Szatmármegyei Közlöny, 1903 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1903-08-02 / 31. szám

Nagykároly, 1903. augusztus 2 31. szám. XXIX. évfolyam A SZATMÁRVÁRMEGYEI KÖZSÉGI ÉS KÖRJEGYZŐK EGYESÜLETÉNEK HIVATALOS LAPJA. MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP, SZERKESZTÖSÉG és KIADÓHIVATAL : hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők : Magykárolybán, Jókay-utcza 2. sz. Leszámolás. Mikor alig három hó előtt el kiáltottam az ébresztőt: Harangoznak! Ébredjetek a Rákóczi ünnepre! lelkesedéstől áthatott szívvel bocsá­tottam útnak a hajót abban a hitben, hogy kincsekkel megrakodva révpartra ér. Hát hogy is ne hittem volna, mikor indít­ványomra felragyogtak a szemek, feszült a ke­bel, lázban égő arczczal szorongatták a kezemet, dicsérve a gondolatot, mely Rákóczi ünnepére hívta fel a vármegyét. Azt hittem, hogy az a Rákóczi emlékére szivemben égő láng az igazi lelkesedés szent tüzét gyújtotta fel a vármegye határain. Pedig hát csak csalfa délibáb volt, mely hamis légvárakat festett elém. És ma nehéz szívvel kell bevallanom, hogy csalódtam. Nehéz szívvel bár, de hozzá kell kezdenem a reménytől duzzadó vitorlák bevo­násához, s szégyenkezve megkezdenem a visszavonulást a kiindulási pont felé, mert el­vetettem egy gondolatot, melyet nem tudtam tetté érlelni. Én az Apotheosishoz, feltámadásra hívtam a vármegye népét. S most azt kell kiáltanom : Némitsátok el azokat az örömünnepre hivó ha­rangokat^ temetésre húzzátok azt. Temessétek vissza gondolatomat, hogy ne lássák vele a vármegye szégyenét. Epébe szeretném mártani toliamat, hogy letudjam Írni mind azt a keserűséget, a mi szi­vemet eltölti! — Én egy szép napot akartam beíratni Szatmárvármegye történelmébe. Fénye­set, Rákóczi emlékéhez méltót! S mit értem ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évié 8 korona. Félévre 4 korona. Negyedévre 2 korona. Megyei községek, egyházak és iskolák részére egész évi előfizetés beküldése mellett egész évre 5 korona.-s* ügyes szám át a 20 fillér, #=­Hirdetések jutányos áron közöltéinek. „Nyilttér“ sora 40 fillér. Kéziratok nem küldetnek vissza, bérmentetlen levelek csak rendes levelezőktől fogadtatnak el. el vele ? Hogy megkenjen érnem vármegyém szégyenét. Az íáj, hogy fényt kerestem, s fel­idéztem az árnyakat. Meg kellett győződnöm, hogy műhazafiak vagyunk, kik csak szájjal tudunk lelkesedni, tele van a szánk, szivünk lelkes hazafisággal, de midőn a zsebünkre hivatkoznak: szivünk lelkesedése lelohad, szánk elnémul, zsebünk kilyukad. — Ordí­tunk a népért, verjük mellünket a hazafiságért, de a szabadság, a hazaszeretet legnagyobb vértanújának dicsőítésére szánt emlékhez nincs egy fillérünk sem. — Keserű szavak ezek, de a közvetlenül saját magam szerezte meggyő­ződésből fakadnak. Mennyi mindent kellett átélnem első éb­resztőm elhangzásától kezdve ; azt csak én tu­dom, én érzem ! De tűrtem, mert hittem vár­megyém igazi lelkesedésében. S most a várme­gye hamar ellobbant szalmalángja mellett ér­zem, hogy szivemben is hidegség támadt, s fájó érzés rezgi át, hogy kísérletemmel felidéz­tem Szatmárvármegye szégyenét; mert a vár­megye szégyenének tartom, hogy nem tudott lelkesedése összehozni 8 ezer koronát, hogy méltó emléket állítson Rákóczi nagy nevének. A gyűjtő-ivek visszaküldésére kitűzött határ­idő julius 31-én lejárt sa kibocsátott 1300 drb gyüjtő-iv közül augusztus v-ig visszaérkezett eredményesen 180 darab 1964 korona 06 fillér eredménynyel. Nagyhangú hazafiak, volt önkép­viselőjelöltek, kik mellüket verve mülelkesülnek a hazáért, kiknek választásán feltüzelt választók drága vére hullt, visszautasították a gyűjtő-ivet, nem volt fillérjük a hazaszeretet Kolosszusának, mert hisz ők szóval nagyobbak. Egy nagy tanulmány szól azokból a gyűjtő- ivekből, s annyi árny mellett van derűje is. S a milyen sötét az árny, olyan vigasztaló a derű. Midőn a gyűjtő-iveket kibocsátottuk, azt hittük, hogy a nép vezetői a lelkészek és jegy­zők igaz szeretettel lesznek hirdetőivé az igének. Különösen pedig azt hittük a református lel­készekről, hogy mindegyik egy-egy apostolává válik az eszmének, s fájdalmasan kellett ta­pasztalnunk, hogy a vármegye oly sok refor­mátus lelkésze közt csak 11 rótta le a haza- fiság adóját, sőt akadtak olyanok is, kik üresen visszaküldték a gyűjtő-ivet szegénységüket hozva fel mentségül. Hát a szegénység nem szégyen ugyan, de nem hiszünk oly refor­mátus lelkészt, kinek 10 fillérje ne telnék a Rákóczi megdicsőitéséhez. A vármegyei községi és körjegyzők sem érezték át hivatásukat, mert többen vannak, a kik gyűjtöttek ugyan, de maguk mit sem írtak alá a gyüjtő-iven. Hát ez már nem a szegény­ség szégyene, de érzéketlenség! Mit szóljunk a magyarság leikéhez, a Nyírséghez ? A Nyíren a nagydobosi körjegyző gyűjtött egyedül és ötöd magával adakozott Egy koronát. Mit szól­junk a függetlenségi párt vezérembereihez, kik közül alig néhány kerepel az adakozók közt ? Avagy elég, hogy ők szóval függetlenségiek ? Mit szóljunk országgyűlési képviselőinkhez ? Kettő irt alá közülök. Nem akarjuk azt mon­dani, hogy hazafiatlanságból tették, de fáj megfelejtkezésük. Nagybirtokossaink közül alig néhány ada­kozott. Nem írjuk ezt sem a hazafiatlanság T A C Z A. Halotti predikáezió a tengeren. Tengerész élemény Chinában. Irta: Zámbó Imre. Hadi tengerészetünknél gyéren van képviselve a magyar elem, s igy aztán a 3-ik tengerész zászlóalj is — melynek pedig a hadászati megállapodások szerint tisztán magyarnak kellene, lennie — nagyobbára szintén olasz, horvát, dalmát és német fiukból áll. Mindössze a Balaton vidéki fiuk azok, a kiket nem igen kérdezgetnek a sorozásnál, hogy például „tudsz-e lóval bánni fiam“ ? hanem ha egyébként is értelmes arcza van, kérlelhetetlenül szól felette a bi­zottsági lelet: „Fogyatkozás nélkül alkalmas, előjegy­zésbe veendő a hadi tengerészeihez.“ Ezt a sorsot nem igen kerülte ki a pápai kollé­gium ifjúsága sem, kivált ha a 19-ik élet év betöltésén alapult régi sorozás a 7-ik vagy a 8-ik osztályban lepte meg. Mert hát a hadi tengerészeinél a hogy gyűlölik az érettséges egy éves önkéntest, — minthogy egy év a legprimitívebb tengerészismeretek elsajátítására is csakugyan nevetségesen csekély is, — ép úgy sze­retik és meg is becsülik a négy évi szolgálatra kötelezett intelligens fiukat. Pedig ezt a sorsot sok olyan szegény fiú nem kerülhette el, a ki arra volt utalva, hogy megszerzendő a következő év tanköltségeit, egy-egy évre kimenjen rektornak, praeceptornak, vagy úri családokhoz ne­velőnek. Egyszerre nyolczónkat soroztak igy be a pápai városházán, s mert mind a nyolczan favorit-jei voltunk a latainer népnek, kaptunk is akkora vivátot, mint mikor egy 24 változatás orgona klaviatúráján végig könyökölnek. Jóságos igazgató professzorunk az áldott em­lékű Váli bácsi meg ilyen forma instrukcziókat adott más nap: „Azt a férfias örömüket, hogy védkötelezettsé- güket a legszebb fegyvernemnél teljesíthetik, soha se zavarja az az üröm, hogy ezzel négy évet látszanak elveszíteni iskolai előmenetelükből. De sőt örüljenek édes fiaim ! hogy saját szemeik­kel ismerhetik meg majd a népeket, nemzeteket, az embereket, a világrészeket, a nagy természetet és annak csudáit, a miket mi magunk is csak száraz elméletből ismertethettünk önökkel. Azzal a theoretikus alappal, a mivel már önök rendelkeznek, többet kell hogy tanuljanak az alatt a négy év alatt, mint a mennyit a mi szerény főiskolánk a maga szobatudós profeszoraival 12 esz­tendő alatt nyújthatna. Most tehát ne az érettségire készüljetek édes gyermekeim, hanem arra, hogy katonai pályátokon tisz­tességet szerezzetek a magyar névnek, s második édes anyátoknak — ennek a főiskolának. Ezt pedig csak úgy tehetitek, ha egyelőre föld­höz vágtok minden más stúdiumot, csak a német könyveiteket nem, és a hátra levő félesztendő alatt — bükkfanyelvü dunántúli kálvinista magyar létetekre — folyékonyan megtanultok németül. A ti ho-he-tótok, sinus-cosinustok tehát a der- die-das legyen, mert hiába, e nélkül a nyelv nélkül ott nem boldogultok. Hogy aztán mégis érettségi bizonyítvánnyal a zsebetekben rukkoljatok be, és hogy becsülettel vissza térve hozzánk — akár a jogon, akár a theológián duplán számíttassanak az éveitek — mint a háborút viselt katonának, azt csak bízzátok ránk — pro­fesszoraitokra. Egyet azonban már előre is a lelketekre kötök. A mi kis múzeumunkról, természetrajzi gyűjtemé­nyünkről meg ne feledkezzetek a távolban sem. A legkisebb fűszál, bogár, vagy cserép darab becses lesz előttünk, ha ti külditek. Különösen pedig hiányát érezzük antropologiai gyűjteményünkben egy mongol koponyának — a mit ha esetleg Chinába is elvetődtök, könnyen szerezhet­tek. — Ezt eine felejtsétek.“ Mert ilyen bátoritó volt az instrukcziónk, s mert szegény édes anyáink sem ringattak bennünket ké­nyeztető selyem paplanok alatt, s azután a Balaton parton cseperedvén fel, —• tudtunk úszni mint a hal, evezni mint egy argonauta, tornázni mint akrobata, és végre mert értelem dolgában sem estünk a fejünk lágygyára, már a második évben elértük azt a rangot, a minél feljebb tiszti akadémia nélkül már nem is vihettük. Mindőnk valami „mester“ (meiszter) volt. — Vi- torlamester, tűzmester, fedélzetmester, iskolames­ter, (az oktató altiszt tréfásan schulmeiszter elnevezé­séből fordítom), a ki egy kis geográfiát, fizikát, aritmetikát, technikát, asztronómiát stb. adott elő a matróz univerzitáson. — De akadt köztünk még kar­mester is, a kinek meg pláne alig volt egyéb dolga, mint türhetővé tenni azt a — ha nem is éppen a milánói skálába való, de az oczeánon mégis számot tevő — matróz muzsikát és énekkart. így [aztán hamarosan alkalmunk nyílott Váli bácsinak láda számra küldözhetni a megígért tücskö­ket, bogarakat, néprajzi tárgyakat, és pedig, hogy a nagy utón össze ne töredezzenek, és hogy Linné is ne csak holmi giz gazzal legyen köztük képviselve, jó fajta egyiptomi szultán flór közzé csomagolva, ne hogy azonban valami finom tengeri mohának nézzék azután a professzor urak a basa dohányt, 24 valódi török csibuk készletet is csomagoltunk közé. Remek kivitelű fényképnagyitások! Sletnagyságu mell fi ép 9 f rt 80 kr. "SST 9 frt 80 kr. Vidéki megrendelések a legnagyobb figyelemmel teljesittetnek 1896. W KITÜNTETVE SZAKKIÁLLÍTÁSON! 1896. HUSZTHY ZOLTÁN kitűnő hírnevű fényképészete Nagykárolyban. 47—52 MT MEGBÍZHATÓ, SZÉP MUNKA! Egyes alakok, gyermek-képek, családi, testületi stb. csoportfényképek a szokott természethü, gondos kivitelben. Nagyobb menyasszonyi képek 3 f rttól.

Next

/
Thumbnails
Contents