Szatmármegyei Közlöny, 1903 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1903-08-02 / 31. szám
SZATMARMEGYEI KÖZLÖNY rovására, de betudjuk a közönynek, mely a megölője mindennek, mert belőle tespedés, rothadás következik. Pedig ha nálunk ébren nem tartották volna a hazaszeretet szent tüzét: úgy nem volnánk ma már nép és csak a történelem beszélne rólunk. De van egy néhány felemelő tünet az egészben! így a jó érzésű, hazafias szellemű oláh papság megnyilatkozása. Örömmel írjuk ide Lupis Sylvester, Anka János, Szabó Ignácz, Cinca János, Ghitta Kornél, Gramma Sándor, Dr. Laurán Pál gör. kath. lelkészek neveit, kik elhozták áldozati fillérjeiket a Rákócziak nagy szellemének. Örömmel jegyezzük fel, hogy csendőrségünk hazafiasán érző szivét is megdobogtatta a Rákóczi nagy neve, s a nagysomkuti, ko- morzáni és sonkádi csendőrőrsök egyszerű csendőrjeiben magyar szív lakik. Örömmel jegyezzük tel, hogy azokon az őrállásokon, hol nemzetiségek laknak, a hazafias érzületü oláh nemzetiségű jegyzők szegény népük közt nem felejtkeztek el hazafias kötelmükről, s a nemzetiség lakta vidékekről aránylag jóval nagyobb eredrnénynyel folytak be az adományok s egyszerű oláh földmivesek is szép számmal adakoztak. Örömmei jegyezzük fel, hogy ott, hol a népnek gondos vezetői vannak, a nép buzgón adakozott, mint Börvelyben, Géresen, Csenger- ben, Fényen, Csanáloson, Szaniszlón, Berkeszen, Kis- és Bot-Paládon, Sonkádon, Csenger- Ujfaluban, Kováson, Nagy-Nyiresen, Nagy- Sikárlón, Oláh-Meddesen, Kömörőben, Erdő- szádán. Különösen jól esik kiemelnünk itt a zelestyei üveggyár hazafias érzésű munkássait, kik szerény anyagi körülményükhöz képest szép összeget adakoztak, a mi bizonyára Rényi Árpád üveggyári bérlő lelkesítő szavainak tulajdonítható. Örömmel jegyezzük fel, hogy az idegenbe elvándorolt vármegyei eredetüekben, vagy olyanokban, — kik rövid ideig a kuruczok földjének lakói voltak, avagy csak egy-egy szives vendéglátás emléke köti őket hozzánk, — jobban él a kegyelet, mity? bennünk törzsökös lakosokban. S honnan e jelenség ? Egyik magyarázatának tudom be, hogy nagy mérvű agitáczió folyik a miatt, hogy az emlék nem Tisza- Becs belterületén állittatik fel. Eire elmondtam érveimet én, és elmondták nálam hivatottab- bak s a többség elve győzött. Ám én azért csalhatatlanságunkba nem nyugodtam bele és megkérdeztem a mestert, a legendás kurucz idők nagy történetíróját Thaiy Kálmánt is, hogy mondja el véleményét határozatunkra Álljon itt hozzám irt válassza egész terjedelmében : „T. Főjegyző ur! Én Istenem, beh sokat háborgatnak .engem, beteg, öreg embert, még e nyomorult pár heti fürdőzésemben is! . . , Én, a ki ott a helyszínén sohse jártam, hogyan elegyedjem (pláne döntőleg) az Önök helyi dolgába? — micsoda arrogantia volna tőlem ez! Én a tiszabecsi csatáról két munr kában is, az „Ocskay-“ban és a „Bercsényi-“ ben írtam, egyéb alapot az ott foglaltaknál nem adhatok; alkalmazzák az ott Írottakat Önök a helyi viszonyokhoz és mint ezeket alaposan ismerő okos, bölcs urak, határozzanak, — csak kérem, engem ne kényszerítsenek, hogy dolgukba avatkozzam, a ki lelki- ismeretes ember vagyok, könnyelműen el nem járhatok. Bad Gastein, 1903. julius 25. Hazafias tisztelettel Dr. Thaly Kálmán sk.“ Hát nekem ez az egyszerű feleletem azoknak, a kik a Rákóczi emlék tervezett elhelyezése ellen agitálnak. Az egységes ünnep meghiúsításán buzgólkodó ellenagitáczió egyéb fegyvereire ma nem akarok kitérni. Ismerem azokat, de nem akarok a személyesség terére átcsapni, mert még hiszek az egységes ünnepben, hiszem, hogy bekét tudunk teremteni, s nem akarom az óhajtott egyetértéstől a kibontakozás lehetőségét elzárni. Némuljon el tehát köztünk a pártoskodás szelleme! Legyünk egy érzésű kuruczok, mert nagyon félek, hogy ha már most a Rákóczi esztendejében nem állíthatjuk fel a tervezett emlékét, nagyon hosszú idő fog eltelni addig, mig az emléket megvalósíthatjuk. Ne vitatkozzunk, hanem adjuk össze mielőbb áldozati filléreinket, hogy a felállítandó emlék hirdesse időtlen időkig a Rákóczi dicsőségét és Szatmárvármegye áldozatkészségét! _________________________________________Nagy Sándor._ — A vármegyei hivatalos lap 5-ik száma közli a belügyminiszternek a vármegyei hivatalos lap létesítése ügyében hozott vármegyei bizottsági közgyűlési határozatra hozott belügyminiszteri határozatot, mely szerint ez megsemmisíti a közgyűlési határozat ama részét, hogy a „Szatmármegyei Közlöny“ a községi és körjegyzőségek részére megrendeltessék. — Közli továbbá a néhai Pokomándy Alajos volt vármegyei pénztári ellenőr végkielégítése ügyében hozott belügyminiszteri határozatot. — Igen fontos a hivatalos lap ama közleménye, mély.' szerint a közigazgatási bizottság az elsőfokú hatóságokat a 15 éven alóli gyermekeknek a nyilvános mulató helyektől való távoltartása ügyében alkotott vármegyei szabályrendelet szigorú betartására utasítja. — Több község a „Vármegyei Hivatalos Lap-“ot nem fogadván el, az alispán utasítja a községi elöljárókat, hogy a hivatalos lapot elfogadni és az uj ügyviteli szabályzat értelmében?kezelni kötelesek. Búcsú Palczer Ernőtől. Nem frázis, ha frázis nélkül búcsúztatjuk el Palczer Ernőt, a ki négy évtizeden át volt e város lakója s negyedszázadot meghaladott időt töltött a piaristák házfőnöki tisztjében. A felületes szemlélő előtt ez az Hanem a koponyáról, a legjobban lelkünkre kötött mongol koponyáról csak szolgálatunk negyedik évében lehetett szó, mert csak akkor került a keleti behajózás sora a mi Thegetthoffunkra, a mely negyven ezer mértföldnyi nagy útnak a végpontja Hongkong. Mikor egy rózsaszínű júniusi hajnalon azzal ébresztettek fel éjjeli szolgálatban volt társaim : Kelj fel, látszik China, látszik Hongkong! a pirkadásban sehogy sem tudtam ezt a rothadt hirü piszkos nagy várost ilyennek kitávcsövezni. Egy tavaszi zöldelésnek indult hegyoldalon véletlenül ott maradt szeszélyes alakú havas foltnak nézett ki ez a város, a tengerparton olyan palota szegélyezettel, mint a trieszti móló, vagy' a dunaparti korzó Budapesten. — Hiszen ez nem a legsötétebb Ázsia, hanem egy darab czivilizátió a pusztákon ! — Köpködsz te még attól a czivilizácziótöl, s már is köpdösnél, ha — nemcsak messzelátó, hanem messzeszagló készülék is volna a világon. A hajónk egy ágyú lövésnyire a kikötő torkolatától megállapodott, mert respektálnia kellett a lehorgonyzóit úszó hordókon egymást keresztezve elhelyezett chinai vas zászlócskákat, a mik a nemzetközi nyelven azt jelentik, hogy hadihajónak a kikötőbe bemennie az erődparancsnokság engedelme nélkül nem szabad. Három lövést teszünk jeléül annak, hogy hadihajónk tisztelegni óhajt a mennyei birodalomban, s bebocsájtatásért kopogtat a kikötőbe. Az erődben is elpukkan egy mozsárlövés, a mi viszont’ azt jelenti, hogy észre vettek bennünket csak antichambrirozzunk még egy kicsit, mert ez úgy illik a császárok-császára birodalmának küszöbén. Nemsokára fürge kis propeller törtet felénk az erődből, s arról még fürgébb chinai tisztecskék ugrálnak át hozzánk. Pokorni nevű sorhajó zászlósunk éveket töltött Chinában. — Elkérték tőlünk a flottájuk szervezésekor a chinaiak oktató tisztnek, s igy folyékonyan beszéli ezt a gorilla nyelvet. — Ennek aztán a chinai tisztek megörülnek, felparoláznak a mieinkkel, bele nyomják a császárjuk sárkányos arany pecsétjét a hajó könyvünkbe, s a kis propeller kalauzolása mellett befutunk a kikötőbe. Ekkor már a nap is tüzelni kezdett, s egy kis parti szellő megmozdítva a város felett elterülő gyanús reggeli párázatot, „fogadj Istenként“ a mi hajónkat ölelte szellem karjai közé. — Korpó di Bakkó! de büdös van ! A legvénebb olasz matróznak kifordul tőle a bagó a szájából, zsebkendő után kapkod, a mije sohasem volt neki, s orra, a mit az örökös kátrányillat szinte immunissá tett már, ugorkára dagad tőle. — Égy soha ki nem sepert hiéna — vagy majomketrecz körül külömb luftja lehet az ájernek, mint a milyen ennek a Hongkongnak a reggeli szellőzése. Jónás próféta! és minden védszentjei a veszedelemben forgó tengerész népnek ! adjatok egy könyörülő náthát, mert különben felfordulunk, s elszédül még jóra való hajónk a Thegetthoff is. Kaptunk is a hajó orvosunktól valami felszívni való folyadékot, a mi elzsibasztotta szagló idegeinket, s csak ekként felvértezve mertünk kiszállani. Nagy csoportokba verődve, mert máskülönben nem tanácsos, nem is szabad, legelőször is a bevásárlásainkhoz láttunk. Sorba jártuk azokat a tengerparti palotákat, melyek a földszintől kezdve fel a negyedik emeletnyi magasságig tömve vannak azokkal a drágaságokkal és csecse-becsékkel, a miket a chinai kézmü ipar üvegben, porczellánban, fémben, fában, márványban, selyemben és szövetekben produkálni képes. Csakhogy ezekben a világ üzletekben már csak a bolti szolgák chinaiak, a főnökök pedig európaiak és pedig olyan élelmes európaiak, a kik a kontinensen gyártott tetszetős árukat ide hozatják, s mint valódi „chinai gyártmányok“-at tízszeres árban juttatják vissza a hiszékeny Európába. (Folyt, köv.) állás csak diszes, reprezentáló tisztség, de a ki közelebbről ismeri a viszonyokat, jól tudja, hogy rengeteg munkával járó hivatal is. A kegyestanitórendiek egyetlen plébániája, a nagykárolyi, a legnagyobb az egész egyházmegyében, bő'ségesen elég ahhoz, hogy egy ember egész munkaképességét igénybe vegye. Különleges az itteni házfőnök helyzete a tekintetben is, hogy a fiú és leány elemi iskolák közvetlen igazgatása alatt állanak. Másutt ez is betölti egy ember munkakörét. Az egyházközségnek autonómiája van, — az erdélyi részeket kivéve, — talán egyedül áll az egész országban. Ez autonom egyház és iskolaszék ügyét Palczer Ernő éppen úgy vezette, mintha semmi egyéb dolga sem lett volna. — Es ha csak a vezetés jutott volna osztályrészéül, még hagyján. De alkotni is. A mikor átvette a plébánia vezetését, ha nem is állandóan, de bizonyos alkalmakkor megmegujulólag németszó hangzott a prédikáló székből. Ez nemcsak megszűnt, de ma már a legöregebb svábasszonyok is magyarul imádkozzák a rózsafüzért. — A két iskola omladozó nyomorúságos viskókban tengődött, — ma mindkettő olyan helyiségekben van elhelyezve, melye* két kisvárosi viszonyainkhoz képest méltán palotáknak nevezhetünk. A szószékről a buzgó, — hazafias ünnepélyeinken a magyar. — kulturális egyesületeinkben a müveit pap ékesszólását hallottuk a Palczer ajkairól. És bármilyen sokszor hallottuk is, sohasem beszélt úgy, hogy mondani valója ne lett volna. Hogy a vallási béke soha egy pillanatra meg nem zavartatott ebben a városban, a hol hat különböző felekezet templomában dicsérik az Urat, — hogy a legelkeseredettebb egyházpolitikai harczok legkisebb hulláma sem jutott el hozzánk, —- ez is első sorban a legnagyobb felekezet fejének hazafias, bölcs mérsékletét tanúsítja. A katholikus egyház hierarchikus szervezetéből kifolyólag teljes hatalommal igazgatott, de mindenkor „suaviter in modo, fortiter in re“. Lelkipásztori oktatásai valóban oktatások voltak, a prepotenczia legha- laványabb árnyalata nélkül. Illően reprezentált, de soha nem poseolt. Dolgozott fáradhatatlanul, szakadatlanul, —- 26 éven át nem vette igénybe szünidejét és soha a fáradtság legkisebb jele sem látszott rajta. Ez a kifejezés: egy egész ember, illik rá legjobban s teszi őt kimagaslóvá a félemberek mai siralmas korszakában. Abban a reményben, hogy nem fogja megtudni, ki irta e sorokat, még két jellemző adatot a távozóról. Mikór az iskolák újjáalakítása, mondhatnám lábra állítása befejeztetett, királyi kitüntetést kapott. Nem zárkózhatott el az elfogadás elöl, de a kitüntetést átadó püspöktől azt kérte, engedtessék meg neki, hogy ne kelljen viselnie. — Nem is látta rajta élő ember a rendjelt soha. A másik pedig az, hogy legnagyobb, úgy mint legkisebb ügydarabját nemcsak hogy saját maga fogalmazta, de maga is irta le a saját kezével, minden segítség nélkül. Egy kötet hangzatos dicséretnél jobban jellemzi Palczert e két adat. A városi képviselőtestület ülésein és bizottságaiban, a Kölcsey-Egyesületben, melynek alapítása óta alelnöke, úgy a közművelődési és humanitárius egyesületekben kifejteti mindig önzetlen, mindig buzgó és eredményes működésére csak rámutatunk ezúttal, — mert azok méltatása az illető testületek részéről bizonyára nem fog elmaradni. Pihenést a jól megérdemelt nyugalomban hiába kívánnánk Palczer Ernőnek, mert ő nem úgy van alkotva, hogy diszes, uj állását sinecurának tekintené. Bizonyára sokat fog dolgozni ott is hazája s rendje érdekében. Ezért kívánunk neki egészséges, hosszú életet és kérjük tőle, ne felejtsen el minket, kik mindenkor épp oly örömmel fogunk visszaemlékezni arra, hogy eredményekben gazdag java férfikorát köztünk töltötte, mint a mily őszinte sajnálattal kell megnyugodnunk abban, hogy egy önzetlen, tiszta, buzgó magyar emberrel megint kevesebben vagyunk. — Pedig be nagy szükségünk volna rá, hogy több legyen . . . HÍREK. — Gyászistentisztelet. Ő szentsége XIII. Leó pápáért a helybeli róm. kath. templombau a gyászistentisztelet julius hó 27-én tartatott meg, melyet Tímár Péter kegyesrendi házfőnök végezett Kont- raszti Dezső, Pap János és Lőrincz Gábor kegyesrendi tanárok segédlete mellett. Az istenitiszteleten megjelentek a hatóságok is — Személyi hírek. Nagy László alispán julius hó 30-án és augusztus hó 1-én a királydaróczi jegyzőválasztás ügyében beadott felebbezés folytán szükségessé vált vizsgálat foganatosítása végett Király-Daróczra szállt ki és személyesen vezette a vizsgálatot. — Dr. Serly Gusztáv vármegyei főorvos az aknaszlatinai Pável fürdőről haza érkezett. — A vármegyei közigazgatási bizottság augusztus havi rendes ülését augusztus hó 7-én fogja megtartani. — Uj csillagkeresztes hölgy. Mária Jozefa főher- czegnő nagykárolyi Gróf Károlyi Gyuláné, született nagykárolyi Károlyi Melinda grófnőnek a csillagkereszt- rendet adományozta. — Melegen üdvözli lapunk a közszeretet és tiszteletben álló Melinda grófnőt fényes kitüntetése alkalmából ! — Kinevezés. A pénzügyminiszter dr. Hetey Zoltán helybeli kir. pénzügyigazgatósági fogalmazó gyakornokot a marosvásárhelyi kir. pénzügyigazgatósághoz fogalmazóvá nevezte ki. Gratulálunk ! Folytatása a mellékleten.
