Szatmármegyei Közlöny, 1903 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1903-06-07 / 23. szám
Melléklet a Szatmármegyei Közlöny 1903. évi 23-ik számához. Folytatás a főlapról pélynek, s igy csak is ennek lehet betudni azt, hogy többen ki nem mentek városunkból, hogy tanúi legyenek a hűséges és egy félszázadot meghaladó szolgálattal biró béresgazda kitüntetésének. Mikor a kocsik, amelyeknek bakján a milleniumi díszruhába öltöztetett vármegyei hajdúk ültek, megérkezett Mező-Terem határára, 33 tagból álló bandérium fogadta a főispánt. A bandétim vezetője Srádi Márton községi főbíró volt. A bandériumnak volt 2 csikósnak öltözött tagja is, akik a községi határtól kezdve a főispán kocsija mellett lovagoltak. Mikor megérkezett a menet a községbe, ott az egész községi lakosság fogadta a főispánt ünnepi ruhában és lelkesen megéljenezte a főispánt és kíséretét. Volt diadal kapu is a tiszttartói lak bejárata előtt, a hol Kleiszner Károly tiszttartó fogadta az uradalmi tisztikar élén az érkezőket. Már ekkor a tiszttartói lakban nagy társaság volt.együtt. Ott voltak : Cziereiser Alajos róm. kath. és Darabán György gör. kath. plébánosok, Dömötör Elek körjegyző, továbbá az uradalom részéről az egész tisztikar, nevezetesen : Feltsch Kornél pénztárnok, Horváth Béla ispán, Durkó Gábor ispán, Hirsch- berger József ispán, Kristoph Frigyes ispán, Zoványi P. József segéd tiszt, Kovács János írnok, Hoffmann Ferencz edész, Dr. Farkas Antal uradalmi ügyész és Dr. Aáron Sándor uradalmi orvos. Ezután kezdetét vette az ünnepély a tiszttartói lak udvarán lévő fedett helyiség előtt. Az udvart betöltötte Mező-Terem lakossága apraja—nagyja és az uradalmi cselédség. A főispán itt igen szép beszéd kíséretében adta át Remzső Györgynek a jutalmat. A főispán beszéde elején ecsetelte azon körülményt, hogy a mai ünnepély nemcsak Mező-Terem községének, az uradalomnak, de a vármegye 305 községének az ünnepe is, a mennyiben a magvar szív tulajdona az, hogy mások örömében szívesen osztozik. A község lakossága szép számmal gyűlt itt össze elismerve ezáltal is, hogy egy valódi érdem elismeréséről lesz ma itt szó, egy hűséges cseléd érdemeinett elismeréséről, aki gróf Károlyi Sándor őnagyméltósá- gánál több mint 50 éve szolgál. Mielőtt átadná a földmivelésügyi miniszter jutalomdiját és a sajat kezűleg aláirt okmányt, előbb találós szavakban jellemezte a gazda és a cseléd közti viszonyt. Örömére szolgál azért, hogy egy ilyen hűséges cseléd érdemeinek megjutalmazása végett ide jöhetett. De nemcsak azért jött ide, hogy a földmivelésügyi miniszter nevében átadhassa a julalomdijat, de azért is, mert minden öröm, a mi Szatmárvármegyét éri, érinti az ő szivét is. Igaz csekély ez az összeg, a mit 50 évi szolgálat elismeréséül átfog adni, csekély 100 korona csak aranyban, de a magyar állam ily czimen évenként mégis kiad összesen egy pár százezer koronát és ezekkel a jutalom dijakkal csak azt akarja jelezni, hogy a kormány is szivén viseli a földmivelőnép érdekeit. Ezután átadta a 100 koronát és az elismerő oklevelet, kezet fogva a megjutalmazott béres gazdával, és sok szerencsét kívánt neki. Végül megemlékezett a kitüntetett cseléd gazdájáról, gróf Károlyi Sándorról is a főispán, a kinek édes kenyerét 50 éven át ette a béres-gazda, aki legjobb apja nagy- kiterjedésű uradalmai cselédségének, a ki a gazdasági téren olyan áldásos működést fejt ki és éltette a grófot A beszédet lelkesen megéljenezték. Ezután Kleiszner Károly tiszttartó intézett pár szót akitüntetthez, körülbelül a következőket mondva: Remzső! Közel 50 évi hűségben és becsületben eltol tött szolgálatának most nyerte el méltó jutalmát és őszinte szívből kívánok magának érdemeinek ezen lélekemelő elismeréséhez szerencsét és minden jót. A legnagyobb örömmel teszek azon kötelességemnek eleget, hogy emberöltőnek is beillő mindenkor hű, szorgalmas és példásan engedelmes szolgálatáért nyert magas megbízás folytán gróf ur őnagyméltóságának, múlja Erdősi müve akár az eredetihez való hűséget, akár a világosságot és szabatosságot tekintve.E munkája közben ismerte meg — mint ő maga megvallja — „a mi nyelvünknek mindenben nagy nemes voltát“. Ez adja neki a gondolatot, hogy Máté, Lukács és János evangéliomainak, és az Apostolok cselekedeteiről Írott könyv egyes részeinek tartalmát pár sorból álló római méretű versekben a mii végén odafüzi. Hogy az Újszövetségben előforduló hasonlatok, képes kifejezések, idegen szavak, szerszámok, pénzek, betegségek köny- nyebben felfoghatók legyenek az olvasó által, azokról külön magyarázatot csatol. E két nagy müvén kívül vannak latin nyelven írva több költeményei, melyeket mind bizonyos alkalmakra szerzett. Soha el nem évülő érdemét nem ez alkalmiságok szülöttei, de a köznek, nemzetének tett munkássága hirdeti, melyet a Magyar Nyelvtan megírására s az Uj szövetségnek nyelvünkre átültetésével kifejtett. E müvei alapos tudományáról, mély hazafias érzéséről, buzgó vallásosságáról tesznek bizonyságot. Felismerve a magyar nyelvnek nemcsak arra képességét, hogy az idegen görög, héber, latin nyelven irt műnek szabatos fordítására alkalmas, de azok nehézkes versméreteihez is képes alkalmazkodni, példát mutat ezek használatára ; egyidejűleg kora előítéleteit megvetve, mintegy erkölcsi és tudományos hírnevét koczkáztatva, az addig mindenek által üldözött, megvetett magyar népköltészet egyik sajátságának a képes kifejezéseknek értékét támogatni siet, amidőn e sajátságot az Uj szövetségben található s magának Jézusnak ajkairól elhangzott hasonlatokkal állítja párhuzamba. „Könnyű hozzászokni a mi népünknek az ilyen képes kifejezésekhez — mert nem idegen ennek az ilyen beszéd neme. El ilyen beszédekkel naponként való szólásában. El énekekben, kiváltképen a virágénekekben, melyekben csu- dálhatja minden nép a magyar nép elméjének éles voltát a lelisben, mely nem egyébb mint magyar po- ézis.“ Maga ez a nyilatkozat és az az általa kimondott valamint az egész uradalmi tisztikarnak elismerését kifejezzem. Midőn példás és hűséges szolgálatának gróf ur őnagyméltósága által való különös elismerése- képen annak megbízásából a mellékelt 100 korona jutalomdijat ime átadom, azt kívánom, hogy érdemeinek ezen mai elismeréséből szerezzen lelki megnyugvást a múltakra nézve azon tudatban, hogy mint becsületes ember kötelességeinek mindenkor eleget tett; a jövőre nézve pedig merítsen abból erkölcsi erőt a további működéshez, a mely, hogy az uradalom érdekében még tovább tartson, szívből kívánom. A jó Isten sokká éltesse! Ti pedig, kik az egyes gazdaságokból kiküldve az érdem és hű szolgálat megjutal- mazásának tanúiként a mai ünnepélyen részt vesztek és ti községünkben lakosok, kik ezen ünnepély fényét megjelenésetekkel emeltétek : haza térve, mondjátok el mindenkinek a mit ma láttatok; — mondjátok el, hogy a kötelességnek hűséges és becsületes teljesítése elnyerte méltó jutalmát ; — mondjátok el, hogy láttátok egy nagy uradalomnak egész tisztikarát szívből örvendeni egy alkalmazottjának kitüntetésén ; — mondjátok el, hogy egy magyar mágnás, egy nagy ur szerény cselédjének mai öröm napján szeretettel emlékezett meg róla; — mondjátok el, hogy szerény, de becsületben megőszült öreg ember ünneplésére egybe gyűlni láttátok ezen ősi vármegyének legelső tisztviselőit. Tanulságként szívleljétek meg azon intelmemet, hogy legyetek mindenkor becsületesek, kötelességeiteket teljesítsétek hűen, hazátokat szeressétek; a mai példa világosan bizonyítja előttetek, hogy a szegény ember nem elhagyatott, gondoskodik arról felebbvalója, a vármegye, a magas kormány, mert tudatában vannak annak, hogy csak veletek karöltve, munkálva és általatok is tehetnek szeretett hazánknak jó szolgálatot. Minthogy az érdem elismerésének, a buzdító példa megállapításának ezen mai ünnepélyt első sorban a magas kormány bölcs intézkedésének és főispán ur ő méltósága kegyes közbenjárásának köszönhetjük, a földmivelésügyi magyar királyi miniszter ur ő nagy- méltoságának ás képviselőjének, a főispán ur Öméltóságának tolmácsolom tiszteletteljes hálánkat és kívánom hogy a mindenható sokáig éltesse őket. A tisztartó ur beszéde végén felhangzott a lelkes éljen. Mert kellemes meglepetés volt az egybegyűltekre nézve az, hogy gr. Károlyi Sándor, mint a megjutalmazott cseléd gazdája épp olyan összegű jutalmat adott hűséges cselédjének, mint a magyar állam. Ezzel fényesen dokumentálta a nemes gróf azt, hogy megértette a földmivelésügyi miniszter intenczióját, dokumentálta azt. hogy a gróf a magyar gazdák egyik legeszményebbike, a ki takarékos, vagyonszerző, de gavallér és bőkezű is ott, a hol igazi jó cselédek elismeréséről van szó. Az ősz Remzső György mondott ezután pár szóval köszönetét a miniszternek, grófi gazdájának, a főispánnak és a közönségnek azért, hogy eljöttek az ő ünnepére. Könyektől meghatottan említi fel azt, hogy ő már öreg ember, nem sok ideje van már hátra, de azért a mai napra mindég örömmel és hálával fog vissza tekinteni. Végül pár oktató szót intézett cselédtársaihoz, azokat hűségre, munkáságra buzdítva, mert akkor a jutalom sem fog elmaradni. Megéljenezték lelkesen a kitüntetett béresgazdát. Néhány pereznyi pihenés után a főispán a tiszttartói lak elfogadó termében több küldöttséget fogadott. Gőnyey István főszolgabíró jelentette be és mutatta be a küldöttségeket. Az első küldöttség volt a mezőteremi róm. kath. egyház-tanács küldöttsége a kiknek szónokuk Cziereiser Alajos róm. kath. plébános volt. A második küldöttség a helybeli gör. kath. egyház küldöttsége volt, Darabán György gör. kath. lelkész vezetése alatt. A harmadik küldöttség a községi képviselő-testület volt, a melynek üdvözletét Dömötör Elek körjegyző tolmácsolta. Az utolsó küldöttség az uradalom tisztikara volt. Kleiszner elv, mely szerint a magyar nyelv tanulásának mindig meg kell előzni az idegen nyelvek tanulását : elegendő arra, hogy Erdősi Sylvester Jánosunk neve a magyar nemzeti irodalom történetének lapjain örökre helyet foglaljon. Mélyen tisztelt közönség! Erdősi Sylvester János irodalmi működésének csak e rövid vázlatos méltatásából is felismerhető, hogy őt egész munkásságában a hazafiság magasztos eszméje vezette. Nemzetének kivan használni, amidőn saját anyanyelvének rendszeres művelésére tanítja, nemzetének javát munkálja, amidőn a vallásosság drága kincseit tartalmazó könyvvel megajádékozza, nemzete dicsőségének alapjáit rakja le, amidőn a költészet nemzeti nyelven való művelésére buzdítja s az idegen nyelv békóinak lezárására hívja fel hofitársait. Nemcsak az őskorban, később is „próféták által szólt (nékünk) az Isten !“ A magyar nemzet egyik prófétájának ; ki megvilágította elméjével a tudomány, a vallásosság, a költészet idegen nyelvű s e miatt homályos téréit, Erdősi Sylvester Jánosunknak állítottuk e szerény emléket, hogy hirdesse az mindenkor az ő nemzeti szempontból eléggé soha meg nem hálálható munkásságát. Ámde az anyag alá van vettetve az elmúlásnak, ez a kő elporladhat, müveit túlszárnyalhatta a nemzeti nyelv fejlettsége, de a szellem, mely őt lelkesíti, kell hogy állandó legyen bennünk is késő utódokban. Mig érezni fogja a magyar, hogy „a nyelvében él a nemzet,“ — mig lesz érzéke nemzeti költészetünk szépségeit felismerni s abban gyönyört talál: addig Erdősi Sylvester Jánosunk emléke is élni fog, mert ő kőnél, ércznél maradandóbb emléket állított önmagának müvei által. Az ő hazafias, igazán nemzetéért hevült szelleme hassa át a mi keblünket, az dobogtassa az utánunk következő nemzedékek szivét, akkor „a haza fényre derül“, mert akkor az lesz az elv, minek a költő ekként adott kifejezést: „a haza minden előtt!“ Éljen a haza !“ Károly tiszttartó köszönte meg a főispánnak azt a sziveséget, hogy eljött személyesen az uradalom ünnepére. A főispán mindenik küldöttségnek szívélyes, megfelelő választ adott. Véget érvén a küldöttségek fogadtatása, a főispán indítványára a szépen sikerült ünnepély lefolyásáról táviratilag értesítették Darányi Ignácz földmivelésügyi minisztert és Károlyi Sándor grófot és üdvözölték a megjelentek. Ézután ebédet adott az uradalom a megjelent előkelőségek és az uradalom tisztikarának tiszteletére. Az ebéd az udvaron levő fedett helyiségben folyt le. A menu egyszerű, de választékos volt. Ebéd alatt Gombos György érmihályfalvi czigány bandája játszott, közmegelégedései. Ebéd alatt igen jó hangulat uralkodott, a mi a pohárköszöntőkben nyert kifejezést. Elsőnek Kleiszner Károly tiszttartó emelkedett fel, köszönetét mondva a főispánnak a grófi uradalom nevében azért, hogy eljönni szíveskedett. Ugyancsak ő éltette Nagy László alispánt is. Gr. Hugonnai Béla főispán Darányi miniszterért ürített poharat, majd a háziurat Gr. Károlyi Sándort éltette meleg szavakban. Nagy László alispán Kleiszner Károly tisztarttóra és kedves nejére emelte poharát. Baudisz Jenő az uradalom tisztikaráért ivott. Majd Darabán gör. kath. lelkész Gőnyey István főszolgabírót, mint a mai ünnepély ügyes rendezőjét, Burián Jenő a háziaszonyt, Darabán gör. kath. lelkész Teltsch Kornél pénztárost, Baudisz Jenő Zoványit éltette, a kit ez nap nevezett ki a gróf ispánnak. Volt még több pohárköszöntő is, a melyek közül felemlítjük Kleiszner Károly tisztartóét, a ki a vármegyét éltette. A főispán d. u. 5 órakor utazott vissza Nagykárolyba, épp olyan óvácziók között mint érkezett. A társaság többi tagja még sokáig együtt maradt a fehérasztal körül. A vendégek nem győzik eléggé dicsérni Kleiszner Károly tiszttartó és kedves neje, valamint az uradalmi tisztikar előzékenységét és vendégszeretetét. Az egész ünnepély szépen folyt le s annak leírása és nyilvánosságra hozása azt hisszük csak buz- ditólag fog hatni azokra a cselédekre, a kik eddig is hűséggel és kitartással szolgálták gazdájukat. Hátha őket is éri olyan szerencse, mint a derék béres-gazdát érte ! HÍREK. — Személyi hírek. Károlyi István gróf, kedves nejével Csekonits Margit grófnéval hosszabb nyári tartózkodásra körünkbe érkeztek. — Gróf Hugonnai Béla főispán folyó hó 1-én a hajnali vonattal Budapestre utazott, a honnét 7-én székhelyére érkezik, s folyó hó 8-án Szatrnár-Németibe megy, a hol a közigazgatási bizottsági ülésen s a közgyűlésen elnököl. Gyűlés után székhelyére tér. — Kovács Leo nyug. honvédezredes napok óta a grófi kastély vendége. — Dr. Blum Ödön közegészségügyi felügyelő a pünkösdi ünnepeket városunkba rokonainál töltötte. — Magas vendége volt a múlt héten a kegyesrendi társháznak. Meszlényi Gyula szatmári megyés püspök f. hó 2-án a 10 órás vonattal városunkba érkezett s a társházban szállott meg. Fogadtatására megjelentek a piarista ház tagjai, az egyháztanács részéről pedig id. Vetzák Ede. Itteni tartózkodása alatt meglátogatta gróf. Károlyi Istvánt és családját, az apáczá- kat, a szatmári törvényszéki elnöknek édes apját Róth Alajost, a kórházat, a hol 1 órát időzött és Boros János ág. ev. lelkészt. — Tiszteletűket tették nála az egyháztanács, gróf Károlyi István, a polgármester Kovács nyug. alezredes, Serly dr., Schuszterics Ferencz és a kegyesrendi ház tagjai. A hivők közül nagyon sokan fölkeresték, mely alkalommal az áldást kérőket szt. olvasóval ajándékozta meg. A helybeli szegények 1 A szónoki hévvel lelkesen előadott, a Sylvester 400 év előtti korát felölelő, nagy tanulmányra valló és költői lendületű beszéd a közönségre nagy hatással volt, s hatalmas éljenzéssel és tapsviharral jutalmazta a szónokot. A szónoklat közben annak azon szavainál: „Próféták által szólt nekünk régen az Isten !“ lehullott 'az emlékjelt takaró lepel, s a közönség áhítattal gyönyörködött a szép kivitelű emlékjelen. • Sátor leleplező beszédje után Koválik József szolnoki állami főgymnasiumi tanár, Szinér-Váralja szülöttje mondott csinos ünnepi beszédet, ismertetve Erdősi Sylvester János életét, s az emlék létesülésének történetét, s beszédje végeztével elhelyezte a Magyar Tudományos Akadémia koszorúját. Koválik után az emlékjelre küldött többi koszorúk elhelyezése következett. Koszorút tettek Nagy Sándor tb. vármegyei főjegyző, a Nagykárolyi Köl- csey-egyesület részéről, Bencsik János nagybányai állami főgymnasiumi tanár, a nagybányai főgym- nasium tanári kara részéről, Kepes János, nagybányai állami főgymnasiumi tanuló a nagybányai állami fő- gymnasium Petőfi önképző köre részéről, Ilosvay Gusztáv főszolgabitó, Polgári olvasőköri elnök, az e napon alakult szinérváraljai Polgári Olvasókör részéről, Bárány Béla községi biró Szinérváralja nagyközség részéről, Tóth Károly szinérváraljai kereskedő a szinérváraljai iparosok részéről. A koszorúk elhelyezése után Papolczy Béla, az emlékoszlop bizottságának elnöke az emléket Szinér- Váralja nagyközség gondozásába adta át, s azt Bárány Béla községi biró a község nevében átvévén, annak hűséges gondozását megígérte. Befejezte az ünnepélyt a Szózat, melyet a közönség a szinérváraljai dalárdával együtt énekelt, s ennek elhangzása után a közönség a Rákóczi induló lelkesítő hangjai közt szétoszlott. Az ünnepélyt a Korona szállóban rendezett szépen sikerült zártkörű tánczestély követte.
