Szatmármegyei Közlöny, 1903 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1903-05-03 / 18. szám
SZATMÁR VÁRMEGYE HIVATALOS KÖZLÖNYE.-N* MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. ^ SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL : hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők : Nagykárolyban, Jókay-utcza 2. sz. ELŐFIZETÉSI ARAK: Egész évié 8 korona. Félévre 4 korona. Negyedévre 2 korona. Megyei községek, egyházak és iskolák részére egész évi előfizetés beküldése .nellett egész évre 5 korona. ■=» Egyes szám ára 20 filler. 4=Hirdetósek jutányos áron közöltéinek. „Nyilttér“ sora 40 fillér. Kéziratok nem küldetnek vissza, bérmentetlen levelek csak rendes levelezőktől fogadtatnak el. HIVATALOS RÉSZ. 9988—1903. sz. Hirdetmény. Tudomás és tájékozás végett értesittetik a lótenyésztő gazdaközönség, hogy a miskolczi cs. és kir. 7. sz. katonai lóavató bizottság következő helységekben katonai csikóvásárt fog tartani 3 éves, jól nevelt és nemes csikókra a katonai csikó telepek számára. Minimális magasság 157 czentiméter. Marhalevei, leszármazási (fedezési) okmányok okvetlen megkívántainak és pedig : F. évi május 2l-én d. u. 3 és 5 óra közt Dé- genfeld tanyán. F. évi május hó 22-én reggel 6 és 7 óra közt Vállajon. F. évi május hó 22-én d. e. 10 és 12 óra közt Kocsordon. F. évi junius 5-én d. e. 8 és 10 óra közt Homokon. F. évi junius 5-én d. u. 4 és 6 óra közt Szat- máron. F. évi junius 6 án d. u. 1 és 3 óra közt Ist- vándiban. Nagykároly, 1903. évi április hó 25-én. Alispán helyett: Ilosvay Aladár, vm. főjegyző. Városi közkönyvtár. A múltnak és jelennek, valamint a ma élő nemzedéknek összekapcsolója, a nepek oktatója, az eszmék terjesztője, uj korszakok megnyitója, tévelygők kalauza, gyöngék mankója, szenvedők vigasza: a könyv. A könyv mint villámvezető hálózat szövi be a nyugati külföld társadalmának minden rétegét, és minden család annak egy-egy állomása ; s ha aztan megjelenik valamely a tudományt előbbre vivő munka, mely uj irányt szab a nemzeti gondolkodásnak, mely társadalmi vagy nemzeti czélokra izgat, akkor ez a hatás egyszerre érzik száz- es százezer emberben, az irány szétterjed, a tudomány szét- sugárzik, a szellem közkincscsé válik. A mi fogalmaink szerint sokszor bámulatos az az összeg, a mit a müveit külföldön nemcsak az államok, nemcsak a községek, hanem társulatok, sőt egyesek is, felfogva azok nemzetemelő hatását, könyvekre és könyvtárakra fordítanak Carnegie Angliában, Walesben, Írországban, Skócziában, Kanadában, Kuba szigetén és az Egyesült államokban felállított és felállítandó könyvtárakra, a múlt év vegéig többet áldozott egy milliárd koronánál (Azóta, mint a lapok közölték, ismét elhatározta, hogy a hollandi kormánynak másfél millió dollárt bocsát rendelkezésére a hágai választott bíróság könyvtárának megalapítására és fenntartására) Fölösleges talán rámutatni, mily hatalmas kulturális erőnek vált forrásává Carnegienek ez a milliárdja. _________ tiitett hálózata a ta rs’ádaTö rn na k csafcnagy c n Pedig nekünk magyaroknak, kétszeres okunk van rá, hogy megbecsüljük azt a fegyvert, melyet a könyvben bírunk; mert nálunk a könyv nemcsak az általános műveltségnek eszköze, de nemzetiségi fegyver is. Ahány jó magyar szellemű könyv jelenik meg, annyi fegyverrel vagyunk gazdagabbak nemzetiségünk védelmében. A hány családba bejut a jó magyar könyv, annyi családot nyertünk meg a müveit magyar nemzetnek. És mi magunk is itt Nagykárolyban —- legalább a nagy többség, — hogy vagyunk a könyvekkel ? Mit olvasunk, ha ugyan olvasunk? Hírlapokat és regényeket. És miért? — Hogy tanuljunk belőlük, hogy szellemünket fejlesszük? Nem. Hogy kielégítsük kíváncsiságunkat, hogy izgassuk képzelődésünket, hogy szórakozzunk. De hát alig is tehetünk egyebet. Átlag nem vagyunk eléggé vagyonosak, hogy valamely megjelenő irodalmi müvet, bármennyire szeretnők is azt olvasni, külön-külön megszerezhessünk, szövetkezeteink pedig, melyek a művelődés előmozdítása czimén könyvek együttes beszerzésére is alakultak, tengődnek ; a könyveket csak harmad-negyedrendű ügynek tartják és főleg szinte csak a szórakozást szolgálják. Vannak úgynevezett könytáraink, de minők ? Selejtesek, hiányosak, egyoldalúak, s mindenek felett rendszertelenek. Azokból ugyan a világot mozgató eszmékről, a hazát illető komolyabb kérdésekről alapos tudást szerezni lehetetlenség. Tűüsu.ilr ^zinvonalának emelése körül az újabb időkben némi örvendetes érdeklődés mutatkozik. Beszélünk és tárgyalunk a közvilágításról, polgári fiúiskoláról, szállóról, színkörről. Ez mind szép, mind üdvös és kívánatos lenne, hogy mind mielőbb létesülne is. De e közben nem jut-e eszünkbe, hogy minő szellemi haszonnal járna, mennyire emelné értelmi T A C Z A. Éjszakai kép. A Maroson megjelentek a só szállító tutajosok s a parti emberek hosszan és nehezen lélegzettek fel: — Itt a tavasz ! Még jócskán tartott az olvadás s a késéi hó fehér foltokkal tarkázta a tavaszi szelektől elzárt völgyek ölét. A Maros áradásban volt és piszkos, szürke hullámai kivetődve a partokra, tajtékos tarajukkal haragosan túrták a szántóföldek kifagyott röget. De azért a só-szállitó tutajosok nekivágtak a bizonytalan árnak. Enyedtől Szegedig hosszú az ut s mire elérik az alsó-szegedi rakodó partot, épen közepén fognak járni a tavasznak. Az éjszaka ráfeküdt a Maros völgyére. Lupuj mester, a tutajok főfelügyelője, ott gubbasztott az első tutajon és belebámult a vak homályba. Végig a re- kettyés part hosszában kikötve pihentek a tutajok; kormányos és evezők mélyen aludtak. Lupuj mester eltűnődve nézett a part irányába. Fojtó csend feküdte meg a tájat s messze, bent a part fölött sötét, hosszú jegenyék virrasztottak a némaságon. Hűvös volt az idő. Lupuj mester beburkolózott meleg czondrájába és mégis fázott. A viz mentén szél fújt, de nem az az egyenletes, erős szél, amely pirosra csipi az arczot és még fel is melegít, hanem apró szélkölykök, amelyek hanczuroz- nak, lutkároznak, bolondos jókedvvel bujósdit játszanak és nincs rá mód, hogy meg lehessen menekedni tőlük. Besurranak a nyakra szorított sál ránczain, a czondra ujjain keresztül, bebújnak az ember kalapja alá és addig-addig csiklandozzák az orrát, amig az ember jókorát tüsszent. — Kedves egészségére! — Lupuj mester dörmögve fordult hátra. Az ördögbe is, kinek van kedve most udvariaskodm ? Senkinek. Csak képzelődés volt. A part mentében végig terülő tutajsoron mindenki aludt, csupán a szélkölykök pusmogtak — suttogtak. Talán ők tréfálták meg a mogorva, rosszkedvű éjszakázót. Lupuj mester bosszúsan mélyedt maga elé. Távol a part irányában az őrt álló hosszú jegenyék mögött valami halovány fényesség tűnt a szemébe. Apró, világló foltok, amelyek szép sorjában követték egymást Vájjon mik lehetnek ? Lupuj mester a gondolatnélküli ember tunyaságával tűnődött el ezen. Lassan — lassan eszmélni kezdett. Nyilván ablaksor az, valami nagy épületnek kivilágított ablaksora. Nem csalódott. Amint merőbben vizsgálta a fekete jegenyéket, mögöttük lassanként kiváltak egy nagy, tornyos kastély körvonalai. Gazdag, gondnélküli emberpár lakhatik ott, gondolta Lupuj mester és a gondolatra elégedetlenül sóhajtott. Lehúzta a fejét a czondrája gallérjába és megborzongott, mint a hideglelős. Csakugyan mintha láza is lett volna. Csalóka képek rajzónak fel előtte s az egyik szinte határozott alakot öltött. Amott a sötét jegenyék mögül fehér árnyék vetődött ki az éjhomályból és lassan, im- bolyogva jött közelébb. Egyenesen a partnak. Olybán tetszett, mint egy testnélküli fehér szellem, aki téve- tegen keres valamit e másvilágbeli földön. Az éjszakázó megrendült e látománytól. Mi az ? Hirtelen valami sikoltás reszketett végig a parton, elkényszeredett, végtelen sóhaj, mint a mikor egy lélek válik ki testéből. Lupuj mester hangos vizlocs- csanást hallott. Felugrott. Ez már nem álom, nem csalóka képzelődés, ez valóság. Végignézett a tutajokon, de senki sem ébredezett. Hanem amott a partszakadék mellett hullámot vetett a viz és a habok nyugtalanul verdesték a rekettyés bokrok tövét. Egy erősebb hullám hirtelen fiatal, szép női testet vetett föl. Az éjszakázót megdermesztette a meglepetés. A hullámok közé akart ugrani, de mintha vaspánczél szorította volna le, kiáltani szeretett volna, de mellébe fagyott a hang. Egyszerre csak futó, suhanó alakokkal népesült meg a part. Sötét árnyak törtek a viz felé s egyikük, egy imbolygó fáradt árny megállt a part felett. Rokkant, hajlott vén ember volt. A karjait kitárva bámult a vízre és sóhajtott. Fagyos, hideg szél csapott végig a Maros völgyén. Lupuj mester reszketve húzta le újra fejét a czondrájába és lehunyta a szemét. Mire felnyitotta, üres volt a part s a hajnali szürkület fakó világossággal öntötte el a vidéket. Messze a jegenyék mögül halvány fénypontok csillogtak s a rekettyés bokrok között egy-két madár csipegni kezdett. Lupúj mester kétkedve nézett maga köre és úgy rémlett, hogy álmodott. Nehezen lélegzett föl s mig gyanakodva bámult a homályból kibontakozó kastély irányába, harsányan kiáltotta át a tutajokra: — Hajhó ! ÉbredjeTek ! Indulunk ! p j; Remek kivitelű fényképnagyitások! Sietnagyságu metíüép 9 f rt 80 kr. 9 frt 80 kr. Vidéki megrendelések a legnagyobb figyelemmel teljesittetnek 1896. KITÜNTETVE SZAKKIÁLLÍTÁSON! mi 1896. HUSZTHY ZOLTÁN kitűnő hiram fényképészete Nagykárolyban. 34-52 MEGBÍZHATÓ, SZÉP MUNKA! Egyes alakok, gyermek-képek, családi, testületi stb. csoportfényképek a szokott természethü, gondos kivitelben. Nagyobb menyasszonyi képek 3 írttól. Megérkeztek JACOBOV1CS JOSEF árucsarnoüa D7agyüároiy. _____ e hó 15-iy elfogadom a nálam vásárolt 7—8—10 koronás kalapo -- . kát festés és javítás végett. :------. . ~ n
