Szatmármegyei Közlöny, 1903 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1903-08-16 / 33. szám
Nagykároly, 1903. augusztus 16. 33. szám. XXIX. évfolyam A SZATMÁRVÁRMEGYEI KÖZSÉGI ÉS KÖRJEGYZŐK EGYESÜLETÉNEK HIVATALOS LAPJA.-N* MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. «==SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL : hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők : Nagykárolyban, Jókay-utcza 2. xz. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évié 8 korona. Félévre 4 korona. Negyedévre 2 korona. Megyei községek, egyházak és iskolák részére egész évi előfizetés beküldése mellett egész évre 5 korona. Egyes szám ára 20 filler. «=Hirdetések jutányos áron közöltéinek. „Nyilttér“ sora 40 fillér. Kéziratok nem küldetnek vissza, bérmentetlen levelek csak rendes levelezőktől fogadtatnak el. István király napján. Pár nap es itt van az idén ismét a nagy nemzeti ünnep, Szent István napja. Az apostoli magyar király emlékére rendelte az egyház e nap megünneplését s a törvényhozás törvénybe igtatta annak nemzeti jellegét, kötelező erejét. Pedig erre nem volt semmi szükség, legfeljebb a nemzetiségekkel szemben, hogy hódoljanak e napon a magyar királyság megalapításának, a szent korona birodalma dicsőségének. Mert minden igaz magyar ember, bármely felekezethez tartozik is, hazafias gondolkodása és érzésétől vezetve, társadalmilag hazafias örömmel ünnepli e napot, mint a modern magyar állam megalapításának öröm napját. De kell is egy nap az évben, a melyen a magyar ember lelke visszaszálljon a múltba, megszivelje a múlt nagy eseményeit, hogy reményt és biztatást merítsen a jövőre. Mert a történelem nagy alakjai, életükkel és tettükkel kiegészítik egymás alkotásait a hazaftság szolgálatában, ragyogó példát adva a késő utódoknak. Mert a Szent király nemzete, a mely oly sokat hányattatott a századok viharaiban, mindig kegyelettel gondolt e napon az első király eszményi alakjára, nagy akarat erejére, a mely- lyel lerakta emberfeletti erővel a magyar királyság alapjait, Az idén kétszeres okunk van erre, mert nemzeti küzdelem alkonyán vagyunk, a melynek még nem tudjuk kimenetelét, csak sejtjük, reméljük. De ha megvédett bennünket, a szent korona népeit, jóvégzetünk mostohább időszakokban is a katasztrófától, szebb és jobb napokat hozott reánk, a jelen viharaiból is kifog evezni államunk hajója a biztos boldogulás kikötőjébe. De nekünk szatmármegyeieknek, a nagy nemzeti ünnepen egy parczialis ünnepünknek is eszünkbe kell jutni, a melyet a legideálisabb magyar, a nagy Rákóczi tiszabecsi győzelmének emlékere akarunk rendezni. Mert ebben a névben : Rákóczi, benne van a magyar egész eszmény és érzelem világa. Ez a név: Rákóczi, ma már egy szent fogalom, az eszményi hazaszer etet szent fogalma, a mely melegít, éltet, fentart és újabb hazafias tettekre buzdít. Azért István király napján ha elfog bennünket a hazafias elmélkedés nemes heve, büszkén gondoljunk a tiszabecsi Rákóczi ünnepre, büszkén gondoljunk arra, hogy ott leszünk mindannyian, hogy lerójuk a nagy fejedelem ideális alakja előtt emlék kövünkben, szivünk hazafias felbuzdulásában, örömünkben hálánkat az iránt a magyar iránt, a ki fajunk egyik legnemesebbje vo.\. Azért a nagy nemzeti ünnepen, István király napján a szent és nagy király emlékének hódolva, gondoljunk a közelgő Rákóczi ünnepre, a vármegye szép ünnepére is ! A magyar becsület. Napokon át úgy tetszett, mintha összeomlással fenyegetne az egész magyar közélet. Rémséges vihar recsegtette meg államiságunk és nemzeti létünk oszlopait, felkelt a korrupczió ciklonja és pusztított, ölt. Hazaárulás történt. Meg akarták vesztegetni a törvényhozás férflait és a sajtót. Hogy milyen czélból, indokból, az már mellékes. Vannak, akik azt mondják, hogy a czél, amelyet a vesztegetők maguk elé tűztek, előnyére lett volna az országnak. De ha igy is lenne, ez nem mentheti fel őket a sújtó ítélet alól, mert az eszköz, melyet alkalmazásba vettek, egyike a legborzasztóbbaknak. És most adjunk hálát Istennek, lelepleztetett a nagy bűn, a mely ha sikerül, Magyarország rohamosan sülyedt volna a pus*tffJ«S~''&rvényébe. Ez az eset erőpróbája volt a magyar becsületnek. Évtizedek óta pang már a mi közéletünk és érezzük a hatását annak, hogy terjed ebben az országban a korrupczió. A közigazgatás, az igazságszolgáltatás, az ipari és kereskedelmi tevékenység minden terén ledér felfogással s megbízhatatlan egyénekkel találkozunk s őszintén szólván, a sajtó egy része sem kerülhette el a korrupczios idők szelét. S a haza jobbjai aggódva szemlélték ezt az állapotot s egy jobb jövőt nem remélve, kétségbeesetten hirdették, hogy az elszegényedett ország alól kidől a támasz, a tiszta erkölcs, mely ha elvész, Róma ledől és rabigába görnyed. Mélységes fájdalommal látta mindenki az ország hajdani díszének, a köznemességnek, a dzsentrynek anyagi és erkölcsi pusztulását s hirdették, hogy a dzsentry mindörökre eljátszotta szerepét. S most egy borzasztó váltság viharai között rázza le magárról a magyar becsület a rágalom békjóit s egetvivó haraggal kiáltja oda a vesztegetők szövetkezetének : — Csalódtatok ! A magyar becsület még nem Csáky szalmája. Papp Zoltán, az elszegényedett dzsentry sarjadék, a ki a maga erejéből, a maga szorgalmából teremtett T A C Z A. Halotti predikáezió a tengeren. Tengerész élemény Chinában. Irta : Zambó Imre. (Folytatás.) — Bolond az eset. — Aligha megnem skalpiroz- nak bennünket is fiuk ! A tisztjeink azon éjszaka búcsú estélyen voltak a konzuléknál, s a konzul, a khinai kormányzó, az erőd parancsnok és több más mandarin méltóság kíséretében csak délfelé jöttek a hajóra, s valamennyien úgy néztek ki, mintha pezsgőt kávéztak volna. Ezek a ferde szemű tincses ördögök külömben a dalmát boraink kedvéért naponta megfordultak a hajónkon, de most látszott a pofájukon, hogy valami ünnepélyesebb járatban vannak. — Bizonyosan minket akarnak fel gábelfrüstökölni. A fedélzeti tiszti pavillonban telepedtek le, az inspekczióst meg küldték utánunk, hogy mind a nvol- czan azonnal és teljes díszben jelenjünk meg előttük. Saprriszti! Hát csakugyan velünk van dolguk ezeknek a görényeknek. —- Verjen meg Konfuczius minden khinai czopfot és koponyát. A tisztek előtt sorakozunk, s vátjuk, hogy a kapitány fejeinkre olvassa bűneink lajstromát. — Önök most hadi törvényszék előtt állanak, mely azért alakult meg, hogy ítéljen egy oesmány bűn felett, a mely által Khina dicsősséges népével s ennek még dicsősségesebb császárjával való ezredéves jó viszonya megzavartatott monarchiánknak. Önök a nagy császár egy dicső alattvalójának hulláját nemcsak hogy megcsonkították, de sőt a fejét ellopták és megkalpirozták. — Ezzel aztán a pokolra juttattak egy emberséges khinait, mert most már nem lévén neki czopfja, Konfucziusnak nincs mibe kapasz- | kodnia, hogy a menyországba maga mellé felemelhesse. Miért tették ezt önök ? — A tudomány szolgálatában végeztük el azt a munkát — a mit különben a férgek vagy egyéb is elvégzett volna helyettünk. — És ki vágta le a főt ? Egyszerre nyolcz „én“ hallatszott. — Ez könnyelmű felelet — a miről meggyőződnek ha közlöm önnökkel, hogy im a fényes császár képviselői szemet szemért, fogat fogért, koponyát koponyáért követelnek. — Ki tette tehát ? Még erőteljesebben hangzott a nyolcz „én“. Ezt becsülöm önökben, s igy nincs más mód, mint a sorsra bízni a döntést. — Ebben az urnában nyolcz szelet összegöngyölt papír van. — Hét üres egyen pedig egy fekete kereszt. — A ki ezt huzza az ki lesz szolgáltatva a khinaiaknak. Halálos csend . . . s aztán előlép közülünk Orosz Endre, s mintha valami aprólékos banknál troppát csinált volna — olyan flegmával jelenti : — A kereszt nekem jutott. — Ön tehát ki lesz szolgáltatva a khinaiaknak. Van valami mondani valója ? — Van. — Az alatt a négy év alatt mióta a tengerészeinél vagyok, Afrikába jött utánnam a szomorú hir, hogy az apám meghalt. — Özvegy édes anyám halálának Hiób postája meg itt Ázsiában ért utói. — Igazságos volt tehát a végzet, mikor fekete keresztjét rám és nem társaim valamelyikére mérte — a kiket szerető szivek várnak odahaza. Abban a tudatban, hogy nem közönséges bűntényért, sőt nem is bűnért halok meg, és hogy bün- hödésem jó barátoknak a megváltása, megnyugvással fejezném be örömtelen életemet itt a hajón a mi területünkön, s a lobogó alatt melyre felesküdtem. De, a tisztikarnak azt az eljárását, hogy egy barbár nép jogtalan követelésével szemben — nem engem, hanem zászlónk becsületét nem volt képes meg- védelmezni annyira, hogy az szemfedője lehessen annak, | ki hűséget esküdött hozzá és azt mégis tartotta — olyan poltton gyávaságnak tartom — a mire nem volna képes a legutolsó kannibál kaczika sem. — Ez volt a mondani valóm. Elhangzott. — S a várt rettenetes kitörés helyett halálos csend állott be a tisztek között — jóságos kapitányunk is nem felénk hanem a tisztek felé fordult, s mintha ezt mondta volna : „kellett ez nektek ?“ De azért lefegyvereztek és lekisértek bennünket a közös kazamatába. Az elfojtott düh fogcsikorgatásban talált kifejezésre, majd káromkodássá változott, végső fokban pedig halk zokogássá — férfiúi elkeseredés könnynélküli — félelmetes zokogásává vált. És ezen a kísérteties nyelven, s egy-egy kéz- szoritás után — szövegezés nélkül is megértettük egymást. Nem hagyjuk el egymást még a halálban sem. — Vagy mindnyájan meghalunk, vagy egyőnk sem. Ha elő vezetnek bennünket, egy irtózatos rohammal a tengerbe hányjuk a khinaiakat s a tiszteket. Hetven somogymegyei matróz életre halálra kész velünk. — Ezekkel lefegyverezzük a másik százat. Akkor aztán neki fordítjuk valamennyi ágyunkat Hongkongnak, s vitriol bombával lőjük ezt a rothadt várost, hogy ott kő kövön ne maradjon, — mikor aztán onnét már nem hallatszik se üvöltés, se jajkiáltás se nyöszörgés, akkor az utolsó torpedónkat a hajó gyomrában sütjük el, hogy örökre vége legyen mindennek. De erre a szörnyűséges elhatározásra csak heten szorítottunk kezet. Tárnok Zsiga társunk nem cselekedte ezt. — Ő se nem csikorgatta a fogát, se nem káromkodott, se nem zokogott, hanem egyszerre csak mint „Tigris Róbertben“ a hirtelen megőrült trou- bodour a halotti predikáczióba, úgy bele röhögött a mi őrületes elhatározásunkat követett halálos csendbe. (Vége köv.) Remek kivitelű fényképnagyitások! Siet nagyságú meUfíép 9 f rt 80 kr. ’mSr9 frt 80 kr. Vidéki megrendelések a legnagyobb figyelemmel teljesittetnek 1896. SKT KITÜNTETVE SZAKKIÁLLÍTÁSON! 1896. HUSZTHY ZOLTÁN kitűnő hírnevű fényképészete Nagykárolyban. 49—52 2wr megbízható, szép munkai Egyes alakok, gyermek-képek, családi, testületi stb. csoportfényképek a szokott természethü, gondos kivitelben. Nagyobb menyasszonyi képek 3 fritól.
