunk polgármestere azonnal kitüzette a városházára a gyászlobogót, minthogy a költő király a város díszpolgára volt. Egyúttal intézkedett arról is, hogy a ravatalra a város nevében koszorút helyezzenek el azok, akiket felkértek, hogy a temetésen a várost képviseljék. Erre felkérték Schusz- terich Ignácz pénzügyi titkárt, városunk volt polgármesterét, dr. Blum Ödön országos közegészségügyi felügyelőt és Rooz Samu ügyvédet. A „Kölcsey egyesület“ közgyűlése. A „Kölcsey- egjmsület“ évi rendes közgyűlését folyó hó 8-án délelőtt 11 órakor tartotta meg a vármegyei székház nagytermében, oly csekély érdeklődés mellett, hogy mindössze 14-en jelentek meg a tagok közül. Nagy László alispán egyesilleti elnök a gyűlést megnyitván, konstatálja, hogy amennyiben már másodízben lett összehiva, a megjelentek számára való tekintet nélkül a közgyűlés határozatképes. Bejelenti, hogy az egyesület volt diszelnöke, Gróf Hugounai Béla ezen tisztségéről lemondott, melynek elfogadását s egyszersmint Kristóffy József főispánnak diszelnökké leendő megválasztatását indítványozza. A közgyűlés ezekhez hozzájárult, egyben elhatározta, hogy a főispánt küldöttség utján kéri fel a tisztség elfogadására. Majd a tisztujitást ejtették meg, melynek eredményét alább közöljük. A pénztárnoki jelentés szerint az 1903. évi bevétel 2054 K, kiadás 1151 K, pénztári maradvány 903 K volt. Az alaptőkéből 1033 K 60 f köttetett el már az előző években, melynek pótlásáról a költségvetés során gondoskodtak. Még a számadás, valamint az 1904. évi költség- előirányzat jóváhagyást nyert. A főgimnázium ifjúsága részére kitűzött 1903. évi pályadijra a pályázati határidő még nem járván le, az eredmény még közölhető nem volt, felhatalmaztatok a választmány, hogy az eredményhez képest a pályadij kiosztása felett intézkedjék. A jövő iskolai évre’ a főgimnáziumi ifjúság részére pályatételül kitüzetett „Kölcsey Ferencz kritikai dolgozatainak méltatása“. Nagyobb vitát keltett a tennistársaság segélyezés iráuti kérvénye, mely szerint a most nevezett társaság előző évi 132 K 80 fillér többkiadásának megtérítését s a folyó évre 200 K segély iránti megszavazását kérte. Csaknem másfél órai vita után a segély megszavaztatott s ezzel a közgyűlés véget ért. A megválasztott tisztikar és választmány névsora a következő : Nagy László elnök, Palczer Ernő alelnök, Bornemissza Géza titkár, Jeney Géza pénztárnok, Dr. Jászi Ferencz ellenőr, Dr. Ko\ács Dezső ügyész, Gallasz Ödön számvizsgáló. — Választmányi tagok: Dr. Adler Adolf, Dr. Aáron Sándor, Boross János, Debreczeni István, Ilosvay Aladár, Dr. Jékel László, Papp Béla, N. Szabó Antal, Asztalos György, Kacsó Károly, Dr. Lucz Ignácz, N. Szabó Pál, Baudisz Jenő, Hám József, Timár Péter, Varjas Endre, Klacskó István, Dr. Schönpflug Béla, Dr. ifj. Vetzák Ede, Péchy László, Rooz Samu, Dr. Serly Gusztáv, Dr. Schönflug Richárd, Dr. Sternberg Géza, Fürt Ferencz, Jenser Mihály, Demidor Ignácz, Nagy Sándor, Nonn Gyula, Gáspár Pál, Vetzák Ede, Róth Károly, Dr. Czukor Lajos, Csipkés András, Gőnyei István, Róth Lajos István, Kubinyi Bertalan, Csilléry Dávid, Killer Nándor, Madarassy Gyula, Moson György, Kemény Alajos, Nagy Gábor, N. Szabó Albert, Berger Ármin, Péchy István. — A képviselőház most alakította meg újból bizottságait. A számvizsgáló bizottság elnöke Böszörményi Sándor, a krassói kerület képviselője lett. — Az érettségi vizsgálatok a helybeli főgimna- siumban még e hó folyamán lesznek. így folyó hó 16—20-ika közt az Írásbeli és 20—22-ike közt a szóbeli érettségi vizsgálatok lesznek.-- A vármegyeházánál folyó hó 11-én megkezdték a nyugati szárny epület lebontásával az építési és átalakítási munkálatokat a vállalkozó Müller műépítész személyes vezetése alatt. —- A nagybányai gör. kath. lelkészválasztás. E nagy port felvert ügyben elvi kijelentésü határozatot hozott a belügyminiszter. Ugyanis Nagybánya város képviselőtestülete 1902. jun. 25-én Hozás János szatmári kir. kath. főgymnasiumi hitoktatót nagybányai gör. kath. lelkésznek választotta meg s azon határozatát a vármegye közig, bizottsága múlt évi január 9-én helybenhagyta. Az ügy harmadfokú elbírálás végett a szamosujvári gör. kath. püspök és Pap Sándor nagybányai képv. testületi tag felebbe- zése folytan a belügyminiszter elé jutott, ki is a választást helybenhagyta s ez ügyet végérvényesen eldöntötte, mely alkalommal a kegyurasági jog mikénti gyakorlására nézve a helytartótanácsnak e részben fenntállo 1800. évi szabályrendelete nyomán kimondotta, hogy — amennyiben a városok nem csak a püspök által jelöltek közül, hanem a többi érdemes pályázok sorából is választhatnak lelkészt, — midőn a város Hozás Jánost megválasztotta, az adott esetben szentnek hirdetett czélért ? Igazán liberális volt-e mindenki, aki a liberálizmus zászlaját fennen lobogtatta, s mikor a szabadságot magának követelte, kimélte-e, megbecsülte-e a mások szabadságát ? Ah, az emberek mindig emberek voltak. Most pedig, hogy az utolsó, a negyedik, a munkások osztálya indítja meg a küzdelmet elsősorban a burzsoa, a harmadik osztály ellen, összecsapjuk a kezeinket és elszörnyülködünk, mert ez még sem járja. Mintha nem lenne ez is a legtermészetesebb fejlődés, a dolgok legtermészetesebb menete, a világ folyása. A burzsoa és a liberálizmus támadta, az abszolutizmust és feudálizmust, pedig ki mondhatná, hogy azokban éppenséggel semmi jó nincsen. A munkások és a szocziálizmus nincsenek megelégedve a liberalizmussal, s ki állíthatná, hogy minden oknélkül. A liberálizmus, a szabadelvüség tiltakozás volt a kiváltságok és az abszolutizmus túlkapásai ellen, s a gondolat és cselekvés-szabadság hirdetője. Mint elv magasztos, szép volt, mert felszabadította a lekötött erőket. De a történelmi fejlődés folyamán ismét nem a tiszta eszmék győzedelmeskedtek, mert azok, kik az adott viszonyok közt a legerősebbek voltak, ismét intézményileg igyekeztek jogaikat biztosítani, hogy ezzel, túlsúlyúkat erősítsék és állandósítsák. A liberálizmus az egyéni a cselekvési szabadság tetszetős jelszava alatt a gazdaságilag gyöngékre rászabadította az erőseket; a kíméletleneket, a nemesebb erkölcsi felfogás által nem korlátozottakat. A kapitálizmusban kifejlesztette a legridegebb gazdasági rendszert, mely szét- tépte azokat az erkölcsi szálakat, mik a birtokos osztályt a néphez, s egykor minden munkaadót munkásához kötöttek. A nemzetközi viszonylatban létrehozta a modern államkolosszusokat, melyek az apró független államokat felszívják, gazdasági téren, a szabad verseny elve által az uzsorát, a tőkekolosszusokat, melyek az apró vállalatokat, a kisipart, kis kereskedelmet megsemmisítik Az egyenlőség ö-rve alatt hadat üzent minden tekintélynek, s ezzel szellemi és erkölcsi téren létrehozta a szellemi és erkölcsi anarkiát; a dekádens irodalmat és színházat, a családi élet bomlását s a társadalom erkölcsi sülyedését. Mert az erkölcsbomlasztó eszméket rászabadította a tömegre, s ezzel azt demoralizálta. De itt aztán mégis állt és az egyenlőség nagy eszményét puszta jogegyenlőséggé zsugorította össze, mert az elv minden kiterjesztése, bármennyire hangoztatták szükségét, a középosztály érdekeibe ütközött volna. Az tehát amit a liberálizmus czimén megvalósítottak, megint csak egy osztály érdekében történt, a középosztály érdekében. Ezért kellett ismét bekövetkeznie annak, ami a liberálizmus megszületésénél történt ; csakhogy most nem a középosztály volt a támadó, hanem a legalsóbb a munkásosztály, a közép- osztály pedig a megtámadott lett. Ha a liberálizmus. azt hangoztatta, hogy minél szabadabb mozgást, minél nagyobb keresetet azoknak, akik kereshetnek, ennek ellenében másoknak, akik munkájokért csak bért és fizettséget látnak a „minél többet kapni“, lett jelszavuk. Ha a liberálizmus a szabadság zászlajával vonult harczba, a szocziálisták az egyenlőség jelszavát írták lobogójukra, de nem a puszta jog, hanem a teljes egyenlőségét. Mellesleg szólva, a teljes szabadság és egyenlőség olyan viszonylatban állanak egymással, mint a nap és hold. Ha az egyik felkél, a másik leszáll ; sőt még ha esetleg mindkettő a szemhatár felett van is, az egyik fénye a másiké mellett elenyészik. Teljes szabadság mellett, teljes egyenlőség és viszont, lehetetlen. Kizárja ezt az emberi képességek kütön bö- zősége ; maga az ember természete. A szocziálizmus ezért nem is követeli valami nagyon az egyéni szabadságot ; a gazdasági szabadság elvét pedig teljesen elveti. íme, ebben változott meg a világ, s a szocziáliz- musnak ebben keresendők mélyebben fekvő okai. Kifejlődését azonban sok egyéb is előmozdította. így a többi között annak nemzetközi jellege, aminek folytán, ha egyik helyen gyengül is, a másikon meg fejlődik. Angliában ma már nem félelmetes, Németországban ellenben hatalom ; mig nálunk pedig úgyszólván csak a legújabb időkben kezd rohamosan erősödni. Előmozdítja az elvtársaknak egymással való könnyű érintkezése. Nemcsak azért, mert az ipari és részben a mezőgazdasági munkások rendszerint nagyobb tömegekben élnek együtt, hanem azért is, mert az olcsó és gyors vasúti és postai közlekedés rendkívül megkönnyíti az eszmék terjesztését és tényleges terjedését is. Az eszmék befogadására pedig, s ezt nem szabad felednünk, a mai munkások sokkal fogékonyabbak és képesebbek is, mint a minő néhány évtizeddel ezelőtt, legalább nálunk, a polgárság volt. Műveltségük szemmel láthatólag gyarapodik. Gondoskodik erről az általános hadkötelezettség, a kötelező iskolázás, s aztán a sajtó, az újságok, a röpiratok, a miket mohón olvasnak, habár megengedjük, hogy igen gyakran minden kritika nélkül. De hát nem teszik-e ezt mások is?. Mindehhez nálunk még csak az kell, hogy az intelligenczia is nagyobb szambán csatlakozzék a szo- cziálizmushoz, amint ez Németországban már bekövetkezett, ahol tömegesen láthatók a vagyonos kereskedő osztály, sőt magoknak a nagyiparosoknak és bankigazgatóknak fiai is, különösen pedig a zsidóság á szocziálisták táborában. Igaz, ezt nem önzéstelenül teszik, hanem csak azért, hogy a nép kegye által érvényesüljenek. De a gyakorlatban nem az ok, hanem az eredmény mérlegelendő. És akkor mi lesz ? A világ talán felfordul ? Ilyesmit bizonyosra venni mégis csak vakmerőség lenne. Utópiákat nem alkotunk, s azzal vigasztaljuk magunkat, hogy „mundus se expediet“. Hanem azért a növekedő mozgalmat tétlenül nézni, azzal csak akkor törődni ha bennünket közvetlenül érint, különben pedig csak érdekesnek tartani, vagy csak elnyomni, hogy újra kezdődjék, még sem tartjuk elegendőnek. Előrelátással nagy bajok előzhetők meg. A legideálisabb lenne, ha a társadalmi bajokat maga a társadalom gyógyítaná meg. De hogy várjuk ezt ami lelkesedni csak pillanatokra tudó társadalmunktól. mikor azt látjuk, hogy még a társadalom a nép választottjai közül is a legtöbben, s a legtöbbször társadalmi kérdésekkel csak -elvétve csak ötletszerüíeg foglalkoznak. Ez okból bár Bastiat a hires nemzetgazda mondja ugyan, hogy ha nem háborítják a természetes fejlődést, a gazdasági életnek önmagától helyreáll a harmóniája és hogy éppen az államok beavatkozása rontja ezt a harmóniát, mi azt hisszük, hogy a szocziáíis bajok orvoslására nálunk nincs más mód minthogy a leghatalmasabb szervezet, az állam avatkozzék bele s mindig szemelőtt tartva, hogy a személyes szabadság korlátozása veszélyes és karos volna, a szabadságnak a gyengébbeket megrontó hatását enyhítse. Ennek pedig a liberálizmus határán belül is bő és tág tere van. Dr. Lúcz Ignácz,
