Szatmármegyei Közlöny, 1902 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1902-07-13 / 28. szám
SZATMARMEGYEI KÖZLÖNY De nem is volt valami sok érdekes tárgy napirendre tűzve s csak is az alispánnak egy előzetes felszólalása keltett nagyobb érdeklődést. Ugyanis az alispán a közgyűlés megnyitása után azonnal felemelkedett s bejelentette, hogy a vármegye tisztikara a Magyar- ország czimü lap támadásával szemben kötelességének fogja ismerni a főispánt arra kérni, hogy egy rendkivüli közgyűlést hívjon össze, a melyen a belügyminisztert kérni fogják, hogy tartson közegeivel a vármegyénél beható vizsgálatot, hogy ekként a tisztikar a vádakkal szemben kellő elégtételt nyerjen. Ezt a bejelentést a közgyűlés szó nélkül tudomásul vette volna, ha nem szól hozzá Luby Géza. Ő is tudomásul vette ugyan a bejelentést, azonban ezt a tudomásul vételt egy régibb keletű magán sérelmével illusztrálta, a mi, mikor nem privát ügyről van szó, de a vármegye és tisztikarának jó hirnevéről, nem volt egészen helyén való dolog. Ki is zsákmányolta ezt a helyzetet Nagy László alispán, a mikor az önérzet hangján sőt kíméletlenül vissza utasította Luby Géza kommentárját. Ezzel ez a tárgysorozaton kívüli inczidens véget ért s hozzá foghatott a közgyűlés az ügyek tárgyalásához. Ezek között jelentőségteljesebb volt a házi pénztár mérlegének kérdése. Hosszas vita után elhatározták, hogy e czélra 60 ezer korona kölcsönt vesz fel a vármegye közönsége. A közgyűlés lefolyását az alábbiakban adjuk : Gr. Hugonnai Béla főispán üdvözölve a megjelenteket, megnyitotta a közgyűlést. Nagy László alispán: Méltóztassanak megengedni, bár jól tudom azt, hogy a rendkivüli közgyűlésen mást tárgyalni nem lehet, mint a mi a tárgysorozatba fel van véve, ha még is előzetesen egy ügyet szóvá teszek. De olyan kényszerítő ok állt elő, a mely a felszólalást elodázhatatlanná tette. Köztudomású ugyanis, hogy a Magyarországban a tisztikar és az alispán ellen olyan erős támadások történtek, a melyeket ha itt szóvá nem teszek társaim és a magam nevében, súlyos mulasztást követek el a vármegye közönségével szemben, a melynek a közügyeket érdeklő dolgokban számolni vagyok köteles. Ez ügyben azonban ma csak annyit jelentek be, hogy a tisztikar küldöttségileg kérvényt fog átadni a főispán urnák, a melyben rendkivüli közgyűlés összehívását kéri, a melyen a belügyminisztert arra fogják kérni, hogy vizsgáltassa meg a közigazgatás ügykezelését, hogy ekként a vádakkal szemben elégtételt szolgáltassanak a tisztikarnak. Ezt a kérvényt beadhattuk volna egyenesen a miniszterhez, de hogy a vármegye is tudomással bírjon róla és hogy támogassa ezen kérelmet, azért visszük e kérdést egy rendkivüli közgyűlés elé. Bocsássanak meg a t. bizottsági tagok, hogy a legnagyobb munkaidőben ismét befárasztjuk őket egy rendkivüli közgyűlésre. (Helyeslés). Luby Géza: A bejelentésre _ nincs semmi észrevételem. Azt tudomásul veszem. És ha még is felszólok, teszem azt azért, hogy felhívjam a közgyűlés figyelmét arra, hogy lélektanilag véve a dolgot, minő különbözőleg fogja fel a helyzetet az alispán ur, ültem vasúton, s mikor megérkeztem egy régi jé pajtásom fogadott a vasúton és pedig azzal a hírrel, hogy pihenhetek. Felsenberg ezredes nem kívánja, hogy elmenjek a felesége temetésére, hiszen nagyon fáradt lehetek. Hanem másnap reggel beszélni akar velem. Kábultan hallgattam a szavakat. Majd rémülten megkérdeztem : — Az ezredesné temetésére ? Hát meghalt az ezredesné ? Hogyan ? Mitörtént ? — Tegnapelőtt délután kilovagolt, lovával együtt leesett egy szikláról s össezuzta magát. A szikla alatt találták meg. Senki sem tudja megérteni, hogy merészkedett oda lóháton, valóságos isten kisértés még a legjobb lovasnak is. Siettem a kaszárnyába, átöltöztem és mentem a temetésre. Mikor a temetőből visszajöttem, tüstént hivatott az ezredes. Csak most láttam mennyire meg van törve. Mikor beléptem helylyel kínált meg s csak annyit szólt : Magánügyben kérettem. A feleségem mielőtt ki lovagolt (e szót szomorúan hagsulyozta) egy csomagot adott át. Mi van benne nem tudom, hiszen le van pecsételve, de hozzám intézett levélbe arra kért, hogy önnek adjam át, mert a mi ebben meg van írva, ahhoz csak Önnek van joga. Miért nem tudom. íme a csomag, én tiszteletben tartom egy halott titkát. Előttem titok marad örökre. Előttem is ezredes ur feleltem. Nem értem az egész dolgot erre esküszöm, de én sem akarom kutatni a halott titkát. E szavakkal a kandallóba dobtam a csomagot. Némán álltunk a tűz előtt, a mint emésztette a papircsomót. Egy lap fölperdült a zsarátnok közül s rajta egy pillanatig el lehetett olvasni e szót. NAPLÓM. — Azután semmivé lett minden. Némán fogtunk kezet az ezredessel. Künn épen olyan bus idő volt mint most, az ablakon úgy peregtek alá a vizcsöppek, mintha könnyek lennének. Nemeskéri Kiss József. ha róla vagy másról van szó. Most az alispán a támadást indignaczióval veszi, de lássuk hogy járt el akkor, mikor hasonló körülmények forogtak fenn. Ismeretes ugyan is az, hogy a volt Szatmárvármegyei Politikai Hírlap ellenem annak idején csúfos támadást intézett. (Közbenszólás: Az más dolog. Zaj.) És mikor Böszörményi Emil biz. tag tizedmagával nyilt- levelet intézett az alispán úrhoz, hogy helyesli-e a hozzá közzel álló lap eljárását, az alispán ur kijelentette, hogy nyilvános téren szereplő egyéneknek a támadásokat zokon venni nem lehet. (Ellentmondások. Nagy zaj). Nagy László alispán: Ismeretes a viszony köztem és Luby Géza között és épp azért, ha Luby lett volna most olyan helyzetbe mint én, bizonyára én a világ minden kincséért fel nem szólaltam volna. Különben csak örvendek annak, hogy nem egy nézeten vagyunk. Én a kérdéses ügyben Luby- nak különböző formában elégtételt adtam, megfeleltem. (Tetszés). Jövőre is meg fogok mindig felelni és nem én leszek a vesztes fél sem becsületben, sem bátorságban. Ha most ezt az ügyet nem viszem a lovagiasság terére, teszem ezt azért, mert akkor azt mondanák rólam és a tisztikarról, hogy elakarjuk hallgattatni az ellenfelet. Meg van a tisztikarnak az ilyen ügyekben a törvényes fóruma, a hol rehabilitálják. Azért mikor Luby hajánál fogva ide vonszol magán egyénnel történt dolgokat, a közgyűlés ítéletére bízom, hogy helyesen járt-e el. Különben másrészről csak hasznára volt ügyünknek a Lub}' nyilatkozata, a mely viszont a rendkivüli közgyűlés nyilatkozatát fogja provokálni. Nehéz viszonyok között voltam 12 éven át a vármeg}'e alispánja, de az Isten és önérzetem ezen nehéz viszonyok között mindig megvédett és azt hiszem, hogy jövőre is meg fog védeni. Más segítségre nincs szükségem 1 (Óriási éljenzés és taps.) Luby Géza: (Zaj,) Segítséget én sem kértem soha akkor, mikor a becsületemet kellett megvédeni. (Zaj). Főispán: Kijelenti, hogy ha a kérvényt kézhez veszi, elfogja rendelni a rendkívüli közgyűlés össze hívását. A közgyűlés tárgysorozatából felemlítjük a következő ügyeket. Dr. Róth Ferencz, a szatmári kir. törvényszék uj elnöke tudatta a vármegye közönségével, hogy hivatalát f. hó 8-án elfoglalta. A közgyűlés jegyző- könyvi örömének ad kifejezést a felett, hogy vármegyebelit nevezteti ki a díszes állásra, üdvözli az uj elnököt és szerencsét kíván működéséhez. A pénzkezelésnek állami kezelésbe vételével elő- állván annak szüksége, hogy a házi pénztár mérlege rendeztessék, vármegyei alispán indítványára elhatározta a közgyűlés hogy 60 ezer korona törlesztéses kölcsönt vesz fel. Ezen kölcsön törlesztésére szolgálnak a házi pénztárnál megtérítésre előirt 39134 kor. összegből esetenként befolyandó részletek, az évi törlesztési részletet pedig a vármegyei ebadó alap egyharmad rész jövedelme terhére állították be az évi költségvetésbe. Ez ügyet és ezzel kapcsolatban esetleg a dotáczió felemelését részletesen megvitatta: Domahidy István, az alispán, Domahidy Sándor és N. Szabó Antal s hosszas vita után fogadta el a közgyűlés a fentebbi határozatot, Nagy-Károly város ebtartási szabály-rendeletét jóváhagyás végett felterjesztik a belügyminiszterhez. A szinérváraljai biró választás ellen beadott felebbezést elutasította a közgyűlés. Közigazgatási bizottsági ülés. Vármegyénk közigazgatási bizottsága folyó hó Il-én tartotta julius havi ülését. Jelen voltak: gróf Hugonnai Béla főispán, mint elnök, Nagy László alispán, llosvay Aladár főjegyző, —• Kende Zsigmond, Isaák Dezső, Luby Géza, Jékey Zsigmond, Domahidy Sándor, Böszörményi Sándor, Nemestóthi Szabó Antal bizottsági tagok. — Kemény Alajos, dr. Fekete Sámuel, Kováts Béla, llosvay Ferencz, Kacsó Károly, Dénes Lajos, Luby Béla, Almássy Ignácz szakelőadók. Az alispán havi jelentése szerint május hóról elintézetlenül átjött 864, jutiius hóban bejött 3225, ösz- szesen 4089 ügydarab, a melyből a múlt hóban elintéztek 3254 ügydarabot, hátralékban maradt 835 ügydarab. Kende Zsigmond kérdést intézett az alispánhoz az iránt, hogy van-e tudomása arról, miszerint Kömö- rőben már az 1902. évi ártéri adót végrehajtás utján behajtják ? Az alispán kijelentette, hogy ilyen rendelet a központból nem ment ki, egy másik rendelet téves értelmezéséből állhatott elő ez a helyzet. — Különben megvizsgálni ígérte az ügyet. Interpelláló a választ tudomásul vette. Az árvaszéki elnök azon előterjesztést tette, hogy amennyiben a leiró személyzet közül 3 beteg, ha e tekintetben segítséget nem kap, az ügymenet fenakad. Az alispánt felhívta a bizottság, hogy e nehézségen a lehetőségig segítsen. A kir. pénzügyigazgató a közadók késedelmes behajtása miatt a felelősség kimondását kérte 102 község elöljárósága ellen. A bizottság a felelősség alkalmazását elrendelte, mivel a kir. pénzügyigazgató, mint máskor, ezúttal is azon méltányos kijelentést tette, hogy nem veszi azonnal alkalmazásba az adott felhatalmazást s igy időt akar adni a mulasztások pótlására. A kir. államépitészeti hivatal főnökének havi jelentése tárgyalása alkalmából elhatározta a bizottság, hogy felír a kormányhoz, hogy az utak segélyezésére az államiköltsé gvetésbe felvett 1 millió 400000 koronából utak építésére segélygyanánt a vármegyét is megfelelő összegben részesítse a kivándorlás és egyéb szocziális bajok megelőzése czéljából. Felír a bizottság a földmivelésügyi miniszterhez, hogy a kultur-mérnöki hivatalok szaporítása alkalmából Szatmár székhelylyel a vármegye területén is létesítsen ily hivatalt. A kir. pénzügyigazgató havi jelnntése szerint befolyt junius havában egyenes adó 58769 korona 05 fillér, a múlt év hasonló időszakához hasonlítva 9924 korona 63 fillérrel kevesebb. Bélyeg és közvetlen illetékben befolyt a múlt hóban 34773 korona 60 fillér, fogyasztási és italadóban 19960 korona 81 fillér. Ujfalussy Miklós. Halottja van vármegyénk közéletének. Folyó hó ll-én Remetemezőn, élte 93-ik évében elhunyt Ujfalussy Miklós, Szatmárvármegye volt főispánja, az egykori Kővárvidék főkapitánya, Krassó- Szörény vármegye egykori királyi biztosa. Hosszú és változatos élet fejeződött be elhunytéval, a melynek sok fényes, sikerekben gazdag lapja is volt, de a melyet a közéletre nézve már több mint 22 éve lezártak. Ujfalussy Miklós 1811. évben született. Sokat tanult, tehetséges tagja volt az akkori középosztálynak s igy nem csoda, hogy azon átmeneti korszaknak, a melyben a magyar élet-halál harczát vívta nemzeti, állami és főleg társadalmi átalakulásáért, a kor követelte haladásért, tekintélyes bajnokává lett ő. Az akkori liberális páitnak volt tekintélyes tagja vármegyénkben, mely Kováts Gusztávval együtt csakhamar követévé választotta. A szatmári hires 12 pontnak, a mely az 1848. évi 12 pont alapja volt, szerzője Kováts Lajos volt, de részt követelhet abból magának Ujfalussy Miklós is. Az elnyomatás korszaka alatt nagyúri háza menedéke volt a menekülteknek s ő akkor is vezér volt vármegyénkben a passiv renitenczia terén. A kiegyezés után, mint a Deák-párt rendithetlen hívét, gróf Károlyi György lemondása után 1867. évben Szatmárvármegye főispánjává nevezték ki. Mint főispán rideg párt ember volt, a ki a vármegyében eszközökben nem válogatva, vívta harczát az akkor nálunk oly erős Tisza-párttal, az úgynevezett balközéppel. Sok sikere volt e téren, mert tudása, szónoki tehetsége, erélye, nagy fölényt biztosított neki ellenfelein. Mint neves főispánra ekkor rábízták a volt Kővárvidék főkapitányi tisztét is. Itt a nemzetiségi mozgalmakkal sok baja volt s azért kivitte 1875. évben, hogy Kővárvidékét törvényhozásilag feloszlatták Szatmár és Szolnok-Doboka vármegyék között. Mikor aztán 1875. évben létre jött a fúzió, az erős Deák párti főispán, Ujfalussy Miklós lemondását elfogadta Tisza Kálmán s helyébe Domahidy F erencz pártfelét nevezte ki. Ujfalussy Miklós ekkor elment képviselőnek. A nagybányai kerület adott neki mandátumot. Nem sokáig volt képviselő. Mert Tisza az ellenzékiben is becsülve a közigazgatási tehetséget, 1876 évben kinevezte a Határőrvidékből polgárosított Krassó-Szörény vármegye kir. biztossává. Most aztán, talán hatalma tető pontján állott, a mikor váratlanul 1880. évben bekövetkezett a bukás és pedig nagyon dicstelen bukás. Mert bár az ő jelleméhez a gyanúnak még árnyéka sem férhetett, alispánja, Pausz, Szende miniszter veje, sikkasztott s az országos feltűnést keltő botránynak a mely a magyar közigazgatást kompromitálta a nemzetségek között, Ujfalussy Miklós is áldozatul esett, mint a ki ellenőrzési jogát nem kellőleg gyakorolta. A nagyeszű, adminisztrátori tehetségére hiú férfiút ez a bukás végleg leszorította a politika teréről. Azóta Remetemezőn élt mint a politikai élet remetéje. Csak ritkán hallatott magáról s ilyenkor is hogy ugvmondjuk meghasonlásaavilággal hozta ki magányából Mertamilyen nagy lelki vonások voltak benne, a mennyire ki volt fejlődve az értelem ereje ép oly kevéssé ismerte szive a szeretetet.Különbenazt mondják hogyezaz erős jellemek közös tulajdona. Már pedig Ujfalussy Miklós nem volt közönséges ember, tudott nagy és hatalmas lenni, a ki nemzetségének fényét és vagyonát is előbbre vitte. Nevezetes volt egyről, hogy a román nyelvet egész irodalmilag beszélte s igy ebben is kivált kortársai közzül. Egy időben belügyminiszteri jelöltként is emlegették nevét a Deák-párt korszakában. Mint ember nem lehetett boldog, mert szivvilága elzárkózott minden gyöngédségtől. A nagyság, a hatalom álarcza fedte mindig valóját. De azért nagy fia volt vármegyénknek, hü, igaz fia nemzetének, a kire büszkék voltunk és lehetünk mindig, mint a magyar átmeneti korszak egyik kiváló bajnokára. Temetése ma d. e. 11 és fél órakor lesz Remetemezőn. Kimentek a temetésre a vármegye nevében gr. Hugonnai Bála főispán, llosvay Aladár főjegyző, dr. Schönpflug Richárd t. főügyész és dr. Péchy Péter főszolgabíró. A küldöttség koszorút helyez a ravatalra a vármegye közönségének nevében és beszédet mond a nagy halott felett llosvay Aladár főjegyző. Béke hamvaira! H ÍREK. — Áthelyezés. Schönpflug Viktor segéd mérnököt a lugosi kir. államépitészeti hivataltól a nagykárolyi államépitészeti hivatalhoz helyezték át. — A vármegyei tisztikar mozgalma. Bartha Miklós a Magyarországban erős támadást intézett vár; megyénk közigazgatása és főleg tisztikara ellen, az alispán féléves jelentéséből czélzatosan csoportosított adatok alapján. A tisztikar ennek folytán folyó hó
