Szatmármegyei Közlöny, 1902 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1902-11-23 / 47. szám

SZATMARMEGYEI KÖZLÖNY intézőinek, bennünket pedig megerősít azon meggyőződésünkben, hogy a kérdést illetőleg helyes állásponton vagyunk. Nézetünk szerint a világítási bizottság nagyon helyesen tenné, ha a kitűzött határ­időre beérkezett ajánlatokat azonnal átadná a szakértőnek s csak a szakértői vélemény alap­ján lépne az egyes czégekkel érintkezésbe, nehogy a számok előnyös csoportosítása által a Schuckert-féle csalódáshoz hasonló kellemet­len helyzetbe kerüljön. A német azt tartja, hogy „óvatosság a bölcseség anyja“ s ebben igaza van neki! A magyarság diadala. — Saját külön tudósítónktól. — Budapest, 1902. november 21. (G. S.) Bartha Miklós mester szavával élek : jaj­kiáltást hallottunk Nagykárolyból. Előbb a holt szó — az ólomba rótt irás, majd most az élő szó jelent meg Budapesten, hogy védelmet kérjen a pusztulás ellen ezerszáz szinmagyar lélek részére. A magyar faji politika kérdése ez, és hogy mint kél ennek védel­mére az a Magyarország, mely a magyar Magyaror­szág dolgait intézi, arról hadd beszéljen az egyszerű, szűrke tudósítás, bár tény, hogy évek óta nem ré­szesült küldöttség oly meleg fogadtatásban, mint a nagykárolyi. A nagy károlyi görög szertartásu katholikus hit­község küldöttei, névszerint Orosz János főgondnok, Somossy Miklós, Gorzó Bertalan, Ember László, Orosz György, Bencze András és Orosz István, e hó 20-án este érkeztek Budapestre és nyomban fölkeres­ték a függetlenségi pártkört, hol Kossuth Ferencz távollétében Barabás Béla alelnök fogadta a jelenlevő mintegy harmincz képviselővel a küldöttséget. A kül­döttség nevében Somossy Miklós ismertette teljes részletességgel a hitközség ügyét és a párt jóindulatú támogatását kérte. A függetlenségi párt nevében Be- dőházy János képviselő válaszolt, majd Pichler Győző indítványára kimondották, hogy a függetlenségi és 48-as párt a nagykárolyi görög szertartásu katholikus hit­község ügyét elsőrangú nemzeti és politikai kérdésnek tekinti, azt szükség esetén a képviselőházban is szóvá teszi, a küldöttséget pedig hivatalosan kiséri a kor­mány elé. Hasonló értelemben szóltak a küldöttséghez Lengyel Zoltán, Bakonyi Samu, Csávolszky Lajos, Nessi Pál, Kubik Béla és Hentaller Lajos képviselők is. A függetlenségi pártkörből a küldöttség a Buda­pesti Napló szerkesztőségébe vonult, hol Vészi József országgyűlési képviselő —főszerkesztőnél tisztelegtek. Somossy Miklós lelkes beszédben köszönte meg Vé­szinek, mint az Újságíró Egyesület elnökének, a fővá­rosi sajtó pártfogását. Vészi József biztosította a kül­döttséget, hogy az egész magyar sajtó támogatni fogja ügyüket. Minden toll — úgy mond — ha kell, egy- egy karddá változik ál, hogy egyezerszáz magyar emberről elhárítsa az eloláhositás veszedelmét. A sza­badelvű párt álláspontja az, hogy az önök dolga száz­szor fontosabb a Nessi ügynél és ezt a felfogást, ha kell, a kormánynyal szemben is érvényesítjük. Pénteken e hó 2l-én, délelőtt 11 és 1 óra között tisz­telgett a nagykárolyi küldöttség Domahidy Elemér,Jékey Zsigmond, Szentiványi Gyula, Luby Géza, Rabár Endre Annuska: De mit beszél maga ? Hiszen nem akarnak ők tőlünk semmit 1 Feri: (gúnyosan) Nekem mondja ? oh nagyon jámborak ők ! Csak épen, hogy a nyelvükbe vipera méreg van beoltva. Méreg amelyet a patikában ke­reszttel jelölnek meg. (Elfeledkezve magáról) Oh bár csak őket is csupán kereszt jelölné már I Annuska: (felsikolt) Jesszusom 1 (sírva a kocsi­vánkosába temeti az arczát.) Feri: (oda se figyelve, mind nagyobb tűzzel) Képzelem ; most ott várnak kint mindnyájan a pálya­udvaron sziszegő nyelvvel, mint a prédára éhes kígyók ... Oh megpukkadok, megpukkadok 1 Annuska : (felsír) Mért nem halok meg mind­járt ? . . . Feri: (dühösen) Megpukkadok, megpukkadok ! Annuska : (hangosan zokog) Jaj-jaj ! Feri: (hirtelen magához terve) Mi baja van, drágám ? Annuska : Meghalok, oh meghalok ! Feri: Az Istenért, de hát miért sir olyan nagyon ? Hiszen nem akartam magát bántani, (hirtelen észre­veszi, hogy a vonat már a rákosi rendező pályaud­varon áll) Annuskám, Annuczim, a jó ég áldja meg, térjen magához 1 Mit szólnak majd az otthonlevők, ha meglátják a maga kisirt szemeit? (izgatottan törli zsebkendőjével az Annuska szemeit.) A vonat fütyöl s lassan bedöczög a keleti pá­lyaudvar üvegteteje alá. Kint a perronon tolong a rokonság. Lujza tante, Fruzsinka és Máli néni hirtelen közrekapják Annuskát s mig össze-vissza csókolják, fürkészőn nézik az arczát. A nénik : hirtelen összecsapják a kezüket An­nuska, te sirtál! Annuska: (szepegve) Nem, nem . . . A nénik: (Ferihez, aki mint egy bűnös lehor- gasztott fejjel áll a csoportozat mögött) No kedves, férj uram, nem gondolja, hogy a kis feleségének ki vannak sírva a szemei ? Feri: (pokoli gunynyal) De igen 1 Annuska en­gem siratott, mert nagyon fájtak a fogaim ! A nénik : (felsziszenve) Úgy ? Feri: (nyomatékkai) Úgy 1 (félre) No tessék ! Nem megmondtam 1 Már kezdődik a mulatság. Jaj, meg­pukkadok ! Megpukkadok ! r, j. és Böszörményi Sándor képviselők vezetése alatt a kor- j mánynál.A függetlenségi párt megbízásából RákosiViktor Komjáthy Béla és Gál Sándor dr. képviselők csatlakoztak a küldöttséghez, mely első sorban Wlassics Gyula vallás és közoktatásügyi miniszternél tisztelgett, kinél ugyanekkor Hugonnai Béla gróf főispán is jelen volt. A miniszter előtt Domahidy Elemér, Orosz János fő­gondnok és Somossy Miklós fejtették ki a küldöttség czélját, mire Wlassics Gyula miniszter kijelentette, hogy intézkedni fog a jogos panasz ügyében és a küldöttség kérelmét minden tekintetben teljesiti. A miniszter ezután hosszasan beszélgetett a küldöttség tagjaival, kiktől külön külön kézfogással búcsúzott el. Széli Kálmán miniszterelnök pontban egy órakor fogadta a küldöttséget és Domahidy Elemér, Somossy Miklós és Orosz főgondnok beszéde után megígérte, hogy a nagy károlyi hitközség ügyében nemcsak most intézkedik és teljesiti a küldöttség hazafias kérését, de gondot fordít ez ügyre akkor is, mikor a nagyváradi püspöki szék végleges betöltésére kerül a sor. Doma­hidy Elemér képviselő ezután egyenként bemutatta a miniszterelnöknek a küldöttség tagjait, kikkel Széli Kálmán még hosszabb beszélgetést folytatott. A küldöttség tagjai az esti vonattal tértek vissza Nagykárolyba. ___________________________________ ~ HIl^EK. — Gyászistentisztelet. Folyó hó 19-én Erzsé­bet királyné emlékére gyászistenitisztelet volt a ró­mai kath. templomban, melyen a hivatalok tisztika­ra, az iskolák ifjúsága és nagyszámú ájtatoskodó közönség vett részt. A misét Palczer Ernő kegyes­rendi kormánysegéd mondotta fényes segédlettel. — Személyi hir. Gróf Hugonnai Béla, várme­gyénk főispánja folyó hó 24-én a délutáni gyorsvo­nattal Budapestről székhelyére érkezik. — Vármegyei közgyűlés. Vármegyénk közönsége f. hó 18-án gr. Hugonnai Béla főispán elnöklete alatt rövid közgyűlést tartott. A tárgysorozatot megelőzőleg Luby Géza orszgy. képviselő három rendbeli inter- pellácziót intézett az alispánhoz. 1. Miért nem lett még ez ideig felterjesztve a vármegye azon felirata, a melyben a Rákóczyt difflamáló törvény eltörlését kéri. Erre az alispán és főjegyző válaszolt, utóbbi bejelen­tette, hogy a felirat már elküidetelt. 2. Miért nem fo­ganatosították a vármegye azon határozatát, hogy Batthyányi Lajos arczképét megfestetik a közgyűlés számára. 3. Minthogy Kassa város legközelebb Rákóczy kiállítást rendez, miért nem intézkedett az alispán az iránt, hogy azon mint kiállító a vármegye is részt vegyen, a mikor igen sok Rákóczy relikviával rendel­kezik. Az utóbbi két interpelláczióra az alispán adott érdemleges választ. A Batthyányi arczkép megfesteté- sének kérdésében azt a választ adta, hogy ép ez az eszme vetette felszínre annak szükségét, hogy a köz­művelődési alip kezelésére vonatkozó szabályrendelet akként módositassék, hogy abból az ilyen kiadások fedezhetők legyenek. Minthogy pedig a módosított szabályrendeletet a belügyminiszter még nem hagyta jóvá, a kép megfestése miatt intézkedni nem lehetett. A mi a kassai Rákóczy kiállításom részvételt illeti, kijelentette, hogy ha olyan megkéresés érkezett a me­gyéhez, úgy megfelelő intézkedést tesz. A közgyűlés mind a három választ tudomásul vette. A tárgysoro­zatból felemlítjük a következőket. Nagykároly város szervezési szabályrendeletét a felebbezés elutasítása mellett, jóváhagyták. Ugyancsak jóváhagyták Nagy­károly város pecsétjére vonatkozó képviselő testületi határozatot. Végül a jegyzőkönyv hitelesítése körül vita merült fel azon kérdés eldöntése iránt, hogy az előre be nem jelentett interpelláczió bevétessék-e a köígyűlés jegyzőkönyvébe. A közgyűlés úgy döntött, hogy ne vétessék jegyzőkönyvbe. — Alapítványi hölgy. Ő császári és apostoli ki­rályi felsége folyó évi november hó 3-áu kelt leg­felsőbb elhatározásával urai Uray Margit bárónőt a savoyai herczegi hölgyalapitvány tiszteletbeli höl­gyévé méltóztatott legkegyelmesebben kinevezni. — A vármegye küldöttsége a minisztereknél. A vármegye által kiküldött küldöttségeket, mint irtuk is már, folyó hó 20-án fogadták a miniszterek. — A küldöttségben részt vettek : gróf Hugonnai Béla fő­ispán, Nagy László alispán, Kende Zsigmond N. Szabó Antal, továbbá a vármegyebeli képviselők közül : Szentiványi Gyula, Jékey Zsigmond, Böszörményi Sándor, Luby Béla, Bay Lajos és Papp József. — A miniszterelnöknél, mint belügyminiszternél a küldött­ség szónoka a főispán volt és a vármegyei dotáczió felemelését kérte. A miniszter válaszában elismerte azt, hogy igaza van a vármegyének, de a dotáczió felemelését csak a közigazgatás általános rendezése­kor helyezte kilátásba. A kereskedelmi minisztérium­ban Láng Lajos miniszter igen előzékenyen fogadta a deputácziót s megígérte, hogy amennyiben a pénz­ügyminiszter újabban még 150 ezer koronát bocsá­tott rendelkezésére Ínséges utakra, ebből a várme­gyét részeltetni fogja. Itt, valamint a közoktatásügyi miniszternél a küldöttség szónoka Nagy László al­ispán volt. A közoktatásügyi miniszter is csak biz­tató feleletet tudott adni, a midőn kijelentette, hogy mihelyt költségvetése megengedi, a nagysomkuti és nagybányai járásokban az állami népiskolákat szer­vezi s addig is ennek a tervnek kivitelét megkezdi. Mellékesen megjegyezzük azt, hogy itt a küldöttség és a miniszter között a nagykárolyi magyar gör. kath. egyház ügye is szóba került s hangsúlyozták, hogy Szatmár vármegye szó nélkül nem fogja hagyni azt a törekvést, hogy a vármegye székhelyén meg­kezdjék az eloláhositást. — Hivatal vizsgálat. Dr. Margitay József osztály- tanácsos a pénzügyminisztériumban, Gellért Ferencz miniszteri s. titkár kíséretében a múlt héten 3 napon át a helybeli pénzügyigazgatóság egyenesadó ügy­kezelését vizsgálta s innét Szatmárra utazott a péntek esti vonattal. — A „Nagykárolyi Kölcsey Egyesület“ igazgató választmánya ma d. e. 11 órakor, a vármegyeház kis­termében ülést tart. Tárgysorozat: 1. A nagy­károlyi dalegyesület elnökségének megkeresése az 1901. évi 100 korona segély kiutalása iránt. 2. Elnöki jelentés a zilahi Wesselényi-szobor leleplezése alkal­mából tett intézkedésről. A szobora helyezett koszorú árának kiutalása. 3. Holczinger Imre kegyesrendi ta­nár bejelentése az egyesületből kilépéséről. 4. Csóti Márk kegyes, tanár bejelentése az egyesületből kilé­péséről s a lemondás folytán megüresedett irodalmi szak-osztályi elnöki állás választás utjáni betöl­tése. 5. Előterjesztések és indítványok. — Kinevezés és áthelyezés. A pénzügyminiszter Boné Lajos itteni biztost Rózsahegyre tőbiztosnak ne­vezte ki és az itteni pénzügyigazgatósághoz Danes József Puhón állomásozó pénzügyi biztost helyezte át, — Áthelyezés. A kereskedelmi miniszter Kövessy Lajos vasúti forgalmi hivatalnokot városunkból Deb- reczenbe helyezte át. — Búcsú lakoma. A Kunfélegyházára áthelyezett Makay József honvédszázados tiszteletére jó barátai közül mintegy 50-en búcsú lakomára gyűltek össze a múlt vasárnap este a régi kaszinó nagytermében. Mert a távozó századost mint kellemes, vigkedélyü társa­dalmi embert, jóbarátot mindenki tisztelte és becsülte s távozását igazán sajnálja. A kedélyes vacsora alatt számos pohárköszöntőt mondtak. Az első volt Deb- reczeni István polgármester, aki a város közönsége és a barátok nevében vett búcsút a távozótól. Utána Makay József köszönte meg a baráti figyelmet, a melyet soha sem fog elfelejteni. Ezután Kemény Ala­jos kir. pénzügyigazgató mondott kellemes humoros pohárköszöntőt, tréfás versbe foglalva érzelmeit. A humoros versnek különösen az a szakasza keltett de­rültséget, a mikor a pénz ügy igazgató arra czélozva, hogy nála csak Makay József volt alacsonyabb ter­metű és azért benne az ő büszkesége tárgya távozik. Volt már gyászunk, volt már bánat, Temettünk már akárhányat; Ma meg épen az a sorsunk, Hogy egy élőt búcsúztassunk Mi itt békességben élünk S Fehérváry mit tesz vélünk? Küld egy lövid útlevelet S parancsolja: Makay mehet ! 1 Makay ő, a mi kedvenezünk, Milyent többé soh’ se lelünk, O, kit mindegyikünk szeret, S szivünkben hagy üres helyet ! A ki vidám, bohó -kedvvel Mérget, haragot leszerel, Megnevettet ahol megyen Talpon avagy lábujjhegyen. A ki dalia, mikor lovon Végig megy az utczasoron, De velem a Casinóba Ágaskodva állhat szóba ! Józsi, Józsi, jó barátunk. Hidd meg, sokszor megsiratunk, Hallevest ki csinál nekünk? Nálad nélkül hogyan élünk? Hej Félegyháza, Félegyháza 1 Nagykárolynak nagy a gyásza Te okoztad bánatunkat, Makay Józsit elraboltad 1 Ezenkívül a távozó jó barátot Barkóczy Ferencz zászlo-aljparancsnok és még számosán üdvözölték s a sirva-vigad va búcsúzó társaság Fátyol Józsi zenéje mellett. Makay József századost másnap délelőtt a vonathoz is kikersérték sokan, hogy mégegyszer búcsú kézszoritást válthassanak vele. — Meghívás. A képviselőtestület t. tagjait a folyó év november hó 23-án, délelőtt 10 órakor a városháza tanácstermében tartandó rendkívüli köz­gyűlésre van szerencsém tisztelettel meghivni.^Nagy- károly, 1902. november hó 19. Debreczeni István, polgármester. —Tárgysorozat:!. Szát- mar vármegye törvényhatósági bizottsága 1043—1902 Bjkv. számú véghatározatával jóváhagyott „Nagyká­roly rend. tan. város szervezeti szabályrendeleté“- nek a kihirdetése. 2. A városi képviselő választó- kerületek megalakítása; az egyes választókerületek­ben választandó városi képviselők számának a meg­állapítása s a választás alá nem eső városi képvi­selők számának a szervezeti szabályrendelet 12. §­ának megfelelőleg felemelése. 3. A városi képvise­lőtestületi tagválasztásra elnökül megválasztott Ne- mestóthi Szabó Antal helyett az igazoló választ­mányba egy tag megválasztása. 4. A „Nagykárolyi Izraelita Nőegylet“ kérelme a „Népkonyha“ segélye­zése iránt. 5. A „Nagykárolyi Takarékpénztár-Egye­sület“ ajánlata a gőzfürdőnek a város általi átvéte­le tárgyában. — Fögymnasiumi ünnepély. Főgymnasiumunk if­júsága folyó hó 19-én kegyelettel ünnepelte meg Erzsébet királyné névünnepének évfordulóját. Nagy­számú és előkelő közönség jelenlétében a városi tor­nacsarnokban folyt le az ünnepély, mely minden pontjában sikeres volt. Kezdetét vette az énekkar által elénekelt „Hymnusz“-szal, melyet Gärtner József tanár vezetése alatt igen csinosan adtak elő. Ez­után Papp György Vili. o. t. szavalta el Katona Er­nőnek „Requiem“ ezimii szép költeményét érzéssel és hatásosan. A zenekar által preczizen előadott Hu- ber-féle „Offertorium“ után ismét az énekkar énekelt kifogástalanul adva elő Klósztól egy gyászéneket. Igen sikerült volt Kosa L. VI. o. t. szavalata is, ki Lamperth Gézának „Czipruslombok Nagyasszonyunk ravatalára“ czimü költeményét szavalta. Azután Preisz Miklós, Taub M., Brandseh Gy., Horváth K.r Schuszteritsch B., Papp I. Vili. o. t. adtak élő egy Septimet magyar egyvelegből, mely oly szépen si­került, hogy az ünnepélynek egyik legsikerültebb pontját képezte. Az alkalmi beszédet Hám József fögymnasiumi igazgató tartotta a tőle már megszo­kott szónoki hévvel méltatta a feledhetetlen király-

Next

/
Thumbnails
Contents