Szatmármegyei Közlöny, 1903 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1903-04-19 / 16. szám
Nagykároly, 1903. április 19 10. szám XXIX. évfolyam Szatmármegyei Közlöny TÁRSADALMI, SZÉPIRODALMI és VEGYESTARTALMÜ HETILAP. ^ , SZATMÁR VÁRMEGYE HIVATALOS KÖZLÖNYE. 90 ö IV i9- » MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. *=SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL : hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők : A agy kár olybán, Jókay-utcza 2. sz. T A R C Z A. A főbohém. i. Feith Zoltán urfi annak a mesgyének a kezdetén volt, hogy ő is tagja lehessen a posztóbáróság- nak, amelynek a kedves papája, Feiih József ur volt a megalapitója. Ellenben a fiatal posztóbáró-jelölt megállón ennek a mesgyének a határán és nem akart tovább jutni. Magasra törekedett azért : ám nem a gráczi meg a brünni posztók birodalmában.Valamelyik viharos éjszaka egybekerült néhány vidámkedvü, de szenvedő zsebü, fiatal újságíróval, átduhajkodták az éjjelt egész a szűzi hajnalig és ennek a murinak Feith Zoltán lelkében nagyon sajátságos eredménye lett. Más emberfia ugyanis az ily cécó után kellemetlen érzésekkel szokott ébredni. Ezek az érzések azonban nem lelkiek. Feith Zoltán pedig másnap reggel, mikor kinos és kellemetlen önalkudozások után felkelt, hogy a papa üzletébe rohanjon, egyszerűen és minden átmenet nélkül szerencsétlennek érezte magát. — Most én vágtassak az üzletbe ! — morfondált magában. — Csak legalább egy félóráig maradhatnék még az ágyban . . . Nem., Nem lehet. Már háromfertály van kilenczre ... És mit szólna a papa ? . . . Zoltán urfi nem szerette az átmeneteket, ame- lyeknémiképp érthetően hidalják át a gondolatokat, hanem most is, lóugrás szerint, minden megoldás híjával, erre az eredményre jutott : — Nos, hát beszélhet a papa, amit akar: én ma nem megyek be az üzletbe. Sőt nemcsak ma nem, hanem egyáltalában többé soha. Teljesen elég volt „tartozik“-ot és „követel“-t Írni . . . Mit erőszakolják, hogy kereskedő legyek ? _________________ Re mek kivitelű fényképnagyitások! Sletnagyságu 9 frt 80 kr. 9 frt 80 kr. Vidéki megrendelések a legnagyobb figyelemmel teljesittetnek ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évié 8 korona. Félévre 4 korona. Negyedévre 2 korona. Megyei községek, egyházak és iskolák részére egész évi előfizetés beküldése mellett egész évre 5 korona. Egyes szám ára 20 filler. Föl és alá kezdett sétálni pompásan berendezett legényszobájában. — Azután idegesen simogatta a haját. — Ma éjszaka ébredtem tulajdonkép a tudatára annak, hogy nem születtem posztókereskedőnek, — elmélkedett. — Ezek a fiuk: pompás fiuk . . . Nem lovagolom be magamat abba, hogy az Írásaimmal a legelső csapásra meg tudnám hódítani a világot, de nem vagyok annyira tudatlan sem, hogy valamelyik lapnál ne tudjam valamire vinni ... És fogom valamire vinni . . . II. Hajós, a „Budapesti Lapok“ szerkesztője belülről is alkalmazkodóan gondolkodó ur volt. Nem látta be, hogy miért ne legyen ő jó barátságban az öreg Feith Józseffel, aki végre is nemcsak összeköttetései révén, de a saját személye miatt is számottevő tagja volt az úgynevezett „előkelő társadalominak, már csak azért is, mert amikor valami jótékonysági akczi- óról volt szó, az ő neve súlyos pénzek kíséretében szerepelt. Az öreg Feith elvégre megalkudott a sorssal és „beleegyezett“, hogy a fia ujságiró legyen. Úgy fogta fel a dolgot, hogy ez is „állás,“ amit vagy a szamárlétrán, vagy protekcióval mégis csak el lehet érni. Járt tehát Hajósnak, a szerkesztőnek a nyakára, hogy : az ő fiából is lehetne talán újságírót faragni, mert az üzletben teljesen hasznavehetetlen egy idő óta. A pénzkérdés nem szerepel. Az az: az urfinak legalább egyelőre nem kell fizetség. Hajós befelé mosolygott ugyan, de kívülről megtartotta az ő agyonvasalt simaságát és belement az ügybe. Utóvégre is kárára nem lehet neki sem az öreg Feith lekötelezettsége, sem a fiatal ur, akit szalajtatni lehet majd ide meg oda s aki azért mindent kap, csak azt nem, amit a müveit Nyugaton : pénznek szokás nevezni. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. „Nyilttér“ sora 40 fillér. Kéziratok nem küldetnek vissza, bérmentetlen levelek csak rendes levelezőktől fogadtatnak el. hogy a pályázatban való részvételhez hozzájárul és egy- egyszersmid kötelezi magát, hogy a versenyre bocsátott erdősítést a jutalom odaítélése esetében az 1879. évi XXXI. t.-cz. 2. vagy 4. §-aiban meghatározott feltételek szerint állandóan erdőként fogja fentartani és kezelni. A pályázati kérvényben az erdősítés helyét (község, dűlő, helyrajzi szám) kiterjedését és az erdősítésre használt fanemeket pontosan meg kell jelölni. Budapest, 1903. évi márczius hó. M. kir. földművelésügyi miniszter. A városi szálloda kérdése. (—x) A szerkesztőség engedelmével én is hozzá szólok e kérdéshez, a melylyel a Nagykároly és Vidéke már foglalkozott s a melyet akként napirendre hoztak. Első sorban is kijelentem, hogy bár egy modern, a kor kívánalmainak megfelelő szálloda építését szükségesnek tartom, de nem olyan első rendű szükségnek, hogy annak létesítését maga a város, mint erkölcsi testület vegye a kezébe es a saját zsebére csinálja meg azt, a mi a város anyagi viszonyait tekintve a magán vállalkozás feladata volna. Mert igaz ugyan, hogy nincs megfelelő szállodánk, úgy hogy az utasok, ha elvégezhetik itt egy nap alatt a dolgukat, más, a szomszédos Szatmár vagy Debreczen városokba, ezek kényelmes szállodáiba menekülnek; igaz az is, hogy nincs korszerű kávéházi helyiségünk (szerencse, hogy most kávéházi publikumunk sincs); igaz hogy nincs egy vigalmi czéiokra alkalmas nagytermünk, de ez mind nem ok arra, hogy a város építse meg nekünk mindezeket. Mert ne feledjük soha azt a régi közmondás igazságát: mindenki csak addig nyujZoltán rövid idő alatt beleélte magát abba, hogy ő valaki, sőt, hogy több ennél, ő : közvélemény. Hála Istennek jó volt a dolga neki, amiből tehát az következett, hogy a világ előtt akképp kell szerepelnie, hogy rosszul folyik a dolga. Tehát: adnia kell az éhes bohémet. Például hajnalban, meg reggel mászkált haza, az éjszakát fiatal titánok között töltötte, hogy legalább így vegyen tudomást a világ az ő Íróságáról. Mindenekfölött pedig abban nyitvánult meg a bohémiája, hogy állandóan pénztelenségben leiedzett. No : csak kívülről. Mert a papának a svábhegyi villájából pompás gummi kerekeken szokott a redakczióba robogni, de volt annyira „bohém“, hogy egy—két utczával előbb leszállt a hintó’oól és világfájdalmas arcczal baktatott fel a szerkesztőségbe s mélységes rezignáczióval mondotta : — Fiuk, nincs valamelyiteknek 2 forintja ? A nagyszivü fiuknak nem volt pénzük egynek sem, de azért mosolyogtak, hogy ez a hülye azt hiszi, hogy ők elhiszik, hogy őnéki nincs pénze . . . III. Valami jótékonyczélu bál volt az Imperiál szálló nagytermében. Hangversenyt tartottak előbb. A hangverseny után ott ődelgett Málló, egy csupasziv fiatal ujságiró egyik kollégájával Fehérrel a nagyterem előtt. Kétségbeesett arcczal állott elébük Feith Zoltán: — Fiuk, roppant baj van ! — Meghalt a római pápa ? — kérdezte Málló. — Az is baj volna, — felelte komolykodva Feith, — de még nagy óbbról beszélek. — No ? mosolygott Fehér. — Nincs egy pénzem se, — szólt Feith. — Öt forint kellene de kiegyezem ötven százalékban. Mailónak az arczán végigsuhant valami árny, amit a kellemetlen érzés is szülhetett, de undornak a kifejezése lehetett. Látszott rajta, hogy szeretne már szabadulni ettől az embertől. 1896. WT KITÜNTETVE SZAKKIÁLLÍTÁSON! 1896. HUSZTHY ZOLTÁN kitűnő hirnéYü fényképészete Nagykárolyban. 32—52 MEGBÍZHATÓ, SZÉP MUNKA! Egyes alakok, gyermek-képek, családi, testületi stb. csoportfényképek a szokott természethü, gondos kivitelben. Nagyobb menyasszonyi képek 3 f rttól. HIVATALOS RÉSZ. 779—1903. sz. Szatmár vármegye főispánja,' Meghívó. Van szerencsém az állandó választmány'tagjait a május 5-én d. u. 3 órakor kezdődő TjL 1 é s x e a vármegye székhazának nagytermébe tisztelettel meghivni. Nagykároly, 1903 április 15. Gr. Huyonnai Béla, • — főispán. 780 — 1903. sz. Szatmár vármegye főispánja. Meghívó. Van szerencsém a vármegye törvényhatóságának bizottsági tagjait a május 7-én délelőtt 10 órakor kezdődő rendes közgyűlésre a vármegye székházának nagytermébe tisztelettel meghivni. Nagykároly, 1903. április 15. Gr. Huyonnai Béla, — főispán. 7717—1903. sz. Pályázat erdősítési jutalmakra. Az erdőtörvény (1879. évi XXXI. t.-czikk) 165. §-ában körülirt kopárvizmosásos és futóhomokterületeken foganatosított, közgazdasági jelentőséggel biró erdősítések megjutalmazására a folyó évben hat (6) nagy jutalmat, hat (6) első rendű és hat (6) másodrendű elismerő jutalmat tűzök ki az országos erdei alapból, még pedig: két, egyenkét 1000 koronás nagy jutalmat, két, egyenként 800 koronás nagy jutalmat, két, egyenként 600 koronás nagy jutalmat, három, egyenként 500 koronás első rendű elismerő jutalmat, három, egyenként 400 koronás első rendű elismerő jutalmat, három, egyenként 300 koronás másodrendű elismerő jutalmat és három, egyenként 200 koronás másodrendű elismerő jutalmat. Ezen jutalmakért az érdekelt birtokosok (bérlők) azon erdősítéseikkel versenyezhetnek, a melyeket az 1879. évi XXXI. t.-cz. 165. §-ában körülirt kopár-, vízmosásos vagy futóhomokterületeken állami pénzsegély igénybevétele nélkül a folyó évben (őszszel vagy tavaszszal) foganatosítottak. Megkivántatik azonban, hogy: a) az 1000 koronás nagy jutalomra versenyező erdősítések egy tagbán legalább 25 kát. hold terjedelműek, b) a 800 ás 600 koronás nagy jutalmakra versenyző erdősítések’egy vagy több tagban legalább 25 kát. hold terjedelműek, c) az első rendű elismerő jutalmakra versenyző erdősítések egy vagy több tagban legalább 10 kát. hold terjedelműek, és végül d) a másodrendű elismerő jutalmakra versenyző erdősítések egy vagy több tagban legalább 5 kát. hold terjedelműek legyenek. A pályázó birtokos a versenyre bocsátott erdősítést az első munkálatoktól kezdve a jutalom odaítélésének idejéig állandóan gondozni, a szükséges pótlásokat foganatosítani s a létrejövő erdőt a jutalom odaítélése esetén az 1879. évi XXXI. t.-cz. 2., illetve 4. §-ai szerint erdőként fentartani és kezelni tartozik. A versenyre bocsátott erdősítések az 1908. évben fognak a helyszínén megbiráltatni. A jutalmak kiosztásánál az erdősítések sikere és közgazdasági jelentősége, az erdősítésnél felmerült nehézségek és az erdősítésre fordított költségek fognak irányadóul szolgálni, de figyelembe vétetnek ezek mellett a birtokos vagyoni viszonyai is. A birtokos a jutalomra csak akkor tarthat igényt, ha a versenyre bocsátott és a jutalomra érdemesnek Ítélt erdősítés a jutalom odaítélésének idejében is birtokában lesz. Az odaítélt jutalom egy harmadrésze az erdősítést teljesítő kezelő erdőtisztet (gazdatisztet vagy bérlőt) fogja illetni. A folyó év tavaszán teljesített erdősítéseket legkésőbb folyó évi julius hó végéig, a folyó év őszén teljesített erdősítéseket pedig legkésőbb folyó év deczember hó 25-éig kell a birtokosoknak a közigazgatási erdészeti bizottságnál vagy a kir. erdőfelügyelőségnél pályázatra bejelenteni. Pályázhat a feltételeknek megfelelő erdősítésekkel az erdősítést teljesítő erdő- vagy gazdatiszt, valamint a beerdősitett terület bérlője is de pályázati kérelméhez mellékelni kell a birtokos írásbeli nyilatkozatát, melyben az kijelenti, rr
