Szatmármegyei Közlöny, 1902 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1902-02-16 / 7. szám

Nagykároly, 1902. február 16. r7r_ szám. XXVIII. évfolyam. SZATMÁR VARMEGYE HIVATALOS KÖZLÖNYE. MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP, m­SZERKESZTÖSÉG és KIADÓHIVATAL : hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők : y agy kár olybán, Jókay-utcza 2. sz. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 8 korona. Félévre 4 korona. Negyedévre 2 korona Megyei községek, egyházak és iskolák részére egész évi előfizetés beküldése mellett egész évre 5 korona.-5# Egyes szám ára 20 fillér. *=­Hirdetések jutányos áron közöltéinek. „Nyilttér“ sora 40 fillér. Kéziratok nem küldetnek vissza, bérmentetlen levelek csak rendes levelezőktől fogadtatnak el. A aaa rr r ■ jovo utipolitikaja. Lapunk múlt számának hivatalos része hozta már azt a terjedelmes miniszteri leiratot, a melylyel a miniszter végleg döntött a vár­megye nagy úti tervei felett. Minthogy azon­ban a leiraton bajos eligazodni, könnyebb meg­értés végett némi összehasonlítást teszünk az eredeti terv és a határozat között. A miniszter nem engedélyezte a nagy- kölcsönt és több utat kihagyott az úthálózat­ból, de azért a leiratnak van egy kimagasló pontja is, és ez az, hogy a miniszter az eddigi 50 ezer kor. helyett 12 éven át 100 ezer kor. állami segélybe részesíti úti pénztárunkat, a mi nagy vívmánynak mondható. Ha tehát nem sikerült a nagy terv, a mely minden vidék érdekét a lehetőségig kielégítette volna, de azért a nagy tervhez való szívós ragasz­kodás, ajunktim felvetése,alápi ut kiépítésének el­odázása, szóval az a jelenség, hogy végre a vár­megye is talpra állott, megszülte gyümölcsét s ezentúl vármegyénk is a többihez képest meg­felelő állami segélybe fog részesülni. Hát ez nagy eredmény, mert a 12 év alatt nyerendő 1 millió 200 ezer kor. állami segély­ből és az 1905. év végéig több útnak állami kezelésbe vétele folytán felszabaduló fentartási összegekből, a miniszteri határozatba felvett utakat kiépíthetjük és még vasutainkat is se­gélyezhetjük pótadó utján. Szép volt a nagy úti terv, de most utólag még azt a kérdést is felvethetjük, hogy nem jobb-e igy? Mert az az ár, a mibe ez került volna, — hogy t. i. összes pótadóinkat kimerí­tettük volna s ha valaha valami rendkívüli ki­adásra, befektetésre merül fel szükségünk az 50 év alatt, nem lett volna egy fillér hitelünk sem, — nagyon nagy és esetleg elviselhetetlen lett volna, Igaz a miniszter a *ápi utat akaratunk ellenére is megcsináltatja velünk és pedig sür­gősen, de hát erre is szükség van s ez az ellenérték nem olyan nagy, hogy panaszra volna okunk. Ezek után kiböngészve a terjedelmes leirat részleteit, jövőben a vármegye közúti hálózata es fokozatos kiépítése a következő képet fogja nyújtani. 1. A miniszteri rendelet értelmében a tör­vényhatósági közúthálózatból illetve nagy terv­ből kihagyatott Nagy-Károiy város „Kölcsey“ és „Jókay“ utczája, továbbá a csenger—vetési és zsarolyán—vámosoroszi—tiszabecsi közutak, s végre a szatmár— fehérgyarmat-— kisari köz- utnak F.-Gyarmattól Kisarig terjedő szakasza. — Ellenben felvétettek a győrtelek—fehérgyar­mat—csekei közút (uj), a nagykároly—bör- vely—porcsalmai és az ura—csengerujfalu — csengeri elágazásból álló .ecsedi lápi közutak, mi által a törvényhatósági közúthálózat követ­kezőleg alakul: Kiépített, kiépítetlen a) államosítás előtt: 338‘487km. 184'477 km. s levonva az államosítandó: 182 529 „ 29727 „ b) lesz államosítás után : 155 958 „ 154'750 km. közút. Megjegyzendő itt, miszerint az áliamositás 1905. évben befejezést nyer, s kiterjed a nagy­károly—debreczeni, nagykároly—szatmári, szat­már—szigeti, továbbá Nagysomkuttól Puszta- Hidegkut, Erdőszáda, Remetemező, Krassó, Szatmár, Lázári, N.-Palád és Uszkán át Ugo- csa vármegyéig terjedő közutakra, melyek mind állami kezelésbe vétetnek át. 2. A fentebb kimutatott 154750 km. ki­építetlen közút egészben leendő kiépítése czél- jából a kereskedelemügyi miniszter a vár­megyének 1902. évtől 1913 évig bezárólag,— tehát 12 éven át, — 100,000 korona segélyt ad. — Ezen segélyből vármegyei hozzájárulás nélkül 1905-ig bezárólag kiépíthető mintegy 30 800 km. uj ut, s igy 1906. évre átjön ki­építetlen ut 123 950 km. Az államosítások mint fentebb említettük 1905. év végéig megtörténnek s azok folytán a vármegye 1906. évben mintegy 127,000 ko­rona fentartási tehertől szabadul meg. —Ezen megtakarítás az évről évre folytatandó útépí­tések, illetve a kiépített utak szaporodása kö­vetkeztében mindig kevesebb és kevesebb lesz s az építések befejeztevel vagyis 1914. év vé­gevei 53,000 koronára apad; igy tehát meg­takarításul közép értékben évi 90,000 korona vehető fel, mely összeg 1906—1915. évekre összesen 900,000 koronát tesz ki: Összefoglalva a fentebbi eredményeket, uj utak építésére rendelkezésre fog állani: 1. államsegély 12 évre p.100000 kor. 1.200,000 kor 2. vármegyei megtakarítás 10 éven át 900 ezer kor .......................„ 900,000 kor. Ös szesen: 2.100,000kor, Az egész 154750 km. kiépítetlen úthá­lózat teljes kiépítésére szükséges kmként átlag 13,000 koronával — 2.011,750 kor. vagyis ily módon a vármegye összes kiépítetlen közutai kölcsön felvétele nélkül kiépíthetők 1914. évig bezárólag. 8. A miniszteri rendelet ezen megoldás mellett megadja a lehetőséget a tervezett vas­út vonalak segélyezésére is, de a közutaktól egészen elkülönítve vármegyei pótadó alakjában. Ha figyelembe vesszük, hogy Szatmár vármegye múltkori határozatával már hajlandó volt ily czélra a múltban 3 százalékos vár­megyei pótadó terhét magára venni s azt még­is szavazta : nem hisszük, hogy most, midőn nagyobb kölcsön nélkül czélját elérte, — kö­vetkezetlen legyen önmagával, amikor a már egyszer megszavazott 3 százalék helyett a vár­T A R C Z A. Négy ország határán. (Barangolás az Al-Dunán.) Irta : y a g y Sándor. Traján-uí és Széchényi-ut. Láttuk már, a mint a természet dús pompával felékesitve a maga csodálatos szépségében az Al-Du­nát megalkotta: emlékezzünk meg tehát arról is, a mint azt az emberi ész és kéz átalakította. Az A1 Dunán két világgal találkozunk: az ó és újvilággal. Amaz a Tiberius és Trajánus nevét, emez pedig a gr. Széchényi István, Vásárhelyi Pál és Baross Gábor nevét hirdeti időtlen időkig. Szóljunk előbb az óvilágról. A római birodalom első fénykorát Augustus császársága alatt elérvén, gondoskodni kellett arról is, hogy a nagy világbiro­dalom gyarmatjai, provincziái egymással összeköttes­senek; más felől az A1 Duna lévén az a pont, hol a dák királyság a római birodalommal érintkezett, itt jött összeütközésbe a két ellenfél. A legalkalmasabbnak pedig egy egészséges közlekedési eszköz megteremté­sére a királyi Duna folyam kínálkozott, úgy de az ó korban még a gőz ismeretlen lévén, s a hajó közleke­dés viz ellenében csakis vontatás utján lévén megva­lósítható, Tibérius császár az első aki, az aldunai sza­bályozásokat Kr. u. 33—34 évben megkezdi, s a scythiai negyedik és maczedoniai ötödik légió közre- munkálásával megveti a szerb parton húzódó Traján ut alapját. Az Al-Duna balpartja ugyanis dák birtok lévén, a Duna közlekedésre alkalmatlanabb jobbpartja kínálkozott arra, hogy a római imperatorok alkalmas közlekedési utat ott teremtsenek. Az Al-Duna szikláin elhelyezett 5 emléktábla adatai azt igazolják, hogy a római imperatorok e nagy szabású munkája különbö­ző időkben és pedig Tiberius, Vespasianus, Domitiá- nus és Traján császárok uralma alatt készült el. Tiberius a Gospodintól le Toliataeig vagyis a mai szerb Milanováczig terjedő 45 kilométer — ma rész­ben járhatlan — partvonalat építtette ki s Golubácz- tól a Jucz-zuhatagig a parti közlekedés és hajó von­tatás akadálytalanul folyhatott. A Tiberius munkálatainak emlékét hirdeti a Doj- ke-zuhatagnál a szerb parton Horum falunál levő Gos- podin sziklába elhelyezett emléktábla, továbbá az ezzel ugyanazonos szövegű és kiállításában egyszerűbb a Gospodintól 9 kilométerre alább fekvő Izlás-zuhatag irányában a Lepanska stena sziklába vésett Tiberius tábl í, melynek felirata a következő : TI CAESARÉ AUG F AUGUSTO 1MPERATORE PONT MAX. TR. POT XXXV LEG Ilii SCYT LEG V MACED A Gospodini Tiberius tábla mellett még másik két tábla is van és pedig ettől jobbra a Vespasianusé, ki 75--80-ban foglalkoztatta ezen útszakaszon a légió VII. claudiát, balra pedig a Domitianusé, ki 93—94- ben foganatosított itt munkálatokat, s szinte hivalko- dólag dicséri az általa foganatosított műszaki intézke­déseket. Valószínű azonban, hogy Vespasianus és Domi czianus önálló munkát nem létesítettek és csakis a dák betörés, jégzajlás és árvíz okozta rombolásokat javították ki. Tiberius nagy müvét aztán a nagy Trajánus fejezte be, ki alatt legnagyobb volt a római birodalom. Trajánus imperatorrá létele után Kr. u. 100-ban egy év alatt készítette el a róla elnevezett Traján-utat a Kazánban és építtette fel Turn-Szeverin- nél Apollodoros által Kr. u. 103—104. év közt a róla elnevezett 20 kőpilléren nyugvó tahidat szintén egy év lefolyása alatt. Ezen hatalmas hid alapfalai még az 1858. évi alacsony vízállásnál is a középső pillér kivé­telével kilátszotttak a Dunából. Az egyes pillérek 60 láb szélesek voltak és 110 lábnyi távolságban álltak egmástól. Hogy mily nehézségekkel járhatott az ak­kori technikai tudományok fejletlensége miatt e hid épitése, fogalmat alkothatunk róla, ha tudjuk, hogy aként segítettek magukon, hogy előbb a Duna bal­partjából beugró földnyelven építettek néhány oszlo­pot, majd ezek közt csatornát ástak, melybe a Duna vizét bevezették, úgy hogy a tulajdonképeni meder szárazon maradt, s a hidpilléreket teljesen szárazban építették fel. Trajánus a 100-ik évben befejezvén a Jucz-zuha- tagtól a Vaskapuig terjedő s róla elnevezett nagy szabású utat, ezen mü emlékére Ó-Ogradenával szem­ben, a Kazán torkolatánál a szerb Tactalia falunál a sziklába vésett emléktáblát helyezett el, a Duna leg­szűkebb pontja alatt. A két géniusz által tartott tábla felírása következő: IMP. CAESAR. DIVI. NERVAE. F NERVA TRAIANVS. A VG. GERM. PONTIF. MAXIMVS TRIB. POT. Ilii PATER. PATRIAE COS. Ill MONTJBVS EXCISIS ANCONIBVS SVBLATIS VIAM FECIT Az emléktábla ma is megvan, habár az idők fo‘ lyamán tetemesen megrongálódott, mert a szerb halá­szok kedvencz tanyája volt, s füst és korom belepte, durva kezek megrongálták. Magam is láttam, hogy a tábla mellett levő sziklapadon szerb halászok tanyáz­tak, s a tábla mellett piszkos vászon sátor és kötélre fűzött avult rongyok sértették ünnepi hangulatban lé­vő lelkünket. Kétezer éves halhatatlanság és durva piszkos rongyok mily szépen megférnek egymás mel­lett! Sic transit gloria mudi! — 1890-ben a szerb kor­mány a táblát megtisztittatta, kijavíttatta, két védfalat épitetert melléje és messzire látható, veresbetükkel írott

Next

/
Thumbnails
Contents