Szatmármegyei Közlöny, 1903 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1903-05-24 / 21. szám
Nagykároly, 1908. május 24. 21. szám. XXIX. évfolyam Szatmármegyei Közlöny TÁRSADALMI, SZÉPIRODALMI és VEGYESTARTALMU HETILAP. jP . ^ "s* V r ' 1TALMD HETILAP. SZATMÁR VARMEGYE HIVATALOS KÖZLÖNYE. . MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP, *sSZERKESZTÖSÉG és KIADÓHIVATAL : hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők: Nagykárolyban, Jókay-utcza 2. sz. A szegény nép felsegitése. A szenzácziós esküdtszéki tárgyalás, melyet a panamás székely fonógépek ügyében tartottak néhány hét előtt a fővárosban, szomorú világot vet arra a felfogásra, melyet néha illetékes körök a házi iparral szemben tanúsítanak. Vegyük például a székely íonógépeket. A székely nép már évtizedek óta, de évről évre nagyobbodó nyomorban sinylik s a lelkes hazafiak minduntalan megragadják az alkalmat, hogy riadóval intsék Magyarországot arra, hogy végvárát a havasok között végelpusztulás fenyegeti. A sok lelkes riadó nem volt eredménytelen, a kormány és közvélemény kezet fogott, hogy megmentsék a székely népet A nagy czelra sokat kellett áldozni, néhány milliót, a kormány azonban nem riadt vissza ettől. Megállapították aztán, hogy csak házi iparral lehet a székely nép sorsán lendíteni s hirtelen kipattant, egy jelszó: fonógép kell a székelynek. Miért éppen fonógép ? Ezt nem kérdezte senki, nem is felelt rá senki. S itt nem száz vagy ötszáz fonógépről volt szó, hanem ötezerről, sok millió korona értékben. S akadtak intéző férfiak, akik minden követ megmozgattak, hogy a,z ő saját és külön tonó- gépüket vegye meg az ország a székelyek számára. A fonógép azonban rossz, a czélnak meg nem felelő, alkalmatlan volt. A székely nép között, ha e gépeket széjjelosztják, csak nagyobb lett volna a keserűség, mert a gépet semmire sem használhatták volna. Ha a korELÖFIZETÉSI ÁRAK: Egész évié 8 korona. Félévre 4 korona. Negyedévre 2 korona. Megyei községek, egyházak és iskolák részére egész évi előfizetés beküldése mellett egész évre 5 korona.-s* Egyes szám ára 20 fillér. «=Hirdetések jutányos áron közöltéinek. „Nyilttér“ sora 40 fillér. Kéziratok nem küldetnek vissza, bérmentetlen levelek csak rendes levelezőktől fogadtatnak el. mány megrendeli valóban a gépeket ez kidobott tiz tizenkét milliót jelentett volna. S mégis a közélet 1erén szereplő faktorok minden követ megmozgattak, hogy az állam által megvétessék a fonógépeket. Azzal, hogy a gépért adott pénzt kidobta volna az állam, nem törődtek. S mikor a minisztériumban meggyőződtek a gépek használhatatlanságáról s azok megvételeiére nem voltak hajlandók, az állam tisztes sáfárjai a legrutabb orvtámadásoknak voltak kitéve. El akarták őket tenni láb alól, nehogy útját állják a gseftnek. Az egész minisztérium a székely néppel együtt menjen akár a pokolba, a fő az, hogy megvegyék a rossz fonógépeket, melyeken 3—400 perczentet lehet nyerni. Azért méltattuk ily hosszasan a fonógépek panamáját, mert ezzel véljük legbiztosabban, legaktuálisabban illusztrálni a magyar felfogást a házi iparról. Épp úgy, mint a székelynél, egyebütt is csak azok tesznek valamit a házi ipar érdekeben, akik gseftet csinálnak vele. Önzetlenséget és nemes czél érdekében való fáradozást hasztalanul keresünk közéletünkben. Mihelyt valami közérdekű népgazdasági akczióról van szó, kisért a panama. Ha nem a panama, akkor a hebehurgyaság, könny/imüség és a szakértelem hiánya. Nézzük a ruihén akcziót! Milliókat dobáltunk ki s miért? Segítve van a ruthén népen? Dehogy! Azok még koldusab- bak, mint valaha voltak. Elszorul az ember szive, ha ezekre gondol. Hol a tisztesség, hol a hozzáértés hiánya okozza azt, hogy a szegény nép felsegitésére irányuló törekvés kudarczot vall még akkor is, ha milliók állnak rendelkezésre. A nép pedig pusztul, züllik, a romlás elől Amerikába menekül, daczára annak, hogy drákói szigoruságu törvényt hoztak a kivándorlás ellen. Mindaddig, mig egy külön kormányzati ág nem létesül azzal a kizárólagos hatáskörrel, hogy a szegény nép uj foglalkoztatásával ennek uj jövedelmi forrásokat teremtsen, nem lesz eredménye semmiféle házi ipari s egyébb felsegitési akcziónak. Az ilyen akcziók eddig csak magánosoknak, befolyásos kufároknak jövedelmeztek, a népnek jövedelmezni csak akkor fognak, ha hozzáértéssel és tiszta kézzel fogják irányítani az akcziókat A nagykároly—csapi vasút. A tervezett nagykároly—mátészalka—csapi helyi érdekű vasút engedményese Gregersen G. és fiai czég képviselője Gregersen Nils, értekezletet tartott a napokban a helyi érdekeltséggel. A kereskedelmi miniszter az engedményeshez intézett leiratában kijelentette, hogy a helyi érdekű vasútnak engedélyezésére vonatkozó további intézkedések megtételére hajlandó. A miniszter a vasút építési költséget 5.900,000 koronába állapítja meg, mely összegnek az 1888. IV. t. ez. 10. §. értelmében 35°/o-ka, vagyis 2.065,000 korona törzsrészvényekben fedezendő. Ezen törzsrész- vények fedezésére hajlandó a miniszter a posta száili- tásért 420,000 korona értékű törzsrészvényt átvenni. A vasút vonalon a következő közbeeső állomások vannak megállapítva : 1. Nagykároly, 2. Kálmánd rakodó állomás, 3. Börvely állomás, T A R C Z A. Esküvő napján. (Naplótöredék.) 1894. november 24 Csicsergő madaraim panaszos hangja már hajnalban felvert álmomból. Beh kár! Oly szép volt álmom ! Azt álmodtam, hogy már asszony vagyok! Valami görög sziget narancsligetében sétáltam férjem karjára támaszkodva. Körülöttünk minden szerelemről suttogott, a nyíló virágok, a napfényben tánezoló lepkék, a csicsergő madarak, csak a mi ajkunk maradt néma, mig keblünket magasztos érzések egész árja duzzasztotta ............E lélekemelő környezetből most, mid őn álomtól még fátyolozott szemeimet dörgölöm, nem maradt egyéb, mint a madárhang és az is oly panaszos, hogy megesik szivem az éhező kis verebeken. A kinyitott ablak párkányára szórom a szokott eledelt. „Hadd látom, itt vagytok-e mind! Kettő, négy, hat, nyolez, tiz, tizenegy . .. Istenem, egy hiányzik 1 . Nem, nem ! most repült ide a tizenkettedik ! . . . Hát te hol késtél? Csak nem akartál hűtlen lenni hozzám?“ Tudja Isten, úgy szivemhez nőttek a kis dalosok, hogy náluk csak szüléimét, kis testvéreimet, no meg a vőlegényemet szeretem jobban ! Igen, a vőlegényemet! De lehetetlen a kis Bélát nem szeretni! Alakja daliás ; kezei, lábai arányosak ; dereka karcsú ; vállai szélesek ; arcza tojásdad ; és azok a fekete, mélytüzü szemek ! . . . Piczi, fekete, kunkorodó bajusza ! . . . Egy szóval: szép fiú 1 Azután milyen bátor, erős és mégis gyengéd ! Milyen előzékeny, szellemes és müveit! S ami a fő, engem nagyon szeret! . . . Es mégis unos untalan azon tűnődöm, hogy válik-e majd belőle egy férj, ki nejét boldogítani tudja, Remek kivitelű fényképnagyitások! Sletnagyságu melifiép 9 f rt 80 kr. 9 frt 80 kr. Vidéki megrendelések a legnagyobb figyelemmel teljesittetnek hogy megfog-e felelni mindama reménynek, melyeket hozzáfűzünk most, midőn szüleim és magam is sorsomat rábízni készülünk ? Eh, hagyjuk e komor gondolatokat! Ma vig akarok lenni ! Gyorsan felöltözvén, a gyermekszobába nyitottam azzal a szándékkal, hogy mint rendesen — kis testvéreimet felkeltsem, megmosdassam, megfésüljem és felöltöztessem. Csak nagy nehezen sikerült a kis lus- tálkodóknak értésére adnom, hogy már elérkezett az idő a felkelésre. Szinte rosszul esett őket álmukban zavarnom. „Kapunk reggelit?“ zenditették rá karban azon tollasán, ahogyan a párnák közül kibújtak. „Természetesen kaptok, de előbb meg kell mosakodnotok, mert különben elvisz a mikulás bácsi ?“ Ez a fenyegetés hatott ! Szokatlan bátorsággal állottak egymás után a mosdó elé és szótlanul tűrték még azt is, hogy füleiket vizes törülközőkendővel megtörüljem. Ilyen halálmegvetéssel hajthatta Stuárt Mária fejét a tőkére a hóhér előtt! ... De már az öltöztetést nem tudták szótlanul végig szenvedni. „Nem kapunk uj ruhát ?“ kérdi kis húgom, Irma. „Még nem, mert bekávéznátok ; majd ebéd előtt.“ „Hintalovat sem ? kérdi az egyik kis öcsém, a Józsi.“ Válasz helyett behozatom a kávét, minek láttára pillanatnyi csend áll be a törpék köztársaságában. Valamennyien hozzálátnak a majszoláshoz, miközben arezukat a kávéval egészen bemázolják. Egyszerre megszólalt a Jenőke : „Mariska néném“ „Tessék, lelkem ?“ „Ki az a magas bácsi, aki mindig hozzánk jön ?“ Igen ! Igen ! „zenditi rá a gyermek-kar . . . aki, ha jön, ha megy, mindig megcsókol.“ Ez az alapjában naiv kérdés valóságai megzavart. Végre magamhoz tértem meglepetésemből, s a helyzetet következőképen tisztáztam : „Figyeljetek gyermekek 1 Az a bácsi lesz az én férjem. Őt épen úgy kell szeretnetek, mint engem, különben elmegyek és soha többé nem jövök vissza ! Értettétek ?!“ Dehogy értették! Az egészből csa k annyit jegyeztek meg maguknak, hogy itt hagyom őket. Él- keztek hát sirni s kértek, hogy ne menjek el, mert ők szófogadók lesznek és nekik nem kell hintaló, csak én ! Ez a ragaszkodás annyira meghatott, hogy könyek közt, biztosítottam őket maradásomról. Ezután visszavonultam szobámba és átöltöztem. Majd elővettem naplómat s belevezettem a fentebbieket. Így mégis csak gyorsabban telik az idő, s csillapul az izgatottságom ! De hallga 1 Könnyű hintó gördült be az udvarunkban. A szivem úgy dobog ! . . A viszontlátásra kedves naplóm ! . . . November 25. Csak egy nappal vagyok idősebb és mégis úgy tetszik, hogy az idők végtelensége van a tegnap és a ma között! Tegnap még leány voltam, otthon a szülei házban, s ma már asszony egy idegen nyelvű város óriási szállójában. A férjem elment színházi jegyekért, s én ezt az időt felhasználom arra, hogy sietve megírjam naplómba a tegnapi eseményeket .... A kocsizörgésre lelkendezve futottam ki egyenesen a vőlegényem karjaiba . . . „Hát illik, leányom, rólam megfeledkezni ?“ kérdi tréfásan leendő ipám, homlokon csókolva. Most vettem csak észre, hogy Béla az atyjával jött. Hibámat jóvá teendő, gyorsan Béla és atyja közé furakodtam, belekapaszkodva mindkettőjük karjába: „Így la ! Szent a béke 1“ Az előrehaladásban folyton akadályozott bennünket Sajó, a mi borju-nagyságu házőrző ebünk, mely hol az egyikhez, hol a másikhoz dörgölődzött hízelegve. A vendégszoba ajtajában szüleim fogadták a kedves vendégeket, mig én vőlegényem felé fordulva igy szóltam : ___________________________________ Eg yes alakok, gyermek-képek, családi, testületi stb. csoportfényképek a szokott természethü, gondos kivitelben. Nagyobb menyasszonyi képek 3 f rttói. 1896. W KITÜNTETVE SZAKKIÁLLÍTÁSON! 1896. HUSZTHY ZOLTÁN kitűnő hirneyii fényképészete Nagykárolyban. 37—52 MEGBÍZHATÓ, SZÉP MUNKA!
