Szatmármegyei Közlöny, 1902 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1902-02-16 / 7. szám

SZATMARMEGYEI KÖZLÖNY megye nagy horderejű gazdasági érdekeit szolgálni hivatott vasutakat alig IV2 százalék vármegyei pótadó megszavazásával a megva­lósulás stádiumába helyezheti. Meghívó. A „Nagykárolyi Vivő- és Torna-Club“ tagjai a club f. évi február hó 16-án d. e. 11 órakora „Régi Casinó“- ban megtartandó IV. évi rendes közgyűlésére tisztelettel meghivatnak. Tárgysorozat: 1. Jelentések tárgyalása. 2. Számadások megvizsgálására 3 tagú bizott­ság kiküldése és a felmentvény megadása. 3. Az 1902. évi tagságdij megállapitása. 4. Az évi költségvetés megállapitása. 5. Indítványok. 6. Az igazgató-választmánynak (elnök, igazgató, titkár, pénztáros, ügyész, szertáros, orvos és 8 vá­lasztmányi tag) és négy választmányi póttagnak a a legközelebbi rendes közgyűlés időtartamáig való megválasztása. Az alapszabályok értelmében a személyes kérdé­sek titkos szavazással döntetnek el. Dr. Schönpflug Richárd, Bubregh Béla. elnök. titkár. H I K K K. — Kinevezés. Ő felsége a király, Galba Lajost a szatmári kir. törvényszék elnökét a pécsi főügyész­séghez főügyészszé nevezte ki. A mennyire örvendünk az előléptetésnek, épp annyira sajnáljuk a volt elnök távozását, mert igen rokonszenves jogászt bírtunk benne igazságszolgáltatásunk élén. — Kinevezés. Ő felsége a király, dr. Böször­ményi József beregszászi ügyészt, a debreczeni fő­ügyészséghez főügyészi helyettesnek nevezte ki. Gratulálunk ! — Kölcsey estély. A Kölcsey egyesület, a mely első helyen áll vármegyénk cultur egyesületei között, csak a múltkoriban rendezett egy igen fényes estélyt, és ismét azon a ponton van, hogy közönséget már legközelebbre egy minden tekintetben geniálisan össze­állított programm meghallgatására, illetve végig élve­zésére hívhatja egybe. Az irodalmi szakosztály fiatal, de e téren nagy jártassággal biró vezetőjének, Csóti Márknak csak gratulálhatunk ezen első debutje alkal­mából, a midőn az alábbi műsort oly minden izében sokat ígérőén összeállította. Sok szerencsét kívánunk neki emez uj hivatásához, és óhajtjuk, hogy a Kölcsey egyesület ezentúl rendezendő hangversenyein is ily ügyes és művészi színvonalon álló pontokkal állhasson elő. A f. hó 23-án vasárnap a vármegyeház nagyter­mében — melyet az alispán ur e czélra a legkészsége­sebben engedett át, a hol az estélyek ezentúl tartatni fognak — este 6 órakor rendezendő estély program mja a következő: 1. Megnyitó beszéd, tartja az irodalmi szakosztály elnöke. 2. A ruha, Edmondó de Amicis- tól, szavalja Bakó Bálintné úrnő. 3. Felolvasás, tartja Cs. Tattay Irén úrnő. 4. a) Meseképek. Schumantól. b) Múlt és jelen, Szabó Miklóstól. Hegedűn és zongorán előadja Sternberg Anikó k. a. és Szabó Miklós ur. 5. Vig monolog, előadja Kemény Emil ur. — Anyakönyvi hivatal vizsgálat. Majos Károly anyakönyvi felügyelő, miniszteri biztos a nagykárolyi állami anyakönyvi hivatalt f. hó 13. 14. és 15-én be­hatóan megvizsgálván, az anyakönyvek vezetése és a házasságkötések köröli eljárását az anyakönyvvezetők­nek általánosságban nemcsak helyesnek találta, de eljárásuk felett dicséretét is nyilvánitotta. — Hangverseny. Az izr. nőegylet í. hó 8-iki hangversenye mint előre látható volt a legszebb ered­ménynyel zajlott le, igen díszes és szép közönség rész­véte mellett. Ízléstelen és hosszú, lélig-meddig langyos phrásis-hadsereg helyett bátran konstatáljuk, hogy a hangverseny sikerét gáncsolni nem lehet. Neves szereplői biztosították a teljes elismerést. Kilencz óra körül jelent meg a pódiumon, megyénk zseniális alispánja, nagyon is igaz, a psichologia körébe vágó, mély és hatalmas eszmékben bővelkedő elbeszélést olvasott fel, mely a női és férfi lelket a legfinomabb késsel bonczolgatta. A jónevü felolvasó minden szavát úgy szívta magába a hallgatóság, mint a virágillatot. 8 elbódulva a remek stilu felolvasás gyönyörétől, extasissal tapsolt a szeretett, a min­denkitől nagyrabecsült alispánnak. Komáromi Mariska szereplését természetesen mindenki izgatottan várta. Hazánk e nagynevű művésznőjének csalogány-énekét áhitatos csendben hallgatta végig a közönség. Az bizonyos, hogy tüneményszerü hangja van. Két csokor­ral fejezte ki háláját városunk közönségének nevé­ben az izr. nőegylet és a Kölcsey egyesület. Ezt követte Havas Miklós szatmári ügyvédjelölt hegedű játéka, melynek bámulatos művészete a közönséget lelkes tapsokra buzdította. Róth Rózsika szavallata egy meglepően bájosan, bátran előadott monolog gyakran nevettette meg a közönséget. Szavaiénak orgánuma, hangja és biztos előadása a legszigorúbb kritikust is tapsokra buzdította volna. Komáromi Mariska éneke volt a műsor következő pontja. Csak hódolat illeti meg nem bírálat. Havas Miklós szólal­tatta meg ezután hegedűjén Hubay Csárdajelenetét. Biztos technikájával, szédületes futamaival újra le­bilincselte a közönség figyelmét, végül Benkő zon­gorajátéka volt a hangverseny befejező pontja. El­tekintve attól, hogy Komáromit és Havast szintén ő kisérte, mély zenei talentumra valló játéka hozzá­járult a hangverseny tökéletes sikeréhez. Hangverseny után a lelkileg jóllakott, physikailag bizony—bizony éhes közönség a pazarul feldíszített terem asztalai­hoz ült s a magnum áldomás után tánczot lejtett a fiatalság reggelig. Az estély anyagilag, erkölcsileg a legszebben sikerűit. A vármegyei székház nagy­termét rég nem láttuk olyan szépen feldíszítve, mint a nőegylet mulatságán volt. (F.) — Megbízás. A földmivelésügyi m. kir. minisz­ter Boer Endre mezőpetrii lakost a nagykárolyi já­rásra nézve a gazdasági tudósitói tiszttel bízta meg. — A kartonbál f. hó 11-én a polgári olvasókör helyiségeiben fényesen sikerült. Ennek a mulatságnak minden évben szépszámú közönsége szokott lenni, az idén azonban a szokottnál is nagyobb volt, a mit bi­zonyít az, hogy az első négyest 60 pár tánczoha. Tehát meg lett jutalmazva a rendező bizottság fára­dozása és méltán. Ha még hozzá tesszük azt is, hogy tánczoló fiatal emberben sem volt hiány, a jókedv és tánczoló kedv reggelig tartott, fogalmat alkothatunk magunknak a bál sikeréről. Csak az a kár, hogy a bál neve évről-évre vészit a valóságban jelentőségéből, mert a karton ruha évről-évre kevesebb látható. A rende­zőség egy üdvös reformmal lépett fel az idén. A va­kokat gyámolitó egyesülettől szerezte be és egy mező­túri majolika edény gyárostól a tombola tárgyakat, a melyek mind praktikusak voltak s egyben a jótékony- czélt és hazai ipart is szolgálták. A két főnyereményt Vetzák Lujza k. a. és Torner Béla nyerték. — Műkedvelői színi előadás. A helybeli műked­velői társaság engedve a közóhajnak legközelébb, a nem ép fényes anyagi viszonyok közt levő régi ka­szinó könyvtára javára rendez műkedvelői előadást. Mert valóban szánandó az a helyzet, hogy a Kölcsey- kaszinója már 3 év óta nem volt képes egyetlen uj könyvet venni. Színre kerül a jövő hó 1-én Murai Károly kitűnő vigjátéka a „Huszár szerelem“. A sze­repek kitűnő kezekbe vannak letéve s igy remélhető­leg sikerült előadásban fogunk gyönyörködni. — Kereskedő ifjak körében kitűnő húshagyó keddi mulatság volt f. hó 11-én. Óriás közönség volt jelen, a melynek befogadására szűknek bizonyult be a a helyiség. Igen változatos programm volt. így első­nek dr. Lucz Ignácz tanár „Érzéki csalódások“ czim alatt tartott magvas és mulattattó előadást. Ezután Varga Tériké k. a. czimbalmon játszott. Újrázás és egy szép csokor volt a remek játék jutalma. Majd dr. Nemestóthi Szabó Albert az egyesület ügyésze ol­vasott fel humoros karczolatot. Kovács Ilonka k. a. ezután monologot adott elő csinosan s Szabó György egyesületi tag is monológgal mulattatta a közönséget. A programot befejezte a harmadik monolog, a Légy, a melyet Szilágyi György egy. tag adott elő. A felolva­só estély után lelkes táncz következett reggeli 6 óráig. — Városi közgyűlés. Városunk képviselőtestülete f. hó 9-én évnegyedes közgyűlést tartott Debreczeni István polgármester elnöklete alatt. Elnöki bejelenté­sekkel kezdődött a közgyűlés. Első sorban kegyeletes szavakban emlékezett meg a polgármester Domahidy Ferencz alhunytáról, a ki mint főispán 16 éven át volt a város lakója s érdemeit jegyzőkönyvileg megöröki- teni indítványozta. Az indítványt elfogadták. Ezután elnöklő polgármester előterjesztette, hogy Vanke Jó­zsef kegyesrendi lelki atya, ki már egy Ízben 1000 koronás alapítványt tett a főgymnasium javára s a fő- gymnasiumi segélyegyletet is 400 koronával segélyezte, újabban ismét nemesszivü adományt adott a főgym- nasiumnak azzal, hogy nagyértékü régiséggyüjteményét ezen tanintézetnek ajándékozta. A közgyűlés ezen, immár második és régészeti értékénél fogva nagybecsű ajándék feletti köszönetét jegyzőkönyvileg fejezi ki, erről Vanke Józsefet jegyzőkönyvi kivonaton értesíteni rendeli, mely jegyzőkönyvi kivonatot polgármester el­nöklete alatt Dr. Serly Gusztáv, Dr. Jékel László és Strohmájer Ferencz képviselőkből álló küldöttség fog­ja a nemesszivü ajándékozónak átnyújtani. Végül bejelentette a polgármester, hogy özv. Kiss Józsefné képviselőtestületi jogának gyakorlásával Kiss Lajost bízta meg. Ezután két szabályrendeletet hir­dettek ki. Az első a korcsmák sörházak és pálinka­mérésekről alkotott s jóváhagyott szabályrendelet volt, a második az építési szabályrendelet, a melynek egy szakasza módosítva lett (a mely azt rendeli, hogy a bolti kirakatokért dij nem fizetendő). Az 1897. évben a város kötelékébe települtekre a telepedési dijat 24 koronában kivetették. A. polgármester javaslatára a közgyűlés felír a földmivelésügyi miniszterhez, hogy szakértőt küldjön ki, mivel a város ártézi kutat akar furatni. Elutasította a közgyűlés a mészárosokat az iránti kérelmükkel, hogy a vágóhídi jégverem átala­kíttassák. Ellenben 2000 korona költséggel átalakítják a vágóhidat, sertésvágások czéljaira. A rendőrkapitány lakásán a telefon állomást berendezik. Több kisajátí­tási ügy és magán kérvény elintézésén kívül meg­TABVLA TRAIANA felírással láttatta el. Trajánus tehát a felírás szerint a hegyeket kivá­gatta, a folyó nehézségeit legyőzte s úgy nyitott utat. Valóban csodálatra méltó alkotás ez, mely előtt csodá­lattal eltelve állunk meg, s bámuljuk az emberi ész nagyságát és a teremtő lélek akaraterejét; mert hisz akkor még a robbantó szereket nem ismerték, s e nagy mü segéd eszközeiül csakis a véső, kalapács álltak az embernek rendelkezésére. A teremtő nevét időtlen idő­kig hirdeti maga az ut és a római Traján oszlop, de a nagy technikus neve ismeretlen, s az valószínűleg a turn szeverini hid és Traján oszlop nagy alkotója Apollodoros. A Traján-ut, miután a meredek sziklafa­lak sok helyen egészen a Duna folyamba futnak alá falegyenesen, aként van építve, hogy az a Duna leg­magasabb vízállása felett 3—4 méter magasságban van a sziklafalba helyenként ernyőszerüleg — 1*9 m. magas és ugyanolyan széles bemetszésekkel bevésve, sőt az igy kivésett sziklaut-ut talpát átlag 3 m. közök­ben 18 cm. széles és 25 cm. mély barázdákkal látták el, hogy azokba belső végűkkel a sziklafal alá ékelt s a méretekből Ítélve 2‘5—3 m. hosszú keresztgerendá­kat helyezhessenek el igy azoknak a viz fölé nyúló végén alkalmazott megfelelő hidlással az utat kiszélesíthessék s a gyalogosok részére karfás dobogóval láthassák el; s ezenfelül az állatok részére a szikla-ut betonnal volt bevonva. Ezernyolczszáz évnek kellett elmúlni, hogy az ujabbkori technika nagy vívmányait alkalmazásba véve, az Al-Dunán újabb munkálatok kezdődjenek. Születni kellett egy Széchenyinek! gr. Széchenyi István volt az, ki az akadálytalan dunai hajózás fontosságát felis­merve, oda kiáltotta nemzetének: „Tengerre Magyar“! A legnagyobb magyar már egy 1830-ban kelt levelé­ben az Al-Dunát hazánk életerének jelenti ki, s ettől kezdve munkás életének egyik főirányitó törekvése, hogy kedvencz eszméjét, a Vaskapu szabályozását, végrehajthassa. Azonban ő nagy gondolatának meg­valósítását meg nem érhette. De hogy a lökést ő adta meg e korszakalkotó munkálat végrehajtásához, azért övé marad az örök érdem. E nagy mü végre­hajtásánál három tényező működött közre: Széché­nyié a gondolat, Vásárhelyi Pálé a tervezés, Baross Gáboré a megvalósítás érdeme. Magyar dicsőségről, a magyar talentum zseniálitásáról, akaraterejéről beszél az Al-Dunán minden szikla. Széchényi, Vásárhelyi és Baross, e lánglelkü triász kiegészítik egymást s ha valaha a Kazan valamely fenséges pontján az aldunai gygaszi munkálatok emlékét szobor hirdetendi ; a teremtő művész csak úgy oldhatja meg helyesen feladatát; ha a szoborcsoportot e három szellemóriás alakjaiból állitandja össze. Gr. Széchenyi István nem maradt csupán a szó­nál, mert életfeladatául tűzvén, hogy a Dunát a Fekete tengerig hajózhatóvá tegye, 1830. évi junius hó 24-én, Beszédes József a nagytudásu magyar vizi mérnök és gr. Waldstein János társaságában tizenegyed ma­gával egy Desdemona nevű fabárka hajóval és egy Juliette nevű csolnakkal Pestről útnak indult, hogy az Al-Dunát tanulmányozza. Julius 5-én érkeztek Orso- vára, honnan egy vitorlás hajón egész Koustantiná- polyig ment. Gr. Széchényi a nagy emberek csodá­latos ösztönével Vásárhelyi Pálban felismervén a maga emberét, őt bízta meg az aldunai szabályozási munká­latok tervezeteinek elkészitésável, ki is azt 1832-ben nagyjából elkészítvén, gr. Széchenyi, gr. Andrássy György és Vásárhelyi Pál társaságában 1833. évi deczember hótól Angliában a vizi építkezések tanulmá­nyozása czéljáoól négy havi tanulmány utat tett, mi­dőn pedig haza jön és látja, hogy az aldunai szabá­lyozási munkálatokat egyelőre nem hajthatja végre, bizo­nyára Tiberius és Traján útja emléke ragadja meg lel­két, s ekkor kezd propagandát csinálni az aldunai szárazföldi közlekedési útnak. Czélt is ér és 1833. évi junius hó 20-án nagy pártfogója József nádor kirá­lyi biztosnak küldi ki az Al-Dunára a „Duna végéig hajóz­hatóvá tételére“ vonatkozó javaslata végrehajtására s mint királyi biztos 10 éven át vezette ezeket a mun­kálatokat. Julius 8-kán már útban is van a hozzá Pancsován csatlakozó Vásárhelyivel az Al-Dunára, s julius hó 29-kén megkezdik a szabad Dunában Orso- vánál a szikla repesztési munkálatokat, aug. 16-káról pedig már arról tesz jelentést, hogy az útépítéshez a Kazánban is megkezdte a szikla repesztéseket. Ez a nap tehát a kezdete a nagy műnek, a mely Széchényi és Vásárhelyi emlékét időtlen időkig hirdetendi. 1837. évi október hóban adatott át a nagy mü a forgalom­nak, miután időközben sokszor pénz hiánynyal küz­döttek, s különösen az 1835-ben végrehajtott kazáni munkálatok voltak terhesek, miután ez a világ leg­szebb utjának kiépítése nagy nehézségekbe ütközött a mennyiben sok helyen támasztó falakat és áthidaláso­kat kellett alkalmazni és az útnak legnagyobb részét sziklába kellett vágni, úgy hogy a szikla falak több helyen, különösen a Kazán kezdeténél ernyőszerüleg borulnak az útra. Nagy nehézségekkel járt a munkálat azért is, mert az időben a mai óriási hatású robbantó szerek ismeretlenek voltak, s a robbantásokra csakis puskaport használtak. A sziklafalakon ma is szépen látszanak a robbantásokhoz használt furlyukak helyei. Érdekesek továbbá a Kazánban a közlekedés biztonsá­gára elhelyezett támfalakon a vontató hajózásnál hasz­nált kötelek surolási nyomai is. Érdekesnek találom itt megemlíteni ezt is, hogy a legolcsóbb távirda veze­tést a Kazánban láttam, a mennyiben itt az elszigetelő csészék az utmenti szikla falakra vannak erősítve. Ezt a csodaszép utat nagy alkotója nevéről „Széchényi-ut“-nak nevezik, s kezdődik Baziásnál és végződik az ország határán, a Vodnicza patak áthida­lásával, mely a határvonal Magyarország és Románia közt. Az ut hossza 131 5 kilométer, melyből a Kazáni rész a 104—114 kilométer közti szakaszra terjed, és pedig a 104—108 km. közti útszakasz a Nagy- Kazánra, a 108—110'3 közti útszakasz a csodaszép dubovaí Kazán öbölre és a 110'3—114 közti útsza­kasz a Kis-Kazánra. A Kazán kezdeténél, a hol a Neuwirth villánál kezdődik egyszersmind a Széchényi-ut legelragadóbb részlete, van elhelyezve a Széchényi emléktábla a kö­vetkező felírással: „Széchényi emlékének a magyar mérnök és építész egylet 1885.“ (Vége köv.)

Next

/
Thumbnails
Contents