Szatmármegyei Közlöny, 1904 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1904-05-08 / 19. szám
Melléklet a Szatmármegyei Közlöny 1904. évi 19-ik számához. Folytatás a főlapról. áll ’ pitani. Luby Géza szerint nem volt arra eset, hogy a vármegye közönsége megtagadta volna egy viczinális vasút segély iránti kérelmét, a mint a jelen esetben a vasút létesítése kétségessé lenne. Elfogadja az állandó választmány javaslatát a Kende Zsigmond módosításával. Minden közigazgatási bizottsági ülésen szó volt a matolcsi hid szükségességérői, az érdekelt vidék csak azért állt el panaszai hangoztatásától, mert megígérték neki, hogy létesíteni fogják azt. Most kerül sor az ígéret beváltására. Cholnoky Imre felszólalására a főjegyző részletesen ismerteti a vasút társulat kérvényét. Majos Károly elfogadja az állandó választmány javaslatát a Kende Zsigmond módosításával. Indokolja szavazatát azzal, hogy a szomszéd Szilágy vármegyében hasonló eset volt. A sülelmedi hid építése iránt addig tárgyalt a törvény- hatóság a vasút társasággal, mig e- wgában kiépítette a hidat és a vármegye elesett attól, nogy ott közlekedési hídja legyen. Ne hogy mi is Így járjunk, ajánlja a javaslat elfogadását. Nagy László alispán : Különösnek talalja azt, hogy azzal vádolják őt, miszerint elakarja odázni egy ut avagy vasút kiépítését. Őt vádolják ezzel, a ki mindég a mellett volt, hogy építsenek mentői több viczinális vasutat, hogy ekként a kormány kénytelen legyen úti pénztárunkat segélyezni. Különben elárulja titkos indokát annak, hogy miért nem akar jelenleg fiksz összeget megajánlani a vasútra. A m.-szalka—nyíregyházi vasút társaság elvállalta a nyíregyháza—v.-naményi vasút építését és Így most erősítésre van szüksége. Ha tehát most határozott összeget szavaznának mega m.-szalka—f.-gyarmati vasútra, talán a társulat elhanyagolná e vasút épitését az említett szárnyvonal javára. Ha azonban a benünket érdeklődő vasút a kiépítés stádiumába lesz, akkor teljes erejével a segély összeg megadása mellett lesz. Elfogadja az állandó választmány javaslatát a saját módosításával kiegészítetten. Miután Kende Zsigmond visszavonta a kamatok megtérítésére vonatkozó indítványát, elfogadták az állandó választmány javaslatát az alispán módosításával. Egyúttal kimondta a közgyűlés Kende Zsigmond indítványára, hogy a vármegyét jelen határozata csak 2 évig kötelezi a vasút társulattal szemben. Elismerés a kormánynyal szemben. Ezután tárgyalás alá került Nagy László alispán azon indítványa, hogy fejezze ki feliratilag a vármegye közönsége a vasúti sztrájk megszüntetése körül tanúsított erélyességéért és ez által az ország nagyérde- keinck megóvásáért gr. Tisza István belügyminiszter és miniszter társai előtt elismerését. Az alispán párszóval megindokolta indítványát, a melyet a közgyűlés egyhangúlag elfogadott. Csanád átirata a magyarnyelv jogaiért. Csanád vármegye az iránt in fel a képviselőházhoz, hogy a kabinet iroda jövőre magyarul levelezzen a vármegyékkel. Az állandó választmány az átirat tudomásul vételét javasolta. Luby Géza és dr. Adler Adolf a hasonszellemü felirat mellett szólották fel. Nagy László alispán nem tartja az ügyet olyannak, hogy abból közjogi sérelmet lehetne csinálni. Mert arról van szó, hogy a kabinet iroda egy segélyt kérő. részére szóló összeget küldte le német nyelvű átirattal. Ez magán jótékonyság, magán ügy. Különben is már a legutóbbi ilyen segélyeket is magyar nyelvű átirattal küldték le. Kende Zsigmond elfogadja az állandó választmány javaslatát azon módosítással, hogy hagyassák ki belőle az az indokolás, hogy a kabinet iroda nem közjogi intézmény, mert tényleg az. Kristóffy József főispán: Az ő nézete szerint is, közhivatal a kabinet iroda, amennyiben annak fentartásához a magyar állam tekintélyes összeggel járul hozzá. De más körülmény javasolja az átirat tudomásul vételét. Ugyanis tudomására hozza a közgyűlésnek, hogy mikor Csanád vármegye az ügyet tárgyalta, mielőtt meghozta volna felirati határozatát, már ezt megelőzőleg foglalkozott a kormány e kérdéssel és az ő intervencziója folytán azon megállapodásra jutott a kabinet irodával, hogy jövőre az ilyen magán kérvényeket is magyar nyelven fogja elintézni, épp úgy mint eddig a közjogi ügyeket. Ezen körülményt csak felemlíti, anélkül hogy legtávolabbról is befolyásolni akarná a közgyűlés elhatározását, A közgyűlés nagy többsége az állandó választmány javaslatát fogadta el a Kende Zsigmond stiláris módosításával. Batthyányi Lajos képe. A közgyűlés második napján Luby Géza vármegyei bizottsági tag az iránt interpellálta az alispánt, hogy a vármegyei bizottsági közgyűlés régebbi határozatának igyekezzék érvényű szerezni s gróf Batthyány Lajos arczképének megfestése iránt intézkedjék ; mire az alispán megnyugtatta az interpelláiót, hogy ez ügyet élénk figyelemmel kiséri, azonban az arczkép megfestésének díjazása iránt rendelkező közgyűlési határozat még eddig belügyminiszterileg jóvá nem hagyatván, az arczkép megfestése iránt nem intézkedhetett, kijelentette azonban, hogy mihelyt a határozat jóvá lesz hagyva, akkor a képet azonnal megfestteti, hogy az mielőbb leleplezhető legyen. Úgy az interpelláló mint a közgyűlés az alispán válaszát tudomásul vette. Jókai emlékezete. A közgyűlés harmadik napját Kristóffy József főispán megnyitván, megnyitó beszédjében lendületes szavakkal emlékezett meg arról az óriási veszteségről, mely a magyar nemzetet Jókai Mórnak halálával érte. Tömören jellemezte Jókai Móricz fényes pályafutását, ki a magyar nemzet történelmének egyik legsötétebb korszakában másfél évtizeden át csaknem egyedül tartotta fent a magyar nemzeti közérzést s úgyszólván a magyar nemzet szive volt; olyan volt ő valóban mint a bibliai harczosok, kik egyik kezük- ben fegyvert tartva építették a templomot, úgy ő is egyik kezével dicsőséget szerezve világszerte a magyar névnek, egyik kezével munkált a magyar szépirodalom templomának fényes felépítésén, másik kezében pedig fegyvert tartva a politikai küzdtéren küzdött a magyar nemzet igazaiért és jogaiért. Előterjesztésére egyhangúlag elhatározta a közgyűlés, hogy Jókai érdemeit jegyzőkönyvbe iktatja és a halála felett érzett mély részvétéről özvegyét jegyzőkönyvi kivonaton értesiti. Választás. Az erdődi szolgabirói állás betöltése kerülvén napirendre a kandidaczionális bizottság tagjaiul a főispán által kineveztettek Debreezeni István, Nagy László és Rótli Károly, a közgyűlés által pedig meg- választtattak N. Szabó Antal, N. Szabó Pál és Dr. Sternberg Géza. Az állásra egyedül jelentkezett Dr. Galgóczy Árpád kijelöltetvén, az erdődi járás szolga- birájává közfelkiáltással megválasztatott. A vármegyeház kiépítése és elismerése a főispáaua. Az alispán a vármegyei székház kiépítési munkálatok biztosításának eredményét bejelentvén, a munkálatra a legelőnyösebb ajánlatot Müller .Antal és Miksa lőcsei vállalkozók tévén 13% engedménynyel, a munkálat végrehajtása nevezett vállalkozóknak adatott ki, minek folytán az építési költségek következőleg alakulnak, u. m. : a) az árlejtésen átadott munka 203,822 K 52 f, b) a házi kezelés czimén végrehajtandó 8613 K 85 f, c) a nagyterem előirányzata 13243 K 10 f, d) a vezetés és műszaki ellátás költségei 12.000 K, összesen 237689 K 4 f, mely összeg levonatván az engedélyezett 250 ezer koronából marad rendelkezésre 12310 K 53 f, mely niegtakaritás a tatarozási munkálatokból fentmarad hátralék törlesztésére lesz fordítandó s a hátralékban levő összeg kifizetése után fentmaradó összeg pedig az építkezésnél előfordulható pótlásokra lesz fordítandó. A vármegyeház kiépitésének czéljaira a belügyminiszter 100.000 korona államsegélyt adományozván, ezért a belügyminiszternek a törvényhatóság hálás köszönetét nyilvánítja. N. Szabó Antal indítványára a közgyűlés egyhangúlag nagy lelkesedéssel elhatározta, hogy a főispánnak az államsegély kieszközlése körül tanúsított fáradhatlan buzgalmáért jegyzőkönyvileg köszönetét nyilvánítja. A főispán a vármegye elismerését megköszönve, kijelentette, hogy jól esik tudomásra hoznia, hogy gróf Tisza miniszterelnök mily melegen érdeklődik a vármegye ügyei iránt, s kijelenti a maga részéről, hogy kötelességének fogja ismerni mindenkor, hogy a vármegye közérdekeit mindenkor a leglelkiismeretesebben előmozdítsa. — Valóban jól eső érzés fogja el szivünket, midőn látjuk, hogy közérdekeinket egy tetterős kormány méltatja figyelmére s azokat egy tehetséges, melegen érdeklődő, agilis főispán igyekszik a kormánynál kedvezően előmozdítani 1 A vármegyei uíibiztosok fizetés javitása. A vármegyei utbiztosok kérelmére a vármegyei utbiztosokra vonatkozó szabályrendelet olyképen módosíttatott, hogy ezek kezdő fizetése 1400 koronában állapíttatott meg, a mely 5 évi kifogástalan szolgálat után 1600 koronára, 10 évi kifogástalan szolgálat után pedig 1800 koronára emelkedik. A lakbér Nagykároly és Szatmárnémeti városokban 400 koronában, a többi utbiztosi székhelyeken 360 koronában állapíttatott meg s felhatalmaztatok az alispán, hogy a szabályrendelet kormányhatósági jóváhagyása esetén a felemelt fizetéseket f. évi január hó 1-től kezdődő joghatállyal folyósíthassa. Meghivó. A „Nagykárolyi Kölcsey-Egyesület“ tagjait a folyó év május hó 8-án vagyis ma délelőtt 11 órakor a vármegyei székház nagytermében tartaudó évi rendes közgyűlésre meghívom. A tárgysorozat már előzőleg közzététe- tett. — Amennyiben a folyó hó 1-re összehívott közgyűlésre a tagok nem jelentek meg határozatképes számban, ez újabb határnapon a közgyűlés a megjelent tagok számára tekintet nélkül határozatképes, Nagykároly, 1904. május 1. Nagy Lás&lő, elnök. HIRE K. — Személyi hir. Kristóffy József vármegyénk főispánja a tegnap esti vonattal Aradra utazott. — Dr. Hermann Antal egyetemi tanár városunkban átutaztában f. hó 1-én egy napot itt töltött és a kegyesrendiek társházának volt a vendege. — Deb- reczeni István polgármester f. hó 5-én hivatalos ügyek elintézése czéljáböl Budapestre utazott, a honnét tegnap tért vissza. bámulat áll meg némán, de a szeretet hullatja fájdalmas könnyét. Mit mondjak róla, a ki csak testében volt elaggott, de lelkiben örök ifjú maradt. Hosszú esztendők munkás napjairól kellene beszámolnom. De nem teszem ezt. A kik ismerték, ugv is tudják : ki volt, a kik nem ismerték, azok előtt túlzóan részrehajlónak tűnnék tol magasztalásom, hiszen atyamat siratom benne. Nem szólok hát e szent öreg nagy esztendeiről, a melyeket nemzete és egyháza felérthetetlen hasznára az iskolában töltött el nevelve oly sokat —■ csak egy képet idézek föl, a melynek idyili varázsa mindannyiunkat megkapott, mikor láttuk e mosolygo arczu aggot körülvéve rajongó gyermekseregtől. Az ártatlanság szent ölelkezése volt ez. Ilyen volt ő egész életében. Szeretetet vetett, szerctetet aratott. A nagy, az egyetlen parancs igazi teljesítője és apostola volt. Erőt és ihletet az imádságból és elmélkedésből merített ehhez ; beszélt az' Istennel s ő leikébe szállt és ez a megtisztult lélek ült ki ajkára, mikor megszólalt. Társalgásában az a szeretet volt érezhető, a melyről az apostol beszel, amely se nem féltékeny,.se nem gőgös, mindig hajlandó elhinni a jót, sohase hajlandó föltenni a rosszat. A mig el nem gyöngítette a kor, mindennap az oltár elé lépett szennytelen ártatlansággal s imádságában egyesülve Istennel a földről az égbe szállt s viszont az égből a földre szállt, midőn annyi sok léleknek az Isten parancsait hirdette, megtisztítva azokat a gyóntatószékben. Hány összegyötört, megtépett szivet vigasztalt itt meg! Hánynak adta vissza a békét ! Mily sokunknak volt lelkiatyja ! Elmondjam-e még, mit telt Jézus Krisztus szegény tagjaival ? A ki hozzáfordult segítségért, meg- vallhatja, hogy természetének alapvonása az adakozás volt még abban az öreg korban is, a melyet oly soknál megmérgez a fukarság. A mije volt — nem sok — azt mind szétosztotta, magára nem fordított semmit s az ő adománya soha nem volt alamizsna, de a szeretet jóságos ajándéka. Az a sok könnybe lábadt szem, a mely most és még oly soká siratja őt, többet tudna beszélni erről. Szavam könnybe fül, ha tovább folytatom. A fájó veszteség pótolhatatlansága most kezd föltűnni egész nagyságában. Én Istenem, ha szent szined előtt szabad kitárni lelkemet, s én a por és hamu, beszélhetek veled, oh Istenem, miért veszítettük el őt érett bölcsesége korában ? Talán mert annyi szent cselekedete után nem volt szabad tennie semmi mulandot ? Elérkezett-e talán az ő ideje, a mikor össze kellett szednie munkás életének gyümölcseit s elvenni tőled az igazság koszorúját, a melyet azoknak Ígértél, a kik a te uraidat járják ? ... Én Uram, nem akarok titokzatos rendeléseid mélységében kutatni, nem akarom szent szándékaid okát keresni, a melyek igazságosságodat, vagy irgalmadat hozzak működésbe ; nem akarok akaratod ellen szólni — imádom azt —- de, Uram, tudom Te igazságos vagy. Ebben az igazságosságban látom az okot, a mely megfosztott tőle. Az ő halála a mi lelki nyomorúságunk, erkölcsi romlottságunk büntetése. — Éledjen bünbánatra szivünk s mély fájdalmunkban lássuk az elköltözött jámborságát fénylő, vezető csillagunkul. Oh halál, te hirtelen és mégis előrelátott halál, mennyi felemelő példától, a szeretet édes vigasztalásától, mennyi enyhüléstől fosztottál te meg! Még láthattuk volna őt s talán ősz haja, jóságos tekintete, kezének áldása szivünket érintve megváltoztatott volna bennünket ! Nélküle élünk már . . . — Uram, kinek kezében vagyunk mindnyájan, reszkető szóval könyörgünk hozzád, fogadd be örökkévalóságodba ezt a lelket, a ki mindig örökkévalóságod gondolatával foglalkozott. Fogadd el szándékait, kívánságait, a melyek szentek és isteniek voltak. S ha szándékai mellé tetteket is kívánsz —- ime itt vannak az ő adakozó cselekedetei, a melyekkel annyi éhezőnek megadta a Tőled kért kenyeret; itt vannak a lelkek, a kiket nevelt, tanított, utaidon vezetett, a kiket megenyhitett és megerősített. Fogadd el mindezt és jutalmad teljességével áraszd el a hozzád felszállottat. ... És ti keresztények, kettőztessétek meg imádságaitokat, hogy munkái jutalmául befogadja őt az Ur az örök boldogság hazájába s adjon az égben örök békét annak, a ki ezt oly sokunknak megszerezte itt e földön. Amen. Majd a főgimn. énekkara énekelt szépen egy gyászdalt, mely után megindult a hosszú menet. A koporsót a rendtagok közül Haunstäüer József, Boross Antal, Niklos János, Klacskó István, Kontraszti Dezső, Lórincz Gábor tanárok vitték a gyászkocsira s ők is kisérték a gyászkocsi két oldalán ki a temetőbe. A koporsón számos szép koszorú volt elhelyezve, melyek a következő feliratokat viselték : Tisztelete ’ jeléül — a Nagykárolyi Oltáregyesület ; A harmóniás lelkű szent öregnek — hálás szivvel Erdélyi Károly dr. ; Nemes- lelkű jóltevőjének — a nagykárolyi róm. kát. legényegyesület ; Hálás kegyelete jeléül — a főgimnázium ifjúsága ; Hálás kegyelettel — az Irgalmas Nővérek ; A gyermekek barátjának, hálás szeretetük jeléül —- a róm. kát. elemi leányiskola ; Az intézet jóltevőjének — a főgimn. tanári testület ; Szeretett rendtársunknak — debreezeni társház tagjai ; Felejthetetlen lelkiatyánknak — a nagykárolyi társház tagjai ; Vanke Józsefnek tisztelete jeléül —Sátoralja-Ujhelyi társház ; Gyermeki- ragaszkodásuk jeléül — a róm. kát. fiiskola növendékei. A temetőbe érve, Szabó István apát beszentelte a koporsót, mire Mátyássy Jenő Vili. o. t. csinos beszédben vett búcsút a sirban szálló kedves halottól. Majd a dalegyesület énekelt. Azután lebocsátották a koporsót s elhelyezték a kripta egyik oldalfülkéjébe. A nemes emberbarát most már ott nyugszik rendtársai között, örök álmát aludva. — Elhunytéról a társház a következő gyászjelentést adta ki: A nagykárolyi kegyes-tanitőrendi társház tagjai szomorú szivvel tudatják, hogy szeretett rendtársuk Nagytiszteletü Vanke József aranymisés áldozópap, tiszteletbeli kormánytanácsos, házi lelkiatya és nyugalmazott gymn. rendes tanár, korának 83-ik, szerzetesi életének 66-ik évében a halotti szentségek ájtatos fölvétele után, folyó hó 2-án d. e. % 11 órakor az Urban csendesen elhunyt. A megboldogult hült teteme folyó hó 4-én d. u. 4 órakor fog beszenteltetni s a Mesterrészi temetőben levő társházi sírboltba a feltámadás reményében elhelyeztetni. Az engesztelő szent-miseáldozatok a kegyesrendiek plébánia-templomában folyó hó 5-én d. e. 9 órakor fognak a Mindenhatónak bernutattatni. Nagykároly 1904. május 2. Nyugodjék békében !
