Szatmármegyei Közlöny, 1903 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1903-10-11 / 41. szám

SZATMARMEGYEI KÖZLÖNY

a hadparancs és a szeptember 22-iki kézirat által a magyar alkotmányon ejtett sérelem orvoslása iránt intézkedjék (Tizperczig tartó éljenzés, taps.)

J é k e y Mór: Meglehet mindenki győződve arról, hogy már koránál fogva is tisztelettel viseltetik a király személye iránt. De hazafias kötelességem, hogy hazám iránti kötelességemet párhuzamba vonjam e kérdésekben a loyalitással. Minthogy pedig Luby tárgyilagosan igazolta azt a méltó nem tetszést, a mit a két leirat előidézett, elfogadja Luby indítványát. (Éljenzés. Taps. Elfogadjuk egyhangúlag ! felkiáltások.)

Nagy László alispán : Csak egy pár észrevételt óhajt tenni. (Egyhangúlag elfogadjuk!) Ha türelemmel meghallgatják hamarább érnek czélt. Neki nemcsak meggyőződésből, de hivatalból is védelmére kell kellni az állandó választmány határozatának. Ez tudomásul venni javasolta az indítványt azért, mert a megtorlás kifejezését a király iránti köteles tisztelettel összeegyeztethetőnek nem tartotta. (Zaj. Ki lett már igazítva ! közbeszolások.) Ennek a testületnek, azállandó választmánynak nevében ezeket elmondani kötelességének tartotta. (Zaj.) Nem neki von le, ha meg nem hallgatják, . hanem azoknak a kik nem akarják meghallgatni a komoly szót. Az ilyen eljárást visszautasítja. Ismétli, az eredeti formájában nem lehetett az indítványt elfogadni, tehát jogos alapon állott az állandó választmány javaslata. Hisz maga az indítványozó is belátta, hogy ha az erédeti szöveghez ragaszkodik, koczkáztatja az indítvány elfogadását s ezért módosította. (Úgy van ! Zaj.) Nincs kifogása az ellen, hogy felírjon a közgyűlés e tárgyban a képviselőházhoz, de a maga részéről, minthogy a képviselőház már e tekintetben határozott, nem tartja szükségesnek a felírást. (Éljenzés. Zaj. Elfogadjuk egyhangúlag !)

Ezután a főispán kimondta a határozatot, hogy amennyiben indítványozó az indítványában használt megtorlás kifejezését orvoslásra módosította, Luby Géza indítványa egyhangúlag elfogadtatott. (Éljenzés. Taps.)

A 3 éves katonáit hazabocsátása.

Luby Béla tett indítványt arról, hogy Írjon fel a vármegye a képviselőházhoz az iránt, hogy a 3 évet kiszolgált és törvénytelenül visszatartott katonák azonnal elbocsáttassanak a szolgálatból. Az állandó választmány ezen indítványt Szatmár város hason szellemű átirata kapcsán vette tárgyalás alá, azon javaslatot tette a közgyűléshez, hogy N. Szabó Antal azon indítványának elfogadása mellett, hogy elismeri a közgyűlés. hogy a hadügyiminiszter rendelete törvényes, a mennyiben 3 évi szolgálat deczember 31-énvégződik, írjon fel a képviselőházhoz, hogy a vissza tartott katonák elbocsáttassanak a szolgálatból.

A közgyűlés, a melynek többsége azon nézetben volt, hogy a hadügyminiszter visszatartó rendelete törvényellenes volt, igen viharosan tárgyalta ezen kérdést.

Luby Béla viharos helyeslések között indokolta meg indítványát. Azon kezdte beszédét, hogy elkövetkezett az idő, a midőn a nemzetnek az alkotmány megvédésére vissza kell vonulnia az alkotmány védbástyái, a vármegyék megé. Ezután meggyőző érvekkel bizonyította azt, hogy a hadügyminiszter kérdéses rendelete a véderő törvény értelmében törvénytelen, mert a véderő törvény nem ir elő 3 évi 3 havi szolgálati időt, mert a katonai szolgálati idő nem felség jog, sem közös ügy, hanem a magyar nemzet önrendelkezési jogköréhez tartozik annak megállapítása. (Viharos éljenzés.) És mert a katonai szolgálati időnek az év végéig történt meghatározása csak adminisztrátiv intézkedés, világos, hogy csak bünte- tétésből akarják a 43 ezer magyar katonát vissztartani azért, mert a függetlenségi párt erélyesen kitart a nemzeti követelmények mellett. (Úgy van. Gyalázat!) Ajánlja indítványa elfogadását. (Elfogadjuk.)

Nemestóthi Szabó Antal azt vitatta, hogy bár mindannyian egyet akarnak elérni, a katonák elbocsátása iránti felirást, a vármegye közönségének ügyelni kell arra, hogy felirati jogát a törvényre alapítsa és ekkor elkeli ismerni, a hadügyi kormány eljárásának törvényességét. (Zaj. Nem ismerjük el!) Ezután fejtegeti szóló a véderő törvény azon intézkedését, hogy a szolgálati idő, az állományba vétel napjára tekintet nélkül, az év végén végződik. De mert a szolgálati időszak az év végéig leendő kiterjesztése, csakis rendkívüli esetekre p. o. mozgósítás esetére vétetett fel a törvénybe és mert most nem forog fen ez az eset, joggal felírhat a közgyűlés a katonák elbocsátása iránt. Luby Géza pártolja Luby Béla indítványát, valamint Dr. Falussy Árpád is, a ki a törvény azon rendelkezéséből indulva ki, amelylyel parancsolólag mondja ki azt, hogy a szolgálati idő 3 év, bizonyítgatta, hogy a hadügyminiszter rendelete törvénytelen. Azért a törvénnyel kezeinkben követelhetjük azt, hogy a katonákat haza bocsássák. (Éljenzés. Taps. Szerdahelyi Ágoston : A német hadügyminiszter nem szab nekünk törvényt! Éljen Szerdahelyi felkiáltások.) Miután még Luby Lajos szólalí volna fel Luby indítványa mellett, Nagy Sándor tb. főjegyző a törvényből akarta bizonyítani azt, hogy a szolgálati idő az év vágéig tart. De szóló egy negyed óra alatt sem tudott szóhoz jutni a nagy zajban. Valósággal tombolt a vihar, nem akarták meghallgatni. Hiába tette N. Szabó Antal azt a közvetítő indítványt, hogy hagyja ki Luby Béla indítványából a rendelet törvénytelenségének hangsúlyozását, akkor ő eláll indítványától és igy akkor Luby Béla indítványa egyhangúlag keresztül megy. A hazafias elkeseredésben levő többség szónokai Dienes Lajos, Dr. Adler Adolf köztetszés közt ellene mondtak. Hiába figyelmeztette a közgyűlést J é k ey M ó r is arra, hogy az ilyen határozatának csak úgy lesz erkölcsi súlya, ha egyhangúlag jön létre. (A zaj, az egyhangúlag fogadjuk el kiáltások nem akartak megszűnni.) Különben szóló a Luby indítványát fogadta el.

Ebben a nagy zajban jelentkezett szóllásra Nagy László alispán. Arra kérte a közgyűlést, hogy hallgassák meg az ellenvéleményeket is. Az ő felfogása szerint olyan mély nemzeti küzdelem még nem volt, mint a mostani. (Azért kell elfogadni egyhangúlag !) Ennek a küzdelemnek az adta meg a súlyát, hogy nem ők, de az ellenzék helyezkedve a 67-es alapra, ők követelik annak végrehajtását. (Luby Géza : Elég szégyen.) O már a múltkor kifogásolta azt, hogy 4 éven át nem volt sehol az ellenzék, nem csinált semmit és azt nagy hibának jelezte. Most az ellenzék a 67-es alapot akarja végrehajtani s nagy hiba volna, ha abban a küzdelemben az olyan törvényt nem respektálná, mely rá nézve nem kedvező. (Zaj) Szatmár vármegye már egyszer felirt egyhangúlag a magyar hadsereg mellett, megmutatta hazafiságát. Egy ilyen erős küzdelemnek csak az ad erőt, ha a törvény álláspontjáról le nem tér. (Szavazzunk ! Egyhangúlag !) És mert a létező törvénynek a N. Szabó Antal indítványa felel meg, azt fogadja el. (Szavazzunk ! Egyhangúlag 1 felkiáltások.) Kende Zsigmondazt fejtegette, hogy ha egyhangú határozatot akarnak elérni, ne menjenek bele a törvény magyarázatába, hanem egyszerűen írjanak fel.

Ismételten hozzá szólt az egyhangú határozat értelmében Jékey Mór, hangsúlyozva, hogy a mai határozat fényéért hozzák meg azt az áldozatot, hogy egyhangúlag fogadják el Luby indítványát.

Mikor a vita már a legzajosabb jeleneteket provokálta, kitűnt, hogy az egész közgyűlés egy akaraton van, mert kijelentette Kende Zsigmond is, hogy elfogadja a Luby indítványát és N. Szabó Antal is visszavonta a külön indítványát. Óriási éljenzés és lelkesedés tört ki erre. Miután még a szavazás feltevése körül is zajos vita fejlődött volna ki, a mely eltartott egy negyed óráig, végre szavazás alá került a kérdés és Szatmár vármegye három szavazat híján egyhangúlag kimondta, hogy felír a törvénytelenül visszatartott katonák elbocsátása érdekében.

A belügyminiszter leirata az önkéntes adófizetések elfogadásának megtagadása tárgyában.

Tudva levő, hogy a belügyminiszter tudatta a törvényhatóságokkal, hogy azon határozatokat, a melyek az önkéntes adófizetések elfogadását megtiltják, megfogja semmisíteni. Ezt a leiratot és N. Szabó Albert beadott azon indítványát, hogy ne vegye a közgyűlés ezt a törvénytelen leiratot tudomásul és Írjon fel az ellen a belügyminiszterhez és a képviselőházhoz, az állandó választmány tudomásul venni javasolta. Ezzel a javaslattal szemben Mangu Béla jegyző is előadta a közgyűlés előtt külön véleményét.

E kérdés körül is élénk eszmecsere fejlődött ki, a melyben s^an vettek részt^®gy N. Szabó Albert, Nagy Lá^Bblispán, Luby^Pza, Kende Zsigmond, Böszörményi Emil.

A nagy többség, kivéve 8—10 bizottsági tagot,

N. Szabó Albert indítványát fogadta el.

Ferenczi indítványa az önkéntes adófizetések elfogadásának megtiltása iránt.

Az állandó választmány az indítvány elvetését javasolta. Ezen javaslattal szemben is előadta Mangu Béla aljegyző külön véleményét, a mely szerint az önkéntes adók sem fogadhatók el, kivéve a múlt évi hátralékokat.

Luby Géza ezen határozatot a rendezett tanácsú városokra is kiterjeszteni kéri.

Kende Zsigmond a mellett érvelt, hogy nagyon megfontolandó ez a kérdés. Mert midőn be fog állani az a körülmény, hogy az államkincstár nem tud fizetni, mikor küldik visszafelé a külföldről állampapírjainkat, óriási vagyoni vesztesség fenyeget, megfontolandó, hogy taktikai szempontból elfogadjuk-e az indítványt. Veszélyes fegyver. Az állandó választmány javaslatát fogadja el. (Helyeslés. Ellenmondás.) D i enes Lajos az anyagi károsodást az elérendő politikai előny mellett elenyésző csekélynek tartja. Nagy László alispán. Különösnek találja, hogy úgy beszélnek ma, mintha benne volnánk a forradalomban. Hisz az önkéntes adófizetés elfogadásának megtagadása a legutolsó fegyver volna. O azon csodálkozik, hogy mikor a kormánypárt leszavazta a kormányt, miért volna ok ilyen erős fegyveihez nyúlni. A szegény ember most vette le a termését s akkor még útját is elzárni annak, hogy valamit fizessen, nagyon megfogja magát boszulni a törvényes állapot bekövetkeztekor, a midőn egyszerre kell majd fizetni. (Ugyvan. Ellenmondások.) Sem politikai, sem nemzetgazdasági indokok nincsenek arra, hogy az önkéntes adók elfogadását beszüntesssük.

Mártha József egy pótinditványt adott be a Ferenczi indítványához. Nevezetesen, hogy ne csak az önkéntes adók elfogadását tiltsák el, hanem ezen határozat azonnal végrehajtassák, vagyis azonnal kinyomassék, a községeknek megküldessék és egy bizottság választassák oly czélból, hogy az ellenőrizze a végrehajtást és a közgyűléshez október 10-én tegyen a végrehajtásról jelentést.

Ezután szavazásra került először az állandó j választmány és Ferenczy indítványa, a mely utóbbit 28 szavazattal elfogadták 25 ellenében. Másodszor elfogadták egy szótöbbséggel a Mártha pótinditványát is.

A főispán ezen határozatot a belügyminiszterhez felülvizsgálat végett felterjeszteni rendelte.

A közgyűlés második és harmadik napján történtekről térszüke miatt nem referálhatunk. Egyedül csak azt említjük fel, hogy a tegnapi napon meginterpellálta az alispánt Luby Géza az iránt, hogy miért nem hajtották végre a Mártha József indítványát ? Az alispán kijelentette, hogy azért nem hajtotta végre, mert nem volt hitelesítve és mert a főispán felülvizsgálattal élvén , ellene, az nem jogerős s igy végre nem hajtható.

1 A tegnapi napon az alispán részletesen referált I Luby Géza interpellácziója folytán a láp égéséről is.

Ég az ecsedi-láp területe.

(A milliók égése.)

Óriái szerencsétlenség érte a kiszárított ecsedi-láp területének birtokossait. Körülbelül 10 millió költséggel kiszárította a lápot a szabályozó társulat, nagy költséggel már müvelhetővé is tették az egyes tulajdonosok a kultúra ekéjének visszaadott földet, úgy hogy legnagyobb része már dús terményeket hozott s most egyszerre arra ébrednek a tulajdonosok, hogy a föld, az évszázados növényi lerakodásokból álló elsőrendű talaj, az igazi humus ég. Elég a milliók árán szerzett termő föld.

Máskor is előfordult az, hogy a növényi maradékokkal telitett fekete föld, vigyázatlanságból meg- gyuladt, de oly lassan terjedt a talaj égése, hogy körül árkolással a vészes elem tovább terjedését meglehetett akadályozni.

Az idén azonban az történt, hogy már két hónap óta nem volt eső és igy a lápi területen előfordulni szokott tüzeset végzetessé vált. A múlt szerdán a Halmos tanya közelében égett a lápi terület és az óriási szélvihartól élesztve a föld alatt lappangó tűz kitört és a láng a szélviharban mint a tüztenger terjedt a száraz tengeri kórók közt. Egyszerre elkezdett terjedni a tűz a földben és a földfelett. A tűz először Börvely, Cs.-Ujfalu felé terjedt, majd Tyúkod felé vette az útját. A börvelyi határban még az nap ember élet is esett áldozatul. Ugyan is Obis Sándor, Bene Ferencz és neje, két kis gyermekükkel tengerit szedtek a földjükön. Ott volt két szekerük és hat lovuk is, Egyszerre csak azon vették észre magukat, hogy ég a föld alattuk és a tengeri körülöttük. Ott vesztek mindannyian a föld lángtengerében és a száraz tengeri háznagyságra lövelő tüzében.

Szerdán este kiment a vész színhelyére Gőnyey István főszolgabíró, Wieser Miklós társulati mérnök kíséretében. Hírül vették, hogy a Halmos tanyán oda szorult 84 család. De a rendes utón nem lehetett a tanyához jutni. Még az nap reggel gr. Károlyi István és br. Uray Kálmán tanyáján át megkerülték a Halmos tanyát. Csak gyalog mehettek vizes kendőt tartva szájukhoz, nehogy megfuladjanak a füstöl, ott találták a 84 család tagjait a tanya egyik emeltebb helyén a szabadban, két csendőr felügyelete alatt. Egy emelkedet- tebb helyen voltak, mert körülöttük már mindenütt megégett a föld.

Reggel haza jövet a főszolgabíró jelentést tett az alispánnak, a ki azonnal jelentést tett a miniszternek és 200 utász katona kirendelését kérte el a tűznek árkolás általi megakadályozására. A miniszter azonnal kiküldte Némethy János műszaki-tanácsost és Sporzon Pált, a debreczeni gazdasági intézet tanárát, akik péntek reggel érkeztek városunkban s azonnal kimentek Pechy Lászlóval a társulat igazgató-főmérnökével a lápra.

A mit a kiküldöttek láttak és tapasztaltak, az megrenditően szomorú. Körülbelül már 2000—3000 hold föld ég összes terményeivel s elég az egész lápi terület, ha meg nem érkeznek hamarosan az utászok. De még akkor is csak az esetben lesz a tűz tovább terjedése megakadályozható, ha szélcsend lesz.

Az alispán intézkedett már a közerő kirendelése iránt, de ez is sok nehézséggel jár, mert mindenki a maga termését akarja menteni.

Már leégett br. Uray Kálmánnak a tyukodi határban levő Pejvás és Kálmán tanyája. Ott égett a leleszedett és lábán lévő tengerije, búza asztagjai. Már az erdője is elégett.

Péntek délelőtt kitelepítették a Halmos tanya lakóit. És már délután elégett az 53 lakóháza a szegény telepitvényes embereknek.

Ellehet képzelni a pusztulást, a midőn 2—3 ezer hold föld tengeri, répa, széna termése odaég és az ekeszámára drágán megszerzett föld is. Mert az bizonyos, hogy ha elég a növényi alkatrészekből álló réteg, csak a hasznavehetetlen agyagos alsó réteg marad meg. Kifizeti akkor a milliókra menő szabályozási költségeket ? Ilyen nagy csapás még nem érte vármegyénket.

Ha a megérkező utász katonák nem tudják lokalizálni a tüzet avagy az Isten nem ad egy nagy esőt, tartani lehet tőle, hogy az egész lápi terület elég.

Újabban a következő részleteket közük velünk.

Hogy minő terület ég jelenleg nem is lehet megállapítani. A mi szemmel látható az legalább is 5000 hold. Jelenleg a tűz Ecsed-felé vette az útját. Itt már igen sok munkáskéz azon fáradozik, hogy a Róth Károly tagjánál megakadályozzák a tűz tovább terjedését, mert esetleg N.-Ecsed községe is a lángok martaléka lesz.

Minthogy a közerő alkalmazása nem vezetett volna czélra, az alispán intézkedett, hogy Szatmárról és Nagykárolyból katonai munkaerőt kapjanak. így Szatmárról 100 közös hadseregbeli katona még a tegnapi napon Tyúkodra érkezett, városunkból pedig tegnap délután 100 honvéd ment ki Börvelybe, a hon- nét a mentési pontokra vezénylik őket. Talán ma megérkezik a 200 utász katona is és igy menthető lesz, a mi még menthető. Mert sokaknak az a véleménye, hogy esőzés nélkül az egész lápi terület elég, amennyinen nem lehet nyomára jönni annak, hogy a föld alatt esetleg vékony ereken át mennyire terjedt a tűz és hol üti fel ismét fejét.