Szatmármegyei Közlöny, 1902 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1902-03-09 / 10. szám

Nagykároly, 1902. márczius 9.

IO. szám.

XXVIII. étfoF|am.

Szatmármegyei

TÁPSADAT.MT S'7.'K1.T>TT?n'n AT.TV/TT ÓO T7TTrtVTÍ

özlöny

TTIT.T'TT. AP

TÁRSADALMI, SZÉPIRODALMI w ós VEGYESTARTALMU HETILAP.

SZATMÁR VÁRMEGYE HIVATALOS KÖZLÖNYE.

hNM MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. mSZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL :

hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők :

Nagykárolyban, Jókay-utcza 2. sz.

HIVATALOS RÉSZ.

6251--1902. A nagyméltóságu kereskedelemügyi m. kir. minister urnák folyó évi február hó 14-én 7497 sz. a. — az állami vasutak, közutak és árvédelmi anyagok fuvarozására szolgáló fogatok vám- mentességét biztositó vámmentességi igazolványoknak a községi elöljáróságok által leendő kiállítása ügyében kelt körrendeletét tudomásvétel végett közhírré teszem.

Nagy-Károly, 1902. évi február hó 25-ikén.

Alispán helyett: llosvay Aladár, vm. főjegyző.

Az 1890. évi I t. ez. 99 §-a értelmében az ezen §-ban megállapított törvényszerű vámmentességek érvényesítésénél bizonyos esetekben és igy többek között az idézett törvény 99 §. 9 pontja szerint az államvasutak törvényhatósági, községi közutak építésére és fentartására, továbbá az árvédelem biztosítására szükséges anyagot szállító fogatokat megillető vámmentesség igazolása czéljából is, hivatalos igazolvány kívántatik. A vámmentességi igazolványok kiállítása tárgyában 1891. junius 12-én 35329 sz. a kiadott itteni körrendelet szerint az 1890. évi 1. t. ez. 99 §-ában megállapított esetekben, általában többek között tehát az idézett törvény 99 §. 9 pontjában említett vámmentesség érvényesítése alkalmával is a szükséges igazolvány kiállítására vármegyékben a főszolgabíró, városokban a rendőrkapitány vagy a tanács által e részben megbízott tisztviselő illetékes. Miután azonban az 1890. évi 1. t. ez. 99 §. 9 pontjában megállapított vámmentesség érvényesítése esetében az igazolványnak a járási főszolgabírótól (rendőrkapitánytól) való megszerzése nagy nehézségbe ütközik és nagy idő vesztességgel jár; ennélfogva felmerült kérdés alkalmából tudomás és ahoz való alkalmazkodás végett a belügyministerium ideiglenes vezetésével megbízott minister elnök úrral létrejött megállapodáshoz képest elrendelem, hogy a hivatkozott törvényszakasz említett pontja alatt körvonalozott vám- mentesség érvényesítése esetében a szükséges igazolványok jövőben vármegyékben illetve községekben nem a járási főszolgabíró, hanem az illető község bírája által állitandók ki és a község hivatalos pecsétjével látandók el. A kiállított igazolványok jegyzékét pedig a községi biró az illetékes járási főszolgabíróval, mint a vámok feletti rendőri felügyeletre hivatott hatósággal esetről—esetre közölje-, ki erről az illető járásban levő vámtulajdonosokat vagy vámbérlőket értesíteni köteles. Az előidézett körrendeletemben foglalt egyéb rendelkezések változatlanul maiadnak. Ezen rendeletem a törvényhatóság egész területén szokott módon közhírré teendő. Budapesten 1902. évi február hó 14-én. Hegedűs s. k.

Földmivelödési érdekeink.

A nagy depresszió, mely a Dél Afrikában dühöngő háború folytán az egész világon érezhető többé kevésbbé, nemcsak hogy nem hagyta érintetlenül a magyar mezőgazdasági viszonyokat, de még válságos hatással is van rá. Németországban például, ahol a lakosságnak tiránylag kisebb hányada foglalkozik földmive- léssel, sokkal kisebb mérvben érezhető ez a depresszió, mint a par exellanc földművelő Magyarországon. Németországban inkább az iparos és kereskedő világ sínyli meg a depressziót, mig nálunk a nép kenyérkeresetének azon ága szenved, a mely a legelterjedtebb és legfontosabb. Szomorú, hogy akármilyen ágában a közgazdaságnak is észlelhető a hanyatlás, a magyar földművelés okvetlen megszenved miatta. Oka ennek az, hogy mező- gazdaságunk még igen messze van a tökéletesség azon fokától, mely nemzetfentartó voltánál fogva megilletné.

Törvényünk nagyon sok van, mely mező- gazdaság érdekeit van hivatva megóvni, vagy előmozdítani. De ezek a törvények nagyrészt vagy nincsenek kellően végrehajtva, vagy el- hibázottak. Példának hozzuk fel az őrlési forELÖFIZETÉSI ÁRAK :

Egész évre 8 korona. Félévre 4 korona. Negyedévre 2 korona. Megyei községek, egyházak és iskolák részére egész évi előfizetés beküldése mellett egész évre 5 korona.

Egyes szám ára 20 fillér. mgalom eltörlését. Az agráriusok esztendők óta verték félre a harangokat a malmok kedvezményei ellen s örömmámorban úsztak, midőn a malmokra nézve oly súlyos törvényt meghozták. S mi az eredménye a nagy reformnak? Az, hogy malmaink részvényei csökkennek, harmincz százalékkal kevesebb gabonát vásárolnak, a gabona ára még kisebb most, mint a káros törvény meghozatala előtt.

íme, ilyen szempontok érvényesülnek intéző köreinkben, midőn földmivelésünk érdekeiről van szó. Pártok és érdekek súrlódásából keletkeznek a reformok, s igy természetes, hogy az igazi czél a mezőgazdaság háttérbe szorul.

Vagy itt van a mezőgazdasági cselédtörvény, melynek ha vannak is okos intézkedései, sok tekintetben uj nyűgöket ró úgy a munkásra, mint munkaadóra. A munkások ezért szerte az országban zúgolódnak ellene a kisbirtokosok se rajongnak érte, egyedül a nagy- birtokosok vannak vele megelégedve.

A legnagyobb baj, mégis az, hogy kis gazdáink óriási többsége még most is úgy műveli a földet mint apáink. A nyugati kultur- államok földmunkása tanul és tanítják is a modern találmányokra, a; okszerű beosztásra, melyek segítségével minden talpalatnyi föld hasznot hozóvá válik. A magyar gazda első sorban konzervatív, semmire sem becsüli az újat s görcsösen ragaszkodik ahoz a tudáshoz és módszerhez, melyet az apjától elsajátított. Más részről pedig szegény nem tud befektetni, gépét s más uj kellékeket nem tud vásárolni. Csak egy ellenszere van az alacsony gabonaárak által okozott kárnak: a termelés mennyiségének fokozása. Ez pedig egy uj és befektetést igénylő tudomány, melyre a magyar gazda, sajnos, nincsen kvalifikálva.

Ennek a kvalifikátlanságnak főoka pedig a 25 százalékos földadó. A kisgazda jövedelmének nagyobbik negyedét adóba fizeti. Illetékes helyen néhány év előtt felhangzott a vigasztaló jelszó: behozzák a progresszív adót. Nem is olyan régen pedig ugyancsak arról az illetékes helyről kiadták az uj jelszót: a progresszív adó behozatalát bizonytalan időre kell elhalasztani. (Istenem, hány ezer kisbirtokot fognak e bizonytalan idő alatt adóhátralék miatt elárverezni. ? ?)

De ki győzné mindazon kisebb nagyobb okokat elősorolni, melyek miatt földmivelésünk sem a termelés mennyisége, sem minősége tekintetében nem képes arra a nívóra emelkedni, hogy akármilyen csip—csup gazdasági hanyatlás le ne verhesse a lábáról ?

Némileg vigasztaló az, hogy a közönség körében kezd már egy egészséges mezőgazda- sági közvélemény gyökeret verni. Terjednek a gazdasági ismétlő iskolák is, melyekre nagy jövő vár a modern gazdasági tudomány terjesztése tekintetében. Ezek az iskolák egyúttal, a közvélemény átalakulására is behatással vannak, mert népszerűsítik azt az igazságot hogy nem a politikától, sem az agrár —merkantil viszálkodástól várhatjuk földmivelésünk fellendülését, hanem a czéltudatos tanulástól és a munkától.

Közigazgatási bizottsági ülés.

Szatmár vármegye közigazgatási bizottsága f. hó 7-én tartotta márczius havi ülését.

Jelen voltak : gr. Hugonnai Béla főispán elnök, Nagy László alispán, llosvay Aladár főjegyző, — Domahidy Sándor, Szuhányi Ödön, Isaák Dezső, BöHirdetések jutányos áron közöltéinek. „Nyilttér“ sora 40 fillér.

Kéziratok nem küldetnek vissza, bérmentetten levelek csak rendes levelezőktől fogadtatnak el.

szörményi Sándor, N. Szabó Antal és Luby Géza biz. tagok — Kováts Béla kir. tanfelügyelő, Kemény Alajos kir. pénzügyigazgató, dr. Serly Gusztáv főorvos, llosvay Ferencz árvaszéki-elnök, Kacsó Károly kir. főmérnök, Luby Béla közgazdasági előadó és Baudisz Jenő tb. főügyész, szakelőadók. — Nagy Béla, Kende Zsigmond, Jékey Zsigmond és Balázsy József biz. tagok elmaradásukat kimentették.

Luby Géza az ülés elején kérdést intézett a főispán úrhoz az iránt, hogy van-e tudomása arról, hogy a „Szatmármegyei Politikai Hírlapinak szabad vasúti jegye volt és 1200 kor. subvencziója a kormánytól s minthogy ez a lap megszüiy^-belesznek-e szüntetve ezek a kedvezmények. Miután a főispán kijelentette azt, hogy arról van tudomása, miszerint az említett lapnak volt szabadjegye, de ez az ügy nem tartozik a bizottság elé s N. Szabó Antal is ily értelemben nyilatkozott, a bizottság napirendre tért e kérdés felett.

Nagy László alispán az iránt tett indítvány, hogy módosítsák a közművelődési pótadó kezelésére vonatkozó szabályrendeletet akként, miszerint a pótadó 3U része a népnevelés czéljaira és 1U része pedig a közigazgatási bizottság meghallgatásával a közgyűlés által meghatározott közigazgatási czélra legyen felhasználható. Az indítványt elfogadta a bizottság s ily értelmű javaslatot tesznek a közgyűlésnek.

Az alispán indítványa folytán az 1902. évi közúti költségvetés tárgyalását egy rendkívüli közig, bizottsági ülésen fogják tárgyalni. Ezt az ülést márczius 20-án d. u. 3 órakor tartják meg.

Az alispán havi jelentése szerint január hóról átjött 916, február havában beérkezett 3327 ügydarab összesen 4243. Ebből a múlt hóban elintéztek 3446 ügydarabot, hátralékban maradt 797.

A szakelőadók által a közigazgatási állapotok megfigyeléséről szóló éves jelentést felterjeszteni rendelte a bizottság a miniszterelnökhöz.

Az.államépitészeti hivatal főnökének havi jelentése szerint a múlt hóban befizettek 21230 kor. 96 fillér útadót, hátralékban maradt 161,179 kor. 64 fillér.

A kir. pénzügyigazgató havi jelentéséből felemlítjük a következő adatokat. Február hóban befolyt 197019 kor. 51 fillér egyenes adó, hátralékban maradt 1.654,520 kor. 37 fillér. Hadmentességi adóban 870 kor 37 fillér, bélyeg és közvetlen illeték fejében 36772 kor. 79 fillér, fogyasztási s italadóban 15036 kor. 37 fillér.

A képviselöházból.

A képviaelőháznak f. hó 5-én tartott ülésén a belügyi tárcza tárgyalásánál két megyebeli képviselőnk is felszólalt. Az egyik Böszörményi Sándor a krassói kerület képviselője volt, a ki egyúttal a számvizsgálóbizottság előadója is, a másik Domahidy Elemér a nagykárolyi-kerület képviselője. Ezúttal Böszörményi Sándor beszédét közöljük, a mely méltó feltűnést keltett. Ugyanis a fiatal honatya magvas beszédében független kormánypárti képviselőnek mutatta be magát, a ki a kormánynyal szemben is szókimondó volt.

A beszéd a következő:

Mélyen t. képviselőház !

Bizonyos meghatottság vesz rajtam erőt, midőn Magyarország parlamentjében, mint annak egyik igénytelen tagja, legelőször felszólalni bátor vagyok; bizonyos meghatottság, annyival is inkább, mivel a politikai pártok egymás iránti lojalitása, a pártvezérek magas színvonalon álló irányítása oly helyzetet, oly erkölcsi nívót teremtett meg e parlamentben, hogy annak még oly igénytelen, még oly .'szerény tagja is, mint én, egyéni meggyőződésemet hazám javára értékesíteni képes vagyok. S nem zsibbasztja ezt meg sem a pártköteléknek régebben sokszor talán túlzásba vitt igénye, sem a pártvezér követelménye; sőt állítom, hogy a magyar miniszterelnök ur részéről a tiszta választások és a paktum megtartása által teremtett helyzet a régi Deák-párt uralmához hasonlítható, mikor a párt elveinek tiszteletben tartása mellett, a kormányzat részletei tekintetében, egyéni meggyőződését minden képviselő szabadon nyilváníthatta. (Helyeslés a középen.)

Midőn a miniszterelnök urnák magas színvonalon álló programmját, mely a legaktuálisabb kérdéseket magában foglalja, teljes egészében magamévá teszem és annak támogatására vállalkozom, annak egyik legjelentékenyebb, az egyént legközelebbről érintő program m-pontja, az állami adminisztráczió kérdéséhez ki-