Szatmármegyei Közlöny, 1903 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1903-08-09 / 32. szám
SZATMARMEGYEI KÖZLÖNY nyeltre fogják, a mivel megrontják nyelvérzékét. De nem csak nyelveket sajátíttatnak el úgy a gyermekekkel, hanem idegen hatásoknak teszik ki teljesen. Vajmi ritka eset ma már, hogy magyar szokásokban, nemzeti kultuszban nevelődik valaki. Eltekintve a fővárostól, a melynek nem csak belső életében, de már külső megnyilvánulásában a dolgoknak sincs egy fikarnyi nemzeti vonása, a vidéki városok nagy részeben is dühöng az idegen mánia: hoch-deutsch bonne, altdeutsch kisasszony s nem tudni mi mindenfele nevelők hatása alatt nő fel a fiatal nemzedék. Csoda-e ha ezek után kint a való életben úgy szembetalálkoznak az emberek, mint azt a politikai élet mutatja ? Nagyon is természetes dolog ez, mint a hogy semmi különös nem volna abban sem, ha nemzeti karakterünk végképpen és teljesen elmálana, elkallódna a nemtörődömség és nembánomság útvesztőin. Közigazgatási bizottsági ülés. Vármegyénk közigazgatási bizottsága f. hó 7-én tartotta augusztus havi ülését. Jelen voltak: Nagy László alispán mint elnök, Domahidy Sándor és Jékey Zsigmond bizottsági tagok, dr. Fekete Sámuel, Kováts Béla, Ilosvay Ferencz, Barthos Zsigmond, Kacsó Károly, Dénes Lajos és Almássy Ignácz szakelőadók. Kende Zsigmond, Isaák Dezső. Szuhányi Ödön, Szentiványi Gyula, Böszörményi Sándor, Balázsy József, N. Szabó Antal és Nagy Béla bizottsági tagok elmaradásukat kimentették. Elnöklő alispán az ülés elején két bejelentést tesz. Nevezetesen először bejelenti a gazdaközönséget érdeklő azon körülményt, hogy újabban a földművelési miniszter a száj- és körömfájás tekintetében megszorító intézkedéseket tett, úgy hogy maholnap megszűnik az állatkereskedés. Az alispán megígérte, hogy e tekintetben a szükséges adatokat a legközelebbi ülésen bemutatja, hogy esetleg a bizottság megtehesse a szükséges intézkedéseket. A bizottság a bejelentést tudomásul vette. Az alispán második bejelentése az volt, hogy újabb confliktus jött létre a közigazgatás és a kir. pénzügyigazgatóság között. Ugyanis ő Uszkán akart vizsgálatot tartani és midőn szakközeg kiküldése iránt megkereste a pénzügy igazgatóságot, megjelölte azt a szakközeget névleg is, a kiben bizalma van. Daczára ennek a pénzügyigazgatóság más szakközeget rendelt ki. —Ennek folytán az alispán a helyszíni vizsgálatot táviratilag beszüntette és jelentést tett a belügyminiszterhez. Czélja ennek az, hogy ő szerinte a kiadott utasítás úgy értelmezhető, hogy az alispánnak joga van megjelölni a szakközeget, a kinek munkásságát a vizsgálatnál igénybe venni óhajtja s ily körülmények között provokálni akarja a belügyminiszternek ez ügyben hozandó elvi határozatát. Miután Barthos Zsigmond h. pénzügyigazgató ez ügyben felvilágosító jelentést tett, tudomásul vette a bizottság a bejelentést. Az alispán havi jelentése szerint junius hóról átjött 834, julius havában beérkezett 2998, összesen 3832 ügydarab, a melyből a múlt hóban elintéztek 2507 ügydarabot. A bizottság az évközi jelentést a miniszterelnökhöz felterjeszteni rendelte. krumpli levelet, tököt, répát, csicsókát s tudom is én hogy még mi minden disznónak való zöldséget. — E közé aztán rizst kevernek s felfőzik. — De a java csak most következik. — Ketreczekből eleven patkányokat, tengeri malaczokat, kutya kölyköket szednek elő, s szinte tüntetőleg öldösik le, hogy visítanak. — Ezeket aztán szőröstől-bőröstül-belestül bele hányják abba a tutti-frultiba, belefőzik, kitálalják, s a jámbor khinai szinte csámcsog mint egy jó fajta mongolicza — a mennyei élvezettől. — Soking ! Kiáltották a bagós szájú vén angol matrózok — ide azt az ylang—ylangos fiaskót, mert különben a szárazon főz le bennünket a tengeri betegség. Kotródtunk is kifelé a városból, de hát cseberből vederbe jutottunk. — Közel a vásártérhez van valami zöldes szinü pocséta. — Tenger dagályoknak a bűzös maradéka. Tengeri csigán a maguk disznoságábol hihetetlen mérvben agyon hízott sertések, malaczok für- dőznek ott együtt férfiak, nők és gyermekekkel. Abban a disznóban azután — ha idegen toppan mellé — van annyi érzés, hogy felröffen és odébb szalad. — mezítelen khinai nép is felröffen, de az idegen fele szalad, s hivalkodásból-e, vagy az idegen iránt érzett gyűlöletének baromi kifejezéseként-e? a szemünk láttára him és nőstény disznóvá változik. Még egyszer „soking“ ! Menjünk ismét, és hagyjuk ki a khinai nő szerelmét tengerész ismeretünk tárából, hiszen nem nő az, hanem nőstény gorilla. Lélek és szemérem nélküli majom faj ez ; javíthatatlan, mert elvan hibázva a koponya alkotása. Apropos! Koponya. — Már csak három napunk van vissza a khinai életből, s koponyánk még sincs. Hiába tárgyaltunk az itt már régen letelepült európai kereskedőkkel, ezek a fanatikus lakosságra való tekintetből — félelmesen veszélyesnek találták a dolgot. Mindegy ! Annak lennie kell, ha koponyát adunk is koponyáért. — Ez volt mind a nyolczunk megállapodása. Tudomásul vette a bizottság a belügyminiszter leiratát, a melylyel helybenhagyta a bizottság azon határozatát, hogy a f. évre a közművelődési pótadóból 1000 korona rendkívüli segélyt szavazott meg a megyei muzeum és könyvtár részére szervezendő olvasó szoba berendezésére a közművelődési pótadó le nem kötött részéből. A kir. tanfelügyelő a nemzetiségi vidékeken állami iskolák felállítása tárgyában jelentést tett. A bizottság felhívta a kir. tanfelügyelőt, hogy a szükséges adatokat a szeptember havi ülésre szerezze be, hogy e tekintetben a bizottság a felterjesztést megtehesse a közoktatási miniszterhez. A kereskedelmi miniszter a pusztahidegkuti posta- hivatalnak Hagymás-Láposra való áthelyezését nem engedte meg. Ellenben a nagyváradi postaigazgatóság a Szakasz községében ideiglenesen megszüntetett postaügynökséget f. évi augusztus hó 16-tól kezdve életbeléptette. A bizottság múlt ülésében felirt a kereskedelmi miniszterhez, hogy az Avasban a távirda vezetéket Avas-Felsőfaluig meghosszabbítsa. — Ennek folytán Szentiványi Gyula kérvényt adott be a bizottsághoz, hogy ez a távirdavonal a bikszádi fürdőig meghosz- szabbittassék. A bizottság pártolólag ily értelemben irt fel a miniszterhez. A kir. pénzügyigazgató havi jelentése szerint julius havában egyenes adó befolyt 66622 korona 08 fillér s igy hátralékban maradt 2.512,639 korona 59 fillér. — Összehasonlítva az idei julius havi befizetéseket a múlt évi julius havi befizetéssel, 17268 korona 34 fillérrel kedvezőtlenebb befizetés mutatkozik. HÍREK. — Az uj pápa. Kedden déli 12 óra 10 perczkor hirdették ki Rómában a katholikus világnak azt az örvendetes eseményt, hogy a bibornokok testületé Gui- seppe Sarto bíborost, velenczei patriarchát választotta meg pápává, a ki X. Pius név alatt elfoglalta Szent Péter trónját. Az uj pápa Sarto József 1835. jun. 2-án született Riesében. 1884. nov. 10-én Mantua püspökséget kapta, 1893. jun. 15-én velenczei érsek és pat- riárcha lett, mielőtt 13 nappal előbb bibornok lett. Az uj pápát liberalis gondolkozásu, humanus főpapnak ismerték eddig, a ki a szoczialis dolgokkal is foglalkozott. — Rendkívüli vármegyei bizottsági közgyűlés. Értesülésünk szerint az alispán jelentést tett a főispánnak, hogy a szeptember hó 20-ára tervezett Rákóczi ünnepség ügyében aug. hó 21-ikére rendkívüli vármegyei bizottsági közgyűlést hívjon össze. A gyűlésnek más tárgya nem is lesz. Felhívjuk ez érdekes közgyűlésre a vármegyei bizottsági tagok figyelmét. — Kinevezés. A vallás és közoktatásügyi miniszter Kaffka Margit miskolczi állami polgári iskolai helyettes tanítónőt ugyanezen iskolához tanárrá nevezte ki. Ez a kinevezés lapunkat is érdekli. Mert lapunk szellemes poétáját érte a kinevezés, a ki gyönyörű költeményeivel annyiszor szerzett szellemi élvezetet olvasóinknak. — Igaz szívből gratulálunk a kinevezéshez ! — Uj papneveldéi kormányzó. Steinberger Ferencz dr. nagyváradi apát-kanonokot a herczegprimás a budapesti központi papnevelő intézet rektorává nevezte ki. Csak pár éve történt az, hogy dr. Steinberger Feren- czet, a szatmári tanító képezde igazgatóját, a kellemes társadalmi embert, egy nagyváradi kanonoki stallum- mal jutalmazták a nevelés terén kifejtett érdemeiért. Kétszeres örömet kelt azért az ő tisztelői körében ez az uj kitüntetés, mert köztudomású dolog, hogy a budapesti szeminárium igazgatósági állást olyannak szokták tekinteni, a mely lépcsője a magasabb A kivitelre nézve abban állapodtunk meg, hogy a sok papolás helyett ki-ki felírja a véleményét egy czédulára, s ezeket összehasonlítjuk. Valamennyire az volt irva: „Le kell vágni a forrás melletti hulla fejét.“ A mint ugyanis a matrózokkal ivó viz beraktározás végett a városon túli forrásra jártunk, naponta ott akadékoskodott a lábaink előtt egy óriási férfi hulla valami szegény teherhordó kulinak a hullája, s hogy ne rontsa ott a levegőt, mi lökettük félre a bozótba. Ennek aztán van akkora feje, hogy a pápai tókertben virító legnagyobb bécsitök is csak kalarábé hozzá képest. Tehát ezt nyakazzuk le még ma, még ma este, mert igaz ugyan hogy büntetést kapunk a kimaradásért, de nappal nem lehet végrehajtani, mert a fél város onnét szerzi be viz szükségletét. Estefelé azután megvizsgáltuk a revolvereinket, s egy egy vízhatlan vödröt gyűrve a zubbonyaink alá, egyenként kisonfordáltunk a hajóról. Ázsiának rohamosan sötétre váló alkonya a tett helyén ért bennünket — Halálos csend mindenütt, csak a bozót zörög a mint a bűz után a hullát kutatjuk. — Valamelyikünk felbukik benne. —Nesze Marczi! itt van ; teljesítsd kötelességedet. — Tóth Marczinak szólít ez — a ki a kollégiumban dögész (állat tömész) volt. — A Marczi aztán nem is sokat teketóriázik. — A rapirjével lenyiszálja, a czopfjánál fogva bele vágja egy vászon vödörbe s közbe még mókázni is rá ér: — Fiuk! Emberséges kobak. — Testvérek között is meg ér 15 kilót. Mi meg azután földet tömünk rá, a fölé meg vizet öntünk, s megtöltve a magunk vedreit is, a látszólagos vizhordásból szerencsésen a hajóra érkeztünk. Még az nap közöltük bizalmasan a dolgot hajó orvosunkkal, s kértük hogy tanítson ki bennünket a koponya helyes kifőzésére. állásoknak. Adjon az ég a népszerű apát-kanonoknak ezt elérni, erőt és egészséget! — Térey Ödön egészségügyi felügyelő f. hó 7-én a turvékonyai fürdőbe utazott, hogy megvizsgálja az uj forrást a viz elárusithatása tekintetében. — Kinevezés. Az igazságügyi miniszter Abaházy József szatmári törvényszéki joggyakornokot ugyanezen törvényszékhez aljegyzőnek nevezte ki. — Változások a tanári karban. A kegyesrendi kormány intézkedése folytán két kedves ismerősünk távozik körünkből. — Ugyanis Jakab Gyula tanár Magyaróvárra, Nádor Béla pedig Mármarosszigetre lettek áthelyezve. Őszintén sajnáljuk távozásukat, mert ittlétük alatt mindketten, mint kellemes társadalmi emberek közszeretetnek örvendettek. Kívánjuk, hogy uj otthonukban is feltalálják azt a szeretetet, mejyet városunkban maguknak kivívtak — Bennünket érdeklő változások még a következők : Gärtner József tanár a rend kötelékéből eltávozott. Az áthelyezett tanárok helyét elfoglalják : Matirkó Konrád Debreczenből, Boross Antal Sátoralja-Ujhelyről és Pózna József Lévától. — Fényes esküvő lesz f. hó 11-én Budapesten. Ekkor esküszik örök hűséget ujfalusi Ujfalussy Miklós cs. és kir. kamarás honvéd huszár főhadnagy, remetemezei nagybirtokos Garger Elza úrnőnek. — Palczer Ernő érdemesült házfőnöknek, mint a rendkormány rendes assistensének állandó lakása Nagykároly lesz. Örömmel említjük fel ezt a körülményt, mert midőn mint a helybeli kegyesrendi társháznak annyi sok éven át főnöke önként nyugalomba vonult, azt hittük, hogy elveszítjük őt. Tehát jövőre sem fogjuk nélkülözni az ő tudását és tevékenységét. — Szoborbizottsági ülés. A tiszabecsi Rákóczi emlékmű létesítésére alakult bizottság f. hó 5-én d. e. 9 órakor Szatmáron a városház közgyűlési termében gyűlést tartott. Jelen voltak az ülésen : Szatmárvár- megye részéről: Nagy László alispán elnök, Luby Géza, Dr. Serly Gusztáv, Domahidy István, B. Kováts Sándor, Helmeczy Pál, Bodnár Károly, Kölcsey Antal, Luby Béla, Papp József, Szegedy Antal, Jékey István, ifj. B. Kováts Béla, Nagy Sándor. Ugocsa vármegye részéről: Dr. Vargha János, vm. főjegyző, Benyovszky Aladár, Lator István, Fogarassy Miklós Szatmár város részéről: Ferencz Ágoston és Dr. Lénárd István. Elnöklő alispán üdvözölvén a megjelenteket, megteszi az előterjesztést a létesítendő emlékmű költségeire vonatkozólag begyült összegről. Az előterjesztés szerint a vármegyei gyüjtőivekre begyült 2527 korona, Ugocsa vármegye megajánlott 2000 koronát s Szatmárnémeti város 1000 koronát. Dr. Lénárd István a múlt ülésen felvett jegyzőkönyvre nézve tesz rectifi- káló megjegyzéseket. E szerint az egyes törvényhatóságokra vonatkozó quota arányában szóló az elnökség által proponált javaslatot azon hiszemben tette magáévá, hogy Ugocsa 3000, a város pedig csak 1000 koronával járuland a költségekhez. Megengedi, hogy az akkor elnöklő főjegyző 2000—2000 koronás prepozíciót tett, de ha ezt szóló igy hallotta volna, semmiesetre sem megy bele abba, hogy az elnökség indítványát, tekintettel Szatmár városának nehéz pénzügyi helyzetére, magáévá tegye. Különben a jegyzőkönyvet felvevő főjegyző jóhiszeműségében egyáltalán nem kételkedik, a confusiót csakis a tárgyalás alkalmával tapasztalt zűrzavarnak tulajdonítja. Kéri ennek a nyilatkozatnak a tudomásul vételét. Dr. Vargha János Ugocsa vármegye főjegyzője előadja, hogy igenis az elnökség propozitiója Ugocsára is, Szatmárra is 2000—2000 koronás quotát ajánlott, ami különben is természetes, mert Ugocsa szegény, a város pedig gazdag lakossággal bir. Nagy Sándor főjegyző kívánja, hogy dr. Lénárd nyilatkozata jegyzőkönyvbe vétessék s a város tanácsának annál inkább is megküldessék, mert a városi tanács átiratában a sorok közt azt lehet sejteni, hogy ő a jegyzőkönyvet hamisan vette volna Folytatása a mellékleten. A ki ismeri azt a gyönyörű útleírást „negyvenezer mértföld gőzzel és vitorlán“ az láthatatlanban is ismeri ezt a mi volt hajó orvosunkat Doktor Gáspár Ferenczet. Én csak azt teszem hozzá, hogy tetőtől-talpig emberséges ember volt ez a mi Eszkulápunk, hanem nagy lurkó és heczcz májszter — a ki örökké veszekedett velünk latajtierekkel, pedig igazán szeretett bennünket. — Növessze is nagyra a próféta a szakállát ott Somogymegyében, a hol most tiszteletbeli megyei főorvosi sine kúrában szívja a csibukjait. Most is rémült szemeket meresztett ránk, s keresztet vetett magára, a mi úgy állt neki mint mikor valaki sírva pipázik. — De hát az ég szerelmére! mit hoztak a hajóra ? Dögvészt, pestist, sárga lázt ? — Hanem ez még semmi. — Hát a khinai fanatizmus. — Nemzetközi bonyodalom. — Kázus belli. — Az összes keresztyén- ség legyilkoltatása ! Jaj! Jaj ! szerencsétlen tinta nyalói! Nem adnék egy füleden gombot a koponyátokért. — Hanem azért csak mentül több szódát és salétromot abba a forró vízbe. Mikor aztán látta, hogy egyáltalán nem ijedünk meg, segített ki preperálni még a mongol koponya fej bőrét is — a mit a valódi khinai czopf kedvéért Marczi kománk illendően megskalpirozott. — Hadd legyen ilyen unikuma is a kollégiumnak. Másnap mégis megszeppentünk, mikor a kikötőben arról hallottunk beszélni, hogy khinaiak — a kik az egész hullát nem vették észre, a fejetlent mégis észre vették, s jámbor kereskedelmi matrózokat pá- holtak el miattunk. Mikor aztán jött a kapitány segéd tisztje, s azzal rendelt vissza bennünket a hajóra, hogy további rendelkezésig hajó foglyok vagyunk, még az eddiginél is penetransabb szaga lett előttünk Khinának. (Folyt, köv.)
