Szatmármegyei Közlöny, 1903 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1903-07-12 / 28. szám

Nagykároly, 1903. j üli us 12. 2S. szám. XXIX. évfolyam Szatmármegyei Közlönfi TÁRSADALMI, SZÉPIRODALMI és MEGYEI ÉRDEKŰ HETILAP. ........... r r ___ mm r t mm rr ■■ r _ -.............. és MEGYEI ERDEKU HETILAP. A SZATMARVARMEGYEI KÖZSÉGI ES KÖRJEGYZŐK EGYESÜLETÉNEK HIVATALOS LAPJA. MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL : hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők : Nagykárolyban, Jókay-utcza 2. sz. Egységes Rákóczi ünnepet! A Rákóczi esztendejében vagyunk. A fenséges nagy fejedelem legendás szabadság- harczának 200 éves évfordulóját ünnepli az egész^ ország. És mikor az egész ország ünnepel, azt hittem, nekünk a kuruczok földjének, Kölcsey vármegyéjének, kettős kötelességünk a Rákóczi emlékének ünneplése. Azt hittem, hogy ez a Rákóczi esztendeje a feltámadás ünnepe lesz vármegyénkben is : meghozza a megdicsőitést. — Eszményekért hevülő szivem egész melegével szegődtem tehát én is a Rákóczi kultusz egyik sze­rény harczosává, s mikor elindultam ez útra, nem vettem figyelembe egy jó aka­róm figyelmeztető szavát: boldog ember vagy, ki még ideálok után futsz, ne adja Isten, hogy csalódás érjen! S ime a jó akaratú figyelmeztetés csakha­mar valóra kezd válni. Hitem kezd inogni. E hangulatom közben úgy érzem maga­mat, mint az orvos: ki először csak észleli betegét, s azután nyúl a metszőkéshez. Először csak tapogatódzva kiáltottam be az éjszakába, a hideg közöny éjszakájába : Ünnep van ! Harangoznak! Ébredjetek! És csakis mikor Rákóczi emlékének megünneplése ügyében e lap hasábjain közzétett ébresztőm köztetszésre lát­szott találni,—mert mindenki lelkesedéssel be­szélt róla ; — midőn azt véltem, hogy eltaláltam az időt, hangulatot kelteni: adtam be ismeretes indítványomat a vármegyéhez, hogy ünnepel­jük Rákóczit s állítsunk emlékjelet tiszabecsi je­lentőségteljes győzelmének emlékére. Azt hittem, hogy a legendás kurucz idők első nagyobb jelentőségű fegyvertényének emléke felnyitja a szivek zárait. És most úgy látom, hogy csalódtam, fájdalmasan csalódtam. Azt hittem, hogy igaz volt a szavaimra felkeltett viszhang! Pedig hát, úgy látszik, hogy az csaknem teljesen pusztába kiáltó szó: az én hangom maradt. Úgy látom, oly kevesen értettek meg, hogy csaknem kétségbe kell esnem vármegyénkre alapított hitemen érzett csalódásom közepette. Kérdik, hogy mi adja toliamra e keserű szavakat ? Megindokolom, de ne essék rosszul a vármegyének ez indokolás. Az orvos késéhez nyúlok, mely fáj ugyan a vágás pillanatában, de gyógyít. Hát ha e keserűség sugalta szavaknak is meglenne a maga gyógyító hatása! Kimondom a fájó, talán sértő szót: úgy látom, hogy csak szóval vagyunk nagy haza­fiak ! Szeretném, ha az idő beigazolná, hogy tévedtem ; szeretném, hogy úgy forduljon az idő, hogy e sértő szavakat vissza kelljen von­nom, s azért szólok ideje korán, hogy ha hatása lesz: annak idején egész örömmel visszavonhassam. Mondtam, hogy szóval vagyunk csak nagy hazafiak. Beigazolom. Midőn ünnepi ébresztőmre tapasztaltam a felhangzó lelkesedést, azt hittem, az emlék biz­tosítva van. S ekkor kicsiny keretben tervezett Remek kivitelű fenyképnagyitások! Életnagysága 9 f rt 80 kr. "ÍST1 9 frt 80 kr. Vidéki megrendelések a legnagyobb figyelemmel teljesiltetnek ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 8 korona. Félévre 4 korona. Negyedévre 2 korona. Megyei községek, egyházak és iskolák részére egész évi előfizetés beküldése mellett egész évre 5 korona. Egyes szám ára 20 fillér. *=­gondolatomnak nagyobb szárnyakat vágytam kötni: méltó emléket akartam Rákóczinak. Három törvényhatóság fogott össze, hogy együtt ünnepeljen. Azt hittem, hogy igy a nagy­szabású emlékjelre szükséges 8—10 ezer korona könynyen összejön, S ime, mi az eredmény ? A gyűjtés második hetének végén alig van 600 korona. Pedig, ha a tüzet felgyújtó első láng ellobban : félek, hogy a tűz kialszik. Az éb­resztőmre felelő viszhang csalfa hang volt: a fellobbanó láng szalma láng volt. A helyett pedig, hogy ma legalább 4—5 ezer koronának kellene már együtt lenni: mit tapasztalunk ? Felütötte köztünk fejét a pártoskodás ör­döge, a magyar ember átka! Hát oda fajultak már közerkölcseink, hogy pártoskodás nélkül ünnepelni sem tudunk ? Uraim! az Isten szerelméért ne pártos- kodjunk, hanem ünnepeljünk minden külön­válás nélkül. Egy az ügy iránt érdeklődő barátom fi­gyelmeztetett reá, hogy Luby Géza ország­gyűlési képviselő a vármegyei függetlenségi párthoz többed magával felhívást intézett, hogy — azért, mert a kiküldött rendező bizottság nem Thaly Kálmánt hívta meg,ünnepi szónokul: — a függetlenségi párt küL.a <'nnftpoljp-,i külön, bronz koszorút csináltasson az emlékre, s külön e czélra készítendő Rákóczi zászlóval fogadja az ünnepre jövő függetlenségi párti képviselőket. Hát ez nem helyes! Rákóczi nem a függet­lenségi párté. Rákóczi mindnyájunké ! Őt ünne­pelve nem szabad külör pártokra szakadnunk, s az ünnepség keretében külön duzzogó ünne­pet rendeznünk. Mit fog reánk mondani az egész ország, hogy mi még a Rákóczi ünnep­lésében is össze marakodunk, s nem tudunk egygyé lenni az érzésben, hanem itt is kurucz és labancz táborra kell oszlanunk ? Uraim ! Ne legyürk most pártok szerint elkülönítve! Legyünk mindnyájan kuruczok a Rákóczi emlékének tiszteletében ! Ne válasszon az el bennünket egymástól, hogy ki akar vármegyei keretben, saját körünkből való, vagy országos nevű pártén berek közreműködésével ünnepelni. Rákócziban nen pártembert tisztel ma már a megtisztult közvélemény. Ő a haza- szeretet, a magyar szabadság ideálja: kinek emlékét hálás tisztlettel említi minden igaz érzésű magyar honplgár. Hisz még az mcs biztosítva, hogy egy általában ünnepelhtünk-e! De félek, hogy egyáltalában nem leet ünnep akkor, ha szét­daraboljuk erőinketA tervezett bronz koszorút mire helyezzük el, a nem lesz emlék ? Pedig, ha ily közönynyel ogadja a közönség az em­lék tervet, s nem sakozik: akkor legjobb lesz idő előtt leszerelünk, nehogy ország világ gunyhahotára fakajon felettünk a miatt, hogy úgy teszünk, minlaz egyszeri ember, hogy előbb a ház fedel kezdjük építeni, mikor még a ház alapja máj meg sincs. Luby Géza és társai is a háztetiépítésére, a felállítandó em- lékre helyezendő oszorura nagy lármát csap- 1 Hirdetések jutányos áron közöltetnek. „Nyilttér“ sora 40 fillér. Kéziratok nem küldetnek vissza, bérmentetlen levelek csak rendes levelezőktől fogadtatnak el. nak, de a fundamentum lerakására, magára az emlékre még semmit sem áldoztak. A tervezett bronz koszorú és Rákóczi zászló legalább 1500—2000 koronát von el a közczéltól, a Rákóczi emléktől, s ezzel esetleg az emlék megvalósítását veszélyeztetjük. Uraim, ne egymás gondolatai ellen har- czoljunk most, a személyes gyülölségeket hagyjuk most elpihenni, s ünnepeljük együtt, egy érzéssel Rákóczi emlékét, eszményi haza- fiságát. Legyünk egygyé: a hazáért, a szabad­ságért ! — Hiszen, ha mi még az ünneplés módjában is összeveszünk, ha még ebből is háborúba állunk egymással, akkor, a midőn az ünnep tárgyául szolgáló emlék megvalósítására áldozati filléreinket még össze sem raktuk, jobb lenne, ha fel sem idéznők Rákóczi emlékét, mert úgy méltán dörögheti füleinkbe vármegyénk nagy fiának, Kölcseynek szelleme ébresztőjét: „Nép, mi vagy ? Hol a bizonyság, hogy tőlünk származtál ? hazát alkotánk, s te reánk nem emlékezel; hidegen taposod győzedel- meink mezeit, s a pusztákon, hol ezrenként hullánk el, sirhalmainkra nem vetsz tekintetet. Jaj neked ! a meg nem hálált örökségen átok fek­szik, melyet csak hosszú megbánás törülhet le. “ S kétszeres átokként fog; reánk nehezülni, ha az címekéi felidézve, most az emlekezes mi­kéntje miatti pártoskodifs koczkáztatná a sikert. Inkább ne ünnepeljünk, minthogy az ünne­pen is ökölbe szorított kézzel nézzünk egy­másra! Itt nem szabad pártokra szakadoznunk ! Rákóczi ünneplésében csak Szatmár vármegyei kuruczok lehetünk. Ne külön pártszempontokat vigyünk a piaczra, midőn ünnepelünk, hanem vigyük a közoltárra filléreinket, hogy megvalósuljon maga az emlék, hirdetve a fenséges nagy fejedelem ama jelmondatát: „Istennel, a hazáért és a szabad­ságért !“ Ne szakadozzunk most pártokra, hanem adakozzunk ! A magyarok Istenébe vetett rajongó hi­temmel adtam hangot érzelmeimnek. S e hitem azt súgja, hogy beteljesül a Rákóczi család jel­mondata : „Ha Isten velünk, ki ellenünk!“ Nagy Sándor. — A vármegye hivatalos lapjából. E helyen időnként megemlékezünk röviden a vármegye hivatalos lapjában megjelent olyan közlemé-i nyékről, a melyek a nagyközönséget is érdek­lik. A folyó hó 19-én megjelent 2-ik számban közzé tették a kéményseprésről és kémény­seprő iparról szóló módosított vármegyei sza­bályrendeletet. — Az alispán felhívja a máté­szalkai főszolgabírót, hogy értesítse az illető községi lakosságot, miszerint a Ill-ik honvéd kerülethez tartozó honvédgyalogezred folyó hó 21. és 23-án Máté-Szalkánál harezszerü lőgya- korlatokat tart éles töltéssel s igy a veszélyez­tetett területet mindkét napon reggeli 6 órától déli 12 óráig mindenféle lakó, munkás és egyéb élőlény elhagyni köteles. Egyes alakok, gyermek-képek, családi, testületi stb. csoportfényképek a szokott természethü, gondos kivitelben. Nagyobb menyasszonyi képek 3 írttól. 1896. 8T KITÜNTEtE SZAKKIÁLLÍTÁSON! 1896. HUSZTFY ZOLTÁN kitűnő hírnév fényképészete Nagykárolyban. 44—52 SW MEGBIZHiTÓ, SZÉP MUNKA!

Next

/
Thumbnails
Contents